Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

92. fejezet - 90. LEVÉL PHILIPPOSHOZ

92. fejezet - 90. LEVÉL PHILIPPOSHOZ

Isokratés: II. levél.

Kr. e. 342

  1. Senki sincs, aki ne tudná, hogy inkább vakmerő, mint királyhoz illő módon kockára tetted saját személyedet, és inkább törődtél a vitézségednek kijáró dicséretekkel, mint ügyeid egészével. Egyformán szégyenletes az, hogy ha az ellenség körülvesz, nem tűnsz ki a többiek közül, és az, hogy ha nincs rá kényszerítő okod, olyan küzdelmekbe veted bele magadat, amelyekben győzelmeddel nem vittél végbe nagy dolgot, esetleges haláloddal azonban az életeddel együtt járó boldogságodat (ti. hatalmadat, birodalmadat) is tönkreteszed. Nem szabad minden csatatéri halált szépnek tartani; csak a haza, a szülők és gyermekek védelmében haltak méltók a dicséretre; azt a halált azonban, amely mindezeket tönkreteszi, és a régebbi sikeres tetteket beszennyezi, csúfnak kell tartanunk és kerülnünk, mint szégyen okozóját.

  1. Ezeket meggondolva, ne tiszteld az esztelenséggel és alkalmatlan becsvággyal párosult merészséget, s a monarchiák számára úgyis eleve meglevő számos veszély mellett ne keress magadnak másokat is, méghozzá olyanokat, amelyek dicstelenek és közkatonákhoz illők; s ne versengj azokkal, akik vagy szerencsétlen életüktől akarnak megszabadulni, vagy a nagyobb zsold kedvéért vaktában vállalják a veszedelmeket; s ne vágyj olyan dicsőségre, amely sok görögnek és barbárnak kijut, hanem arra a kivételesen nagyra, amelyet a most élők közül csak te szerezhetsz meg. Ne kedveld túlságosan az olyanfajta erényeket, amelyekben a hitványak is részesek, hanem az olyanokat, amelyekhez hitvány embernek nincs köze. Ne viselj dicsőséget nem hozó és nehéz háborúkat, mikor megvan a lehetőséged dicsőségesekre és könnyebbekre is, s főleg ne olyanokat, amelyekkel bánatot és gondokat okozol a hozzád közel állóknak, ellenségeidben pedig nagy reményeket keltesz, mint ahogy most is tetted. De azokon a barbárokon, akik ellen most harcolsz, elég annyira erőt venned, hogy országodat biztonságba helyezd; a most „nagynak” címzett (király, ti. a perzsa uralkodó) megdöntéséhez kell kezdened, hogy dicsőséged növeld, és a görögöknek megmutasd, ki ellen kell harcolniuk.1

S. J.

Isokratés (Kr. e. 436-338), a közel száz évig élt szónok és politikus Hellas gazdasági gondjaira a gazdag perzsa tartományok kifosztásában találta meg a gyógyírt, s e politikának legfőbb és a siker reményében egyedül fellépni képes megvalósítóját élete utolsó évtizedeiben II. Philipposban látta. Minthogy Philippos meggondolatlansága kis híján az uralkodó életébe került, Isokratés e levelében arra figyelmezteti: a királynak nem az a feladata, hogy az első sorban harcoljon, hiszen e dicsőséget bármely közkatona is elérheti, hanem az, hogy politikáját, amelyet egyedül csak ő képes folytatni, sikerre vigye (vö. 81. dok.).

1. A thrák törzsekre céloz, akik ellen Kr. e. 342 és 339 között viselt Philippos hadat. A nagynak nevezett perzsa uralkodó III. Artaxerxés Óchos (Kr. e. 358-338).