Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

94. fejezet - 92. DECIUS MUS FELÁLDOZZA ÖNMAGÁT: DEVOTIO

94. fejezet - 92. DECIUS MUS FELÁLDOZZA ÖNMAGÁT: DEVOTIO

Livius VIII 9.

Kr. e. 340

9. 1. Harcba vonulás előtt a római consulok áldozatot mutattak be. Úgy mondják, Deci- usnak megmutatta a haruspex1, hogy a májcsúcs „baráti” oldalán van egy bevágás, de egyébként az istenek elfogadták áldozatát. Manlius áldozata kiválóan sikerült. „Ha tiszttársam kedvező jósjeleket kapott – mondta Decius –, minden rendben van!”

  1. Ezután az egységeket a fentebb ismertetett rendben felállítva, csatába indultak. Manlius vezette a jobb-, Decius a balszárnyat. 3. Kezdetben mindkét fél egyforma erővel

és lelkesedéssel küzdött. Azután a balszárnyon a hastatusok, nem tudván feltartóztatni a latinok előrenyomulását, visszahátráltak a princepsek vonaláig. 4. A nagy kavarodásban Decius consul harsány hangon Marcus Valeriust szólította: „Marcus Valerius, most van szükség az istenek segítségére! Rajta, mint a római nép állami pontifexe, mondd elő a szöveget, amellyel legióinkért felajánlhatom magamat áldozatul!”

5. A pontifex utasította, hogy vegye fel bíborszegélyes togáját, fedje be fejét, és kezét a toga alatt állához emelve, ráállva a lába alá fektetett dárdára, mondja el a következőket: 6. „Ianus, Iupiter, Mars atya, Quirinus, Bellona, Larok, jövevény istenek, hazai istenek, istenek, akiknek hatalmatok van a mieinken és az ellenségen, és ti, holtak szellemei! 7. Titeket kérlek, tisztellek, kegyetekért esdek és könyörgök, hogy a Quirisek római népének erőt és győzelmet adjatok, és a Quirisek római népének ellenségeit félelemmel, rémülettel, halállal sújtsátok. 8. Ahogy szavakkal kimondtam, úgy a Quirisek római népének államáért, seregéért, legióiért, segédcsapataiért az ellenség legióit és segédcsapatait magammal együtt a holtak szellemeinek és a Földnek felajánlom.”

9. Miután végigmondta a könyörgést, Titus Manliushoz küldte a lictorokat: jelentsék sürgősen tiszttársának, hogy felajánlotta magát a seregért. Ő maga gabii köntösben, fegyveresen lovára szökkent, és az ellenség sűrűjébe vágtatott, mindkét sereg szeme láttára. 10. Emberfelettinek látszott, mintha az ég küldte volna minden isteni harag kiengesztelésére, hogy a pusztulást övéiről az ellenségre fordítsa. 11. Nyomában teljes rémület és rettegés járt, megzavarta a latinok első egységeit, majd továbbterjedve egész seregüket. 12. Jól lehetett látni, hogy amerre csak elvágtat, az emberek úgy reszketnek, mint akik egy gonosz égitest hatása alá kerültek, és amikor a rázuhogó dárdák alatt végül összerogyott, a latin csapatok már fejvesztve menekültek, üresen hagyva a csatateret. 13. A rómaiak pedig, miután vallásos kötelezettségük teljesült, mintha csak most hangzott volna el a csatára hívó jel, újrakezdték a harcot.

M. Gy. – K. R.

  1. Haruspex – májjós.