Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

96. fejezet - 94. ATHÉNI TÖRVÉNY A ZSARNOKOK ELLEN

96. fejezet - 94. ATHÉNI TÖRVÉNY A ZSARNOKOK ELLEN

SEG 12, 87. Márványstélé, ma az athéni Agora Múzeumban őrzik (I 6524).

Kr. e. 337/336

Phrynichos archóni évében. A kilencedik prytaneiát Leóntis (phylé) töltötte be, amely során az acharnai Chairestratos, Ameinias fia volt a jegyző. Az elöljárók (proedrosok) közül az aixónéi Menestratos irányította a szavazást. | 5. A javaslatot a peiraieusi Eukratés, Aristotimos fia tette. Jó szerencsét az athéni népnek! A törvényhozók (nomothetések) hozzanak határozatot! Ha valaki felkel a nép ellen, hogy tyrannist hozzon létre, vagy hogy közreműködjék a tyrannis bevezetésében, vagy az athéni népet vagy a demokráciát | 10. megbuktassa Athénban, az ő gyilkosát tekintsék ártatlannak, ha az (áldozat) az előbb (felsoroltak) közül bármit elkövetett. Az Areios Pagos tanácsának tagjai közül (senkinek) sem szabad az athéni nép vagy a demokrácia | 15. megbuktatása után fölmenni az Areios Pagosra, sem a gyűlés helyén ülésezni, sem tanácskozni egyetlen tárgyban sem. De ha valaki az Areios Pagos tanácsának tagjai közül az athéni nép vagy a demokrácia megbuktatását követően fölmegy az Areios Pagosra, vagy a gyűlés helyén ülésezik vagy bármiről tanácskozik, | 20. veszítse el jogait ő is és valamennyi utóda is, javait kobozzák el a nép javára, és (az értékük) tizedét kapja meg az istennő. A tanács titkára írassa föl ezt a törvényt két kőtáblára, és az egyiket állíttassa föl | 25. az Areios Pagos feljáratánál, ott, ahol a gyűlés helyére mennek, a másikat pedig a népgyűlés (ekklésia) helyén. A stélék feliratának elkészítésére a nép kincstárnoka (tamias tu dému) adjon át húsz drachmát a népgyűlési határozatok (pséphismák) számára a nép által elkülönített keretből.

N. GY.

A stélé domborművén a demokráciát jelképező nőalak megkoszorúzza az athéni népet szimbolizáló szakállas férfit. A határozatot II. Philippos chairóneiai győzelme (Kr. e. 338) után nem sokkal terjesztette be Eukratés, minthogy attól tartott, a makedónbarát athéniak megbuktatják a demokráciát. A törvény nem maradt sokáig hatályban. Kr. e. 322-ben Eukratést a makedónokkal szembeni ellenállás másik szervezőjével, Hypereidésszel együtt letartóztatták és kivégezték (Lukianos: Dé- mosthenés dicsérete. 31). A tyrannis elleni törvény, a zsarnokölők megjutalmazása Démophantos Kr. e. 410-ben, a négyszázak bukása után hozott törvényében is megjelenik, amelyet Andokidés (I 96) tévesen tulajdonít Solónnak. „Ha valaki megdönti az athéni demokráciát, és bármiféle hivatalt visel a demokrácia megdöntése után, tekintsék az athéniak ellenségének, és büntetlenül gyilkolják meg, vagyonát kobozzák el a nép számára, és az istennőé legyen (az érték) egytizede. Aki az így cselekvőt megöli, vagy megölésében együttműködik, legyen büntetlen és áldott. Valamennyi athéni tegyen esküt phylénként és községenként (démosonként) hibátlan áldozatot bemutatva, hogy megöli azt, aki így tesz (ti. megdönti a demokráciát). Az eskü hangozzék így: »Ha hatalmamban áll, megölöm szóval, tettel, szavazatommal vagy saját kezemmel azt, aki csak megdönti az athéni demokráciát, és azt, aki bármilyen hivatalt betölt azután, hogy a demokráciát megdöntötték, és azt, aki tyrannos akar lenni, vagy hatalomra segíti a tyrannost. És ha valaki más öli meg, ártatlannak tartom őt az istenek és daimónok szemében, mint aki az athéniak ellenségét ölte meg, és a megölt minden vagyonát eladom, és (az érték) felét gyilkosának adom, és nem veszek el tőle semmit. És ha valaki életét veszti egy ilyen ember meggyilkolása során, vagy amikor megkíséreli meggyilkolni, ugyanolyan jótéteményekben fogom részesíteni őt is és gyermekeit is, mint Har- modiost és Aristogeitónt és utódaikat. Akik pedig az athéni nép ellen esküt tettek akár Athénban, akár a hadseregben, akár másutt, felmentem és feloldom őket (esküjük alól).« Valamennyi athéni tegye le ezt a törvényben előírt esküt a hibátlan áldozat fölött, a Dionysiák előtt. Az esküt megtartókra kérjenek imájukban sok és nagyszerű áldást, az esküszegőkre és családjukra pedig pusztulást.” Démophantos néphatározatát utólag beillesztették a solóni törvénykorpuszba, ezért nevezhették „solóni törvénynek”. Figyelemre méltó, hogy Eukratés – Démophantosszal ellentétben – nem általában a zsarnokság időszakában betöltött hivatalokról beszél, hanem csak az Are- ios Pagos tanácsának tagjait szándékozik büntetni, mintha úgy látná, e tanács hajlik leginkább a demokrácia megdöntésére. Harmodiosról és Aristogeitónról lásd a 43. dokumentumot.