Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

99. fejezet - 97. SPÁRTA A KR. E. 4. SZÁZADBAN

99. fejezet - 97. SPÁRTA A KR. E. 4. SZÁZADBAN

Aristotelés: Politika. 1269 a – 1271 b.

Kr. e. 335-323

9. A lakedaimóni, a krétai, sőt szinte valamennyi többi állam államformáját illetőleg is két kérdést kell megfontolnunk: az egyik, hogy törvényalkotásuk a legtökéletesebb államforma szempontjából jó-e vagy rossz, a másik, vajon nincs-e bennük valami ellentétben az ajánlott alkotmány alapelvével és formájával. Általánosan elfogadott, hogy egy államot akkor kormányoznak helyesen, ha a polgárok a mindennapi élet szükségszerűségei alól mentesek; de hogy miként lehetséges, azt már nem könnyű eltalálni. Tovább menve, az asszonyok iránt tanúsított szabadelvűség is káros mind az alkotmány szelleme, mind a városállam boldogulása szempontjából. Mert ha a családnak tagjai a férfi és a nő: világos, hogy a városállamot is férfiakra és nőkre megosztottan kell szemlélnünk, úgyannyira, hogy azokban a városállamokban, ahol a nők helyzete rosszul van megoldva, ott úgy vehetjük, hogy az állam fele törvények nélkül él. Ez az eset Spártában is, mert bár a törvényalkotó azt akarta, hogy az egész városállam szigorú erkölcsű legyen, s a férfiakat illetően nyilvánvalóan olyan is, a nőkre nem fordított gondot: így ezek féktelenül, teljes szabadságban és kicsapongásban élnek. Az ilyen városállamban tehát szükségképpen tisztelik a gazdagságot, különösen, ha asszonyuralom van, amint ezt a legtöbb harcias és hadviselő népnél találjuk, kivéve a keltákat s más népeket, melyek nyíltan tisztelik a férfiak egymással élését. Az ősi mítoszköltő, úgy látszik, nem ok nélkül párosította össze Arést Aphroditéval, mert a férfiakkal csakúgy, mint a nőkkel való nemi érintkezésre minden harcias nép különösen hajlamos. Ez utóbbi volt szokásban a lakónoknál, és uralmuk idején az asszonyok igen sok ügyet intéztek. Végeredményben miben különbözik az, ha asszonyuralom van, és az, ha a vezetők asszonyi uralom alatt állanak? Egy az eredmény. Bár a kihívó magatartás a köznapi életben mit sem ér, és nem is jár haszonnal, és ha valahol egyáltalában, akkor legfeljebb háborúban: még olyankor is a legtöbb bajt a saját asszonyaik okozták a lakónoknak. Ugyancsak megmutatkozott ez a thébaiak betörése idején: mert hasznuk ugyan semmi nem volt, csakúgy, mint más városállamban, de zavart, azt nagyobbat keltettek, mint az ellenség. Eredetileg ugyan a lakónoknál látszólag okkal fejlődött ki az asszonyok szabadossága. | 1270 a. A hadjáratok miatt ugyanis a férfiak sok időt töltöttek hazai földjüktől távol, harcolva az argosiakkal, majd meg az arka- diaiakkal és a messénéiekkel; mikor azután visszatért a béke, a katonaélet által (amely sok erényt lehetővé tesz) mintegy felkészítve, alárendelték magukat a törvényhozó akaratának; az asszonyokat azonban megpróbálta ugyan Lykurgos a törvény alá hajtani, de mikor ellenszegültek, megint elállott tervétől. Ez tehát az oka annak, ami bekövetkezett, és világos, hogy ezeknek a károknak is; ámde mi nem azt vizsgálgatjuk, mi a megbocsátható, és mi nem, hanem azt, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Márpedig a nőkkel kapcsolatos rossz megoldás, mint már mondottuk, nemcsak magának az államformának helytelenségét vonja maga után, hanem némi tekintetben a pénz szeretetének fölkeltését is. Valóban, az eddig vitatottakon túl a vagyoni helyzet egyenlőtlenségét is bárki föl- hánytorgathatja. Egyesek ugyanis rendkívül nagy vagyon birtokába jutottak, míg másoknak édeskevés akadt: így azután a föld kevesek kezén van. A hiba itt is a törvény helytelen rendelkezéseiben rejlik, a föld megvételét vagy eladását helytelennek minősíti ugyan – és igaza van –, de viszont annak, aki kívánja, megengedi az ajándékozást vagy örökhagyást; pedig így vagy úgy, de az eredmény szükségképp ugyanaz. Az egész földterületnek körülbelül kétötöd része a női juss, mivel sok az örökösödő leány, és mert nagy hozományt szoktak adni. Márpedig jobb lett volna egészen elhagyni a hozományt, vagy csak keveset, vagy arányos nagyságút engedélyezni. Manapság mindenki ahhoz adja egyedörökös leányát, akihez akarja, és ha váratlanul hal el az, akit gyámnak maga után hagy, megint csak ahhoz adja, akihez akarja. Ezért van, hogy bár ez a föld 1500 lovast és 30 000 nehézfegyverzetű gyalogost tudna eltartani, rendesen még ezren sem voltak. Maguk a tények bizonyították e rendszer hibáit; egyetlen csapást nem bírt ki ez a városállam, és belepusztult az elnéptelenedésbe. Úgy mondják, a régebbi királyok idejében még osztogattak polgárjogot, s akkor nem is következett be az elnéptelenedés, pedig hosszú időn át harcban álltak, s állítólag néha 10 000 polgárral is rendelkeztek a spártaiak; különben akár igazak ezek, akár nem, többet ér, ha a vagyon arányos elosztása folytán népesedik a városállam. Ámde a népesség szaporodására vonatkozó törvényük is ellenkezik az ilyen reformmal. Törvényhozójuk ugyanis azért, hogy minél népesebb legyen Spárta, arra ösztönzi a polgárokat, hogy minél több gyermeket neveljenek; van egy törvényük, amely azt a polgárt, akinek három fia van, a katonai szolgálat, azt pedig, akinek négy van, mindenféle szolgáltatás alól fölmenti. | 1270 b. Ámbár nyilvánvaló, hogy ha sokan születnek, a föld pedig úgy marad fölosztva, ahogy van, szükségképpen sokan elszegényednek. Sőt mi több, az ephorosi intézmény is helytelen. Ez náluk az a hivatal, amely a legnagyobb hatáskörű, tagjai mégis az egész népből kerülnek ki, tehát a sokszor nagyon is szegény emberek ebbe a méltóságba jutva, szegénységük miatt megveszteget- hetőkké lesznek. Ez akárhányszor megmutatkozott régebben is, de különösen minap az androsiak esetében, akik pénzzel elcsábíttatva, ha rajtuk áll, az egész városállamot tönkretették volna. Túlságosan nagy hatáskörű, majdnem tyrannosi hatalmuk előtt maguk a királyok is arra kényszerültek, hogy az ő kegyüket hajhásszák, úgyhogy ezt az alkotmány sínylette meg: az arisztokráciából lassanként demokrácia lett. Valóban ez a hatalom tartja össze a városállamot (a nép csendben marad, mert részt vesz a legfőbb hatóságban), és ez az állapot, akár a törvényhozó tevékenységeként, akár a véletlen folytán van így, igen hasznos a gyakorlati életben; mert a városállam biztonsága megköveteli, hogy valameny- nyi rétege maga is óhajtsa meglétét és fennmaradását; így a királyok a maguk elnyert méltósága kedvéért, a jelesek és erkölcsösek a gerusia (a „vének” tanácsa) miatt – ez a méltóság az erénynek jutalma –, a nép pedig az ephorosi intézmény miatt (mert ezt az egész polgárságból alakítják meg), kétségtelenül szükséges, hogy e tisztségre mindenki megválasztható legyen, de nem oly formában, mint ahogy ma van, mert ez nagyon gyermeteg... Azon módszer pedig, ahogyan a „vének” tanácsának tagjait választják, a végső eldöntés szerint gyermeteg, de meg az sem helyes, hogy annak, aki e tisztségre méltónak ítéltetik, magának kell azt kérnie; márpedig akár van kedve valakinek ahhoz, akár nincs, ha méltó arra, vállalnia kell e hivatalt. Itt azonban a törvényhozót nyilvánvalóan ugyanaz a szándék vezeti, mint a városállami élet egyéb területén: felkelti a polgárok becsvágyát, és ezt használja föl a „vének” választásánál. Hiszen senki se folyamodnék hivatali állásért, ha nem volna becsvágyó. Pedig lám, a legtöbb szándékos bűncselekménynek a becsvágy és a pénzsóvárság az elindítója az emberekben. De nem helyeselhetjük a „phiditiára”, a közös étkezésre vonatkozó törvényhozást sem, ahogyan azt annak első szervezője megállapította. Az összejövetelekhez szükséges pénzt inkább a közösből kellene összeadni, mint például Krétán; a lakónoknál azonban mindenkinek magának kell a tartáspénzt lerónia, és mivel vannak köztük nagyon szegények is, akik ezt a költséget nem tudják előteremteni, éppen az ellenkezője következik be annak, amit a törvényhozó akart. Mert hisz neki az volt a szándéka, hogy a közös étkezés demokratikus legyen, de ez a fajta törvényhozás éppenséggel nem tette demokratikussá. Mert az igen szegényeknek nem oly köny- nyű abban részt venni, márpedig náluk az a polgárjognak hagyományos feltétele, hogy nem részesülhet benne az, aki ezt a szolgáltatást nem tudja megfizetni. S mindent ösz- szevéve, a törvényhozó alapelve ellen is tehetne valaki kifogást, aminthogy Platón tett is a Törvényekben; mert valamennyi törvényük csak az egész egyik része, a hadi erény szempontjából van megalkotva, mivel az segít uralomra. | 1271 b. . Nagyon rossz a közpénzek kezelése is a spártaiaknál. Az állampénztárban nincs semmi pénz, holott sokszor kell nagy háborúkba bocsátkozniok, és az adót sem pontosan szolgáltatják be. Mivel a spártaiak kezén van a legtöbb földbirtok, egymás adózását nem ellenőrzik. S így a törvényhozó az általános érdekkel ellenkező eredményre jutott: a városállamot koldussá tette, a magánembereket pedig pénzsóvárokká. A lakedaimóni államrendről legyen elég ennyi: ezek a hibái a legszembeszökőbbek.

Sz. M.

Aristotelés látszólag nőgyűlölő sorai azért születtek meg, mert számára a legfőbb érték a polis védelmi képességének fenntartása volt. Ha a polis elbukott, polgárai vagy elpusztultak, vagy rabszolgasorba kerültek. A női örökösödés azt jelentette, hogy ha a klaros, a parcella egy női örökös kezébe került, az a harcos, akit e klaros tartott volna el, egyszer s mindenkorra kiesett a spártaiak phalanxából. Erre vonatkoztak Aristotelés megdöbbentő adatai: a föld, amely 31 500 harcost tudott volna eltartani, még 1000 fős polgárhadsereget sem volt képes kiállítani. Ne feledjük, Aris- totelés mindezt Leuktra (Kr. e. 371) után írta (vö. 86. dok.). A penestések Thessalia helótaszerű, röghöz kötött jobbágyi sorsú földművesei voltak. Spártára vonatkozó további források e szöveggyűjteményben: 16.,17., 21., 22., 33., 42., 63., 77., 84., 112. dokumentum.