Ugrás a tartalomhoz

Neveléslélektan

Vajda Zsuzsanna, Kósa Éva (2005)

Osiris Kiadó

SZÜLŐI-NEVELŐI ATTITŰDÖK: A SZÜLŐK GYERMEKNEVELESI ELJARASAI – KÓSA ÉVA

SZÜLŐI-NEVELŐI ATTITŰDÖK: A SZÜLŐK GYERMEKNEVELESI ELJARASAI – KÓSA ÉVA

SZÜLŐI-NEVELŐI ATTITŰDÖK

Minden szülő igyekszik érvényesíteni a gyereknevelésben az általa (és kultúrája által) legjobbnak tartott elveket. A mód azonban, ahogyan ezt teszik, különböző. Központi szerepű az a kérdés, hogy a szülői bánásmód mely eleme milyen következményekkel jár a gyerek későbbi fejlődésére, szocializációjára vonatkozóan.

Történeti előzmények

A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata hosszú évtizedek óta a gyermekneveléssel kapcsolatos tudományos érdeklődés egyik legígéretesebb, legtöbb érdeklődést és népszerűséget is kiváltott kérdésköre.

A szülői-nevelői eljárásokra vonatkozó elméleti modellek és a nyomukban virágzásnak induló kutatások a szülői attitűdök széles skáláját tették vizsgálat tárgyává, keresve az összefüggést ezen mutatók és a gyermek szociális, morális fejlődése, valamint személyiségfejlődésének egyéb faktorai között. Ezek a vizsgálatok – a korai előzmények után – az ötvenes évek közepétől kezdődően szinte uralták a pszichológia szociális fejlődéssel foglalkozó területét, s nem túlzás azt állítani, hogy a pszichológiai közműveltségre és a mindennapi nevelési gyakorlatra egyaránt jelentős hatást gyakoroltak. Ugyanakkor az intenzív érdeklődés a szülői-nevelői eljárások és a gyerek karakterisztikumai közötti összefüggésre vonatkozóan nem egy esetben kritikátlan és indokolatlan feltételezésekhez vezetett, és nem mindig kedvezett a szisztematikusan megtervezett és módszertanilag korrekt vizsgálatoknak.

A XX. század első évtizedeire visszanyúló előzmények elemzése során George Holden azt emeli ki, hogy e korai törekvések java része a szülői beállítódásoknak irreális erőt és hatást tulajdonított, és olyan illúziót sugallt, miszerint a szülői attitűdök feltárása megadja a kulcsot a gyermeki fejlődés misztériumának megértéséhez. Ez a meggyőződés néhány évtized alatt azt eredményezte, hogy a korszak mérvadó szakemberei a szülői attitűdök személyiség- és társas fejlődésben betöltött szerepét a gyermeki fejlődés és a szülői szerepre való nevelés alaptantételének tartották. Az intenzív és permanens érdeklődést számadatok is tükrözik: míg a húszas években évente egy-két ilyen irányú vizsgálat folyt, a hetvenes évekre a vizsgálatok száma meghaladta az évi huszonhatot, és növekvő számot mutat napjainkig. Mindeközben a kutatás ezrei során több mint száz különböző mérőeszközt dolgoztak ki és alkalmaztak a szülői attitűdök mérésére (Holden 1995).

A szülői attitűdök vizsgálatának előzményéül és alapjául értelemszerűen az attitűdkutatások szolgáltak. Az attitűdök iránti élénk figyelem következtében több szerző a harmincas években a pszichológia e területe iránt eredendően elkötelezett szociálpszichológiát az attitűdök tudományának tekintette (lásd Allport [1979] attitűdökre vonatkozó történeti áttekintését).

A gyermeknevelési eljárások és azok hatásának leírását célzó kutatások elsődleges céljukat tekintve azonosítani kívánták azokat a szülői tulajdonságokat, melyekben a szülők stabilan különböznek egymástól. Ezeket a karakterisztikumokat azután összevetették a gyerekek relatíve állandó egyéni különbségeivel, kezdetben statisztikai elemzés nélkül, később egyszerű korreláltatással, majd bonyolultabb sokváltozós és longitudinális analízis révén. A korai vizsgálatok zömében a szülők büntetési technikáinak, a gyerek specifikus viselkedésére adott reakcióinak, nevelési értékrendszere feltárásának módszeréül döntően interjúkat, kérdőíveket, attitűdskálákat alkalmaztak. A mérési eljárások alkalmazása a XX. század harmincas éveiben kapott lendületet, amikor többféle kérdőívet dolgoztak ki a szülők gyermekeik nemkívánatos viselkedésével és a szülői fegyelmezési eljárásokkal kapcsolatos attitűdjeinek, valamint a szülői-nevelői praktikák gyerekekre gyakorolt hatásának mérésére (Holden 1995).

A szülői attitűdök gyermeknevelésben játszott szerepe más irányból is intenzíven foglalkoztatta a pszichológiai gondolkodást. A pszichoanalízis kezdeti, klasz- szikus formájában ugyan Freud nem fordított kitüntetett figyelmet a szülők attitűdjeinek gyerekeikre gyakorolt hatására, követői között azonban többen a szülői túlvédés (overprotection) hátterében a szülők saját gyermekkori elutasítottságát tételezték fel, ami azután a szülők olyan jellegű magatartásában és attitűdjében fejeződik ki, mely a korai gondoskodást kívánja fenntartani, akár az eltúlzott kontroll és ellenőrzés révén is. A túlvédés kategóriáját azután hamarosan felváltotta a fogalmilag is egyszerűbben kezelhető elfogadás és elutasítás, melyek következményeit olyan intenzív érdeklődéssel vizsgálták, hogy mára az ezekkel foglalkozó tanulmányok száma közel ezerre tehető (Rohner 1986, idézi Holden 1995).

Mérési eljárások

A gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdök vizsgálata során alkalmazott leggyakoribb eljárások a szülőkkel folytatott interjúk, illetve a szülőkkel felvett kérdőívek.

A szülői attitűdök interjús feltárása terén máig kiemelkedőnek tekinthető Sears és munkatársainak (1957) vizsgálata, melynek eredményeit megjelentető könyvük (Patterns of childrearing) a témakör klasszikusának számít. Vizsgálatukban több mint 370 ötéves gyerek mamáját kérdezték a gyerek engedelmességére, kényeztetésére, szexuális játékaira, házimunkában való részvételére, a szülők nevelési és fegyelmezési eljárásaira, fejlesztési elképzeléseire vonatkozóan hetvenkét nyílt végű kérdés és további számos alkérdés segítségével. Az adatokat végül 188 skálára redukálták, és statisztikai eljárások alkalmazásával sikerült néhány olyan, a gyermeknevelés gyakorlatát adó általános kategóriát meghatározniuk, mint az engedékenység vagy szigorúság, az agresszióval vagy a büntetéssel kapcsolatos vélemények stb.

A szülőktől kérdőívvel összegyűjtött adatokon többnyire faktoranalízist végeztek (Becker et al. 1957, Sears et al. 1957). A különböző vizsgálatok változóinak interkorreláltatása révén Schaefer (1959) a változókat kétdimenziós cirkumplex modellbe integrálta, melyet két fő dimenzió alkotott. Egy-egy dimenzió egy folyamatos kontinuumot jelentett, melyen belül minden szülői válasz elhelyezhető volt. Az egyik dimenzió két végpontját a melegség, illetve az ellenségesség végponttal, a másikat az ellenőrzés (kontroll), illetve az autonómia végponttal jellemezte. A további kutatások a szülők kikérdezése mellett retrospektív vizsgálatokat is alkalmaztak (Becker 1964). Ezek alapján Becker két hasonló, de némiképp eltérő dimenziót tételezett fel a szülői viselkedésben: a melegség (elfogadás) – rosszindulat (elutasítás) dimenzióját és a korlátozás-engedékenység tengelyét.

Későbbi vizsgálatokban még további faktorok is körvonalazódtak, mint például hideg távolságtartás versus szorongásos érzelmi ragaszkodás (Becker 1964) vagy Sears és munkatársai (1957) felelősségteljes gyereknevelési irányulásnak nevezett változója.

Baldwin és munkatársai a fenti faktoranalízises vizsgálatokkal szemben döntően otthoni szituációkban végzett megfigyelésekkel egészítették ki a szülői kérdőíveket, s az adatok elemzése során három dimenziót különítettek el: a melegség-hidegség, a demokrácia versus autokrácia és az érzelmi involváltság versus közöny, s ez utóbbi két dimenzió nem egészen felelt meg a korlátozó-engedékeny dimenziónak (Baldwin 1955).

Ezekben a korai vizsgálatokban a szülői szeretet és az alkalmazott büntetési eljárások módja között írtak le összefüggést: a hideg/elutasító szülőt a hatalomhangsúlyozó, a meleg/elfogadó szülőt a szeretetre irányuló fegyelmezési eljárások preferálásával jellemezték (Becker1964).

A GYERMEKNEVELES MODELLJEI

Az alábbiakban azokat a modelleket mutatjuk be röviden, melyek a tudományos kereteket túllépve jelentős hatást gyakoroltak a gyermeknevelés praxisára.

Becker modellje

Mint fentebb említettük, a szülői bánásmód és a gyerek későbbi karak- terisztikumai közötti összefüggések feltárásában Becker és Schaefer szülői attitűdökre vonatkozó modellje volt alapvető hatású (Becker 1964). Hipotetikus modelljük retrospektív vizsgálatokon alapult. Delikvens, agresszív, illetve jól beilleszkedő serdülőkkel készített interjúik alapján a szülői magatartás és attitűd két alapvető komponensét különítették el: az érzelmi és a kontrolldimenziót.

Az Érzelmi dimenzió

E dimenzió tartalmát a szülői szeretet és melegség adja, két lehetséges végpontja a szerető, elfogadó (meleg), illetve az érzelmileg elutasító (hideg) szülői attitűd. A felismerés, hogy a szülői szeretet alapvető szerepet játszik a szülők nevelésének hatékonyságában, nem új keletű. Alapvetően új mozzanatot jelentett azonban az, hogy Becker a szeretet meglétét, illetve hiányát a szülők büntetésének módjával (és nem mennyiségével) hozta kapcsolatba. Megfigyelései és interjúi alapján arra a következtetésre jutott, hogy az érzelmi dimenzió negatív (elutasító) végpontján lévő szülők hatalmukat hangsúlyozzák akkor, amikor büntetést alkalmaznak, a pozitív (elfogadó) végponton elhelyezkedő szülők viszont a meglévő szerete- tet hasznosítják a büntetés során. Hatalomhangsúlyozó büntetés értelemszerűen a fizikai büntetés minden válfaja, de a kiabálás, a megszégyenítés, a lekicsinylés legalább ilyen mértékben a hatalmát, fölényét kihasználó szülő eszköze. A szeretet „hasznosítása” a büntetésben semmiképp nem az érzelmi zsarolást jelenti (az ugyanúgy a hatalommal való visszaélés jele), hanem azt a szülői büntetési technikát, melyben a szülő rosszallása esetén (mely már önmagában is kellemetlennek megélt jelzés a gyerek számára jó kapcsolat esetén) elsősorban érveléssel, magyarázattal indokolja meg, miért tart valamit helytelennek. Ez a szülőtípus – szemben az elutasító szülővel – így nem a gyerek személyiségét, hanem tetteit minősíti.

Becker teóriája és érvelése szerint a kétféle büntetési típus – a szülői szeretet megléte vagy hiánya – eltérő következményekkel jár az agresszió és a moralitás, azaz a szocializációs célokat tekintve a két legfontosabb területen.

A rideg, érzelem nélküli büntetés, a hatalmat hangsúlyozó büntetési mód általában a vétségre adott ún. externalizált, külső szituációtól függő reakciók kialakulásával jár, azaz olyan viselkedésre késztet, melynek elsődleges célja a büntetés elkerülése, s mindemellet még nagyfokú agressziót is eredményez. Ennek az a következménye, hogy amint a büntetés veszélye csekély, a szabályszegés valószínűsége nő.

A szeretetet hasznosító büntetési eljárások – azaz a meleg, szeretetteljes szülői attitűd – ezzel szemben általában a vétséggel kapcsolatban az ún. internalizált (belsővé vált) reakciók fejlődésének kedvez. Ilyen reakció a bűntudat, a csábításnak való ellenállás, a felelősségvállalás, a vétkek bevallása, az önkritika. Fontos ismérve az ilyen típusú büntetésnek az is, hogy az elfogadó szülő alapvetően a szabályszegő viselkedést, és nem a gyermek személyiségét ítéli el a büntetés során. Mivel az ilyen típusú büntetés sokkal kevésbé frusztráló, és az alapvetően harmonikus szülő-gyerek viszony miatt a gyerek nem érzi ragaszkodási törekvéseit sem elutasítottnak, ezért csekély az agresszió megjelenésének valószínűsége.

A KONTROLLDIMENZIÓ

Ennek a dimenziónak a két végpontja az engedékenység, illetve a korlátozás. Hatásuk – leegyszerűsítve Becker érvelésrendszerét – végső soron úgy foglalható össze, hogy az engedékenység bármilyen viselkedéssel kapcsolatban szabad utat ad (gátlástalanít), míg a korlátozás fékeket épít be a viselkedésbe. Ezzel tulajdonképpen a meglévő viselkedéstendenciák irányát szabja meg. Mint az előző dimenzió bemutatásánál láttuk, a szeretet hiányával jellemezhető szülők gyerekeinél agresszív tendenciák és a viselkedésszabályozás belső fékeinek hiánya tapasztalható. Ez az agresszió és a szabályszegő, amorális viselkedés a szülői engedékenységgel párosulva „zöld utat kap”: nyílt agresszió és antiszociális, delikvens viselkedés várható. Ha azonban e büntetésmód erős korlátozással jár együtt, a gyerek viselkedésének erős kontrollálása során az agresszív megnyilvánulásokat a szülő csírájában és rendszeresen letiltja. Ez esetben sem tűnnek el az agresszív tendenciák, csak a személy mintegy önmaga ellen fordítja ezeket. Következményként szélsőséges esetben neurocitás, szuicid veszélyeztetettség léphet fel.

A kontroll mértéke a szeretetteli nevelés esetén is különböző következményekkel jár. Abeckeri modell következtetései szerint ebben a konstellációban az engedékenység a kreativitás, barátságosság, nyitottság, vezetőképesség és nonkon- formitás fokozódását valószínűsíti, míg a szerető, de korlátozó szülők gyerekei ugyan szintén megfelelő szabályzórendszerrel (moralitással, lelkiismereti funkciókkal) jellemezhetőek, de fenti társaiknál jóval tekintélytisztelőbbek, depen- densebbek, kevésbé kreatívak és kevésbé szociábilisak.

Fontos kiemelni, hogy a két dimenzió egymástólfüggetlen. Egy példával szemléltetve, ez azt jelenti, hogy egy szülő lehet nagyon szerető, érzelemteli, elfogadó (azaz állhat az érzelmi dimenzió pozitív végpontja közelében), de ettől még lehet nagyon kontrolláló vagy engedékeny is (állhat a kontrolldimenzió bármely pontján). (Megfigyelhető, hogy a szerető, de erősen kontrolláló szülők sokszor a szeretet és a féltés miatt állítanak fel túl sok szabályt. „Ne egyél fagylaltot, mert hátha megfájdul a torkod!” „Inkább ne barátkozz X-szel, mert néha olyan közönséges!”) Természetesen a szülői szeretet hiánya is járhat sok ellenőrzéssel és erős kontrollal, de társulhat a szabályok teljes hiányával, azaz ez esetben a teljes nemtörődömséggel a szülő részéről.

A beckeri modell következtetései alapján a két dimenzió kombinációjának várható hatásait, a valószínű gyermeki karakterisztikumokat az 1. táblázat mutatja.

2.1. táblázat - 1. TÁBLÁZAT Becker modellje

Szerető, elfogadó szülő

Elutasító, rideg szülő

Kontrolláló, sok szabályt állító

Szabály- és tekintélytisztelő, jól nevelt, dependens, konformista, kevésbé kreatív, nem agresszív, lelkiismeretes

Szorongó, barátságtalan, boldogtalan, neurotikus hajlam, szuicid veszély

Engedékeny, kevés szabály

Barátságos, nonkonformista, kreatív és kezdeményező, vezetői kvalitások (proszociális agresszió)

Nyílt agresszió a morális szabályzórendszer (lelkiismeret) hiányával párosulva; antiszociális viselkedés, delikven- ciák, bűnözői magatartás


A modell, melynek tanulságait sok ponton alátámasztották a hétköznapi tapasztalatok is, igen nagy hatást gyakorolt a szocializációval foglalkozó elméletekre és a „laikus” közvéleményre egyaránt. A szülői szeretet fontossága mellett a modell által sugallt értékrendszer alapján az engedékenység a jó szülői bánásmód ismérve lett.

A szeretet-elutasítás, illetve az ezeknek megfelelő fegyelmezési eljárások és az agresszió, a lelkiismereti funkciók, a kompetencia, a dependencia és egyéb karak- terisztikumok alakulása a kontroll-engedékenység dimenzió függvényében ígéretesen komplex és operacionális modellnek tűnt a szocializációs folyamat megértéséhez.

Később új modellek születtek (Patterson 1982, Ainsworth 1971 et al., idézi Maccoby – Martin 1983), melyek hangsúlyozták a szülői válaszolókészség fontosságát, de a feltétel nélküli szeretettel szemben a feltétel nélküli elkötelezettséget emelték ki, mint a későbbi érett, kompetens viselkedést facilitáló karakterisztikumot. Ezek közül Diana Baumrind modelljét mutatjuk be röviden, melynek külön érdeme, hogy empirikus alapokra támaszkodik.

Baumrind modellje

A szülői bánásmód szocializációs következményeivel kapcsolatos fenti következtetéseket ez a modell egy lényeges ponton megkérdőjelezte. Diana Baum- rind (1967) a következő vizsgálatsorozat alapján vonta le modellje alapjául szolgáló konklúzióit. Munkatársaival 110 óvodás gyereket figyeltek meg, és viselkedésük alapján három csoportba sorolták őket. A kompetensnek nevezett gyerekek csoportjába a magabiztos, vidám, kíváncsi gyerekeket; a visszahúzódók csoportjába a félénk, szégyenlős, néha boldogtalannak tűnő gyerekeket; míg az éretlenek közé az impulzív, felnőttekhez, társaikhoz érzelmileg tapadó gyerekeket sorolták. Ezután megfigyelést végeztek a gyerekek otthonában, lejegyezve, hogyan próbálja a szülő és a gyerek egymást befolyásolni, szabályozni, majd laboratóriumi körülmények között a szülő-gyerek interakciók megfigyelésével a szülők tanítási stratégiáit, szabálybetartatási technikáit tárták föl. Ez utóbbi két megfigyeléssorozat után a szülőket is osztályozták négy kritérium alapján: mennyire kontrollálóak, mennyire követelik meg az érett viselkedést, milyen a gyerekükkel folytatott kommunikációjuk, és mennyire érzelemtelien gondoskodóak (ezt a dicséretek, érzelemnyilvánítások alapján ítélték meg).

Az előző modell egyik konklúzióját, miszerint a kontroll, a szigor meggátolja a kreativitást és a spontaneitást, Baumrind vizsgálatainak eredményei megcáfolták. A kompetens gyerekek szülei ugyanis – bár hajlottak az érvelésre és a szabályok megbeszélésére, de – gyereküket meglehetősen szigorúan kontrollálták, és felelősségteljes viselkedést vártak el tőle. További vizsgálatai alapján Baumrind végül a szülői bánásmód három típusát különítette el.

  • A tekintélyelvű (autoritariánus) szülő követelő és szülőcentrikus. Az engedelmességet mindenekfelett fontosnak tartja, a szabályokat nem vitatja meg, és elvárja, hogy gyereke ne kérdőjelezze meg a szülői döntések helyességét. Az ilyen szülő szerint a szülőnek jogai, a gyereknek mindenekelőtt kötelességei vannak.

  • Az engedékeny szülő ezzel szemben gyermekközpontú, elfogadja gyereke kívánságait, nemigen követel rendet vagy felelős viselkedést otthon, kerüli a büntetést, a kontrollt és a konfliktusokat. Felfogása szerint a gyerekeknek elsősorban jogaik vannak, nem pedig kötelességeik.

  • A mérvadó (autoritatív) szülő ezzel szemben gyerekközpontú és követelő is egyben. Elvárja, hogy a gyereke betartsa az otthoni szabályokat, de azokat nem tekinti szentnek, hajlik az alkura is. Józan keretek között nagy szabadságot biztosít a gyerek számára, de ha kell, szigorú a gyerek optimális fejlődése érdekében. Magas mércét állít, és azt be is tartatja, ha kell, néha akár fizikai büntetés árán, de minden esetben érvel (azaz megfelelő kognitív szintet biztosít). Szerinte a gyereknek és a szülőknek is vannak jogaik és kötelességeik egyaránt. Az ilyen szellemben nevelt gyerekeknek módjuk és lehetőségük is van felfedezni környezetüket és megszerezni a kellő interperszonális készségeket és kompetenciát. Mindezt tehetik a hatalmát hangsúlyozó, rosszindulatú szülők mellett fellépő szorongás, illetve a túlságosan engedékeny szülői bánásmód következtében jellemző alkalmazkodási bizonytalanság nélkül.

Baumrind következtetései fontos dologra hívták fel a figyelmet. Sem a melegség, sem a kontroll önmagában nem jár kedvező következményekkel. A kontroll hiánya, a túlzott engedékenységéretlen viselkedéshez vezethet, nem alakul ki afelelősségtudat, a túlzott kontroll viszont a személyiségsérülését eredményezheti. A kettő optimális és harmonikus kombinációja az, ami a sikeres és egészséges szocializációhoz vezet.

A fenti konklúziók további fontos kérdéseket is felvetnek, nevezetesen: milyen távú következményei vannak a fejlődés korai időszakában tapasztalt szülői bánásmódnak? Mennyire tartósak, maradandóak a fentebbi összefüggések?

A kérdések megválaszolásához Baumrind később longitudinális vizsgálatban követte a fenti három szülőtípust és gyerekeiket óvodáskoruktól egészen a serdülőkorig. Eredményei alapján úgy találta, hogy az autoritatív szülői stílus pozitív következményei a serdülőkor idején is megfigyelhetők. A gyerek igényeire válaszoló és ésszerű, határozott kontrollt gyakorló szülői bánásmód jelentős szerepet játszott a kompetencia fejlődésében. Ez a hatás különösen fiúk esetében volt megfigyelhető. Azt is tapasztalta, hogy a tekintélyelvű szülői stílus negatív hatásai hosszabban tartó hatást eredményeztek fiúknál, mint lányoknál. Az autoritariánus (tekintélyelvű) légkörű családban felnövekvő fiúk általában az intellektuális és iskolai teljesítmény alacsonyabb szintjét mutatták, szociális kompetenciájuk fejletlenebb volt, barátságtalanabbak és kevésbé kezdeményezőek voltak társaiknál, és önértékelésükben is zavarok mutatkoztak (Baumrind 1993).

Maccoby és Martin komplex modellje

Támaszkodva a korábbi eredményekre és teóriákra, a fenti szerzők mo- delljükben a Becker és Baumrind által kidolgozott modell elemeit ötvözik (Maccoby – Martin 1983). Baumrind modelljét kiegészítették a beckeri két dimenzióval (meleg/elfogadó versus elutasító; illetve a követelő/korlátozó versus engedékeny), létrehozva így egy negyedik típusú szülői stílust is, mely az elhanyagoló, nem involvált szülőket jellemzi (2. táblázat).

2.2. táblázat - 2. TÁBLÁZAT Maccoby és Martin modellje

Korlátozó, követelő, ellenőrző

Engedékeny, nem követelő, alacsony kontrolltörekvés

Gyerekközpontú, válaszolókész, elfogadó

Autoritatív (mérvadó), magas szintű kétirányú kommunikáció, kölcsönösség

Elkényeztető

Szülőközpontú, elutasító, nem válaszoló

Hatalom-hangsúlyozó,

autoriter

Nem involvált, elhanyagoló, közömbös


A nem innovált, elhanyagoló stílussal rendelkező szülők mindent megtesznek, hogy minimálisra csökkentsék a gyereknevelésre fordított időt és energiát. Ok általában szülő-, és nem gyermekközpontúak. Ok azok, akik többnyire nem tudják, hol van, kivel van, mit tesz éppen a gyerekük. Ez a szülői viselkedés kapcsolatba hozható a szülők személyiségvonásaival és a stresszel teli életeseményekkel is. Ilyen magatartást ugyanis nagyobb arányban tapasztaltak például depresszióval küzdő anyák vagy válás, vagy a korábbi családi struktúra szétesése következtében.

A fenti modellek a szülők gyermekük szocializációjára gyakorolt hatását kísérlik meg összefüggéseiben feltárni. Mindenképp úgy tűnik, a szülői szeretet elengedhetetlen feltétele annak, hogy a sikeres szocializáció ismérveként számon tartott viselkedéskontroll belső szabályzórendszere kialakuljon. A szeretet és a kontroll optimális kombinációja, valamint a kontroll megfelelő módja eredményezi ezt leghatékonyabban.

Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy a szülői bánásmódra vonatkozó elméletek és modellek jó néhány tisztázatlan mozzanatot tartalmaznak (Parke – Buriel 1998). Többek között az alábbi jogos kérdések-kételyek merülnek fel:

  • Milyen folyamatok játszanak szerepet a különböző szülői stílusok sikerességében?

  • A modellek a hatásokat egyirányúnak írják le, vagy nem adnak támpontot a hatás irányának megítéléséhez. Nem tisztázott, hogy a Baumrind által leírt stílusok részben nem a gyerek viselkedésére adott válaszként értelmezhetőek-e. Mint korábban láttuk, a tranzakcionális szemlélet alapján joggal feltételezhető, hogy a meghatározott temperamentummal rendelkező gyerek minden bizonnyal befolyásolja – egyesek szerint akár meg is határozhatja – a feléje irányuló szülői bánásmódot (Cole – Cole 2003).

Mindenesetre az kétség nélkül állítható, hogy a szülői-nevelői magatartást modellező teóriák újabb érvekkel szolgálnak a szülői szeretet, a gyerek és gondozója közötti szoros érzelmi kapcsolat jelentőségére vonatkozóan. Feltételezik, hogy agyerek számára az anya és más szocializációs ágensek ösztönzései a velük kapcsolatban átélt gondoskodás, törődés, dicséret révén pozitív érzelmi értékűekké válnak. Valószínűnek látszik továbbá, hogy a gyerek késztetést érez arra, hogy megismételje a gondoskodó modell viselkedését, reprodukálja sajátosságait, tulajdonságait, megjutalmazva ezzel önmagát azzal a pozitív értékkel, mely eredendően a felnőtt gondoskodó magatartásához kapcsolódik. Különösen azokban az esetekben van ez így, amikor az érzelemteli jelenlét hiányzik, vagy ennek jeleit a gondoskodó felnőtt visszavonja (pl. mert haragszik, mérges, neheztel vagy éppen büntet) (Mowrer 1960, Whiting-Child 1953). Ez a reprodukálásra való készenlét nemcsak a felnőtt viselkedésére vonatkozik, hanem mindarra a gyerek által megértett kognitív sémára is, melyet a felnőttek értékelő reakciói a gyerek viselkedésére vonatkozóan közvetítenek Ez a gondolatmenet végső soron az identifikáció freudi értelmezésével mutat hasonlóságot, ahol a szeretet tárgyának (Freudnál a szülőnek) „megjelenítése” (tulajdonságainak, sajátosságainak reprodukálása) az identifikáció fő forrása.

Könnyű belátni, hogy a pozitív érzelemteli kapcsolat, a gondoskodás valamilyen szintje a szocializációs ágensek részéről elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy a gyerek valamilyen belső kontrollt építsen ki viselkedésének irányítására. Az érzelemteli kapcsolat hiánya ugyanis megakadályozza azt, hogy a sokféle társas hatáshoz pozitív vagy negatív (elkerülő) minősítések társuljanak. Ezek a hatások ugyanis azáltal kapnak elsődlegesen értékelő minősítést, hogy a gondozói viselkedéssel együtt járnak. A korai gondoskodás hiánya például erőtlen, laza ragaszkodást eredményezhet a szülőhöz mint szociális modellhez, és ez csökkenti a gyerek arra irányuló késztetéseit, hogy átvegye a gondozók viselkedését, érvelését, azaz a kognitív kontrollt. Ha a szülők vagy nevelők érzelmileg elutasítóak és indokolatlanul sokat büntetnek, szinte nincsen készletük és eszközük a pozitív megerősítés számára. Ezzel együtt jár az is, hogy az ilyen szülők nem tudnak a szeretet visszavonásának eszközével sem élni, amely egyébként a büntetés minden fajtájának szinte leghatásosabb összetevője. Ha ugyanis a gyerek a szülők-nevelők részéről zömében elutasítást tapasztalt, az érzelmi hőfok csökkenése egy ilyen kapcsolatban nem számottevő, és nem is motiválja a gyereket a szülői melegség visszaszerzésére. Mindez a viselkedés belső szabályzórendszere szempontjából kulcsfontosságú, mert ez a légkör és büntetési mód a gyereket ugyan szenzitívvé teszi a viselkedésével kapcsolatos külső kontrollra, azaz a büntetésre, de egyáltalán nem indukálja a viselkedés internalizált belső kontrolljának kialakulását.

Mindezzel kapcsolatban azonban néhány fontos szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni.

  • A fenti modellek arra vonatkozóan adnak támpontokat, hogy a szülői attitűdök és nevelési technikák milyen kombinációja teszi valószínűvé, hogy a szülő által fontosnak tartott szabályok, értékek belsővé váljanak, s a gyerek viselkedésének irányító elemét képezzék. Az elsajátított tartalomról (az értékek, normák természetéről, irányáról) azonban nem mondanak semmit. (A szülő sikeresen szorgalmazhat a társadalmi-kulturális értékrenddel ütköző szabályrendszert is.)

  • A szocializáció folyamatáról mondottak értelmében a szülők akkor eredményesek egy adott értékrend elsajátíttatásában, ha saját viselkedésük is harmonizál azzal (tehát ha a verbális instrukciók, érvelések és a modell által nyújtott minta kongruens).

-A szülői-nevelői bánásmód nemcsak a nevelő intencióján vagy egyéb karak- terisztikumain múlik, azt a másik fél is befolyásolja. Agyerek szülői viselkedést alakító hatását illusztrálják például azok a megfigyelések, miszerint különböző szülői bánásmódot (reakciókat) regisztráltak egypetéjű ikrek vagy egy időben örökbe fogadott azonos nemű és korú csecsemők esetében (Schaefer 1963). Ugyanígy a gyerek befolyásoló hatását illusztrálja az a kísérleti helyzet is, melyben a különböző beszédkarakterisztikummal rendelkező gyerekeknek a velük interakcióba kerülő felnőttek beszédstílusára gyakorolt hatását regisztrálták (Bell – Harper 1977).

Így ma a szülői viselkedés nem a gyerekre vagy a gyerekért kifejtett hatásként, hanem a gyerekkel együtt kiformált interaktív folyamatként értelmeződik. Nem arról van szó, hogy a szülőknek a gyermek szocializációjában betöltött reguláló szerepe kérdőjeleződik meg, hiszen ez a hatás vitathatatlanul fennáll (bár bizonyára nem olyan uniformizált módon, ahogyan a fenti modellekből kirajzolódik). Inkább annak felismerése történik, hogy a szülői szabályzás szeparált hatásrendszere helyett ko-reguláló folyamat zajlik.

A fejezet keretei között nincs mód e rendkívül kiterjedt és szerteágazó terület részletes ismertetésére (bővebben lásd Sears et al. 1951, Schaefer 1959, Baldwin 1955, Becker 1964, Becker et al. 1957, Patterson 1982, Maccoby-Martin 1983). A hangsúlyt arra szeretnénk helyezni, hogy a számtalan értékes összefüggés feltárása mellett ezek a modellek alapvetően – kevés kivételnek számító utalástól eltekintve – szintén a szocializációs folyamat egyirányú folyamatként való értelmezését tükrözik, melyben a szülői paraméterek (szeretet, attitűd, kontrolltechnikák stb.) meghatározott következménnyel járnak a gyerek fejlődésére nézve.

IRODALOM

Allport, G. W. 1979. Az attitűdök. In: Halász L. – Hunyady Gy. – Marton L. M. (szerk.): Azatti- tűdpszichológiai kutatásának kérdései. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Baldwin, A. L. 1955. Behavior and development in childhood. New York, The Dreyden Press.

Baumrind, D. 1967. Child care practices anteceding three patterns of preschool behavior. Genetic Psychology Monographs, 75, 43-88.

Baumrind, D. 1993. The average expectable environment is not good enough: A response to Scarr. Child Development, 64, 1299-1317.

Becker, W. C. 1964. Consequences of different kinds of parental discipline. In: Hoffman, M. L. – Hoffman, L. W. (eds.): Review of child development research. Vol. 1. New York, Russel Sage Foundation.

Becker, W. C. – Peterson, D. R. – Luria, Z. – Shoemaker, D. J. – Hellmer, L. A. 1957. Relations of factors derived from parent-interview ratings to behavior problems of five-years-old. Child Development, 33, 509-535.

Bell, R. Q. – Harper, L. V. 1977. Child effects on adults. Lawrence Erlbaum Ass. Publ.

Cole, M. – Cole, S. R. 2003. Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó.

Holden, G. H. 1995. Parental Attitudes Toward Childrearing. In: Bornstein, M. H. (ed.): Handbook of Parenting. Vol. 3. Status and Social Conditions of Parenting. Lawrence Erlbaum Ass. Publ.

Maccoby, E. E. – Martin, J. A. 1983. Socialization in the context of the family: parent-child interaction. In: Mussen, P. H. (ed.): Handbook of child psychology. 4th ed. Vol. 4. 1-103.

Mowrer, O. H. 1960. Learning theory and behavior. New York, Wiley.

Parke, R. D. – Buriel, R. 1998. Socialization in the family: Ethnicand ecological perspectives. In: Damon, W. – Eisenberg, N. (eds.): Handbook of Child Psychology. 5th ed. Vol. 3. 463-553.

Patterson, G. R. 1982. Coercive family process. Eugene, Castalia Press.

Schaefer, E. S. 1959. A circumplex model for maternal behavior. Journal of Abnormal and Social Psychology, 59, 226-235.

Schaefer, E. S. 1963. Parent-child interactional patterns and parental attitudes. In: Rosenthal, D. (ed.): The Genuin Quadruplets. New York, Basic Books.

Sears, R. R.-Macoby, E. E.-Levin, H. 1957. Patterns of childrearing. Evanston, IL, Row Peterson.

Whiting, J. W. – Child, I. 1953. Childtrainingandpersonality. New Haven, Yale University Press.