Ugrás a tartalomhoz

Pszichológia pedagógusoknak

N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004)

Osiris Kiadó

4. fejezet - 3. AZ „ÉN" FOGALMA, AZ ÉNFEJLŐDÉS ELMÉLETEI

4. fejezet - 3. AZ „ÉN" FOGALMA, AZ ÉNFEJLŐDÉS ELMÉLETEI

Az ember az egyetlen élőlény, aki úgy gondol magára, mint aki bizonyos képességekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, akinek céljai, törekvései vannak. Ezt az önmagunkról szóló, érzelmekkel átszőtt ismeretet nevezzük énképnek. Az énképnek, önismeretünknek döntő szerepe van abban, hogy miképpen cselekszünk egy helyzetben, milyen eredményeket érünk el teljesítményhelyzetben. Az önmagunkról megfogalmazott gondolatokban természetesen mindig ott van a jövő elképzelése, az, hogy milyen tulajdonság és készségek kialakítása felé törekszünk. Ezek a vágyak, elképzelések is egy sajátos szerveződést alkotnak, amelyet énideálnak nevezünk. Az énünknek ez a része szintén hatással van önmagunk elfogadására, az önértékelésünkre és arra is, ahogyan egy társas vagy feladathelyzetben gondolkodunk és cselekszünk. A pszichológia több területe és irányzata is azt a célt tűzte ki, hogy feltárja az énfejlődés, az énképalakulás törvényszerűségeit, összefüggéseit a személyiség egészének működésével. A különböző pszichológiai megközelítések közül a Freud- féle pszichoanalitikus és a Rogers nevéhez fűződő humanisztikus irányzatokat ismertetjük. A fejezet ugyanakkor kitér arra is, hogy milyen törvényszerűségek láthatók az énkép fejlődésében, milyen módon befolyásolja az önértékelés a tanulók iskolai munkáját, és milyen következtetések vonhatók le mindezekből a pedagógusi munkára, értékelésre nézve.

A SZEMÉLYISÉG FOGALMA

„Érett, harmonikus személyiség” – szoktuk mondani egy-egy emberre. Máskor úgy jellemzünk valakit, hogy megnyerő vagy éppen elviselhetetlen személyiségű. A személyiség szó használatával a másik ember belső, lényeges vonásait próbáljuk megragadni, ami ugyanakkor az állandóságot, a változatlanságot is kifejezi.

A személyiségpszichológia e fogalmat olyan módon kívánja meghatározni, hogy egyrészt az általános jegyeket emelje ki, másrészt minden emberre alkalmazható legyen. Az egyik leggyakrabban idézett definíció Allporttól származik. Allport (1980, 39.) szerint: „A személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását.” A meghatározás szerint az ember személyisége nem pusztán néhány tulajdonság halmaza, hanem szerveződés, integráció eredménye, tehát valamiféle egészlegességet tükröz. A pszichofizikai kifejezés azt hangsúlyozza, hogy a személyiség nem pusztán lelki, mentális folyamatok együttese, hanem a „test” és a „lélek vagy szellem” elválaszthatatlan egysége. A személyiség rendszer, amelynek működése motiválja vagy irányítja a specifikus cselekvést és gondolkodást.