Ugrás a tartalomhoz

Pszichológia pedagógusoknak

N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004)

Osiris Kiadó

A CSOPORTOK ÉSZLELÉSE

A CSOPORTOK ÉSZLELÉSE

A kategorizációs folyamatokat nemcsak arra használjuk, hogy megkönnyítsük mások azonosítását és megismerését. Arra is szükségünk van, hogy saját magunkat ennek segítségével definiáljuk. Ha az olvasó felteszi magának azt a kérdést: Ki vagyok én?, akkor a válasz bizonyára ilyesmi lehet: tanár vagyok, nő vagyok, egyetemi hallgató vagyok, fehér vagyok, magyar vagyok, stb. Mindezen meghatározások egy csoporthoz tartozásunkra utalnak. Azt a folyamatot, ahogyan magunkat valamely csoport tagjaként határozzuk meg, önkategorizációnak nevezzük, amelynek a társas identitásunk kialakulásában van jelentős szerepe. A társas identitás fogalma és kutatása Turner munkásságához kötődik elsősorban (Turner, lásd Smith és Mackie, 2001). Mivel az önkategorizáció nyomán egy csoport tagjaként azonosítjuk magunkat, az önmagunk és a csoportok percepciójára van elsősorban hatással.

Az önkategorizáció hatásai:

  • A kialakított társas identitás hatással van a viselkedésünkre. Ha egy csoport tagjaként azonosítjuk magunkat, akkor törekszünk arra, hogy felvegyük a csoportra jellemző összes fontos tulajdonságot, viselkedésformát. Talán ezért is van kiemelkedő jelentősége annak, hogy serdülőkorban a gyerekek milyen kortárscsoportot választanak.

  • A társas identitás jellegzetes csoportpercepciós torzításokat eredményez. Ennek következtében a saját csoportot általában jobbnak, sokszínűbbnek látjuk, míg a másik csoportot homogénebbnek észleljük. Úgy véljük, abban mindenki egyforma. Kevésbé veszzük észre a másik csoport tagjainak egyedi vonásait, nem figyelünk fel a többségtől eltérő viselkedésükre sem.

  • A másik csoport tagjaival szembeni érzelmek és viselkedés is sajátos jelleget mutat. Míg a saját csoportunk tagjaival segítőkészek és barátságosabbak vagyunk, a másik csoport tagjaival kapcsolatban jellemzően negatív érzéseket táplálunk, és amennyiben lehetőségünk adódik rá, hátrányosan különböztetjük meg őket a saját csoportunkhoz képest. Ezt a jelenséget tekintik az előítéletek kognitív gyökerének (Smith és Mackie, 2001)