Ugrás a tartalomhoz

Pszichológia pedagógusoknak

N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004)

Osiris Kiadó

A LÉLEKTANI KÜLÖNBSÉGEK EREDETE – LEHETSÉGES MAGYARÁZATOK

A LÉLEKTANI KÜLÖNBSÉGEK EREDETE – LEHETSÉGES MAGYARÁZATOK

Elfogadva a különbözőség létét, a továbbiakban tekintsük át az eredetükre vonatkozó elméleti megközelítéseket. Az itt bemutatott elméletek főleg a társas-érzelmi viselkedésben mutatott nemi eltéréseket tárgyalják, lévén ezek megléte a kutatások alapján stabilabbnak és kevéssé vitathatónak tűnik, szemben a kognitív képességekkel, amelyekben nem találtak konzisztens nemi eltéréseket. A teljesség igénye nélkül a következő elméleti modelleket tárgyaljuk:

  • biológiai és evolúciós elmélet,

  • pszichoanalitikus kiindulású nézőpontok,

  • szociális és szocializációs megközelítések.

Biológiai-evolúciós nézőpont

A biológiai-evolúciós nézőpont szerint a férfiak és a nők veleszületett adottságaik következtében más-más működésmóddal rendelkeznek, ezért különböznek lélektanilag és próbálnak meg más társas szerepeket betölteni (Buss, 1995). Az ősi élet nemi különbözőségének kulcsa, amely ma is meghatározza a nemi különbségeket, az eltérő reprodukciós stratégia, amelyet a férfiak és nők a szaporodásban és utódaik gondozásában alkalmaznak. Az alkalmazkodási problémák megoldása olyan nem specifikus viselkedésekhez vezetett, amelyek sikerességük hatására rögzültek, és ma is gyökerei a nemi különbségeknek. Ez a biológiai különbség az oka, hogy a férfiak egymással való nyílt versengése sokkal gyakoribb, mint a nőké, hiszen a férfiak a megfelelő partner, az élőhely és egyéb erőforrások megszerzésében nyílt küzdelmet folytattak egymással. Ezzel párhuzamba állítható az a nézet, amely szerint a kisebb fokú intimitás és a nagyobb mértékű konfliktusok és versengés hátterében a férfiak nagyobb agressziója áll. A biológiai nézőpont szerint a férfiak agressziója veleszületetten nagyobb, így már igen korán, gyermekkorban megkülönbözteti és elkülöníti a két nem csoportjait. A nők ezzel szemben a szaporodásban és gyermeknevelésben mutatott nagyobb felelősségvállalás miatt váltak kapcsolatorientáltab- bá, alkalmazkodóbbá. A megközelítés kritikusai számos ponton támadták a biológiai és evolúciós alapú magyarázatokat, felhíva a figyelmet az emberi nem sajátos tényezőire, a kultúra és a gondolkodás fontosságára.

Pszichoanalitikus nézőpontok

Klasszikus pszichoanalízis • Apszichoanali- tikus nézőpont Freud klasszikus pszichoanalíziséből kiindulva, azt továbbfejlesztve és vitatva elemzi a nemi különbségeket. Freud „az anatómia a sors” elvének megalkotásakor szintén biológiai felépítésünk különbségét emelte ki a személyiségfejlődés folyamatában, és ennek leg- kifejezettebb időszakaként a pszichoszexuális fejlődés fallikus szakaszát, az ún. ödipális konfliktust emelte ki. (Lásd még fentebb a nemi identitás kialakulásáról szóló részt és a könyv énfejlődésről szóló fejezetét.)

Feminista pszichoanalitikus nézőpontok •A feminista pszichoanalitikusok a nemi különbségeket szintén a kora gyermekkor pszichodina- mikájára vezetik vissza, azonban elméleteikben fontos hangsúlyt kapnak az ödipális kort megelőző és azt követő időszakok is (Chodorow, 2000). A preödipális szakaszban az anya és a gyermek azonosulási folyamata annak megfelelően alakul, hogy a nemi azonosság mennyire támogatja ezt az azonosulást. Anya és lánya között – lévén azonos neműek – sokkal erősebb azonosulás alakul ki, és a kölcsönös kapcsolat az élet során folyamatosan fennmarad, míg a fiú és anyja között nagyon hamar megkezdődik a leválás, az én-másik elkülönülése. A fiúk a leválás miatt érzett veszteség következtében, védekezésül erős, merev énhatárokat alakítanak ki, személyiségük a másiktól való különbözés jegyében szilárdul meg, és marad a későbbiekben is a kapcsolatok által kevésbé befolyásolt. A lányok ezzel szemben az én-másik elkülönülés hiánya miatt átjárhatóbb énhatárokkal és a kapcsolatokba beágyazott énnel rendelkeznek, amely alkalmasabbá teszi őket az együttérzésre, az intimitásra és a törődésre. Az ödipális szakaszban a különbségek tovább erősödnek. A fiúk azonosulása az apával, illetve az intenzíven megélt konfliktus elnyomásának igénye segíti a kötődések lebontását, és tovább erősíti az énhatárokat. Ennek eredményeként a fiúk a családon kívül, illetve az anyagi világban keresik a támaszpontokat. A lányok nem élnek meg ilyen erős konfliktust, kötődésük az anyával mindig megmarad, nem fordulnak el a családtól, mint a fiúk. Mindennek következtében a lányok átjárhatóbb énhatáraik miatt sérülékenyebbek, intimebbek és önfeltáróbbak az azonos neműekkel való baráti viszonyban. A férfiak elkülönültsége és in- dividuációja azonban arra vezet, hogy kevesebb energiát fektetnek az intim kapcsolatokba, főleg más férfiakkal való barátságukba (F. Lassú, 2004).

Szociális és szocializációs megközelítések

A szocializációt hangsúlyozó elméletek • A szocializációs megközelítés a nemi különbségek hátterében a két nemmel szemben felállított eltérő szabályokat, elvárásokat és bánásmódot emeli ki (Sherrod, 1989). A két nem eltérő társas viselkedésének hátterében a szülők eltérő' bánásmódja áll. Főleg az apák a fiúknál bátorítják a teljesítményt, a függetlenséget és kompetenciát, és büntetik a függőséget, az érzelmek és a kötődés kimutatását. A fiúk kiskorukban változatosabb és erősebb ingereknek vannak kitéve, később nagyobb szabadságot kapnak, kevesebbet aggódnak értük és figyelnek rájuk, viszont magasabbak velük szemben az elvárások. Ha egy kisfiú megsérül és vigasztalásra szorul, sokkal gyakrabban utasítják el szülei az érzelmi támogatást azzal az indoklással, hogy ez „katonadolog” és „a fiúk nem sírnak”, míg a lányok mindkét szülőjüktől elfogadóbb reagálást kapnak az ilyen helyzetekben. A lányokkal csecsemőként finomabban bánnak, jobban aggódnak értük, és többet figyelnek rájuk, sokkal több korlátozást élnek meg. Szüleik akkor dicsérik őket, ha a női nemi szerepnek megfelelően viselkednek, és amint fiús területre tévednek, megkezdődik a szárnyak nyesegetése. A fiúkkal játszó és vadul rohangáló kislányt szülei mérsékeltebb viselkedésre intik, szoknyába bújtatják, és babát vesznek neki, hátha az majd „jó útra téríti”. Mindezek következtében a nők kapcsolatokba ágyazottak, gondoskodók, viszonyaikra a kölcsönös törődés a jellemző, a férfiak ezzel szemben instrumentálisak, versengők és elkülönültek, kapcsolataikban a kölcsönös tevékenység a hangsúlyos.

Szociálisszerep-elmélet • Az ún. szociálstruk- turalista megközelítés vagy szociálisszerep-elmé- let (Eagly, 1987; Eagly és Wood, 1999) szerint a férfi és a nő különböző helyzetekkel, kihívásokkal találja szembe magát a társadalmak, korok, technológiák változásának folyamán. Mindezen kényszerek hatása a nemek közötti munkamegosztásban összegződik, és az erre reakcióként létrejött nemi szerepelosztásban érhető tetten. A szerepek a nemi különbségeket a szerepkon- formitáson, az egyén társas és viselkedési készségein, valamint a társas viselkedés következményeiről való hiten keresztül hozzák létre. A nemi sztereotípiák – amelyek a nemi szerepek részét képezik, a helyes férfi- és női tulajdonságokról szóló előírásokat tartalmaznak – segítik a gyermekeknek a legvalószínűbb felnőtt szerepekre való felkészülést, a sikeres beilleszkedést a társadalom nemileg elkülönülő munkamegosztási rendszerébe.