Ugrás a tartalomhoz

A gyümölcsök termesztése

Bubán Tamás, Glits Márton, Gonda István, G. Tóth Magdolna, Harmat László, Hrotkó Károly, Kállay Tamás, Nyéki József, Papp János, Pénzes Béla, Porpáczy Aladár, Simon Gergely, Sipos Béla Zoltán, Soltész Miklós, Szabó Lajos, Szabó Zoltán, Szalay László, Timon Béla, Tóth Tibor, Vályi István

Mezőgazda Kiadó

Környezeti feltételei

Környezeti feltételei

Éghajlati igény. Az alma termeszthetőségének rendkívül széles földrajzi elterjedési területe van. Az almafajták származási helyüktől és genetikai adottságuktól függően tág határok között mozgó éghajlati tűrőképességgel rendelkeznek. +41 °C-tól –32 °C-ig tartó hőmérsékleti tartományok között termesztik az almát, mert a fajták hidegigénye és fagytűrő képessége nagymértékben eltér.

Az alma a mérsékelten hűvös, csapadékos és nem túl hideg telű klímaadottságokat kedveli, ahol a vegetációs időszakban az átlaghőmérséklet 15–30 °C között mozog. Optimálisnak az almatermesztés számára a mérsékelt égöv középső területsávja tekinthető. Bár hazánk földrajzi elhelyezkedése megfelel e követelménynek, de kontinentális éghajlati adottságaink több vonatkozásban kedvezőtlenek. A kemény, hideg teleken és a forró, aszályos nyarakon gyakran szenvednek az almafák.

A hosszan tartó –15 °C alatti hőmérsékleteken télen gyakoriak a maradandó fagykárosodások a rügyekben és a szállítóedény-nyalábokban. Tavasszal a virágzás idején átlagosan minden második évben számolni lehet a virágszervek vagy a kis gyümölcskezdemények különböző arányú fagykárosodásával. Hazánk adottságai között a virágzás körüli időben fellépő fagykárosodások gyakoribbak. Viszonylag ritkán jelentkeznek a kora őszi fagyok, amikor a levelek ráfagynak a hajtásokra, amelynek következménye a gyenge téli felkészülés, elégtelen szénhidrát- és tápelem-tartalékolás. Az almafák téli fagytűrése és őszi zavartalan felkészülése között szoros összefüggés van.

Hazánk egész területén termeszthető az alma, de a lehetséges termőhelyek mezo- és mikroklimatikus adottságai jelentős hőmérsékleti eltérést mutatnak. A napfényes órák száma kedvező, a vegetációs időszakot tekintve csak a hosszú tenyészidejű almafajták termesztése esetén adódhatnak problémák.

Éghajlati övezetünknek megfelelően az almatermesztés 700–800 mm egyenletes elosztású csapadékot igényelne. Átlagosan 200–250 mm pótlólagos vízutánpótlás szükséges hazánkban, főleg nyári hónapokban. Az aszályos időjárás – különösen a légköri aszály – befolyásolja a nagy termés és a jó gyümölcsminőség elérését. A vízhiány mellett a szárazságstressz hatása az almánál azzal is magyarázható, hogy kicsiny gyökérsűrűségére vetítve nagy gyümölcsmennyiséget kell kinevelni.

Az érés időszakában kedvező, ha a nappali és éjszakai hőmérsékletek között jelentős különbségek alakulnak ki, mert az elősegíti a fedőszín intenzívebb kialakulását.

Éghajlati szempontok alapján a dunántúli (Zalai-dombság, Külső- és Belső-Somogy, Alpokalja) és a Felső-Tisza-vidéki termőhelyek adottságai a legkedvezőbbek az alma termesztésére hazánkban.

Talajigény. Az alma igen változatos talajadottságok mellett termeszthető eredményesen, mert a talajjal szemben nagyfokú toleranciát mutat. Mint erdők környékéről származó gyümölcsfaj, gyökérrendszere és talajigénye az eredeti talajokhoz alkalmazkodott.

A kiváló víz- és levegőgazdálkodású, gyengén savanyú és közömbös kémhatású, kedvező humusz- és tápanyagtartalommal rendelkező vályogos kötöttségű talajok a legkedvezőbbek. A 6,0–6,5 pH-értékű erdei talajok mellett a közömbös körüli kémhatással rendelkező talajok, úgymint a homokos vályog, vályog kötöttségű mezőségi, öntés- és lösztalajok is kedvezőek az almaültetvények létesítésére. A 7,5 pH-érték feletti és 10–15%-nál magasabb CaCO3-tartalmú talajokon gyakori az almaültetvényekben a levelek klorózisa. Az 5% alatti mésztartalom viszont kedvező.

A jó vízgazdálkodású talajok képesek a víz befogadásával és tárolásával egy időben vízzel és levegővel ellátni az almafa gyökérzetét. Erre a kedvező szerkezetű és humusztartalmú homokos vályog- és vályogtalajok a legalkalmasabbak.

A jó levegőzöttség az almaültetvények talajának nagyon fontos követelménye, mert az alma hajszálgyökereinek oxigénigénye magas.

Az almaültetvények talajának termőrétege minimálisan érje el az 50–70 cm-t, de legkedvezőbb a 100–150 cm mélységig rendelkezésre álló termőtalaj. A sülevényes homok és kavicsos talajok almatermesztésre nem alkalmasak.

Almaültetvények létesítésénél a mélyedéseket ki kell hagyni, mert rendszerint fagyzugosak, lefolyástalanok, ahol összefolyik a csapadék és az öntözővíz, ezért a magas talajvíz miatt a belvízkárok gyakoriak. Ugyancsak kerülni kell a nagy hőingadozás és az aszályérzékenység miatt a déli lejtőkön történő telepítést.

A leendő ültetvény területének lejtése lehetőleg ne legyen 5%-nál nagyobb. Tereprendezéssel az eredeti talajfelszín csak minimálisan bontható meg. Kedvező klimatikus adottságok között 600–800 m magasságban is eredményesen termesztik az almát, pl. Dél-Tirolban és Washington államban.