Ugrás a tartalomhoz

A gyümölcsök termesztése

Bubán Tamás, Glits Márton, Gonda István, G. Tóth Magdolna, Harmat László, Hrotkó Károly, Kállay Tamás, Nyéki József, Papp János, Pénzes Béla, Porpáczy Aladár, Simon Gergely, Sipos Béla Zoltán, Soltész Miklós, Szabó Lajos, Szabó Zoltán, Szalay László, Timon Béla, Tóth Tibor, Vályi István

Mezőgazda Kiadó

7. fejezet - Cseresznye

7. fejezet - Cseresznye

A cseresznyetermesztés jelentősége, helyzete és környezeti feltételei

A cseresznye világviszonylatban a kisebb mennyiségben termesztett gyümölcsfajok közé tartozik. Ennek ellenére a világ gyümölcspiacán nő a frissfogyasztásra alkalmas cseresznye iránti kereslet. A cseresznye korai érése és kiváló beltartalmi értékei révén elsősorban frissfogyasztásra használják, de jelentős alapanyag a feldolgozóipar számára is.

A világ összes cseresznyetermése az utóbbi években FAO-statisztikák szerint 1600–1800 ezer tonna között változik, de kedvező évjáratokban elérheti, sőt meg is haladhatja az 1900 ezer tonnát (7.1. táblázat). Ez a világ összes gyümölcstermésének a 0,35–0,40%-a. A cseresznye a világ gyümölcspiacából romlandósága miatt csak nagyon kis arányban részesedik. A világon megtermelt cseresznyének közel 50%-át (700–800 ezer tonna) Nyugat-Európa adja, míg a világ legnagyobb cseresznyeexportőre az Amerikai Egyesült Államok (30 ezer tonna).

7.1. táblázat. A fontosabb cseresznyetermesztő országok által termelt cseresznye mennyisége 1000 tonnában (FAO-statisztikai adatai)

A cseresznye termesztése egyaránt elterjedt mind az európai, mind az amerikai és ázsiai kontinensen is. A legnagyobb volumenben cseresznyét termesztő országok: Irán, USA Törökország, Olaszország, Németország és Spanyolország.

Az EU-tagországokban átlag 380–530 ezer tonna az éves cseresznyetermés ez a világ cseresznyetermésének közel 30%-a. Az európai uniós tagországok összesen 30–50 ezer tonna exporttal, és 50–80 ezer tonna importtal rendelkeznek a cseresznye világpiacán. Az import nagy része Törökországból és az Egyesült Államokból származik. Az Unión belüli legfőbb importőrök Németország (20–30 ezer tonna) és Anglia (10–15 ezer tonna), míg a legnagyobb exportálók Olaszország (10 ezer tonna), Franciaország (8–10 ezer tonna) és Görögország (5–7 ezer tonna) (FAO-adatok, Magyar Gyümölcs Szövetség és Terméktanács, 1997).

Világviszonylatban az EU-tagországokon kívül a legnagyobb importálók Japán, Kína és Kanada. A legnagyobb exportálók USA (30–35 ezer tonna), Chile (3–7 ezer tonna) és Románia (3–4 ezer tonna).

A cseresznye Magyarországon a kisebb mennyiségben termelt gyümölcsfajok közé tartozik, a megtermelt összes gyümölcsmennyiségből 2%-kal részesedik. A termésátlagok kicsik 3–5 t körül mozognak (7.2. táblázat adatai, KSH 1996, 1997; Nyéki és tsai, 1997, Szabó és tsai, 1998). A megtermelt cseresznye nagyobb részét frissen fogyasztják, de a feldolgozóipar (édes- és tartósítóipar), számára is fontos alapanyag. A hazánkban megtermelt cseresznye megoszlását a különböző felhasználási célok között a 7.1. ábra mutatja be.

7.2. táblázat. A csonthéjas gyümölcsök termésátlaga (t/ha) Magyarországon és külföldön (Forrás: Nyéki–Soltész–Szabó, 1997)

7.1. ábra - Magyarországon megtermelt cseresznye megoszlása az egyes felhasználási irányok között (Forrás: Herpay, 1999)

kepek/7.1.png


Az elmúlt években egyre kedvezőtlenebb tendenciák jelentkeztek a világ és Magyarország cseresznyetermesztésében is. A cseresznyetermesztés visszaesett vagy stagnál (7.2. ábra). Az 1970-es években telepítették a legnagyobb cseresznyeültetvényeket.

7.2. ábra - Magyarország cseresznyetermés-mennyisége (ezer tonna) (Forrás: KSH és FAO adatai)

kepek/7.2.png


1950–1990 közötti időszakban 30 ezer tonna körüli, míg 1990–2000 között 15–25 ezer tonna között ingadozik az éves összes hazai cseresznyetermés mennyisége.

A termés 85–90%-át háztáji és kisegítő gazdaságok adják. A cseresznye főbb hagyományos termőkörzetei Pest, Bács-Kiskun, Heves és Csongrád megye. Az üzemi termésátlagok alacsonyak, így termesztése sokszor gazdaságtalan. A cseresznyeültetvények termésátlagára vonatkozó adatokat a 7.2. táblázatban közöljük a többi csonthéjas gyümölcsfaj termésátlagához viszonyítva.

Újabb felmérések alapján cseresznyetermesztésünk legfontosabb termőkörzeteit tekintve: Pest megye kiugróan magas, közel 25%-os aránnyal részesedik a megtermelt cseresznyéből; a Duna–Tisza közén Bács-Kiskun, míg a Tiszántúlon Szolnok megye a legjelentősebb körzet. Az ország dunántúli területén Fejér megyéé a vezető szerep, az északi vidékeken, pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye a legjelentősebb körzet. A cseresznye számára optimális termesztési körülményeket biztosító, hagyományos hevesi termesztőtájban erőteljesen visszaesett a cseresznye termesztése (Kállayné, 1998/a).

A statisztikák a cseresznye és a meggy újabb telepítési területeinek méretét együtt szerepeltetik, amely az utóbbi négy évben a csonthéjas fajok közül a legkiemelkedőbb volt és megközelítette az 1500 ha-t (Kállayné, 1998/a). Ez a kimutatás nem a cseresznyetelepítés növekedését mutatja, mivel ebből a viszonylag magasabb értékből mindössze csak 162 ha volt a cseresznye, a többi meggy (Kállayné, 1998/c).

A cseresznye a hosszú életű gyümölcsfajok közé tartozik, éppen ezért az árugyümölcsösök művelési rendszerei között uralkodóak a hagyományos, nagy és közepes tenyészterület-igényű koronaformák (sudaras kombinált, váza). A korábbi 1950-es és 1960-as években történt telepítésekben a 100 m2-hez közeli tenyészterületű koronaformák is megtalálhatók. Az 1970-es években és azt követően telepített ültetvényekben a 8×6 m, illetve 8×5 m-es térállások dominálnak. A mai üzemi ültetvényekben a váza koronaforma és különböző változatai a legelterjedtebbek. A 5–7×4–6 m-es uralkodó térállásuk alapján a 31–40 m2-es tenyészterület-kategóriába a váza és különböző változatai tartoznak, amelyek részaránya így 1982-ben 27%, 1990-ben 49% (7.3. táblázat).

7.3. táblázat. Magyarország cseresznyeültetvényeinek tenyészterület-kategóriák szerinti megoszlása és beállottsága

Az elkövetkező időkben az alanykutatási és koronanevelési kísérletek eredményeinek felhasználása révén várhatók kisebb tenyészterületű – 6–4×4–2,5 m – koronaformák, intenzív művelési rendszerek bevezetése is (Hrotkó és tsai, 1998/d, 1998/e; Kállayné, 1998/a).

Az intenzitás növelését tartják lehetséges fejlődési útnak az alábbi feladatok meghatározásánál (Nyéki és tsai, 1997):

  • Optimális adottságokkal rendelkező terület kiválasztása.

  • Új, intenzív termesztéstechnológiákhoz alkalmas alany/nemes kombinációk kialakítása, adaptálása.

  • Intenzív termesztéstechnikák, technológiák hazai fejlesztése, külföldi eredmények felhasználása.

Terület megválasztása. A gyümölcskataszterben cseresznyetermesztésre alkalmasnak minősített területeken, optimális feltételek közé történő telepítés. A kedvezőtlen talajtani adottságokkal rendelkező és/vagy fagyzugos, fagyjárta területeket a telepítésből kizárni.

Fajtaválaszték. A cseresznye fajtaválasztékot a jövőben a kedvező gyümölcs- és termesztési tulajdonságokkal rendelkező és ugyanakkor kedvező mértékben öntermékenyülő fajtákkal kell bővíteni. A külföldön előállított kedvező mértékben öntermékenyülő és nagy gyümölcsű fajták hazai körülmények közötti tesztelése is szükségszerű.

Alanyválaszték. A hagyományos erős növekedési erélyű vadcseresznye- és sajmeggyalanyok mellett szükség van középerős és gyenge növekedési erélyű alanyokra, amelyek kompatibilisek a hazai fajtaszortimentben megtalálható cseresznyefajtákkal. A hazai alanykutatás mellett elengedhetetlen a külföldön intenzív ültetvények létesítéséhez már bevált alanyok hazai ökológiai körülmények közötti tesztelése, értékelése.

Koronaforma, metszésmód. A hagyományos koronaformákat a cseresznyetermesztés intenzitásnövelése érdekében célszerű felváltani a hazánkban kifejlesztett, illetve külföldről adaptált közepes, kis tenyészterületigényű koronaformákkal és a kialakításukhoz szükséges koronaalakítási és metszési eljárásokkal. Az intenzív ültetvényekben a korona kialakítását követően a cseresznyénél is elengedhetetlen a rendszeresen, minden évben elvégzett fenntartó, ifjító metszés.

Intenzív termesztéstechnika, technológia. Az intenzív termesztés igényeit is kielégítő koronaformákon a termőfelület minél gyorsabb és szabályosabb kialakítására kell törekedni. Ügyelni kell a generatív és vegetatív egyensúly fenntartására, kerülni kell a fák gyümölccsel való a túlterhelését, amely a minőség rovására mehet. Az intenzív termesztéstechnológia elengedhetetlen eleme az öntözés. Módjának és berendezésének megválasztásakor törekedni kell arra, hogy az adott körülmények között a legmegfelelőbbet válasszuk (szükség esetén tápoldatozó öntözésre is alkalmas és/vagy víztakarékos legyen). Alacsony koronamagasságú koronaformák esetén nyugat-európai és skandináv országokhoz hasonlóan a gyümölcsrepedés megelőzése céljából esővédő fóliatakarás kialakítása. A sorközök füvesítése lehetőleg csak öntözött ültetvényekben történjen. A tápanyagok utánpótlását talaj- és levélanalízisekre kell alapozni.

Ökológiai igény. A cseresznye a termőhelyi igényeket tekintve minden szempontból igényesebb, mint a meggy, amely Magyarországon mindenütt sikeresen termeszthető. Elsősorban melegebb fekvésű, enyhe lejtésű domboldalakon termeszthető sikeresen, így a legjobb hazai termőterületei is ennek megfelelően alakultak ki: Balatonfelvidék, a Mátra aljában Eger és Gyöngyös környékén.

A cseresznye [Cerasus avium (L.) Mönch.] Kis-Ázsiából származik, ennek megfelelően meleg- és fényigényes gyümölcsfaj. Viszonylag jól tűri a téli lehűléseket, de a tavaszi fagyok virágzáskor fagykárosodást okozhatnak.

Vízigénye közepes, évi 550–600 mm csapadék mellett már megfelelően fejlődik.

A tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött (homokos vályog, KA = 30–40, pH = 5,5–7,5), mély rétegű levegős talajok a legalkalmasabbak számára. Száraz körülmények között – főleg meszes talajokon – klorotikus tünetek jelentkeznek. Gyökérrendszere levegőigényes, nem tűri a pangó vizet (a talajvíz nem emelkedhet 2 m fölé).