Ugrás a tartalomhoz

A növényvédelem gépei

Csizmazia Zoltán

Mezőgazda Kiadó

13. fejezet - 13. Csávázás gépei

13. fejezet - 13. Csávázás gépei

A vetőmagvak és vetőgumók fertőtlenítése, kórokozók és kártevők elleni védelme, továbbá a magvak és gumók tartósítása, vegyszeres kezeléssel, csávázással történhet. A csávázás hatékonysága jelentős mértékben függ a felhasznált csávázószertől és a felviteli technikától. Amennyiben a hatóanyag a kívántnál kisebb mennyiségben jut a célfelületre, a kezelés hatástalan, túladagolás esetén pedig, ronthatja a vetőmag csírázóképességét és terheli a környezetet. Ezért a csávázószer felvitelének technikája döntő az eredményes kezelés szempontjából. Általánosságban azt fogalmazhatjuk meg, hogy a csávázószert a mag vagy a gumó felületére egyenletesen, a kívánt mennyiségben kell felvinni úgy, hogy a felvitt szer a manipulálás során a kezelt felületen maradjon. Ezeket a feltételeket megfelelő szer alkalmazása esetén azok a csávázógépek tudják teljesíteni, amelyeknél biztosítható, hogy a magvak vagy gumók elegendő ideig tartózkodnak a csávázótérben és a magvak, gumók mozgásmódja lehetővé teszi a szer egyenletes felhordását. Ehhez vékony rétegű, egyenletes eloszlású anyagáramot kell biztosítani.

Vetőmagcsávázó gépek

A vetőmagokat számos betegség és kártevő veszélyezteti. A károk a magvak kezelésével, csávázásával mérsékelhetők vagy kiküszöbölhetők. Jelenleg szinte kivétel nélkül vegyszerekkel csáváznak. A csávázószert csávázó gépekben juttatják a magvak felületére, ügyelve az egyenletes fedésre. A csávázószer elégtelen adagolása a várt védőhatás elmaradását, túladagolása a magvak csírázóképességének csökkenését és a környezet felesleges terhelését eredményezheti. Ezért a csávázás szakszerű végrehajtása alapvető érdek. A csávázógépekkel szemben támasztott néhány agrotechnikai követelmény (Huszár, 1993):

• az előkészületi tartály térfogatának olyannak kell lennie, hogy egy l órás csávázás utántöltés nélkül biztosítható legyen;

• a csávázógépek adagoljanak megfelelő pontossággal, a csávázószer és a csávázandó anyag legyen összhangban;

• a csávázószer áramának leállása után a magáramnak is meg kell szakadnia;

• a csávázószer adagolási teljesítménye legfeljebb 10%-kal térhet el az átlagtól;

• a csávázószernek a középértékhez viszonyítva ± 10%-os tűrésen belül kell megtapadnia a magokon;

• a magvakon lerakódott csávázószer-mennyiség a magvak legalább 70%-ánál a középértékhez képest 50%-nál nagyobb mértékben nem térhet el;

• a csávázószereket a tartály ürítésének időtartama alatt egyenletesen kell adagolni;

• a csávázógépeknél a biztonságos töltésről, szűrőkről, szintjelzőkről, szennyeződésektől való védettségről, porelszívókról, póttérfogatról, tömítettségről, szállíthatóságukról, könnyű kezelhetőségükről, tisztíthatóságukról az előírásoknak megfelelően gondoskodni kell;

• a keverőtartályokban a névleges térfogat max. 3%-a maradhat, amelynek teljes leüríthetőségét biztosítani kell.

A csávázószer lehet por, oldat vagy szuszpenzió. Korábban gyakran alkalmazták a porszerű csávázószereket. Ezek csomagolása, szállítása egyszerű volt, a göngyöleg előírt kezelése, tárolása könnyebben megoldható volt a szer felhasználása után. A csávázószer és a mag összekeverése csigával vagy forgódobbal történt. Gyakran alkalmazták csávázógépként a vetőgépfeltöltő csigát, amikor a csiga garatába feltöltött maghoz az előre kimért mennyiségű por alakú csávázószert folyamatosan adagolták. A vetőmagnak meglehetősen kevés idő állt rendelkezésre a kijutatott porral való érintkezésre, a csávázószer egyenlőtlenül érte a magvakat, a por kötődése sem volt megfelelő. A nem kötődött vegyszer a vetőgépből a környezetbe került ezért ezt a csávázási módot kellő kritikával kell illetni.

A fentieknél korszerűbb megoldásnak tekinthető a keverőcsigás csávázógép (157. ábra), amelyet kevésbé igényes csávázási feladatok megoldására és az olcsóbb elérhetőség érdekében hoztak forgalomba. A félautomatikus üzemű csávázógép főként gabonafélék csávázására alkalmas. A magtartály kiömlőnyílásán átjutó magok a nyílás alatti kettős billenő mérlegre hullnak, amelynek felváltva megtelő edényei szakaszosan juttatják a magokat a keverőcsiga beömlőnyílásába. A billenőmérleg vezérli és működteti a kettős merítőkanalas folyadékadagolót. Az adagolókanalak a billenő mérleg működésének megfelelően öntik ki tartalmukat a folyadékadagoló kiömlő vályújába, illetve a rozsdamentes acélból készült keverőcsigába. A gép a szinkrongépek csoportjába tartozik, hiszen a magmennyiséghez mindig arányos csávázószer-adagolást biztosít. A csigában történő szerfelvitel minőségével kapcsolatban azonban kétségek merülnek fel. A gép legnagyobb teljesítménye 3 t/h.

157. ábra - Keverőcsigás csávázógép

abrak/157abra.png


Kellő kritikával kell tekinteni a betonkeverő dobok alkalmazását csávázásra. Itt megvan a lehetőség a mag és a szer arányának pontos bemérésére, ez a módszer azonban éppúgy nem garantálja az egyenletes szerfelvitelt, mint az előbbi, jóllehet itt a szer és a mag keveredéséhez kellő időt lehetett biztosítani. A porcsávázásnál a fő gond az, hogy a por nehezen köthető meg a mag felületén. Valamelyest javít a helyzeten, ha a mag felületét vízzel nedvesítjük, a kötődés javul, az egyenletes felvitel azonban ezekkel a felviteli módszerekkel nem biztosítható. Ezek a csávázóeszközök egyéb csávázószerekkel (oldat, szuszpenzió) sem biztosítanak megfelelő munkaminőséget.

A hazai felviteli technikában jelentős fejlődés következett be egy új csávázási módszer alkalmazásával. A gépek lényege egy magtartály és az alatta elhelyezkedő csávázótartály (158. ábra). A magtartályból állítható nagyságú résen, gravitációsan jut a mag egy magszóró tányérra. Az előre beállított résállító szerkezet időben meglehetősen egyenletes magáramot biztosít. A magszóró tányér a magokból a résállító szerkezet állásától függően vékonyabb vagy vastagabb magfüggönyt alakít ki, amely a csávázódobban körfüggönyszerűen hull alá. A magfüggöny közepén elhelyezett és villanymotorral vagy mechanikusan hajtott tárcsás (mechanikus) cseppképző (159. ábra), amely egy vagy több tárcsából áll, egyenletes cseppmérettel – különösen kisebb magáramnál – jó primer fedést biztosít, amely tovább javul a szekundér fedést nyújtó kihordócsigában. Növelt magáramnál, egyszeri magátvezetésnél a primer fedésnek az esélyei romlottak, ezért a korábban gyártott nagy teljesítményű gépeknél forgó emelőkúppal a magáram külső, kevéssé fedett rétegét a permetléfüggönyhöz ismét felemelték és a kétszeres érintkezés növelte a jó primer fedés esélyét. A berendezést por-, nedvesített por-, kombinált, oldat- és szuszpenziós csávázásra egyaránt alkalmazták. A porcsávázás a korábban jelzett problémák miatt egyre jobban kiszorult az alkalmazásból. A gép tartálya gépi úton tölthető, pl. felhordócsigával. A tartályban három magszintérzékelő biztosítja a programozott üzemet. A csávázás indulásához a magszintnek el kell érni a középső érzékelőt, a folyadékkörbe szerelt nyomásjeladónak pedig, érzékelni kell a szükséges nyomást. Amennyiben a magszint az alsó érzékelő szintje alá süllyed, az érzékelő mind a magadagolást, mind a folyadékadagolást leállítja. Ez azt jelenti, hogy a gépen mag csávázószer nélkül és csávázószer mag nélkül nem haladhat át. Ez adja ezeknek a gépeknek a félszinkron jellegét. A magcsávázószer mennyiség arányát előre be kell állítani, azt a gép nem tudja automatikusan szabályozni. A magáram beállítása leforgatási próbával végezhető el, a hozzá szükséges csávázószer-mennyiség szeleppel szabályozható és átfolyásmérővel ellenőrizhető. A tartályban lévő felső magszintérzékelő a felhordócsiga vezérlésében kap szerepet. Amennyiben a magszint eléri a felső érzékelőt, az a felhordócsiga hajtását kikapcsolja, és az ismét csak akkor kap hajtást, amikor a magszint a középső érzékelő szintje alá süllyed.

158. ábra - Stabil félszinkron csávázógép

abrak/158abra.png


159. ábra - Félszinkron csávázógép működési elve

abrak/159abra.png


A magtartály alatt kézi karral elfordítható henger szolgál résállító szerkezetként. A hengert elfordítás közben egy ferde vezérlőpálya emeli vagy süllyeszti az elfordítás irányának megfelelően. A résállító henger zárt helyzetben a szórótányér felületét éri. A magszóró tányér alakja és a mag rézsűszöge következtében a magszóró tányér leállítása után a legnagyobb adagolórés mellett sem folyik ki a mag a tartályból. A ma gyártott gépeknél alkalmazott peremes magszóró tányér a centrifugális erő segítségével repíti ki a magvakat a csávázódobba. A lehulló magfüggöny közepén egytárcsás, villamos motorral hajtott mechanikus cseppképző rendszer juttatja a magok felületére a csávázószert. A magvak a kihordócsigában keverednek tovább. A csávázószer egyenletes felkenését keferendszerű csiga segítheti, amely lehetővé teszi érzékeny magvak (bab, borsó stb.) csávázását is. A kihordócsiga végén zsákoló biztosítja a mag felfogását. A kis folyadékmennyiség miatt a mag zsákolva tárolható. A gép legnagyobb teljesítménye 10 t/h. A gép kerekeken nyugvó alváza a gép könnyű mozgatását teszi lehetővé.

A stabil csávázógépek mellett gyártanak azonos csávázórendszerrel mobil csávázógépeket(160. ábra) is. A gép a legkülönfélébb magvak nedves csávázására alkalmas. Önjáró kivitelű, előrehaladás közben a vetőmagot garmadából felszedi, csávázza, majd szállító járműre rakja, zsákba tölti, vagy visszaömleszti a talajra. A gép legnagyobb teljesítménye 20 t/h, így elsősorban vetőmagüzemek gépe, ahol a magot a magtár padlóján, garmadában tárolják.

160. ábra - Mobil félszinkron csávázógép

abrak/160abra.png


A korábban hazánkban gyártott és alkalmazott mobil csávázógép vázlatán (161. ábra) jól tanulmányozható a hasonló gépek működési elve. A gép a vetőmagot a garmadából jobb-balmenetes, aszimmetrikus elrendezésű felhordócsigával szedi fel. A mag felemelését gumilap segíti. A jobb-balmenetes csiga (1) által középre gyűjtött magot ferde csiga (2) emeli fel a magtartályba (3). Elegendő magmennyiség esetén az adagolószerkezet (8) nyit és a magszóró tányér (9) a magot a csávázódobba (10) juttatja. Az adagolószerkezet tömegárama megfelelő szerkezet (6, 7) segítségével előre beállítható.

161. ábra - Mobil félszinkron csávázógép működési elve

abrak/161abra.png


A csávázódobban függönyszerűen lehulló magvakat a dob közepén elhelyezett és villanymotorral hajtott szórótányérok (20) permetezik csávázólével, amelyet a csávázólétartályból (18) szivattyú (19) juttat a szórószerkezethez. A magáram növelésével a magfüggöny külső része csávázatlan marad, ezért magemelő kúppal (11) azt ismét felemelik a csávázózónába.

A csávázott magvakat a csávázódob alsó nyílásához csatlakozó csiga (15) juttatja zsákba vagy garmadába. A gépeket portartállyal (12) és poradagolóval (13, 14) is felszerelték. A por a maggal a kihordócsigában keveredett. A nem kötődött port ventilátor (17) szívta el a kihordó csiga kiömlőnyílása előtt csatlakoztatott szívócsövön (16) keresztül. A gép elektromos hajtású járószerkezetét a magtartályban lévő szintérzékelők (5) egyike vezérli. A gép előrehaladását egyes esetekben torlódásérzékelő lemezzel is le lehetett állítani. Amennyiben álló gép mellett is sok mag jut a tartályba, úgy a felesleges mag surrantócsövön (4) keresztül visszajut a garmadába. A gép három fúvott gumiabroncson gördül, amelyek közül az első a hajtott és kormányzott kerék. A gép haladási sebessége frekvenciaváltóval fokozatmentesen szabályozható.

A hazánkban ma gyártott mobil és stabil gépeken több korszerűsítést hajtottak végre. A gépeket cellás adagolóval szerelik fel, amely akkor indul be, ha a magszint a három szintérzékelő közül (162. ábra) a középső szintérzékelőt eléri. A magmennyiség beállítása leforgatási próba alapján a résszabályozóval történik. A csávázólevet membránszivattyú juttatja a vegyszerelosztóba, ahonnan a csávázólé egy része visszajut a tartályba, másik része a nyomásérzékelőn át az áramlásmérőbe (163. ábra) kerül, amely lehet a képen bemutatott rotaméter, de lehet a 36. ábrán bemutatott átfolyásmérő is. Az áramlásmérővel egybeépített szeleppel lehet a csávázólé mennyiségét beállítani. A beállított érték az áramlásmérőről olvasható le. A csávázás bármelyik feltételének hiánya esetén a gép automatikusan kikapcsol és jelzi a hibát. A gép csávázórendszere, folyadékellátása és -beállítása hasonló a korábban ismertetettel. Poradagolóval a mai gépeket nem szerelik fel. A gép kihordócsigája cserélhető. A hosszú kihordócsiga a csávázott magot járműre vagy vissza a talajra juttatja. A rövid kihordócsigát zsákolóval látták el. A fent említett csávázógépek alkalmasak inkrusztálásos csávázásra is, ahol a hatóanyagokat több rétegben viszik fel a magvak felületére. A jobb tapadás érdekében ragasztóanyagot is juttatnak a magvakra, így a csávázás végén a magot összefüggő burok veszi körbe. Mivel az eljáráshoz több folyadékra van szükség, ezeket a gépeket gyakran szárítóberendezéssel is felszerelik.

162. ábra - Szintszabályzó nyomásérzékelők a csávázógép tartályán

abrak/162abra.png


163. ábra - Kúpos csöves átfolyásmérő a csávázógépen

abrak/163abra.png


A hazai gyártmányú csávázógépeken kívül számos külföldi gép üzemel Magyarországon. Ezek zöme a Milik csávázási elven működik. Itt a csávázóegység forgókúpos. A mag adagolása a kúp belső palástjára történik. A magvakra ható centrifugális erő, a magvak súrlódása a kúp felületén, valamint a kúppalást hajlásszöge együttesen azt eredményezi, hogy a magáram a kúp palástján felfelé mozog, majd terelőlapok hatására a kúp közepéhez közel függöny formájában visszahull a csávázókúp aljára. Ez a körfolyamat mindaddig ismétlődik, amíg a magvak a csávázótérben tartózkodnak. A benntartózkodási (csávázási) idő szabályozható. A kúp palástján felfelé mozgó, majd egy belső pályán visszahulló magvak lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kúp közepére helyezett tárcsás (mechanikus) cseppképző berendezés ködszerű, apró cseppekkel vonja be a magokat, és tökéletes fedést biztosítson. A kúp palástjának felső részén ürítőnyílás található, amelyen keresztül a csávázott magvak a csávázótérből kivezethetők. A csávázógép 30 t/h teljesítményt is elérhet, jó munkaminőség mellett.

A legtöbb csávázógép két lépésben végzi a csávázást és csávázási rendszerükben csak kismértékben térnek el. A primer csávázáshoz adagolóhenger és elosztókúp biztosítja az egyenletes magfüggönyt. A csávázószer mechanikus cseppképzéssel (forgótárcsák által) jut a magvak felületére. Már a primer csávázás is jó minőségű fedettséget biztosít. A csávázott magok keverőtérbe jutnak, ahol csiga szállítja és keveri a magvakat (szekunder csávázás).

A csigalevél műanyag kefe, amely a legérzékenyebb magvakat is sérülésmentesen tudja kezelni. A csávázott magokat a csiga kisebb teljesítményű gépek esetén kettős zsákolóhoz juttatja, a nagyobb teljesítményű gépek esetén a mag konténerbe, szállító járműre vagy tárolóba jut. A fenti működési elvtől eltérő, ahol nem kefecsigát, hanem rozsdamentes acélcsigát alkalmaznak, így érzékenyebb magvak (borsó, bab stb.) csávázására a gép nem alkalmas. A fenti gépekkel elérhető csávázási teljesítmény 14–20 t/h. Nagyobb csávázási teljesítményű gépeket is gyártanak, amelyek teljesítménye 24–36 t/h teljesítményt is elérnek.

Kisebb számban bár, de találkozhatunk más elven működő csávázógépekkel. A magadagolás megoldható egy sok cellát tartalmazó cellás kerékkel. Egy leseprőkefe gondoskodik arról, hogy minden cella teljesen feltöltődjön. Egy számláló ellenőrzi az időegység alatt feltöltődött cellák számát. Ezzel a módszerrel pontosan mérhető a gépen áthaladó mag mennyisége. A mag térfogattömegének ismeretében a gép teljesítménye pontosan meghatározható.

A cellás kerék tölcséren át juttatja a magot a csávázótérbe. Csávázási rendszere hasonló a korábban ismert megoldásokkal, amennyiben itt is kettős csávázás történik. Forgókúpban történik a primer és keverőtérben a szekunder csávázás. A henger alakú, vízszintes keverőtér első részében a keverőtengelyen keverőpálcák találhatók. A tengely másik vége csigalevéllel ellátott, ez a szállítórész. A berendezés mind a mag, mind a csávázószer áramát érzékeli és biztosítja, hogy a kettő csak együtt haladhat át a csávázótéren.

További változatnak számít a hengeres csávázógép (164. ábra), ahol a egyenletes tömegáramban adagolt mag forgóhengerbe jut (Dimitrievits et al., 2000). A henger általában az adagolóoldaltól lejt a kiömlőnyílás felé. A hengerben a mag részben a henger fala és a mag közötti súrlódás, részben a henger belső felültén található, célszerűen kiképzett terelőlapok segítségével megemelkedik, egy darabig követi a henger felületének mozgását, majd magfüggönyként hull vissza a henger aljára. Ez a mozgásmód kellő lehetőséget biztosít arra, hogy szórófejekkel megfelelő irányban, cseppmérettel kipermetezett csávázószer jó fedettséget eredményezzen. A dob végén kidobólapátok juttatják ki a csávázott magot.

164. ábra - Hengeres csávázógép vázlata

abrak/164abra.png


Más megoldásnál a csávázandó anyagot szállítószalag mozgatja a csávázószer kijuttatása közben. Ebben az esetben a szalag hosszúsága, a szalag és a permetezőkészülék relatív mozgásmódja alkalmat kíván kellő hosszúságú, szabályozható idejű szerfelvitelre.

A nemesítési munka elősegítése érdekében laboratóriumi csávázógépeket is gyártanak (165. ábra), amelyek kisszámú mag (pl. 25–250 mag) egyszeri csávázására alkalmasak. A csávázás elve a már ismertetett emelőkúpos rendszer. A csávázó magszámlálóhoz is hozzá kapcsolható, így a csávázás különböző magszám esetén is automatizálható.

165. ábra - Laboratóriumi csávázógép

abrak/165abra.png


Amennyiben csávázás közben nem biztosítható az egyenletes magáram, akkor szinkron csávázógép alkalmazása szükséges. Tipikus példa erre a magtisztító üzem, ahol a tisztítósoron áthaladó vetőmag mennyisége időben változhat. A szinkron csávázógépek a tisztító gépsorról érkező magmennyiséget billenőmérleg segítségével folyamatosan mérlegelik és adagolják a csávázótérbe és a billenőmérleg által vezérelt vegyszeradagoló szerkezet minden adag maghoz azonos mennyiségű vegyszert adagol (por vagy folyékony csávázószer). A csávázódob ebben az esetben folyamatos és lassú áthaladást biztosít a mag számára, hogy a szinkronitás valóban biztosítható legyen. Ezért ezeknél a gépeknél elsősorban kis lejtésű, lassan forgó csávázódobok jöhetnek számításba.