Ugrás a tartalomhoz

A SZŐLŐ METSZÉSE ÉS ZÖLDMUNKÁI

Baglyas Ferenc, Barócsi Zoltán, Bodor Péter, Deák Tamás, Fazekas István, Kurtán Sándor, Lőrincz András, Lukácsy György, Németh Krisztina, Varga Zsuzsanna, Zanathy Gábor

Mezőgazda Kiadó

Különleges zöldmunkák

Különleges zöldmunkák

A különleges zöldmunkák főként a generatív tevékenység befolyásolására, a virág- és termésfürtök kialakulásának és további fejlődésének módosítására irányulnak. E műveletek vegyszeres kezelésekkel vagy gépek alkalmazásával nehezen helyettesíthetők. Jelentős kézimunkaerő-igényük miatt a borszőlőtermesztés során csak különleges esetekben, meghatározott termelési cél érdekében hajtják végre. A különleges zöldmunkák egyes elemei ugyanakkor a csemegeszőlő-termesztés elengedhetetlen munkafolyamatai közé sorolhatók.

A virágok pótbeporzása (mesterséges megtermékenyítés)

A termésmennyiséget növelő eljárások közé tartozik a mesterséges megtermékenyítés művelete. A kezeléseket nővirágú, rúgásra hajlamos és rosszul termékenyülő hímnős virágú fajtáknál alkalmazzák. Pótbeporzással a hímnős és a funkcionálisan nő virágok termékenyíthetők meg eredményesen. A rendellenes virágtípusok jelentős része, valamint a funkcionálisan hím virágok mesterségesen sem termékenyíthetők meg. A pótbeporzást a számos külföldi országban alkalmazzák, Bulgáriában a Chaous, Spanyolországban az Ohanez (Almería), Azerbajdzsánban a Tavkveri fajták termesztése során. A mesterséges termékenyítés, továbbá a keresztezéses nemesítés során, új fajták előállításánál is alkalmazott eljárás.

A pótbeporzás kivitelezése folyamán, a rosszul termékenyülő, elrúgásra hajlamos fajta virágaira, más fajták termékeny pollenjét juttatjuk. A szőlő virágzatában a virágok nem egyszerre nyílnak. Egy fajta teljes elvirágzása 8–14 nap alatt zajlik le, a bibe ugyancsak hamar, 10–12 napot követően már nem választ ki szekrétumcseppet, elöregszik, majd megtermékenyítetlenül a virággal együtt lehullik. A pollen mindezek mellett speciális tárolás hiányában mindösszesen 1–3 napig képes tömlőt hajtani, megtermékenyíteni. Fontos tehát, hogy a porzófajta, -fajták a megporzandó fajtával azonos időben vagy azt röviddel megelőzve virágozzanak. A mesterséges megtermékenyítést érdemes a virágzás elején elkezdeni és 2-3 naponta megismételni. 1 ha terület megporzásához 800–1500 g virágpor szükséges. A virágpor más fajok, mint például a Lycopodium nemzetség fajainak virágporával is keverhető; így a felhasznált mennyiség akár a felére is csökkenthető. A virágpor kijuttatható kézzel vagy géppel. A kézi kijuttatás hagyományos módja a porzó fajták fürtjeinek a megporzandó fajta fürtjeihez való ütögetése. Alkalmazható továbbá szőlővirág megporzó kefe, amelyre a virágzó apafürtöket dörzsölve a virágpor a szőrökhöz tapad. 5–10 fürt virágporával 25–30 virágzat is megtermékenyíthető. A szőlő virág megporzására gépeket is készítettek, melyek a légáramoltatás elvén juttatják a virágport a virágzatokra. Ugyancsak alkalmazzák a virágpor vizes szuszpenziós kijuttatását. Az apa virágzatokat vödörbe gyűjtik, majd vízzel jól elkeverik. A durva szűrés után nyert szuszpenzió kipermetezésével az apavirágok virágpora a megporzandó fajta virágaira juttatható. Ilyen módon alkalmazzák a mesterséges megtermékenyítést Ausztráliában, ahol a már említett Ohanez fajtát Fekete Malaga és Muscat Gordo Blanco fajták pollenével porozzák.

Borszőlőtermesztés során a virágok pótbeporzására csak ritka esetekben, főként új fajták nemesítésekor kerül sor. Rosszul termékenyülő, funkcionálisan nővirágú fajták esetében az ültetvényeket a porzó fajtával vegyes telepítésben célszerű kialakítani. Hazánkban ennek klasszikus példája a Kéknyelű termesztése. A Kéknyelű funkcionálisan nővirágú fajta, amit hagyományosan a Budai fajtával (korábban Budai zöld) vegyesen telepítettek a jobb termékenyülés érdekében. A Budai fajta mellett mára a Budai és a Kéknyelű fajták hibridje a Rózsakő (korábban Badacsony 36, Kéknyelű × Budai) is ajánlott a Kéknyelű ültetvényekbe mint porzó fajta. A megfelelő termékenyülés elérésére általában minden 4–5 sor beporzandó fajtára tervezhető egy sor porzófajta eltelepítése.

A virágfürtök leszedése és a fürtritkítás

A fürtritkítás során a tőkéken képződött fürtök számát csökkentjük, e művelettel pontosan beállítható a tőkék fürtterhelése. A fürtválogatással csökkenthető az egységnyi levélfelületre jutó termésmennyiség nagysága, így nő a tőke egyes részeinek, így a fürtöknek a szénhidrát-ellátottsága. A fürtök számának csökkentésével elsődlegesen az asszimiláták növényen belüli eloszlása befolyásolható. A kisebb fürtterhelés azonban csökkenti a fotoszintézis intenzitását. A fürtök számának csökkentésével nő a tőkék vegetatív teljesítménye, jelesül a hajtások növekedési erélye, a levelek mérete, így a levélfelület, valamint a törzsátmérő. Mindezek maguk után vonják a tőke földalatti részének, a gyökérnek az intenzívebb növekedését. Megfigyelhető továbbá, hogy a fürtválogatás hatására a termésmennyiség a fürtszám csökkenésével nem arányosan csökken. A fürtök tömege azon belül a bogyók száma (virágzás előtti fürtválogatás), a bogyók tömege, valamint a kocsány tömege is nőhet a fürtök számának csökkentése mellett. E jelenség annál szembetűnőbb, minél korábban végezzük el a beavatkozást. A tőkék esetenként be is hozhatják a fürtválogatásból adódó terméskiesést. A fürttermés csökkentésével jelentős és kedvező változást lehet előidézni a must és a bor jellemzőiben. Ezek közül talán a legszembetűnőbb sajátosság, hogy a fürtritkítás hatására a legtöbb esetben emelkedik a must cukortartalma. A változás mértéke függ a tőkén meghagyott fürtmennyiségtől, a ritkítás idejétől és módjától, valamint az évjárattól. A terhelés fürtritkítással történő csökkentése viszont nemcsak a must cukortartalmát növeli, hanem számos egyéb, a borminőséget meghatározó összetevő alakulására is hat.

A fürtritkítás előnyös lehet:

  • klimatikus szempontból kedvezőtlen években, rossz évjáratban, hosszan tartó szárazságot követően,

  • fiatal ültetvényekben,

  • felborult termőegyensúly, nem megfelelő levélfelület-terméstömeg arány esetén,

  • késői érésű, nagy rügytermékenységű, nagy fürtű, bőtermő, illetve terhelésre érzékeny fajtáknál,

  • vörösborszőlő-fajtáknál (nagyobb extrakt- és antociántartalom, több aroma stb.),

  • elhibázott állománysűrűség vagy tőkeművelésmód esetén,

  • ha olyan a piac, amelyik a minőséget értékeli és előnyben részesíti,

  • a minőségi borszőlőtermesztésben, ahol rendeletileg szabályozott hozamokat kell betartani és a felesleges fürtöket szükséges eltávolítani,

  • a terhelést általában metszéssel állítják be, amit esetenként hajtásválogatás egészíthet ki; e két termesztéstechnológiai művelettel a tőkénkénti fürtszám viszonylag jól beszabályozható; viszont számos előre nem látható okból (elemi károk, változó rügytermékenység, fürtátlagtömeg, nagy termőképességű ültetvények esetében) szükséges lehet a fürtterhelés módosítása fürtritkítással is,

  • csemegeszőlő-ültetvényekben nagyobb bogyóméret elérésére.

A fürtválogatás a csemegeszőlő-termesztés elengedhetetlen művelete, de a minőségi borszőlőtermesztés során is gyakran alkalmazott, sőt egyes prémium ültetvények éves termesztéstechnológiájának szerves részét képezi. A fürtritkítás végrehajtásakor fontos annak ideje, mértéke és módja. A csemegeszőlő-ültetvényekben a végleges fürtterhelést korán virágzás előtt a virágzatkezdemények ritkításával állítják be. Így a rosszul kötődő fajták esetében a kötődés mértéke is javítható (Cardinal, Ribier). A fürtválogatást legkésőbb a bogyóritkítással egy menetben célszerű végrehajtani (Superior Seedless), illetve vegetatív jellegű, rosszul színeződő fajtáknál (Crimson Seedless) a fürtterhelést még zsendülést követően lehet korrigálni. A csemegeszőlő-fajták többségénél hajtásonként egy fürt alatti, általában 0,7–0,8 fürt/hajtás terhelést célszerű kialakítani. A termesztett fajták többségénél (pl. Thompson Seedless) a hajtásokon képződött első, tehát alsó helyzetű fürtre válogatunk. Egyes fajtáknál, mint a Cardinal, Ribier, Ruby Seedless, Redglobe, a jobb fürtforma érdekében a második fürt meghagyására törekszünk. A tetszetős, piacos termés érdekében azoknál a fajtáknál, melyek hajtásain képződött első, második, esetenként harmadik fürtök formája fejlettsége semmilyen szabályszerűségre nem vezethető vissza, a kedvezőbb, szebb formájú fürtöt részesítjük előnyben (Superior Seedless). Csemegeszőlő-fajták esetében e művelet fajtától függően átlagosan 160–200 óra/ha munkaidőt jelent, ami főként a nagy tőkeformákra, a fürtök formájuk szerinti válogatására, illetve a meddőhajtások kialakítására vezethető vissza. A művelet elvégzése gyorsítható, ha a ritkítás előtt festéssel megjelölik a hajtás azon részét ahol meghagyni kívánt fürt található.

Borszőlőfajták esetében egyes nyugat-európai szőlészetek ugyancsak alkalmazzák a fürtvirágzatok ritkítását. Ekkor a fürtterhelést a hajtásterhelés beállításával egy időben a fürtkezdemények megjelenésével alakítják ki. A ritkításhoz nem kell vágóeszközt használni, a fürtkezdemények egyszerűen kicsíphetők. A művelet így gyorsabban végrehajtható, mint a későbbi kötődést követő fürtválogatás, az így elvégzett munka hatékonysága is növelhető. A virágzatkezdemény ritkításakor a lomb még átlátható, ezért a fürtkezdemények kiválasztása is gyorsabb, valamint a művelet pontosabban is végrehajtható. A virágzás előtti fürtválogatás azonban kedvez a kötődés mértékének, a fürtök tömöttebbé válhatnak. Olyan fajtákon célszerű tehát alkalmazni, melyek eleve laza fürtűek, illetve rothadásra nem hajlamosak.

A legtöbb esetben a fürtritkítást a kötődést követően a nyári hónapokban „zöldszüret” formájában hajtjuk végre. A kötődés és fürtzáródás időszakában beállított fürtterhelés a must cukortartalmának szempontjából a legkedvezőbbnek ítélhető. Ekkor azonban nagyobb bogyómérettel, illetve kisebb bogyóhéj/bogyóhús aránnyal kell számolni. Mindezeket figyelembe véve fürtzáródásig fehérborszőlő-fajták fürtterhelését érdemes korrigálni. Vörösborszőlő-fajták esetében a nagyobb bogyóméret és ezzel együtt a kisebb bogyóhéj/bogyóhús arány a későbbi bor színintezitását hátrányosan befolyásolja. A fürtválogatást vörösborszőlő-fajták esetében célszerű zsendülés állapotában végrehajtani. Egyes különleges minőségű bor alapanyagát adó ültetvényben több menetben végeznek fürtválogatást, a területen kötődéstől egészen a termés éréséig számos korrigálást végeznek. A fürtritkítás mértékét a legtöbb gazdaságban hajtásonként egy fürtös terhelésben határozzák meg. Esetenként meddőhajtásokat is kialakítunk, ekkor a gyengén fejlődő hajtásokról az összes fürtöt eltávolítjuk. A fürtterhelés csökkentésénél általában az alsó fürtöt hagyjuk meg. Kísérletek bizonyítják ugyanis, hogy a hajtásokon képződött első fürt hamarabb és előnyösebb beltartalmi mutatókkal érik, mint ugyanazon hajtás második vagy harmadik fürtje (251. ábra).

251. ábra - Hajtásonként egy fürtre válogatott Furmint tőkék

kepek/251.png


Ettől eltérő a Cirfandli fajta, ahol inkább második, sőt esetenként a harmadik fürtök meghagyása célszerűbb. A prémium ültetvényekben ritkítás, mint mechanikus művelet helyett, inkább válogatást végeznek és a rosszul színeződött, érésben elmaradott, esetleg gombás betegségektől fertőzött fürtöket távolítják el. Esetenként ezt színelő szürettel egészítik ki az érés időszakában.

A fürtrikítás a borszőlőültetvényekben is munkaerőigényes művelet. Alkalmazásakor átlagosan 80–100 óra/ha kézi munkaerővel kell számolni.

Bogyóritkítás

A bogyóritkítás, vagy más néven cizellálás főként a csemegeszőlő-termesztésben alkalmazott eljárás. A bogyóritkítás során a fürtön belüli bogyók számát csökkentjük, az egyes bogyók, esetenként egyes elágazások eltávolításával. A cizellálás célja a végleges formájú, meghatározott bogyószámú fürt kialakítása. A művelet során a fürt lazábbá válik, a bogyók egyöntetűen növekedhetnek. A lazább fürt kedvezőtlen körülményeket teremt a botrítiszes fertőzés fellépésének, így a ma termesztett vékony héjú csemegeszőlő-fajták eltarthatósága, polcállósága nagyban növelhető. Növényélettani szempontból a bogyóritkítással a fürtökbe áramló asszimiláta fürtön belüli eloszlását szabályozzuk. A levelek által megtermelt fotoszintátok kevesebb bogyóra koncentrálódnak, így a bogyóritkítással jelentős bogyóméret-növekedés is elérhető. E munkafolyamat a szüret mellett a második legnagyobb munkaerőt igénylő, meglehetősen drága, azonban egyes fajták termesztésénél (Thompson Seedless) a piacos termés kialakítása szempontjából elhagyhatatlan művelet. A ritkítás precíz elvégzéséhez fajtától, a ritkítás mértékétől függően hektáronként 350–420 óra szükséges, ami a csemegeszőlő-termesztő üzemek éves élőmunkaköltségeinek akár 12–15%-át is kiteheti (252. ábra).

252. ábra - A bogyóritkítás sok kézi munkát igényel

kepek/252.png


A bogyóritkítás munkaerő-szükséglete nagyban csökkenthető a kocsány vegyszeres megnyújtásával, valamint a vegyszeres bogyóritkítás alkalmazásával. A vegyszeres kezelésekkel a fürt átláthatóbbá válik, valamint a cizellálás a fürtágak ritkítására szűkíthető, így a munkafolyamat hatékonysága jelentős mértékben növelhető.

A kézi bogyóritkítást a kötődést követően, sörét nagyságú bogyóállapottól zöldborsó nagyságú bogyóállapotig hajtják végre. A kívánt bogyószám a várható bogyótömeg alapján kerül kialakításra. A Thompson Seedless esetében például a bogyók átmérője 17–20 mm, tömegük 4–7 g. A bogyóritkítás során általában 120 bogyó/ fürt bogyószámra törekednek, így a piacokra azonos formájú átlagosan 750 g tömegű fürtök kerülhetnek. A nagyobb bogyójú, magvas Red Globe fajta bogyója 25–30 mm-es átmérővel 12–16 g tömeggel jellemezhető. A ritkítás során átlagosan 80 db bogyó/fürt bogyószám kialakítása a cél, ami átlagosan 1200 g-os fürtátlagtömeget eredményezhet (253., 254. ábra).

253. ábra - Thompson Seedless fürt bogyóritkítás nélkül

kepek/253.png


254. ábra - Bogyóritkítással kezelt Thompson Seedless fürt

kepek/254.png


A bogyóritkítás műveletét a fajták többségénél vegyszeres kezelések előzik meg. A virágzás kezdetétől végéig 2-3 gibberellinsavas kezeléssel a fürtökön belüli bogyószám jelentősen csökkenthető, a bogyószám, a fürtelágazások centimétere pontosan meghatározható. A gibberellinsav hatására a kötődés mértéke csökken, ami három fő okra vezethető vissza. Kimutatható ugyanis, hogy a gibberellinsav a pollen tömlőhajtó képességét hátrányosan befolyásolja; így e növekedést szabályzó hormon pollenicidként is felfogható. A virágzás alatt kijuttatott gibberellinsav hatására romlik a tőke generatív részeinek, virágainak asszimilátaellátottsága. A gibberellinsavval kezelés serkenti a hajtások, levelek, kacsok, sőt még a fürtök kocsányának növekedését is. A vegetatív részek intenzívebb növekedése jelentős mértékű szénhidrátot von el a virágoktól, így a kötődés mértéke csökken. A harmadik ok a fürtön belüli szénhidrát-ellátottság változására vezethető vissza. A gibberellinsav hatására ugyanis nő a bogyóméret. A már kötődött bogyók fokozottabb növekedése a fürtön belül konkurenciát jelent a még meg nem termékenyült virágoknak. Ezzel a fürtön belül később nyíló virágok megtermékenyülése ugyancsak csökken. A fajták gibberellinsavas kezelésre való érzékenysége jelentős mértékben különbözik. A Thompson Seedless fajta estében három alkalommal 10–20 ppm gibberellinsav kijuttatása szükséges a megfelelő mértékű ritkításhoz. A Crimson Seedless esetében már az egyszeri, 0,5 ppm gibberellinsav kipermetezésével is jelentős bogyószámcsökkenés érhető el. A gibberellinsavas kezelések alkalmazása esetén továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e növekedést szabályzó hormon hatására a rügyek termékenysége csökkenhet. Mindezeket figyelembe véve a gibberellinsav virágzáskori alkalmazását körültekintően érdemes végrehajtani, a kijuttatandó mennyiséget fajtánként, termőhelyenként célszerű meghatározni.

A vegyszeres bogyóritkítás eredményességétől függően kézi úton állítható be a pontos fürtönkénti bogyószám. Ideális esetben a vegyszeres bogyóritkítást követően elegendő a fürtvég visszacsípése, egy-egy elágazás eltávolítása. A Thompson Seedless fajtán a gibberellinsasvas kezelést követően az elágazásokon 2 bogyó/cm bogyószám elérése a cél Chilében. Ezt követi a jellegzetes 4-3-3-as fürtforma kialakítása. Ekkor 4, majd 3 és 3 elágazást tartanak meg úgy, hogy az első két elágazást eltávolítják, valamint a meghagyott elágazások között öt-öt fürtágat kiritkítanak.

A bogyóritkítás a borszőlőtermesztés során, túlterhelésre hajlamos, rothadásra érzékeny, tömött fürtű fajták, például a Rizlingszilváni termesztésekor is alkalmazott eljárás. A ritkítást a csemegeszőlő-termesztésnél ismertetett technológiához hasonlóan vegyszeresen hatják végre. A fürt bogyószámának csökkentése a kötődés után egészen zsendülésig szüretelőkombájnnal is kivitelezhető. Ausztráliában a minimális metszésben részesített tőkéken a lombfal egy részének kezelésével megfelelő mértékű ritkítást értek el. Spanyolországi kísérleti eredményeket alapul véve egysíkú függőleges támasz mellett nevelt szálvesszős és rövidcsapos metszésben részesített tőkék törzsének zsendüléskori rázásával akár 65%-kal is csökkenthető a termésmennyiség. A túlzott ritkítás, valamint a megmaradt termés sérülésének elkerülésére fontos a verőléc magasság, a rezgésszám, illetve a haladási sebesség helyes megválasztása. A bogyóritkítás újabb módszereként a virágzáskori lelevelezés említhető meg. A fürtök körüli levelek egy részének eltávolításával a virágok szénhidrát-ellátottsága csökken, mely maga után vonja a kötődés mértékének csökkenését. Ebben az időszakban ugyanis a legtöbb asszimilátát éppen a fürtök körüli levelek termelik, így ezek eltávolítása jelentősen csökkenti a termésekbe jutó szénhidrátkészletet. E módszer hátrányaként említhető a napperzselés fokozott veszélye. Éppen ezért a virágzáskori lelevelezés eddig a szőlőtermesztés északi határához közeli, kisebb hőösszegű területeken alkalmazott technológia.

A fürtök végének visszavágása

A fürtvégvisszacsípés főként a csemege- és a mazsolaszőlő-termesztés technológiai eleme. A művelet során a fürtök csúcsának 1/3-át–1/4-ét távolítják el, ezzel csökkentve a tőkék terhelését. Hatására a fürtön belül a bogyók száma csökken, az egy bogyóra eső szénhidrát mennyisége, így a bogyók mérete, valamint azok cukortartalma is nő. A fürtvég visszacsípést főként hosszú fürtű fajták esetében alkalmazzák. A bogyórikításhoz képest a fürtvég visszacsípés kevésbé munkaigényes folyamat. A fürt formája csak kismértékben módosítható, valamint a fürtvégének visszacsípésével a fürt tömöttebbé, botrítiszes fertőzésre érzékenyebbé válhat. A csemegeszőlő-termesztés során általában a vegyszeres bogyóritkítás kiegészítő technológiai eleme, amit a kötődést követően, a sörét nagyságú bogyóméret elérésekor hajtanak végre. Egyes fajtáknál, például Italia, Ribier, Flame Seedless, Superior Seedless, a fürtvég visszacsípése után a bogyóritkítás teljesen elhagyható, ezzel a kézimunkaerő ráfordítás jelentős mértékben csökkenthető.

A fürtvég-visszacsípés napjainkban a borszőlőtermesztés során is alkalmazott technológia, melyet fürtfelezés néven is említenek. Hosszú fürtű borszőlőfajták esetében, mint a Hárslevelű, a termésmennyiség csökkentésének, valamint a minőség javításának hatékony módszere. A fürtfelezést kötődést követően érdemes végrehajtani, a műveletet azonban fürtzáródásig el kell végezni, ugyanis tömött fürtű fajták esetén a vágással a bogyók sérülhetnek, utat engedve a botrítiszes fertőzés fellépésének.

A fürtkocsányok megtörése, csavarása

A fürtkocsány csavarása vagy megtörése mazsolaszőlő-termesztés során alkalmazott eljárás. A fürtkocsányt a biológiai érés előtt 1-2 héttel megcsavarják, ezzel megtörik a fürtkocsány edénynyalábjait, lassítva ezzel a víz beáramlását a bogyóba. A bogyók relatív vízvesztésére, száradására így hosszabb idő állhat rendelkezésre, a termés pedig a tőkén természetes körülmények között aszalódhat. A fürtkocsány megtörése a görög mazsolaszőlő-termesztés technológiai eleme volt, de Iránban is alkalmazott eljárás. Mára a fürtkocsány csavarása csak ritka estekben alkalmazott módszer, ami főként a jelentős kézimunkaigényével magyarázható. A tőkén aszalást, azaz a „DOV” (dry on the vine) technológiát ma nem az egyes fürtök hanem a szálvesszők, illetve teljes tőkerészek (termőalapok, karok) elmetszésével segítik elő. Így egyszerre több fürt kezelhető, a munka hatékonyabb. Mindezek mellett a fürtkocsánycsavarás előnyeként emelhető ki, hogy a tőke idősebb fás részeinek asszimilátaellátottságát nem befolyásolja, ezzel a tőkék kondíciója nem romlik.

A gyűrűzés

A gyűrűzés a szőlőtermesztés régóta alkalmazott eljárása, melyet először a Fekete korinthusi fajtán alkalmaztak a kötődés mértékének javítására. A gyűrűzés során a szőlőtőke fürt alatti részein, hajtásain, cserrészen, karon, törzsön a háncsot gyűrű alakban körbevágjuk, esetenként a háncsot 3–6 mm szélességben le is hántjuk. A művelettel a háncsszövetek funkcióját időlegesen korlátozzuk. A gyűrűzéssel megakadályozzuk a gyűrű fölötti levelekben képződött asszimiláták és auxinok a gyűrű alatti tőkerészekbe áramlását. Így a gyűrűzés feletti részeknek javul a szénhidrátellátottsága, ami előmozdítja a termés és a hajtások erősebb növekedését (255. ábra).

255. ábra - Csemegeszőlő-ültetvény gyűrűzést követően

kepek/255.png


Ugyanekkor a szövetek hormonegyensúlya is jelentősen megváltozik. A gyűrűzés felett megnő az auxinok, valamint az abszcizinsav, és egyidejűleg csökken a citokininek mennyisége. A gyűrűzés alatti tőkerészek szénhidrát-ellátottsága azonban jelentősen csökken mindaddig, ameddig a háncsszövetek újra össze nem forrnak és a tápanyag szállítás zavartalanul folytatódhat tovább. Ez a folyamat annál lassabb minél szélesebb gyűrűt hasítottunk ki a háncsszövetekből. 4 mm-es gyűrű esetén az összeforradás ideje akár a 4 hetet is elérheti. A gyűrűzés alatti hiányos asszimilátaellátottság lassuló törzsvastagodásban is megnyilvánul. Hajtások esetében ennek látható jele a gyűrűzés alatti és feletti internódiumok eltérő átmérője. A gyűrűzés alatti részek csökkent asszimilátaellátottsága a gyökérnövekedés mértékének csökkenésében is megnyilvánul. E jelenség azonban az auxinok hiányára is visszavezethető. A gyűrűzéssel, elvégzésének időpontjától függően három különböző hatás érhető el: a kötődés mértékének növelése, a bogyók méretének növelése, valamint a bogyók érésének gyorsítása.

A kötődés mértékének növelése. A virágzás kezdetén, az első pártasapkák lehullásakor végrehajtott gyűrűzéssel javítható a kötődés mértéke. A műveletet e hatás eléréséért legkésőbb a fürttisztulásig végre kell hajtani. A valódi magvatlan Fekete korinthusi fajta esetében akár 50%-kal is növelhető a kötődés mértéke, így a gyűrűzés e fajta termesztése során elhagyhatatlan művelet. A sztenospermikus Thompson Seedless esetében is igazolható a gyűrűzés kötődésre gyakorolt kedvező hatása. E fajta esetében a virágzáskori gyűrűzést csak akkor célszerű végrehajtani, ha a termés mazsolaszőlőként értékesül. Csemegeszőlőkénti termesztése esetén az így elért magasabb fürtönkénti bogyószám, kisebb bogyóméretet, tömöttebb, szürkerothadásra érzékenyebb termést eredményez. Borszőlőfajtáknál ritkán alkalmazzák a virágzáskori gyűrűzést. Jelentősége az elrúgásra hajlamos fajták (Kadarka, Pinot noir) termésmennyiségének növelésénél lehet. Ekkor azonban nem szabad számításon kívül hagyni, hogy a fürtökön belül megmaradt többlet bogyók nagy része magvatlan, melyek mérete további növekedésserkentő anyag használata nélkül nem éri el a fajtára jellemző nagyságot. Kutatási eredmények ugyanakkor azt is igazolták, hogy a virágzáskor végrehajtott gyűrűzés nemcsak a kötődés mértékét javítja, hanem kedvezően befolyásolja a magvatlan fajták bogyóméretének alakulását is.

A bogyóméret növelése. A mai csemegeszőlő-termesztési gyakorlatban leggyakrabban, egyes fajták esetében rutinszerűen alkalmazott eljárás a kötődés után elvégzett gyűrűzés. A beavatkozást kötődést követően, fajtától függően 5 mm-es (sörét nagyságú) bogyóméretig célszerű végrehajtani, így a bogyóméret jelentős mértékben növelhető. A jól ütemezett kezelés egybeesik a bogyó perikarpium sejtjeinek legintenzívebb osztódási fázisával, ami a virágzást követő ötödik és tizedik nap között zajlik. Ebben az időszakban kezdődik továbbá a bogyó méretének gyors növekedése, valamint a tőke szénhidrát-ellátottságának késő tavaszi maximuma is ekkorra tehető. Mindezeket figyelembe véve a bogyó a gyűrűzés hatására a növekedésének egy kritikus szakaszában jelentős asszimilátatöbblethez jut, ami később nagyobb bogyóméretben jelentkezik. Az asszimiláták bogyó felé áramlását a bogyók hormonális összetétele, mérlege is irányítja. Magvas fajták esetében a mag a bogyófejlődés során megfelelő gibberellinsavat termel, segítve ezzel a sejtfalak elaszticitását, a sejtek megnyúlását, és növeli asszimiláták transzlokációját a bogyók felé. Így a gyűrűzés hatása a magvas fajtáknál az esetek többségében nem számottevő. A magvatlan fajták esetében a bogyók természetes gibberellinsav-tartalma lényegesen kisebb, mint a magvas fajtáknál. A sejtek osztódását és megnyúlását a gyűrűzés hatására megnövekedett auxinok jelenléte váltja ki. Így a gyűrűzés alkalmazása a magvatlan csemegeszőlő-fajták esetében indokolt.

Az érés gyorsítása. A gyűrűzéssel az érés gyorsítható, a bogyók színeződése javítható, a fürtön belül kiegyenlíthető. A gyűrűzést e hatás eléréséhez zsendüléskor, az első színeződött bogyók megjelenésekor célszerű végrehajtani. A bogyók érése a gyűrűzés felett jelentkező többlet asszimilátával gyorsabban megy végbe. A gyűrűzés feletti tőkerészekben továbbá megnő az abszcizinsav mennyisége, ami a bogyóba történő cukorbeáramlás, a sejtek öregedésének irányítása mellett a színanyagszintézis egyik kulcs enzimének tekinthető fenilanalin-amónia-líáz (FAL, angol irodalomban PAL) működésével is összefüggésbe hozható. A zsendüléskor végrehajtott gyűrűzést azonban körültekintően kell elvégezni. A tőkéket ugyanis e beavatkozás jelentősen gyengítheti. A gyűrűzés alatti tőkerészek szénhidrátellátottsága ugyanis komoly mértékben csökkenhet, ezzel visszavetve a szénhidráttartalék képzést. Bármely időpontban végrehajtott gyűrűzés csökkenti továbbá a fotoszintézis intenzitását, így a tőke által előállított összes szénhidrát mennyisége is csökken.

A gyűrűzés végrehajtható az egyes hajtások gyűrűzésével is. Ezt a műveletet főként a csemegeszőlő-termesztés során alkalmazzák, de napjainkban nagy kézimunkaigénye miatt jelentősége visszaesett. Szálvesszős metszés esetén a meghagyott szálvessző alapjánál végzett gyűrűzés ma is gyakrabban alkalmazott művelet, mind a csemege-, mind pedig a mazsolaszőlő-termesztés során. A gyűrűzött szálvessző a következő évi metszéskor le is kerül a tőkéről. Csercsapos váltómetszéskor a meghagyott hosszúcsapok is gyűrűzhetők. Ezt az eljárást főleg Franciaországban alkalmazták.

A gyűrűzést hajtások, szálvesszők, vékonyabb cserrészek esetében rendszerint speciális gyűrűző ollóval hajtják végre. Ezek legtöbbjénél egymástól 3–5 mm távolságban két párhuzamos vágóél és köztük egy kis szögben álló háncslefejtő bütyök van. Az ollóval így a háncsszövetek elvágásával egy menetben a háncs gyűrű alakban le is fejthető. A gyűrűző olló helyett a háncs huzallal történő elszorítása is alkalmazott eljárás. A termesztők leggyakrabban a törzset gyűrűzik. A csemege- és mazsolaszőlő-ültetvényekben rutinszerűen alkalmazott művelet, mely során az előbbinél a bogyóméret növelése az utóbbinál a kötődés mértékének javítása a cél. A törzs gyűrűzésére általában csak 4 évesnél idősebb ültetvényekben kerül sor. A művelet során a törzset a gyűrűzendő magasságban megtisztítják a kéregtől. A gyűrűzést a nagyobb átmérő miatt erre kifejlesztett késsel végzik. A gyűrűzőkés rendszerint két éllel rendelkezik, valamint az élek ívesen meghajtottak. Egyre több ültetvényben alkalmazzák az egypengés, esetenként recés éllel ellátott gyűrűzőkést. Ezzel csak egy vágást ejtenek a törzsön, a háncs megszakítása csak a kés élének vastagságában történik (1–1,5 mm). Az így ejtett seb hamarabb begyógyul, általában a kezelést követő 8–10 napon belül a háncsszövetek közötti kapcsolat újra záródhat és zavartalanul folytatódhat a tápanyagok áramlása. A gyűrűzéssel a bogyóméret növelésére gyakorolt hatás ugyan kisebb, mint a klasszikus 4–5 mm-es gyűrű kihasításakor, de a tőke kevésbé gyengül. A gyűrűzés pedig további gibberellinsavas kezelésekkel is kiegészíthető.

Az éréskori szálvesszőelvágás

Az éréskori szálvesszőelvágás a külföldi szakirodalomban „DMR” (double maturation raisonnée) néven is ismert. Olaszországban a Nebbiolo és a Sangiovese fajták minőségének javítására alkalmazták először. Hazánkban a szálvesszőelvágás kísérleti szintű alkalmazása az utóbbi évtizedben kezdődött. Mára számos fajta, többek között a Szürkebarát, az Ezerjó és a Cirfandli, üzemi mértekben is végzett eljárása. A művelet segítségével főként túlérett, kései szüretelésű, természetes maradék cukrot tartalmazó bor alapanyagát állíthatjuk elő. Az eljárás során az érésben előrehaladt termést hozó szálvesszőket elvágják a várható szüret előtt 1-2 héttel, de a terméssel együtt a tőkén hagyják. Az érés további része a tőke vízforgalmától elválasztva folytatódik, a bogyók vizet veszítenek, töppednek. A bogyóhús cukortartalma relatív módon nő, koncentrálódik. A cukortartalom mellett a bogyó savtartalma szintén nő. Azonban a pH-értéke is jelentősen emelkedhet. Ez főként arra vezethető vissza, hogy a töppedés során a bogyók ásványi elem, azon belül káliumtartalma is nő, ami elősegíti a borkősav lekötődését. Vörösborszőlő-fajták esetében számolni kell a bor színintenzitásának csökkenésével, ami ugyancsak a must, majd a bor magasabb pH-értékével magyarázható. A szálvesszőelvágást követően csökken a bogyók botrítiszes fertőzéssel szembeni érzékenysége, így a termés még csapadékos időjárás esetén is a tőkén tartható, a szüret elnyújtható. A szálvesszőelvágás elvégzésére minden olyan tőkeművelésmód alkalmas, melyen szálvesszős metszés végezhető, valamint a hajtások, illetve a szálvesszők támberendezéshez rögzítettek. Az ernyő-, a Guyot-, a comb-, illetve a Sylvoz-művelés esetében kiválóan alkalmazható ez a termesztéstechnológiai eljárás. Az egyesfüggöny-művelés, illetve a támasz nélkül fenntartható tőkeművelésmódok a DMR módszerre nem megfelelőek. A 19. táblázat a különleges zöldmunkákkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket foglalja össze.

19. táblázat - A különleges zöldmunkák

Zöldmunka

Végrehajtásának

Megjegyzés

célja

ideje

Virágok pótbeporzása

kötődés mértékének javítása

virágzás kezdetétől végéig

egyes csemegeszőlő-fajtáknál nélkülözhetetlen

Bogyóritkítás

termésmennyiség csökkentése, bogyóméret növelése, fürtforma kialakítása

kötődéstől sörét nagyságú bogyóstádiumig

a csemegeszőlő-termesztés elengedhetetlen művelete

Virágfürtök leszedése

a termés minőségének növelése

a virágzat-kezdemények megjelenésétől virágzásig a hajtásválogatással egy menetben

gyorsabban és pontosabban végrehajtható, mint a fürtritkítás

Fürtritkítás

a termés minőségének növelése

kötődéstől zsendülésig

több menetben, válogatva is végezhető

Fürtvégvisszavágás

a termés minőségének növelése

kötődéstől fürtzáródásig

hosszú fürtű borszőlőfajták esetében (Hárslevelű) is indokolt

Fürtnyél csavarás

a termés minőségének javítása, az érés gyorsítása

várható szüret előtt 1–2 héttel

a mazsolaszőlő-termesztés különleges eljárása

Gyűrűzés

kötődés javítása, bogyóméret növelése, érés gyorsítása

virágzás kezdetén 5 mm-es bogyóméretnél zsendüléskor

főként a kötődés javításának és a bogyóméret növelésének van gyakorlati jelentősége

Éréskori szálvesszőelvágás

a termés minőségének növelése

várható szüret előtt 1–2 héttel

különleges minőségű természetes csemegeborok alapanyagának eljárása