Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - A takarmányok kémiai összetétele és a táplálóanyagok sorsa az állati szervezetben

1. fejezet - A takarmányok kémiai összetétele és a táplálóanyagok sorsa az állati szervezetben

A takarmányok értékelésére, az azokban lévő táplálóanyagok meghatározására még a múlt században a németországi Weendében olyan vizsgálati módszert dolgoztak ki, amely elveiben azóta is változatlan maradt, a metodikáját tekintve is csak technikailag korszerűsödött. Időállóságának magyarázata, hogy ez a rendszer a különböző kémiai karakterű táplálóanyag-csoportokat szakszerűen, a gyakorlati takarmányozás céljait kielégítő módon választotta el egymástól, maguk a vizsgálatok pedig viszonylag egyszerű felszereltségű laboratóriumban rutinszerűen elvégezhetők.

Az említett vizsgálati módszerrel (weendei analízis) a takarmánynak az 1.1. ábrán feltüntetett táplálóanyagait lehet megállapítani.

1.1. ábra - A takarmány összetétele

kepek/1.1.png


A szárazanyag- és víztartalom

A takarmánymintát a laboratóriumi vizsgálathoz általában aprítással, szárítással és darálással készítjük elő. A táplálóanyagok többségét száraz, porrá őrölt minta vizsgálatával állapítjuk meg. Amikor a takarmány illékony anyagokat is tartalmaz (pl. silózott takarmányok rövidszénláncú zsírsavai), amelyek a szárítás alatt elillannak, a vizsgálatokat nedves takarmányon kell elvégezni.

A takarmányok szárazanyag-tartalmát egy vagy két lépésben határozhatjuk meg. Olyan takarmányok esetében, amelyek darálhatók, a szárazanyag-tartalom egy lépésben, a mintának 105 °C-on súlyállandóságáig történő szárításával állapítható meg. A nedves, azaz nem darálható takarmányokat először 55–60 °C-on előszárítani szükséges, majd a darálást követő második lépésben szárítjuk a mintát 105 °C-on súlyállandóságig.

A 105 °C-on történő szárítás után a takarmány szobalevegőn a levegő relatív páratartalmától függően az egyensúlyi állapot eléréséig több-kevesebb nedvességet vesz fel. Az ilyen takarmányokat légszáraz takarmányoknak nevezzük. Ezek általában 8–14% vizet tartalmaznak. Amikor a légszáraz takarmányt súlyállandóságig szárítjuk, a takarmány abszolút szárazanyag-tartalmát állapítjuk meg.

A takarmányok víztartalma széles határok között változik. A zöldtakarmányok víztartalma általában 75–85% közötti, a gyökérgumós takarmányok még ennél is több, 78–95% vizet tartalmaznak. Ugyancsak nagy egyes takarmányként hasznosított élelmiszer-ipari melléktermék víztartalma is. A nedves cukorgyári répaszelet 82–84%, a sörtörköly 74–79%, a keményítőgyári moslékok 92–95% vizet tartalmaznak. A gabona- és hüvelyes magvak, a széna- és szalmafélék, egyes élelmiszer-ipari melléktermékek (korpák, extrahált darák) ezzel szemben légszárazak. A légszáraz nedvességnél több vizet tartalmazó takarmányokat lédús, illetve folyékony takarmánynak nevezzük.

A lédús takarmányok víztartalmát vegetációs víznek is szokásos nevezni. Erre a vízre az a jellemző, hogy tartósabban növeli az állati szervezet vízkészletét, mint az ivóvíz, valamint a folyékony takarmányok. Ez tejet termelő állatok esetében kedvező, igásállatoknál, valamint sportlovaknál viszont kedvezőtlen hatású.

A szárazanyag-tartalom a takarmányoknak több tulajdonságát is meghatározza. Így a szárazanyag-tartalom befolyásolja

  • a takarmány energiatartalmát,

  • a takarmányból elfogyasztott mennyiséget,

  • a takarmány tartósítható-, illetve tárolhatóságát,

  • azt a távolságot, amelyen belül a szállítási költségek miatt még gazdaságos a takarmány felhasználása.

A takarmány szárazanyag-tartalma nemcsak az állatok táplálóanyag ellátása miatt fontos. A szárazanyag ugyanis azzal, hogy kitölti az emésztőcsövet, hozzájárul az emésztési és felszívódási folyamatok zavartalanságához. Mindezen túl az emésztőtraktus megfelelően kitöltött állapota a jóllakottság érzésének kiváltásában is szerepet játszik. Különösen fontos a kielégítő szárazanyag-ellátás a tekintélyes méretű előgyomrokkal rendelkező kérődző állatok esetében. Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy lényeges a szárazanyag megfelelő táplálóanyag koncentrációja is. Az állatok szárazanyag-felvétele ugyanis korlátozott, ezért kis táplálóanyag-koncentrációjú takarmányokkal nem tudjuk az állatok táplálóanyag-szükségletét fedezni.