Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

A nyúl emésztésének sajátosságai

A nyúl emésztésének sajátosságai

A nyúl gyomor-bél rendszerének fő anatómiai sajátossága a vékony falú, nagy gyomor és az igen terjedelmes vakbél (2.6. ábra). Emésztésének sajátosságai pedig a gyomorban és a vakbélben lejátszódó, jellegzetes emésztési folyamatokra és a cekotrofiára (a lágy bélsár táplálékként történő fogyasztása) vezethetők vissza.

2.6. ábra - A nyúl gyomor és bélrendszere 1. gyomor, 2. vékonybél, 3. vakbél, 3’. féregnyúlvány, 4. remesebél proximális része, 4”. remesebél disztális része, b – bélfodri nyirokcsomó, p – hasnyálmirigy

kepek/2.6.png


A nyúl táplálékfelvételét a kémiai tényezők (a vér glükóz-, illó zsírsav- és aminosav-szintje) megszabta éhségérzet, az egyedi „ízlésbeli” különbségeken, valamint a környezeti tényezőkön, de főleg az állat energiaszükségletén alapuló étvágy határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az energiában szegényebb tápból és a gyengébb minőségű szálastakarmányból többet eszik, mint a koncentrált tápokból. A vázolt szabályozó mechanizmus az 5–6. élethéttől működik tökéletesen. Kisebb mértékben befolyásolja a takarmányfelvételt a külső hőmérséklet is. Az optimálisnál (17 oC) magasabb hőmérsékleten ugyanis csökken a takarmányfelvétel. A lágy bélsár felvételét újabb ismereteink szerint ad libitum takarmányozás esetén a takarmány fehérje- és rosttartalma szabályozza. A nyúl a takarmányt alapos megrágás (percenkét 120 rágómozgással) után, a lágybélsarat viszont rágás nélkül, egyben nyeli le.

Az egyes táplálóanyagok közül a fehérjék emésztése a gyomorban indul meg, ahol azokból az erősen savas (pH 2,2) kémhatás mellett működő pepszin hatására kevés aminosavból álló peptidek keletkeznek. A cekotróffal bejutott mikroorganizmusok fehérjéjét a piloruszi rész nyálkahártyája által termelt, illetve a lágy bélsárral a gyomorba került bakteriolitikus enzim (lizozim) bontja le. Az enyhén lúgos (pH 7,1–7,8) kémhatású vékonybélben a pankreásznedv és a bélnedv enzimjei (tripszin, kimotripszin) folytatják a fehérjék feltárását, a peptidkötések hasítását.

Mivel a fehérjék lebontása általában nem tökéletes, részlegesen lebontott fehérjék és emésztőenzim-maradványok kerülnek az állat vakbelébe, ahol azokat nagyrészt a mikroorganizmusok saját testfehérjéik felépítésére használják fel, kisebb részük pedig a bélsárral kiürül.

Az újszülött fiókák pepszinaktivitása gyenge és csak a 3. héttől nő lényegesen. Ilyenkor a fehérjéket elsősorban a rennin (kimozin) bontja (pH optimuma 3,6–4,0). Az utóbbi enzim termelése a választás után a minimumra csökken, míg a hasnyálnedv proteolitikus aktivitása már a születéstől mérhető.

A zsír emésztése a többi emlőséhez hasonló módon megy végbe, azzal a megszorítással, hogy a finoman emulgeált tejzsír jelentős mennyisége a nyirokutakon át, bontatlanul felszívódik. A pankreászlipáz már születéskor termelődik, és koncentrációja fokozatosan nő a hasnyálban. Jelentős (8–10 ml/óra) a nyulak epetermelése.

A szénhidrátokat a nyúl emésztése szempontjából célszerű könnyen bontható szénhidrátok (cukor, keményítő stb.) és a rostalkotók csoportjára osztani. Az előbbiek végterméke a vékonybélben felszívódó glükóz, az utóbbiaké pedig az illó zsírsavak (ecetsav, propionsav, vajsav). A könnyen bomló szénhidrátok emésztéséhez a nyúl számos enzimmel (laktáz, amiláz, szacharáz, maltáz) rendelkezik, a cellulózbontáshoz, viszont a vakbélben és a vastagbélben nagy mennyiségben található, a mikrobák által termelt celluláz enzim szolgál, hasonló módon, mint ahogyan az a kérődzők bendőjében történik. Megjegyzendő azonban, hogy a vakbélben és a vastagbélben zajló nyersrostlebontás ellenére a nyúl nyersrostemésztése viszonylag szerény, csak fele a lóénak és mintegy harmada a kérődzőkének. Ha a fehérjeellátás elégtelen, a vérből karbamid választódhat ki a vakbélbe. Ez és a takarmány eredetű karbamid a vakbélben az ureáz aktivitással bíró baktériumok hatására NH3-ra és CO2-re bomlik. Az előbbi egy része beépül a baktériumok testébe, és bélsárevéskor N-forrásként értékesül. Az ilyen módon képződött fehérje a gyakorlati takarmányozás viszonyai közepette csak minimális, ezért a nyulak fehérjeellátása karbamid etetésével érdemben nem javítható.

A cekotrófia a nyúlfélék táplálkozás-élettani jellemzője. Azt jelenti, hogy a nyúl bélcsövében képződő kétféle bélsár (lágy és normál bélsár) közül a lágy bélsarat rendszeresen elfogyasztja, és ezáltal fehérjéhez (aminosavakhoz), vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz jut.

A jelenség az újszülötteknél nem figyelhető meg, az csak a 3. héttől, a szilárd takarmányra való áttéréssel párhuzamosan és fokozatosan alakul ki. A vakbélből származó lágy bélsarat cekotrófnak, a normál golyós bélsarat pedig valódi, kemény bélsárnak nevezik. A kétféle bélsárnak mind a kémiai összetétele, mind a fizikai formája különbözik (2.3. táblázat). A kisebb szárazanyag-tartalmú, sok B-vitamint és a valódi bélsárnál kb. kétszer több fehérjét tartalmazó, 5–10 kicsiny golyóból álló és fürt formájában megjelenő bélsár-konglomerátumot vékony nyálkaburok tartja össze.

2.3. táblázat. A házi nyúl ürülékének összetétele (Fekete és Bokori, 1983)

A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenésekor az állat „beszívja” a szájába, majd rágás nélkül lenyeli a gyomrába, ami ott önálló golyócskákra esik szét, és keveredik a gyomortartalommal.

A lágy bélsár nemcsak értékes tápláló- és hatóanyagokat tartalmaz, hanem emésztés-élettani szempontból is figyelemre méltó. Mikrobafehérje-tartalma a lizozim hatására lassan emészthető. Az állatok fehérjebevételének mintegy egyharmada a cekotrófból származik, aminosav-tartalma pedig kedvezően egészíti ki a takarmány aminosav-garnitúráját. A gyomorban a cekotróf fermentációja néhány órán át tart. Ezalatt szünetel a gyomor sósavtermelése.