Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

A baromfi emésztésének sajátosságai

A baromfi emésztésének sajátosságai

A legtöbb baromfifaj emésztőcsöve a testtömeghez képest rövidebb és egyszerűbb felépítésű, mint az emlősöké (2.7. ábra). Működése fajonként is eltérő, amit a tartás és takarmányozás során messzemenően figyelembe kell venni.

2.7. ábra - 2.7. ábra. A tyúk hasűri szervei 1. mirigyes gyomor, 2. zúzó gyomor, 3. epésbél, 4. éhbél, 5. csípőbél, 6. kettős vakbél, 7. remesebél, 8. kloáka, 9. máj, 10. hasnyálmirigy, 11. lép, 12. vese, 13. petefészek, 14. petevezető

kepek/2.7.png


A takarmány válogatásában és felvételében a tapintás és a forma megítélése játssza a fő szerepet. A baromfifajok íz- és szagérzékelése elhanyagolható. A takarmány mechanikai aprítására és a falatképzésre nincs megfelelő szervük, legfeljebb a csőrkávával képesek a puhább takarmányok némi darabolására. A madárfajok, a galamb kivételével, a vizet a szájüreg vízbemerítése után, a fej felemelésével, gravitációs úton juttatják a nyelőcsőbe. A nyálmirigyek nyálkás és savós, néhány fajban amiláz enzimet is tartalmazó nyálat termelnek. A nyál és a mucinváladék által sikamlóssá vált, és némileg felpuhított táplálék a szájból a begybe jut. Az utóbbi a takarmány tárolására és felpuhítására szolgál. A takarmány begyben tartózkodásának idejét a zúzógyomor teltsége szabja meg. A begytartalomban kevés, a baktériumok által termelt amiláz kimutatható ugyan, de annak az emésztésben betöltött szerepe még nem minden részletében tisztázott. A galamb begyében szerózus és mucinózus váladék mellett amiláz és invertáz enzim is van, így ott a kémiai emésztés kifejezettebb. A begyből a táplálék a pepszint és sósavat termelő mirigyesgyomorba jut. Ad libitum etetéskor a gyomornedv termelése folyamatos, mivel azonban a mirigyesgyomorban a takarmány csak rövid ideig tartózkodik, a gyomornedv proteolitikus hatását tulajdonképpen csak a zúzógyomorban, majd az epésbélben fejti ki. Az izmosfalú zúzógyomorba jutott chimusz, annak gyakori (2–5/perc) összehúzódásai miatt és a benne uralkodó nyomás hatására kisebb-nagyobb darabokra őrlődik, és mechanikai, valamint kémiai lebontáson megy keresztül. A takarmány feldarabolását segítik a zúzógyomorban gyakran megtalálható, és ott hosszan időző apró kavics- vagy grittszemek, amelyek a dercés takarmányon élő vagy húsevő madarakban hiányozhatnak is. A vékonybél a kémiai emésztés fő helye, ahol számos enzim termelődik. Működése és a benne zajló emésztési folyamatok az emlősökéhez hasonlók, azzal a különbséggel, hogy a vékonybél néha erős antiperisztaltikus mozgása következtében az epésbéltartalom nagy része visszajuthat a zúzógyomorba. A táplálóanyagok bélbeni emésztése a hasnyálmirigy-váladék, a bélnyálkahártyában termelődő enzimek, valamint a mikrobák tevékenységének a hatására jön létre. A pankreászváladék az emésztőenzimek mellett pufferanyagokat is tartalmaz, amelyek a savanyú gyomortartalmat az optimális pH 6–8-ra állítják be. A pankreásznedv fő forrása az amiláznak, a lipáznak, a tripszinnek és a kimotripszinnek. Termelése gyorsabb, mennyisége több, mint az emlősökben. A baromfi fő emésztőenzimjei a 2.4. táblázatban láthatók.

2.4. táblázat. A baromfi főbb emésztőenzimei (Swenson, 1990)

Az önálló mozgást végző vakbél telítődését és kiürülését a csípő- és a remesebél mozgása, valamint az ileocekális redők záródása, illetve nyílása szabja meg. Az is ismert, hogy a takarmány minőségétől függően a vékonybéltartalomnak csak kis mennyisége, kb. 10%-a kerül a vakbelekbe. A vakbélnek az emésztésben kettős szerepe van.

A benne zajló bakteriális emésztés mellett, főleg annak elülső részéből jelentős a felszívódás is. Az előbbi különösen vadon élő madarakban kifejezett és az energia számottevő részét biztosítja.

A bélbaktériumok nemcsak az emésztésben játszanak fontos szerepet. Nevezetesen a begy falához tapadó laktobacillusok, az általuk termelt tejsavval a begytartalom savi kémhatását is meghatározzák, és így közvetve kihatással vannak az egész béltartalom kémhatására és mikroflórájára (visszaszorítják az E. coli elszaporodását). Különösen sok mikroorganizmus található a vakbéltartalomban. Ezek egy része a nagy molekulasúlyú szénhidrátok lebontása mellett aktív szerepet játszik a fehérjék, aminosavak és vitaminok felépítésében. Közülük több, nem patogén faj jótékony hatása még nem igazolt.

A vékonybélemésztéstől megkímélt fehérjéket a vastagbél baktériumai (elsősorban a vakbélbaktériumok) lebontják, miközben belőlük jelentős mennyiségű NH3 képződhet. Az azonban, hogy a fehérje-bomlástermékeket a baromfi hasznosítani tudja-e éppúgy nem igazolt, mint az ilyenkor keletkezett aminok egészségkárosító hatása.

A nyersrostemésztést a baromfiban egyrészt az nehezíti, hogy a takarmány gyorsan (húscsirkékben 7–8 óra alatt) áthalad a bélcsövön, de oka a baromfi gyenge rostemésztésének az is, hogy a vakbélbe – ahol a baromfiban nyersrost lebontás folyik – a takarmánynak csak kis része jut be. A gyenge rostemésztéstől függetlenül, az emésztőcső kifogástalan működéséhez a baromfi takarmányának is kell egy meghatározott mennyiségű nyersrostot tartalmazni. Erről az 1.4.2. fejezet keretében már részletesen szóltunk.