Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

Nitrogénforgalom

Nitrogénforgalom

Nitrogénforgalom alatt a fehérjék lebomlásával, az aminosavak dezaminálásával, az új fehérjék szintézisével, valamint a lebontott fehérjék reszintézisével kapcsolatos folyamatok összességét értjük.

Az állat csak a takarmány útján juthat nitrogénhez, míg a nitrogén az állati termékkel, a bélsárral, a vizelettel, továbbá az elhulló szőrökkel, tollal, valamint a bőr hámsejtjeinek kopása útján távozik a szervezetből. A N-felvétel és -leadás különbsége adja a N-mérleget, amelyet N-forgalmi vizsgálattal állapíthatunk meg. A pozitív N-mérleg a fehérjét beépítő, a negatív pedig lebontó folyamatok túlsúlyát jelenti. A N-egyensúly a szervezetben folyamatosan zajló fehérjeépítő és -lebontó reakciók kiegyenlítettségét jelzi, és leginkább a kifejlett állatoknál fordul elő. Az egészséges növendék- és termelő állatokra általában a pozitív N-mérleg a jellemző. A negatív nitrogénmérleg nem minden esetben tekinthető kórosnak. Így pl. a nagy tejtermelésű tehenek esetében a laktáció első heteiben nemcsak az energia-, hanem a N-mérleg is negatív, amit egy bizonyos határig fiziológiásnak kell elfogadni.

Az egyszerű N-mérleg nem fejezi ki a fehérjék igazi értékesülését, mert a vizelet és a bélsár endogén eredetű N-t is tartalmaz. A vizeletnitrogén (UN = urinary nitrogen) egy része ugyanis az életfenntartás során elhasználódott és újból be nem építhető aminosavakból származik. Ezt a részt a vizelet endogén N-hányadának (UNe = endogenous urinary nitrogen) nevezzük. A takarmányból származó exogén N (UNex = exogenous urinary nitrogen) az állat szükségletét meghaladó aminosavak dezaminálásának következtében kerül a vizeletbe.

A bélsárnitrogén (FN = faecal nitrogen) exogén N-hányadát a takarmány emészthetetlen N-tartalmú anyagai adják. A bélsár is tartalmaz azonban endogén nitrogént (FNe = endogenous faecal nitrogen). Ez az emésztőcsőben zajló mikrobás fehérjeszintézis fel nem szívódott anyagaiból, a bélhámsejtek kopásából és az emésztőcső enzimjeiből származó nitrogénből áll.

A vizelet és a bélsár endogén nitrogéntartalma együtt adják az állat életfenntartó nitrogénszükségletét. Az endogén nitrogénürítés megállapítása nem könnyű feladat. A kísérletek egy részében meghatározásakor úgy járnak el, hogy nitrogénmentes takarmányadagot etetnek az állatokkal.

E módszer ellen az hozható fel kifogásként, hogy az ilyenkor mért ún. minimális N-ürítés kisebb az állat életfenntartó szükségleténél. A N-mentes takarmányhoz fokozatosan nitrogént adagolva egy ponton az állat N-egyensúlyba hozható. Ezt az állapotot minimális N-egyensúlynak nevezzük. Az ekkor etetett N-mennyiség inkább tekinthető az életfenntartó N-szükségletnek, mint a fehérjementes takarmányon mért N-ürítés.

Pontos eredmények nyerhetők a regressziós eljárással, amelyben több egymást követő kísérleti szakaszban növekvő N-tartalmú takarmányadagot etetnek az állatokkal, majd a bélsárban, illetve a vizeletben ürített nitrogén mennyiségét nulla nitrogénfelvételre extrapolálva állapítják meg az endogén nitrogénürítést.

A bélsár endogén nitrogéntartalma meghatározható 100%-ban emészthető fehérje (pl. tojás vagy tej) etetésével is.

Több szerző az elfogyasztott szárazanyag-mennyiség alapján számítja ki a bélsár endogén N-tartalmát. 100 g takarmány szárazanyagra 0,1–0,2 g nitrogénürítéssel számolnak a különböző forrásmunkák.