Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

A gyapjútermelés táplálóanyag-szükséglete

A gyapjútermelés táplálóanyag-szükséglete

A takarmányozás hatása a gyapjútermelésre

A gyapjú növekedése a bőrben elhelyezkedő follikulusok mirigysejtjeinek aktív elválasztó munkája nyomán jön létre. A bőrben található primer, illetve szekunder follikulusok közül döntően a szekunder follikulusok hozzák létre a bundát. A follikulusok nem egyenletesen, hanem csoportokban helyezkednek el a bőrben. Egy-egy ilyen csoportban egy primer és számtalan szekunder follikulus található, és egy-egy ilyen csoport gyapjúszálai alkotnak egy pászmát.

A szekunder follikulusok kialakulása a vemhesség 75–85. napja körül kezdődik, és egy ideig a születés után is folytatódik. Számuk a takarmányozással befolyásolható, ezért az anyák vemhesség végi takarmányozása, továbbá a báránykori takarmányozás fontos a későbbi gyapjútermelés szempontjából. A gyapjú növekedése egész évben folyamatos, a téli hónapokban azonban kisebb a gyapjúszálak növekedésének intenzitása. Ennek csak részben oka a juhok gyengébb téli takarmányozása. Szerepet játszik benne az is, hogy a téli hidegben rosszabb a bőr vérellátása.

A juhok takarmányozása befolyásolja mind a bunda tömegét, mind annak minőségét. Az energiahiányos, de még inkább a fehérjehiányos takarmányozás csökkenti a gyapjúszálak átmérőjét és hosszát. Elsősorban a gyapjúszálak átmérője csökken. Az ilyen gyapjút „éhfinom” gyapjúnak is nevezi a gyakorlat.

A takarmányozás hiányosságainak megszüntetése után a gyapjúszálak ismét visszanyerik eredeti átmérőjüket, a korábban elvékonyodott („befűződött”) szálrészek azonban gyengítik a gyapjúszálak szilárdságát, a feldolgozás közben (esetenként már az állaton is) könnyen elszakadnak, ezért az ilyen „hűtlen” gyapjú minőségileg csökkent értékű.

A gyapjútermelés energia- és fehérje-szükséglete

Abból következően, hogy a gyapjú növekedése folyamatos, a gyapjútermelés energiaszükségletét nem lehet pontosan megállapítani. Ezért a gyapjútermelés energiaigényét az életfenntartással együtt adják meg a táplálóanyag-szükségleti ajánlások. A különböző szerzők 20% és 50% közöttinek becsülik a gyapjútermelés energetikai hatásfokát. 4 kg-os nyírósúlyt és 60%-os rendementet feltételezve a napi 11 g-nyi gyapjú előállításához (a gyapjúzsír termeléséhez szükséges energiával együtt) a fenti energetikai hatásfok átlagával (35%-kal) számolva 600 kJ életfenntartási nettó energiára van szükség, ami az életfenntartás igényének átlagosan 10%-a. Hangsúlyozni szükséges, hogy ez az energiamennyiség már bennfoglaltatik az életfenntartás energiaszükségletében.

A gyapjútermelő juhok fehérjeszükséglete az életfenntartás, valamint a gyapjútermelés igényéből tevődik össze. Az életfenntartás igényét illetően az 5.2.2.2. fejezetben említett metodikai nehézségek miatt a különböző országok táplálóanyag-szükségleti ajánlásainak szükségleti értékei között jelentősek az eltérések. Az új hazai MF-rendszernek az életfenntartó fehérjeszükséglet megállapítására szolgáló összefüggése alapján, továbbá a gyapjútermelés fehérjetranszformációs hatásfokának ismeretében egy 50 kg testtömegű, évente 4,0 kg 60%-os rendementű gyapjút termelő juh metabolizálható fehérjeszükséglete a következőképpen alakul:

életfenntartásra

2,6 × 50 0,75 = 2,6 × 18,8 = 48,9 g

gyapjútermelésre

11 ,0 × 0 ,6 × 0 ,87 × 2 ,5 = 14 ,3 g

 

63 ,2 g

A számolás során a tiszta gyapjú nedvességtartalmát 17%-nak, a fehérjetranszformáció hatásfokát pedig 40%-nak vettük.

Az a tény, hogy a gyapjútermelésre felhasznált fehérje csak 40%-os hatékonysággal hasznosul, azzal áll összefüggésben, hogy a mikrobafehérje aminosav-összetétele nem felel meg a gyapjú aminosav-tartalmának. A legszembetűnőbb aránytalanság a kéntartalmú aminosavakban áll fenn. A mikrobafehérje első limitáló aminosava a metionin, míg a keratin felépítéséhez sok kéntartalmú aminosavra (főleg cisztinre) van szükség. A gyapjúfehérje – a keratin – cisztintartalma a kortól és a fajtától függően 9–12% között változik, ami 3%-os kéntartalmat jelent. Ha a gyapjúfehérje kéntartalma 3% alá csökken, az azt jelzi, hogy nem áll elegendő kéntartalmú aminosav a keratinszintézis rendelkezésére. Erre vezethető vissza, hogy számos metionin-kiegészítési kísérletet végeztek a gyapjútermelés növelésére. Ezek a kísérletek azonban nem jártak eredménnyel, mert a bendőmikrobák lebontották a kiegészítésként adott metionint. Eredményesek voltak viszont azok a próbálkozások, amelyekben a kiegészítést a bendőben csak kismértékben lebomló by-pass metionin készítményekkel végezték. Hasonlóképpen az aminosav-ellátás javulásával indokolható az a kedvező hatás, amelyet valamilyen by-pass fehérjeforrás etetése gyakorol a gyapjútermelésre.

A keratin a cisztin mellett még sok szerint is tartalmaz. Szerinhiány ennek ellenére sem limitálhatja a gyapjútermelést, mert a szerin nem esszenciális aminosav.

A mikrobafehérje-szintézishez sok kénre van szükség. A szükséges kén:nitrogén arány 1:10. Amikor karbamidot is etetünk, a kénigényt csak akkor tudjuk fedezni, ha kénkiegészítésről is gondoskodunk. Ez lehet szervetlen kén is (kénvirág vagy Na2SO4), mert a bendő mikrobái ezt a ként is tudják hasznosítani.

Fontos a gyapjútermelő juhok rézellátása is, bár az igény abszolút értelemben kicsi. Rézhiány esetén zavar támad a gyapjú pigmentjének képzésében. A tirozinból történő pigmentképzéshez ugyanis rezet is tartalmazó tirozinázra van szükség. A hiányos rézellátás csökkenti a gyapjútermelést és romlik a gyapjú minősége is: a szálak elvékonyodnak, csökken az íveltségük és ezzel rugalmasságuk. A juh ugyanakkor igen érzékeny a Cu-túladagolással szemben.