Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

A munkavégzés táplálóanyag-szükséglete

A munkavégzés táplálóanyag-szükséglete

Bár a gépek térhódítása az igás állatokat a mezőgazdasági munkákból csaknem teljesen kiszorította, még ma is van a mezőgazdasági üzemekben egy-egy olyan munka, amely lovakkal gazdaságosan elvégezhető. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az elmúlt években ismét fejlődésnek indult a lósport.

Az izommunka kémiai alapjai

Az izommunka tulajdonképpen a harántcsíkos izmok legkisebb egységeinek, a miofibrillumoknak az összehúzódása. Kémiai szempontból az izommunka során a következő folyamatok játszódnak le.

Az izmok összehúzódása a miofibrillumokban levő globuláris aktín és a miozin egyesülésének az eredményeként jön létre. Az egyesüléssel fibrilláris aktín képződik, eközben az izomrostok eredeti hosszuknak felére, harmadára húzódnak össze. A folyamathoz szükséges energiát az ATP szolgáltatja, miközben maga ADP-vé alakul. Az izmok elernyedésekor a leírtakkal ellenkező folyamatok játszódnak le: a fibrilláris aktín ismét globuláris aktínná alakul, az ADP pedig kreatinfoszfát segítségével ATP-vé alakul vissza.

Az izomtónus fenntartásában érintett vázizmok energiafelhasználása folyamatos, minthogy ezek az izmok állandóan összehúzódott állapotban vannak, pontosabban „nyugalmi” helyzetben mintegy 20%-kal rövidebbek, mint teljesen kinyúlt állapotban. Az energiaforrást ezekhez a folyamatokhoz elsősorban a vér által az izmokba szállított glükóz jelenti. Emellett az izmok 1% glikogénből és 0,5% kreatin-foszfátból álló tartalékkal is rendelkeznek. Az izmok glikogénje enzimes úton nagy reakciósebességgel glükózzá alakul, amelyből az izomrostok mitokondriumaiban ATP képződik. Az ATP-t a szervezet kreatin-foszfát előállítására használja fel.

A glükóz és a glikogén mellett rövid és hosszú szénláncú zsírsavakat is felhasználhat az izommunkához energiaforrásként az állat. Ezt a lehetőséget elsősorban a kis glükózkészlettel rendelkező kérődzők hasznosítják.

Az izommunkához szükséges energiaforrást, valamint az oxigént a vér szállítja az izmokba és ugyancsak a vér feladata a keletkező CO2 és a termelődő jelentős menynyiségű hő elszállítása az izmokból. Megerőltető munka esetén a szív munkája megtízszereződik, az izomzat vérellátása pedig a húszszorosára is növekedhet.

Az igen jelentősen fokozódó vérkeringés ellenére, megerőltető munka esetén a vér nem tud elegendő oxigént szállítani az izmoknak. Ilyen esetben a szervezet az anaerob glikolízis útján kénytelen a glükóz energiáját ATP-előállítás céljára felhasználni. Az anaerob glikolízis energianyeresége azonban kisebb, minthogy ilyenkor 1 glükóz molekulából csak 2 ATP nyerhető. Az anaerob glikolízis során keletkező tejsav – amelynek az izmokban történő felszaporodása okozza az izomlázat – ugyan ismét glükózzá alakulhat a Cori körben, közben azonban mintegy 20%-os veszteség éri. Ez a veszteség, továbbá a felfokozott légzéssel és vérkeringéssel járó többlet energiafelhasználás az oka annak, hogy megerőltető munka esetén romlik az energiafelhasználás hatásfoka.

Az izommunka táplálóanyag-szükséglete

Energiaszükséglet

A munkavégzés energiaszükségletének megállapításához ismerni kell, hogy a munkát végző állat milyen hatékonysággal használja fel a takarmány metabolizálható energiáját. Az izommunka energetikai hatásfokát végtelenített szalaggal ellátott respirációs berendezésben végzett mérésekkel a könnyű munka esetén 32%-nak, közepes munkában 30%-nak, nehéz munka esetén pedig 28%-nak találták.

A hasznosítás hatásfoka függ a begyakorlottságtól is. A gyakorlatlan állat ugyanis több kisegítő izmot is működtet. Befolyásolja az energiafogyasztást és ezzel a hatékonyságot az is, hogy sík terepen vagy emelkedőn kell az állatnak munkát végezni. 10%-os emelkedőn a hasznosulás már csak 22–23%-os. Függ az energetikai hatásfok a munkavégzés sebességétől is. A gyorsabb munka hatékonysága rosszabb.

Az izommunka energetikai hatékonyságát jónak kell minősítenünk, ha figyelembe vesszük, hogy a gőzturbinák hatásfoka csak 18–20% és csak a korszerű dízelmotorok hatásfoka jobb az izommunkáénál. Az említett energetikai hatásfok a nettó hatékonyságot fejezi ki, mert az energiafogyasztás nem tartalmazza az életfenntartás céljára felhasznált energiát. Amikor ezt az energiahányadot is tekintetbe vesszük a számolásnál, a bruttó hatásfokot kapjuk meg. Ennek nagysága 11–15%.

A lovak energiaszükségletét emészthető energiában fejezzük ki. Miután a ló emésztőtraktusában a kérődzőkhöz viszonyítva kevesebb metán képződik, a metabolizálható energia az emészthető energiának átlagosan 82–90%-a.

A lovak energiaszükségletének megállapításakor nemcsak az jelent nehézséget, hogy az izommunka hatékonyságát befolyásoló körülmények a munkavégzés során gyakran változnak, hanem az elvégzett teljesítmény sem határozható meg pontosan. Ezért az izommunkát végző állat takarmányadagját nehéz olyan pontosan a teljesítményhez igazítani, mint a tejet termelő tehén vagy a tojótyúk esetében. A nehézséget úgy hidaljuk át, hogy az elvégzendő munkákat az igénybevétel foka szerint három csoportba: könnyű, közepes és nehéz munkák csoportjába soroljuk, és az állatok energia-, illetve fehérjeellátását ennek megfelelően alakítjuk ki. Hangsúlyozni kell, hogy ez a gyakorlat csak megközelítő pontosságú, ezért a munkát végző lovak kondícióját folyamatosan kísérjük figyelemmel.

Fehérjeszükséglet

A munkát végző ló az izomműködés energiaigényének fedezéséhez fehérjét csak akkor használ fel, ha sem glükóz, sem zsírsavak nem állnak kielégítő mennyiségben rendelkezésre. Ebből helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a munkát végző állatnak csak életfenntartó fehérjeadagra van szüksége. Az emésztési folyamatok, valamint a közbülső anyagcsere zavartalanságához ugyanis az életfenntartó szintnél több fehérjére van szükség. Ezért amikor a lovak takarmányadagjának energiatartalmát növeljük, emeljük az adag fehérjetartalmát is. A növelés mértéke azonban 10–15%-kal kisebb legyen annál, mint amennyivel az energiatartalmat megnöveltük.

Ásványianyag-szükséglet

A lovak Ca- és P-szükségletéről viszonylag kevés adattal rendelkezünk, ezért a szükségleti értékek megállapításakor a szarvasmarhákra vonatkozó adatokból indulunk ki. A munkát végző lovak Ca- és P-igényét fedezzük, ha a takarmányadag szárazanyaga 0,28% Ca-ot és 0,21% P-t tartalmaz. Arra is ügyeljünk, hogy a Ca:P arány a takarmányadagban ne legyen 1:1-nél szűkebb. Ez kevés szálastakarmány és sok abrak etetésekor fordulhat elő. A verejtékkel a munkát végző ló sok nátriumot és klórt veszít. Nehéz munkában a ló naponta 5–8 liter verejtéket választ ki. Az ezzel távozó Na mennyisége 18–28 g. Ezért a pihenő lónak naponta 20–25 g, a közepes munkát végző lónak 60–75 g konyhasóra van szüksége. A nehéz munkát végző ló sóigénye meghaladja a napi 100 g-ot.