Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

Mezőgazdasági melléktermékek

Mezőgazdasági melléktermékek

Ide soroljuk a gabonafélék, a fűfélék, a hüvelyesek és néhány olajos növény betakarításakor visszamaradó melléktermékeket. Ezeket termelési költség nem, csupán a betakarítási költség terheli. Takarmányértékük több tényező (faj, fajta, betakarítási idő stb.) függvénye. Rendszerint nagy tömegben állnak rendelkezésre.

Szalmafélék

Szalmán a növény termés nélküli szárát és levélzetét értjük. A szalmák közös jellemzője a nagy (30–40%) nyersrosttartalom, a kicsi fehérje- (2–8%), zsír- és vitamintartalom. A kálium és a pillangósok szalmájának esetében a Ca kivételével kicsi a szalmák ásványielem-tartalma is. A nyersrosttartalmuk nehezen emészthető és ez rontja a többi táplálóanyag emészthetőségét is. NaOH-dal vagy ammóniával kezelve a lignin–cellulóz kötés gyengíthető és ennek eredményeként a nyersrost és a többi táplálóanyag emészthetősége is javítható. Az eljárást szalmafeltárásnak nevezik.

A szalmaféléket elsősorban kérődzőkkel etetik. Nagy ballaszttartalmukkal elősegítik a jó bendőműködést és főként a létfenntartásban hasznosulnak jól. Kicsi energiakoncentrációjuk miatt a szénát nem helyettesíthetik, ezért csak kisebb napi adagban (tehén és ló 2–3 kg, juh 0,5–1,5 kg) etethetők eredményesen. Éven felüli növendéküszők és húshasznú tehenek egyéb szálastakarmány szűkében az említettnél nagyobb mennyiségben is fogyaszthatják.

A fűfélék szalmái

Legfontosabb képviselőik a gabonaszalmák, amelyek közül a tavasziak szalmái az értékesebbek, ezért ezeket takarmányszalmának is nevezik. A tavaszi árpa szalmája a leggyakrabban etetett szalmaféle, mert nyersrosttartalmának, valamint N-mentes kivonható anyagainak a többinél kedvezőbb az emészthetősége, illetve mindezek miatt nagyobb a nettó energiatartalma. Az ősziárpaszalma rosttartalma nagyobb, emészthetősége kisebb a tavasziénál. A gyakorlati tapasztalatok szerint szúrós toklásza sérti a kérődzők száj-nyálkahártyáját, ezért gyakran hajlamosít sugárgomba betegségre.

A tavaszi és őszi búzaszalma táplálóanyag-tartalma közti különbség nem jelentős. Emészthetőségük rosszabb, mint a többi gabonaszalmáké. Kérődzőkkel és lovakkal etethetők.

A zabszalma és a kölesszalma puha szálú, dús levélzetű, finom rostú, a legszívesebben fogyasztott és egyben legértékesebb tavaszi szalmafélék. Kérődzőkkel és lovakkal etetik mindkettőt.

A rozsszalmát sok lignint tartalmazó szára és nagy rosttartalma miatt csak ritkán etetik.

A fűszalma táplálóértékét a fű faja határozza meg. Táplálóértékük általában jobb, mint a gabonaszalmáké.

A muharszalma kemény szárú, de a lovak szívesen ropogtatják.

A cirokfélékszalmái között a szudánifű szalmája a legértékesebb, mert dús levélzetű és vékonyszálú.

A kukoricaszár táplálóértékét jelentősen befolyásolja a betakarítás ideje. A szemterméssel egy időben betakarított szár értékesebb, mint amikor az csak néhány héttel a szem után kerül betakarításra. A később érő fajták szára nagyobb takarmányértékű, mint a korábban érőké.

Ez azzal magyarázható, hogy a hosszabb tenyészidejű kukoricafajtáknak kisebb a nyersrosttartalma és valamivel kedvezőbb az emészthetősége. A levélzet lignintartalma kisebb, mint a száré.

A jó minőségű kukoricaszár takarmányértéke nagyobb a gabonaszalmákénál. A zöld száron érő hibridek szárának nagyobb a táplálóértéke, mint az azonos FAO számú, de betakarításkor már száraz hibridek száráé. A kukoricaszár legegyszerűbb és leggazdaságosabb hasznosítási módja a legeltetés. A kifejlett húshasznú szarvasmarha naponta kb. 100 m2 kukoricaszár-tarlót igényel, amelyről 7–8 kg leveles szárat és 1–2 kg csöves kukoricát képes elfogyasztani. A kukoricaszár felhasználható páckészítésre is.

Cukorgyári répaszelettel vagy leveles cukorrépafejjel együtt silózva (esetleg melasszal lelocsolva) jól tartósítható. Az így nyert melléktermékszilázst a kérődzők szívesen fogyasztják. Elsősorban húshasznú tehenekkel, az éven felüli növendék marhákkal, hízómarhákkal és juhokkal etetik. Napi adagja a szarvasmarháknak 15–20 kg, juhoknak 1,5–2 kg. A kukoricaszár táplálóanyag-tartalmát a 6.10. táblázat szemlélteti.

6.10. táblázat. A kukoricaszár táplálóanyag-tartalma (Szentmihályi, 1979)

A hüvelyesek szalmái

Értékesebbek a gabonaszalmáknál, mert fehérjetartalmuk nagyobb és táplálóanyagaik emészthetősége is jobb. Száruk puhább, de vastag és ezért nehezen száradó, könnyen penészedik.

A borsószalma a legértékesebb képviselőjük. Puha szára, dús levélzete és viszonylag nagy (7–9%) fehérjetartalma miatt elsősorban szarvasmarhákkal és juhokkal etethető.

A szója szalmája akkor értékes, ha a levéllel együtt a szár is jól megszáradt. Kérődzőknek jó takarmány.

A lencse szalmájának nagy (10–13%) a fehérje- és ásványielem-tartalma. Könnyen emészthető, ezért fiatal borjak és bárányok is szívesen eszik.

A bükköny, a csillagfürt és a lóbab szalmája sok rostot tartalmaz, ezért gyenge minőségűek. Takarmányszűkös években legfeljebb juhokkal etetik őket.

Pelyva- és törekfélék, egyéb növényi maradványok

Pelyvának nevezzük a magvakat a kalászban körülölelő pálhalevelekből és egy kevés kalásztörmelékből álló cséplési mellékterméket. A töreket a cséplés során elkülönült levél-, szár- és kalásztörmelék adja. Ebből adódóan a törek takarmányértéke a szalmáéval közel azonos. A pelyva jobb emészthetőségű részekből áll, ezért a szalmánál 20–60%-kal nagyobb energiaértékű. A kombájnnal végzett betakarítás során a pelyva és a törek nem önállóan, hanem a szalmával együtt jelenik meg.

A kukoricacsutka a szemnek a kukoricacsőről történő lemorzsolása után visszamaradó melléktermék. A betakarítás módjának a változása miatt csak a hibridkukorica-vetőmagot előállító üzemekben áll rendelkezésre, mert a kombájnnal való betakarításkor veszendőbe megy. Sok cellulózt és lignint tartalmaz. Zömét az ipar igényli (furfurol előállításra). Szerves anyagai nehezen emészthetők. A kukoricacsutka-darát korábban melasszal és karbamiddal kiegészítve a szarvasmarha-hizlalásban használták fel. A sertések hizlalásának a befejező szakaszában a keveréktakarmányok energiakoncentrációjának a csökkentése céljából lehet felhasználni. Használható még a pillangós virágú zöldtakarmányok silózásakor a szárazanyag-tartalom növelésére is.

A napraforgótányér közvetlenül a kicséplés után szecskázva vagy darált állapotban, kérődzőkkel etethető. Jó nedvszívó képessége miatt darálva, nedvdús takarmányokkal együtt silózható. A napraforgótányér-liszt az abrakba is bekeverhető.