Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

Szemestakarmányok tárolása

Szemestakarmányok tárolása

A szemes terményeket akár takarmányozási, akár humán táplálkozási célra szolgálnak, azonos módon kell tárolni. A szemestakarmányok évente egyszer termelődnek, de egész éven át felhasználjuk őket, ezért legalább 3–12 hónapos tárolási időszakkal szükséges számolnunk. A tárolási költségeket növeli, hogy a raktárkapacitást mindig a termelési ciklust követő legnagyobb volumenre kell tervezni. A hosszabb ideig tartó tárolás során a magvak még kiváló raktározási körülmények között is veszítenek táplálóértékükből. Elsősorban vitamintartalmuk csökken, de ha a csírát a betakarítás folyamán a legkisebb sérülés is éri, a hosszabb idejű tárolás alatt megindul a csírában levő olaj avasodása is.

A gabonatárolás első művelete a gabona tisztítása és szárítása. A tisztítást akkor is el kell végezni, ha a gabona szárítás nélkül is raktározható. A gabonafélék betakarítása ma már kizárólag kombájnnal történik. A kombájnos betakarítás során sok levél és más törmelék kerül a szemek közé. Különösen sok a szennyeződés a kukoricában, ahol ez növeli a gombás fertőzés veszélyét. A törmelék visszanedvesedése nagyobb mértékű, mint a szemeké. Mindezek következtében a törmelék részek elősegítik a penészgombák szaporodását.

Ha a terményt szárítani kell, a tisztítást célszerű a szárítás előtt végezni. A szennyeződés feleslegesen növeli a szárítási költséget. A szár és levél szennyeződéstől rostálással és szeleléssel tisztíthatjuk meg a gabonamagvakat. A szármaradványok és a levéltöredékek mellett tört és aszott szemek is találhatók az ép gabonaszemek között. A tört és aszott szemek növelik a raktározás során az avasodás veszélyét. Eltávolításuk ezért kívánatos. Rostálással az apadt szemeket el lehet távolítani, de a sérült, hajszálrepedéses szemek kiszűrése nagyon nehéz. Ezért is lényeges, hogy a betakarítás és szárítás során minél kevesebb szem sérüljön. A vegyszeres gyomirtás a gyommagszennyezettséget erősen mérsékelte, de nem zárta ki. Rostálással a gyommagvak jelentős része is eltávolítható. A rostálás után is a magvak közt maradt gyommagvakat triőrözéssel távolítjuk el. A gyommagvakkal fertőzött gabona raktározás előtti megtisztítása azért fontos, mert a gyommagvak között mérgezőek is lehetnek. A tápgyártás során ugyanis már csak mágneses tisztítás folyik, ami azokat nem szűri ki.

A raktározás történhet zsákosan és ömlesztve. A zsákos tárolás ma már inkább csak a kész malomipari és takarmányipari termékeknél fordul elő, de itt is egyre kisebb volumenben. Az ömlesztve tárolt termékek raktározására horizontális tárolókat (magtárak) és vertikális silókat használunk.

A horizontális tárolók vagy magtárak kisebb fajlagos beruházási igénnyel építhetők, de üzemeltetésük költségesebb, mint a silóké. A gabona tárolása a silók megjelenése előtt kizárólag magtárakban történt. A régi (uradalmi) gazdaságok egy, illetve többszintes magtárai ma már szinte kivétel nélkül használaton kívül vannak. Hasonló sorsra jutottak az úgynevezett magtárpadlásos istállók is, amelyekben az istállók padlásterét használták magtárnak. Korszerű magtárépületből sajnos a szükségesnél kevesebb található hazánkban. A korszerű magtárak könnyűszerkezetes épületek, amelyekbe szellőztetőrendszert is beépítenek. A levegő vezetésére szolgáló fő- és mellékcsatornákat a padozat fölött helyezik el (7.9. ábra). Egyes típusok a padozat alatt található láncos kihordó berendezéssel is rendelkeznek, ami lehetővé teszi a termény gépesített kitárolását.

7.9. ábra - Az SZLB csatornarendszerek felépítése (Komka, 1979) 1. főcsatorna, 2. mellékcsatorna, 3. kitároló láncos szállító, 4. légelzáró, 5. tolózár, 6. terelőlemez, 7. pótcsatorna

kepek/7.9.png


A horizontális tárolók közé soroljuk a gumiból vagy műanyagból készült felfújhatósátrakat. Előnyük, hogy mobilak, gyorsan felállíthatók és jó tárolási körülmények teremthetők meg bennük. Hátrányuk, hogy viszonylag rövid élettartamúak (10–15 év) és a rágcsálók is károsítják őket.

A silók vasbetonból vagy fémből készülnek. A velük szemben támasztott műszaki követelmények közül a tárolt magvak megóvása szempontjából az a legfontosabb, hogy szellőztethetők legyenek. A szellőztetés vagy egy perforált alaplemezen át vagy a torony közepén levő légcsatorna segítségével történik. Amennyiben a silónak nincs szellőztetőrendszere, úgy az átszellőztetés a terménynek egy másik silóba történő átürítésével végezhető el. Ezért ügyelni kell arra, hogy egy üres siló mindig álljon rendelkezésre, ahova a szellőztetésre váró gabonát áthúzatjuk.

A különböző szemestakarmányok eltérő igényeket támasztanak a tárolótérrel szemben. A gabonamagvak olcsón és jó minőségben tárolhatók a silókban. A kukorica viszont jó minőségben csak horizontális magtárban őrizhető meg. A silókban a terményoszlop nagy nyomása, valamint a kukoricaszemek esése következtében a kukoricacsíra a kukoricamag jellegzetes anatómiai felépítése miatt könnyen sérülhet. A sérülés következtében kiszabaduló, telítetlen zsírsavakban gazdag kukoricaolaj avasodásra igen hajlamos. A magtári tárolás csökkenti a kukoricacsíra sérülését.

A tárolás során a minőségmegóvás alapkövetelménye a szellőztetés lehetőségének megteremtése. Egy minimális mértékű légzés ugyanis a szárítást követően egy ideig még a légszáraz magvakban is folyik. Az ennek során termelődő hő felmelegíti a takarmányt, a keletkező víz pedig nedvessé teszi a magvak felszínét. Mindez együtt a mikrobás tevékenység beindulásával jár.

A raktározási körülmények alakulását a hőmérséklet változásával követhetjük nyomon. A magvak légzése és a mikrobás működés megindulása egyaránt hőtermeléssel jár együtt. Ez azonnali beavatkozást igényel: a garmadában tárolt magvak szellőztetését vagy átforgatását haladéktalanul meg kell kezdeni. Hasonlóképpen be kell indítani ilyenkor a silók szellőztetését vagy a termény más silóba történő átfejtését is.

A 15% nedvességtartalommal betárolt gabonát első alkalommal 2–3 héttel a betárolást követően célszerű átszellőztetni. Akkor szellőztessünk, ha a levegő relatív páratartalma 60–65%-nál nem több vagy a külső környezeti hőmérséklet 4–5 °C-kal kisebb, mint a gabona hőmérséklete. A termény hőmérsékletének emelkedése esetén a szellőztetést addig kell folytatni, amíg a tárolt gabona hőmérséklete nem stabilizálódik. Az 5 °C alatti hőmérséklet még nagyobb nedvességtartalom esetén is stabilizálja a tárolt terményt.

A gabonamagvak kis veszteséggel történő tárolásának további feltétele a tárgyaltakon túl a tárolóterek és silók kártevők elleni védelme. Ezért ezek betárolás előtti tisztítása és fertőtlenítése csaknem olyan fontos feladat, mint az egészséges, tiszta és kellőképpen szárított alapanyag biztosítása. A raktári kártevők ellen szilárd vagy gáznemű kémiai anyagokkal védekezhetünk. Humán- és állat-egészségügyi szempontból egyformán fontos, hogy a védekezésre felhasznált anyag emberre és állatra egyaránt teljesen ártalmatlan legyen.