Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

Gyökér- és gumós takarmányok eltartása

Gyökér- és gumós takarmányok eltartása

A gyökér- és gumós takarmányok a betakarítás idején még élő, nagy víztartalmú anyagok, ezért elfogadható veszteséggel hosszabb időn át csak konzervált állapotban vagy meghatározott körülmények között tárolva tarthatók el. Eltartásuk történhet erjesztéssel vagy élő állapotban prizmázással, illetve valamilyen egyéb tárolótérben.

A répafélék elegendő erjeszthető szénhidrátot tartalmaznak, a burgonya keményítőjét azonban nem tudják fermentálni a tejsavtermelő baktériumok. A burgonya erjeszthetősége a keményítő részleges hidrolízise következtében főzéssel javítható. Nehezíti a gyökér- és gumós takarmányok erjesztését, hogy gyakran szennyezettek földdel. Erjesztés előtt ezért mosással gondosan meg kell tisztítani őket a földszennyezéstől. Erjesztésük természetesen csak aprított állapotban végezhető el.

A gyökér- és gumós takarmányokat inkább prizmában vagy támfalas tárolóban tartják el a felhasználásig. Az eredményes tárolás feltétele, hogy csak sértetlen, hibátlan és száraz, felületi vizet nem tartalmazó burgonyagumók, illetve répagyökerek kerüljenek a garmadába. A tárolótér kellően hűvös, de fagymentes és egyenletes hőmérsékletű legyen. Fagypont alatti hőmérsékleten a gyökgumós takarmányok megfagyhatnak, a fagy kiengedése után pedig megrothadnak. A kívánatosnál magasabb se legyen a hőmérséklet, mert ilyenkor táplálóanyagaik és vitaminjaik egy része a sejtek fokozódó légzése és egyéb lebontó tevékenysége következtében fokozatosan csökken. Megfonnyadnak, ki is csírázhatnak, ami tovább rontja táplálóértéküket.

A kisüzemekben a burgonyát és a répát felhasználásukig vermekben, pincékben tárolják. Nagyüzemi tárolásuknak több módja alakult ki.

Prizmázás. A legegyszerűbb, egyúttal a legkezdetlegesebb tárolási mód. A kellően átválogatott, teljesen száraz burgonyát vagy répát 2–3 m széles, 1–1,5 m magas, 25–30 m hosszú, háromszög keresztmetszetű prizmákba rakjuk. Jó, ha a prizma aljába – hossztengelye mentén – lécből készített, háromszög keresztmetszetű kürtőt helyezünk el a szellőzés elősegítése érdekében. Az elkészült prizmát 15–20 cm vastag szalmaréteggel fedjük, a fagyok beálltával 15–25 cm vastag földréteget is rakunk rá. A prizma gerincvonalán csak szalmaborítást alkalmazunk vagy a földborításban 3–4 m-enként szalmadugót helyezünk el a szellőzés céljából. Ma már prizmázógépek is vannak, ezek gyorsabbá, könnyebbé és pontosabbá teszik a munkát. Amennyiben a prizma valamely részén a tárolt répa vagy burgonya romlani kezd, azt a prizma felületének besüppedése jelzi. Az ilyen helyen a prizmát bontsuk fel, a romlásnak indult gumókat, illetve répát távolítsuk el, majd a prizmát ismét fedjük be.

Az egészséges, gondosan válogatott répából, illetve burgonyából szakszerűen elkészített prizmában a veszteség a téli hónapokban nem több, mint havi 1,5%. Március–április hónapokban azonban már havi 5–6%-ra is növekedhet a veszteség.

Támfalas szabadtéri tárolás. A hagyományos prizmázási mód ma már nem elégíti ki azokat az üzemeket, amelyek a burgonyát nagyobb mennyiségben termelik. A burgonya tárolható támfalas szabadtéri tárolókban is. Ezek lehetnek erre a célra létesített szilárd falú tárolók, de történhet a tárolás ideiglenes jelleggel, szalmabálából épített tárolóban is. Mind az állandó, mind az ideiglenes tárolókban szellőztető-berendezés is elhelyezhető. A szellőztetést a tároló hőmérséklete határozza meg. Az indokolatlan mértékű szellőztetés megnöveli a tárolási veszteséget.

Tárolható a burgonya szellőztethető, szabályozható hőmérsékletű csarnokban. Ilyen korszerű körülmények között azonban hazánkban az étkezési burgonyának is legfeljebb egy részét tárolják.