Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

Az alapanyagok előkészítése

Az alapanyagok előkészítése

Az alapanyagok tisztítása

Amennyiben a szemes terményeket tárolás előtt tisztították, az aprítás előtt már csak a mágneses tisztítást kell elvégezni. Valamennyi alapanyagot: szemes terményt, ipari takarmányt szükséges hogy átengedjük a mágneses tisztítón, mert az azokba véletlenül bekerült fémtárgyak a gépi berendezésben súlyos károkat okozhatnak és egyben balesetveszélyt is jelentenek.

A tisztítás során azt is megállapíthatjuk, hogy nem érte-e a tárolás során a takarmányt valamilyen károsodás (penészesedés, avasodás, rovar vagy rágcsáló kártétel).

Az alapanyagok aprítása

Az aprítás a leggyakoribb előkészítési eljárás. Aprítás nélkül takarmánykeveréket gyártani nem lehet. A művelet célja, hogy a növényi szövetek szerkezetét megbontsuk, és ezáltal az emésztőnedvek jobban hozzáférhessenek a táplálóanyagokhoz. Emellett az aprítás elősegíti a különböző összetevők homogén elkeverését. További előny, hogy a finomabb szemcséjű keverék kevesebb energia felhasználásával granulálható.

Az aprítás azonban nemcsak előnyös, de bizonyos szempontból hátrányos is lehet. Ilyen hátrány, hogy az aprítás hatására a csírából kiszabaduló olaj avasodása sokkal könnyebben bekövetkezik, mint a sértetlen csírában. A túl finomra aprított, lisztes állapotú takarmányok keményítője a kérődzők bendőjében igen gyorsan lebomlik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a bendő kémhatása hirtelen savanyúvá válik, és rontja a bendőfermentációt.

A csirizesedésre hajlamos takarmányok (búza, rozs) túl finomra aprítva feltapadnak a szájpadlásra és rontják a takarmányfelvételt. A sertésben a túl finom dara fokozhatja a nyelőcsői gyomorfekély kialakulásának veszélyét. Padlóról történő etetés esetén a túl finom dara fokozza a porképződést és krónikus légzőszervi megbetegedések forrása lehet.

Az aprítás optimális mértéke állatfajonként eltérő. Az aprítás fokát rostán történő osztályozással lehet megállapítani. Hazánkban a keverőüzemek az egyes állatfajok részére a következő szemcsenagyságúra aprítják a takarmányokat.

Baromfi-, malac-, borjútáp:

96% 1,4 mm alatt

4% 1,4–1,8 mm között

Lótáp:

96% 2,0 mm alatt

4% 2,0–2,5 mm között

Egyéb tápok:

96% 1,6 mm alatt

4% 1,6–2,0 mm között

Az aprításnak több formáját ismerjük. Ezek az őrlés, a darálás és a zúzás, amely eljárásokról a takarmányok előkészítése kapcsán (8.2.1. fejezet) már szóltunk.