Az elmúlt évtizedben, hazánkban a műtrágya-felhasználás erőteljesen megváltozott. A II. világháborút követő lendületes növekedés után nagymértékű csökkenés következett be. A felhasználás növekedése és visszaesése egyaránt nyomon követhető a termések alakulásában.

A háború előtti időszakban kevés műtrágyát használtak Magyarországon, és viszonylag alacsonyak voltak a termések. A műtrágya-felhasználás 1960 és 1975 között dinamikusan fejlődött, a búza és kukorica termése pedig mintegy két és félszeresére növekedett (1. táblázat).

A termések megkétszereződésében meghatározó szerepe volt az új, nagy termőképességű fajták bevezetésének és az agrotechnika fejlesztésének. A trágyázás, az öntözés és a növényvédelem egyaránt hozzájárult a hozamok növeléséhez, azonban a trágyázás hatása ebben az időszakban döntő jelentőségű volt.

A hazai műtrágya-felhasználás alakulásában öt jellemző szakasz különböztethető meg:

Időszak (∑ N + P₂O₅ + K₂O)

1. 1960 előtt  < 30 kg/ha

2. 1960–75 erőteljes növekedés, az időszak végén   270 kg/ha

3. 1975–85 közel állandó felhasználás   280 kg/ha

4. 1985–90 mérsékelt csökkenés   230 kg/ha

5. 1990 után erőteljes csökkenés 30–40 kg/ha

Az 1975–85 közötti időszakban elértük a nagy műtrágyázási hagyományokkal rendelkező, fejlett nyugat-európai országok műtrágya-felhasználását. Ezekben az országokban nagyobb az állatállomány, ennek következtében a szerves trágyával együtt lényegesen több tápanyagot használtak fel és használnak napjainkban is. Magyarországon korábban sem állt rendelkezésre az optimális tápanyag-gazdálkodáshoz elegendő szerves trágya és jelenleg is ez a helyzet. Korábban országos átlagban évente mintegy 3 t/ha szerves trágya keletkezett. 1990 után nemcsak a műtrágya-felhasználás csökkent drasztikusan, hanem az állatállomány feleződésének következményeként a szerves trágya termelése is. (Jelenleg 1,5 t/ha.)

A műtrágya-felhasználás hatásai a növekedés időszakában:

•  pozitív tápanyagmérleg kialakulása,

• a talajok tápanyag-ellátottságának javulása,

• a termések növekedése,

• a túltrágyázás potenciális veszélye.

A csökkent műtrágya-felhasználás következményei:

• negatív tápanyagmérleg kialakulása,

• a talajok tápanyag-ellátottságának visszaesése,

• a talajok termékenységének csökkenése,

• a termések csökkenése.

A trágyázás említett hatásai hazai adatok alapján nyomon követhetők. A felhasználás növekedésének időszakában hazánkban pozitív tápanyagmérleg alakult ki, javult a talajok tápanyag-ellátottsága, és nőttek a termések, helyenként túltrágyázás is előfordult.

Debreczeni, Kádár és Sarkadi mutatta ki, hogy a tápanyagmérleg az 1970-es években pozitívvá vált, vagyis országos átlagban több tápanyagot juttattunk a talajba, mint amennyit a termésekkel elvontunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a korábbi talajzsaroló gazdálkodást felváltotta a talajt gazdagító tápanyag-gazdálkodás.

A termés és a műtrágya-felhasználás kapcsolatát a következő ábrák szemléltetik. Az 1.ábrán az országos műtrágya-felhasználás, a 2. ábrán a búza és kukorica ötéves átlagtermései láthatók. Az ötéves átlagértékek ábrázolása kiküszöböli az éves ingadozásokat.

Az 1. és 2. ábra összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a búza és kukorica termése a legnagyobb műtrágya-felhasználás időszakában érte el a maximumot. A műtrágya-felhasználás erőteljes csökkenése országos átlagban a kukoricánál közel 1 t, az őszi búzánál több mint 1 t/ha terméscsökkenést idézett elő. Mivel az őszi búzát és kukoricát egy-egy millió hektáron termesztjük, a veszteség nem hagyható figyelmen kívül.

1. ábra - A műtrágya-felhasználás ötéves országos átlagai (N + P₂O₅ + K₂O), kg/ha, szántó, kert, gyümölcsös (KSH adatok alapján)

2. ábra - Az őszi búza és kukorica ötéves országos átlagtermései, kg/ha (KSH-adatok alapján)

Az ábrákból kitűnik, hogy a műtrágya-felhasználás 1985-től mérsékelten, majd 1990-től erőteljesen csökkent. Ennek egyik oka, hogy az állami támogatások fokozatos megvonásával nőttek a műtrágyaárak, másik oka, hogy a mezőgazdasági termékek alacsony felvásárlási ára nem nyújtott kellő fedezetet. A műtrágya-felhasználás az 1960-as évek szintjére esett vissza.

A műtrágya-felhasználásban 1996-tól kismértékű növekedés figyelhető meg (1. táblázat). A búza termése 1996 és 2000 között tovább csökkent, a kukoricáé ezzel szemben növekedett. Az ellentétes tendencia azzal magyarázható, hogy a búza érzékenyebben reagál a tápanyaghiányra, míg a kukorica termésképzését erőteljesebben befolyásolják az időjárási viszonyok.

Sok üzemben nem használtak műtrágyát, vagy csak nitrogénműtrágyát adtak abban bízva, hogy a talajban az előző években akkumulálódott foszfor- és káliumkészletek elegendők a termésképzéshez. Az egyoldalú nitrogénellátás rendkívül veszélyes, mivel fokozza a nitrogéntrágyák potenciális környezetkárosító hatását, és rövid időn belül a talajok termékenységének csökkenéséhez vezet.

A trágyázás hatása a talajok könnyen oldható tápanyagkészleteinek változásában is észlelhető. Horváth és Pálmai(1998) Fejér megye különböző gazdaságaiban elemezte a csökkent műtrágyázás hatását a talajok könnyen oldható tápelemtartalmára. Tanulmányukban 133 147 ha rendszeresen vizsgált szántó adatait dolgozták fel. A talajok foszfor- és káliumellátottsága a növekvő felhasználás időszakában javult, a csökkenés időszakában pedig romlott.

A műtrágya-felhasználás mennyiségi növekedésének időszakában, a hatóanyagarányokban is változás következett be (2. táblázat). Az 1950–60-as években még közel azonos volt a nitrogén- és foszforfelhasználás, ami később eltolódott a nitrogénműtrágyák javára. Fokozatosan növekedett, majd stabilizálódott a káliumműtrágya felhasználása is.

A nagyobb arányú nitrogénfelhasználás világtendencia. Ennek több oka is van:

• a növények általában nagyobb mennyiségben igénylik a nitrogént, mint a foszfort,

• a nitrogénműtrágya-adagok és a termés mennyisége között szoros a kapcsolat,

• a nitrogénműtrágyák gyártását kevésbé korlátozzák a nyersanyagproblémák, mint a többi műtrágya esetében.

A fentiek ellenére sem helyeselhető az elmúlt tíz évben kialakult gyakorlat, amelyre a nitrogénfelhasználás túlsúlya jellemző. A jövőben a nitrogénműtrágyák körültekintőbb és ellenőrzött használatára kell törekednünk. A feleslegben adott nitrogénműtrágyák savanyíthatják a talajt, és nitrátfelhalmozódáshoz vezethetnek a talajvízben. Az elmúlt évtizedben kialakult trágyázási gyakorlat következtében az országos tápanyagmérleg ismét negatív. Különösen csekély a foszfor és kálium felhasználása, ami veszélyezteti a talajok termékenységét.

Napjaink egyik legfontosabb célkitűzése a fenntarthatófejlődés feltételeinek megteremtése. A fenntarthatóság fogalmát többen meghatározták; a definíciók közös vonása, hogy mindegyik magában foglalja a természeti erőforrások védelmét. A mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb a talaj termékenységének megóvása.

A talajtermékenység (soil fertility), a talajnak az a tulajdonsága, amely biztosítja a növények normális növekedését, fejlődését. A talaj termékenységét számos tényező határozza meg, ezek között meghatározó a növényi tápelemtartalom.

A fenntartható fejlődés követelményeihez tartozik ezenkívül, hogy a termelés környezetkímélő és gazdaságos legyen, alkalmazkodjon az ökológiai és az ökonómiaifeltételekhez.

A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodással szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy a növények tápanyag-ellátása a környezet minimális terhelésével, vagyis túltrágyázás nélkül történjen. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás előfeltétele a termőhely adottságainak messzemenő figyelembevétele a trágyaadagok megállapításakor (termőhely-specifikus trágyázás).

Az optimális adagok megválasztásához a növények igényén kívül jól kell ismernünk a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, a talajvíz felszíntől való távolságát, a gazdálkodó egység elhelyezkedését, szerepét a tájban. Vízgyűjtő területeken pl. kerülnünk kell a nitrátfelhalmozódás lehetőségét.

A mezőgazdasági termelésnek gazdaságosnak is kell lennie, hogy megfelelő megélhetést nyújtson a termelőknek. Amennyiben környezetvédelmi megfontolásokból korlátozni kell a termelés intenzitását, a trágyák felhasználását, a termelőket kárpótolni kell a jövedelemkiesésért.

A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás irányelvei

A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás során össze kell hangolnunk a termelés és a környezetvédelem célkitűzéseit. A magyar mezőgazdaság termelési adottságai kedvezőek. Az önálló élelmiszer-ellátás, továbbá exportlehetőségeink kihasználása szükségessé teszi a mezőgazdasági termelés színvonalának megőrzését. A jó termés és jó minőség előfeltétele a kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodás. Ezen túlmenően alapvető követelmény a talajok termékenységének megőrzése a környezet felesleges terhelése, illetve károsítása nélkül.

A termelési célok és a környezetkímélés céljai összehangolhatók, ha a trágyázást a termőhely adottságainak, a talajok környezeti érzékenységének megfelelően, differenciáltan végezzük.

Ehhez a művelt területeket három csoportba kell osztani:

1. csoport: kedvező tulajdonságú területek, amelyeken a megcélzott jó termés és jó minőség eléréséhez a növények igénye optimálisan kielégíthető a környezetszennyezés veszélye nélkül.

2. csoport: veszélyeztetett területek, amelyeken a környezeti károk elkerülése érdekében csökkent intenzitású termelés folytatható.

3. csoport: védett területek (pl. vízgyűjtők), ahol a szerves és műtrágyák használata megtiltható vagy erőteljesen korlátozható.

A különböző környezeti érzékenységű talajok elhatárolásán túl az ésszerű tápanyag-gazdálkodás és a környezetvédelem egyaránt megkívánja a talajok rendszeres vizsgálatát. A talajok termékenységének megőrzése, a racionális földhasználat elengedhetetlen a következő nemzedékek számára. A jövőben az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a gazdaságokban keletkező szerves trágyák és hulladékok szakszerű felhasználására. Ki kell dolgozni a szerves és műtrágyák használatának helyes szakmai gyakorlatát és a változó feltételekhez alkalmazkodó műtrágyázási szaktanácsadást.