1. Milyen mutatókkal jellemezhető a mezőgazdasági termékek minősége?

2. Hogyan befolyásolja a trágyázás a termékek minőségét, mit tudunk az egyes elemek hatásáról?

Az élelmezési célokra felhasznált búza fontos minőségi követelménye, hogy a szemtermésben a viszonylag nagy (70%) keményítőtartalom mellett minél nagyobb (legalább 13%) legyen a fehérjetartalom. A fehérjetartalom kedvezően befolyásolja a liszt sütőipari értékét és a kenyér emészthetőségét. A takarmányozásra felhasznált gabonaféléknél is kívánatos, hogy az energiaszolgáltató keményítő mellett minél több legyen a fehérje.

A nitrogéntrágyázás, megfelelő adagban és időben alkalmazva, a termés mennyiségét és minőségét egyaránt kedvezően befolyásolja. Hatása gabonánál nagymértékben függ a trágyázás időpontjától.

A vetéssel egyidejűleg adott nitrogén alaptrágya elsősorban a vegetatív fejlődésre hat, növeli az állománysűrűséget, de a dőlési veszélyt is fokozza. A tavaszi fejtrágyázás ugyancsak növeli az állománysűrűséget, de kedvező hatású a kalászonkénti szemszámra is. A szemképződés idején adott kiegészítő nitrogéntrágya a gabonaszem nyersfehérje-tartalmát emeli. N-15-ös izotópokkal végzett kísérletekben kimutatták, hogy a szemképződés időszakában adott kései nitrogénadagok elsősorban a szemben, és csak kisebb mértékben a vegetatív szervekben halmozódnak.

A fehérjetartalom növekedését általában a keményítőtartalom csökkenése kíséri. A kiegészítő nitrogénadagok esetenként a termés nagyságát is növelik, ami a fehérjehozam növekedéséhez vezet (15. táblázat).

A kései nitrogénadagok a tartalékfehérjék: a glutelin és a prolamin mennyiségét növelik (17. ábra). A különböző fehérjefrakciók aránya is változik hatásukra: a glutelin és prolamin mennyiségének növelésével csökken a globulin és az albumin részaránya. E megfigyelés az emberi és állati táplálkozás szempontjából egyaránt fontos, mivel a fehérjefrakciók arányának megváltozásával az esszenciális aminosavak aránya is változik. A lizin pl. a globulinban és albuminban nagyobb mennyiségben van jelen, mint a prolaminban, így a lizin viszonylagos mennyisége a kései nitrogénadagok hatására csökken. A lizin csökkenését nagy nitrogénadagok használatánál a kukorica esetében is kimutatták.

17. ábra - A fehérjefrakciók változása kiegészítő N-trágyázás hatására (Amberger 1977)

Közép- és Nyugat-Európa több országában a tavaszi nitrogénadagot megosztják. Az enyhébb éghajlatú és csapadékosabb országokban a nitrogén nagyobb részét tavasszal, több, kisebb adagban adják. Hazánkban elsősorban az őszi alaptrágya, tavaszi fejtrágya megosztás szokásos. Környezetvédelmi megfontolásból célszerű az őszi nitrogénadagot minimálisra csökkenteni, esetleg a helyi viszonyoktól függően elhagyni, mivel az őszi és téli időszakokban a legnagyobb a kimosódás veszélye.

A kései, kiegészítő permetező trágyázás karbamidoldattal végezhető. Hazánkban Debreczeni és Ragasits(1994) közölt adatokat a növekvő nitrogénadagok tavaszi megosztásának kedvező hatásáról. A kiegészítő trágyázás mégsem terjedt el, mivel hatása országosan nem igazolódott.

A gabonamagvak fehérjetartalma és a B-vitamincsoportba tartozó vitaminok (tiamin, riboflavin és nikotinsav-amid) mennyisége között szoros a kapcsolat, így a fehérjetartalom növekedésével a vitamintartalom is nagyobb lesz.

A sörárpa termesztésénél a nagyobb szénhidrát- és kisebb fehérjetartalom elérése a cél, ezért ez esetben a nitrogénadagokat mérsékelni, a kálium- és foszoradagokat pedig növelni kell a takarmányárpa NPK-adagjaihoz képest.

A napraforgó, a repce és a len termésében nagy az olaj- és nyersfehérje-tartalom. A napraforgó meghálálja az optimális nitrogénellátást, de a nitrogénfelesleg káros, csökkenti az olajtartalmat, továbbá a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, és elnyújtja az érést. Különösen fontos a napraforgó jó káliumellátása, mivel növeli az ezermagtömeget és az olaj telítetlen zsírsavtartalmát. A foszfor pedig a zsírsavak szintézisét segíti elő. Emiatt a jó minőség feltétele a mérsékelt nitrogén-, illetve a bőséges foszfor- és káliumellátás (20. táblázat). Az olajtartalmat és olajhozamot a magnéziumtrágyázás is kedvezően befolyásolja.

A nitrogéntrágyázás az olajnövények termését és nyersfehérje-tartalmát is növeli. A nagy nitrogénadagok hatására azonban a nyersfehérje-tartalom az olajtartalom rovására növekszik (19. ábra).

19. ábra - A N-adagok hatása a lenmag olaj- és nyersfehérje-tartalmára (Amberger 1977)

A jódszám, amely a biológiailag értékes telítetlen zsírsavak mennyiségével arányos, kedvező irányban változik nitrogéntrágyázás hatására (21. táblázat).

A telítetlen zsírsavak mennyisége függ a tenyészidőszak hőmérsékleti viszonyaitól is: alacsonyabb hőmérsékleten több telítetlen sav képződik. Az egykori Szovjetunióban a különböző szélességi fokokon termesztett olajlen jódszámai között jelentős különbségeket mértek (Taskent 156, Arhangelszk 200).

A természetes gyepek, rétek és legelők, valamint a telepített gyepek takarmányminőségét több tényező: az emészthetőség, a nyersfehérje- és ásványianyag-tartalom határozza meg.

Az emészthetőséget nagymértékben befolyásolja a cellulóz-, hemicellulóz- és lignintartalom. Gyakori kaszálással fehérjegazdag és viszonylag rostszegény takarmány nyerhető, mert ekkor a fű nem öregszik el. A fű öregedésével a nyersfehérje-tartalom csökken, a rosttartalom nő. Az ásványianyag-tartalom szintén a fiatal füvekben nagyobb.

A trágyázásban különbséget kell tennünk a természetes és a telepített gyepek között. A nitrogéntrágyázás általában növeli a terméshozamot és a nyersfehérje-tartalmat. Szélsőségesen nagy (400 kg N/ha feletti) adagok alkalmazásakor a füvek fehérjetartalma megduplázódhat. Ebben az esetben azonban a szabad aminosav és a nitrát-nitrogén-tartalom is nagymértékben megemelkedik, ami nem kívánatos (22. táblázat).

A kedvezőtlen hatások elkerülésére a nitrogént kisebb adagokban és kaszálásonként megosztva kell adni. A kisebb nitrogénadagok is jelentősen növelik a termés nagyságát és a keményítőhozamot (23. táblázat).

A természetes gyepek trágyázásánál azt is figyelembe kell venni, hogy megváltozhat a rétek és legelők növényi asszociációja s ennek következtében a takarmány minősége. A nitrogéntrágyázás hatására megváltozik a pázsitfűfélék, pillangósok és egyéb lágyszárúak aránya, nő a füvek mennyisége a pillangósok és egyéb lágyszárúak rovására. A nitrogénszegény trágyázás kedvez a nagyobb pillangósaránynak (24. táblázat).

A pillangósok és egyéb lágyszárúak több nyersfehérjét és ásványi anyagot tartalmaznak, mint a füvek, ezért részarányuk csökkenése kedvezőtlen (25. táblázat). Mivel nitrogéntrágyázással a termés nagysága és a füvek fehérjetartalma is növelhető, a gyakorlatban kiegyensúlyozott NPK-adagokkal elsősorban erre törekednek.

A táplálkozás-élettani szempontból fontos ásványianyag-összetételt a foszfor-, a kálium-, a kalcium-, a magnézium- és mikroelemellátottság határozza meg. Az állatok zavartalan anyagcseréje megkívánja, hogy a széna foszfortartalma legalább 0,25–0,30% legyen. A rétek és legelők trágyázására gyakran használnak trágyalevet. Ebben az esetben a foszfor pótlásáról külön kell gondoskodni, mivel a trágyalé foszfortartalma egy nagyságrenddel kisebb, mint a nitrogén- és káliumtartalom (N = 1,0%, P₂O₅ = 0,1%, K₂O = 1,5%).

Kedvező, ha a takarmányok mintegy 0,4%-nyi kalciumot és 0,25% magnéziumot tartalmaznak. A túlzott káliumtrágyázás visszaszoríthatja a kalcium és magnézium felvételét, ezért ezt kerülni kell. A magnézium hiánya a takarmányban tetániát válthat ki a tejelő teheneknél, ilyenkor a magnéziumszint a vérszérumban 1 mg/100 cm³ kritikus érték alá csökken. A fű nagy káliumtartalma rontja a magnézium reszorbeálhatóságát az állati szervezetben.

A takarmány csökkent mikroelemtartalma az állatoknál hiánybetegséget okozhat. Így pl. rézhiányos talajon rézhiány betegséget figyeltek meg. A rézhiány betegség azonban nemcsak a talaj rézhiánya miatt léphet fel, a molibdénfelesleg is kiválthatja, mivel a réz és a molibdén élettani hatása antagonisztikus. A kobalt, mint a B₁₂-vitamin fémkomponense, elsősorban az állati táplálkozás szempontjából jelentős, így a kobalthiány is megbetegedéseket okoz. A kobaltellátottságot is kedvezőtlenül befolyásolja a molibdénfelesleg. A mikroelemek hiánya mikroelemtrágyázással pótolható.

Az előzőekből kitűnik, hogy a rétek és legelők trágyázásánál is nagy körültekintéssel kell eljárni. Külön figyelmet érdemel, hogy a talaj mikroelemhiánya a talaj–növény–állat–ember láncolaton keresztül olyan esetekben is kedvezőtlen hatású lehet, amikor nem mutatkozik terméscsökkenés.

A zöldség és a gyümölcs minőségét is alapvetően a genetikai tulajdonságok határozzák meg, a trágyázás pedig módosítja. A zöldségfélék trágyázásánál különös figyelmet kell fordítani a közvetlen fogyasztású levélzöldségek (saláta, spenót, sóska) nitrogéntrágyázására, mivel a nitrogénfelesleg nem kívánatos nitrátfelhalmozódáshoz vezet. Spenótnál 2 mg NO₃-N/g a kritikus érték. A spenót nitráttartalma a növekedés egyéb feltételeitől is függ. A kedvező fényviszonyok között nevelt tavaszi spenót nitráttartalma kisebb, mint a gyenge fényviszonyok között termett spenóté.

Alapvetően nem a nitrát mérgező, hanem a belőle mikrobiológiai redukció során képződő nitrit, amely a tárolás és feldolgozás során keletkezik. A nitrit a hemoglobin oxigéntranszportját akadályozza, így fejti ki mérgező hatását. Különösen veszélyes csecsemőkre. A nitrátredukció esetenként karcinogén hatású nitrozo-aminok képződéséhez vezethet.

Vitamintartalom. A nitrogén növeli a sárgarépa és paradicsom karotintartalmát. A kálium elősegíti, a nitrogén viszont visszaszorítja a C-vitamin képződését.

A paradicsom kalciumhiány betegsége a gyümölcscsúcsrothadás, amely különösen káliumfelesleg esetén tapasztalható.

A gyümölcsök minőségét nagymértékben meghatározza a szénhidrát-, a sav- és a C-vitamin-tartalom. Legismertebb a káliumtrágyázás kedvező hatása a szénhidrát és a C-vitamin képződésére. Egyes tápelemek feleslege, illetve hiánya károsan befolyásolhatja a minőséget. A jó minőség biztosításához elsősorban megfelelő kálium- és foszforellátásról kell gondoskodni.

Az almánál, mészben szegény talajon, a kalcium-utánpótlásra is szükség lehet, mivel kalciumhiány miatt gyümölcsszövet-megbetegedés, keserűfoltosság (stippesedés) léphet fel. A beteg gyümölcsre jellemző, hogy az almahús szárazanyagában a kalciumtartalom kisebb, mint 200 mg/kg, ilyenkor a kálium- és magnéziumtartalom többnyire nagy. A kalciumhiány lehet a nitrogénfelesleg következménye is.

A gyümölcsök íz- és zamatanyagait a fény- és hőviszonyok is determinálják. Hazánkban viszonylag kedvezőek a klímaviszonyok a gyümölcstermesztéshez.