Loch Jakab – Nosticzius Árpád
Mezőgazda Kiadó
A termés minőségét alapvetően a növények genetikai tulajdonságai határozzák meg, a környezeti tényezők (talaj, éghajlat) és az agrotechnikai tényezők (trágyázás, öntözés) pedig módosítják.
A trágyázás hatásáról megállapítható, hogy a hiányos tápanyagellátás rontja a minőséget, míg a termésképzés szempontjából optimális ellátás biztosítja a jó minőséget; kivételt képez a cukorrépa és a sörárpa. Az optimálist meghaladó ellátás egyes kultúráknál javítja, másoknál pedig rontja a minőséget (16. ábra).
Ebből következik, hogy a termék minőségi követelményeihez igazodó, céltudatos tápanyagellátás javítja, és csak a túlzott trágyázás rontja a minőséget.
A mezőgazdasági termékek egy része élelmiszer vagy takarmány, másik részét pedig ipari nyersanyagként használják fel, minősítésüket is ennek megfelelően kell végezni. Mások a sörárpa és a takarmányárpa vagy a rost- és olajlen minőségi követelményei. Az ipari felhasználás szempontjából döntő jelentőségű a termények cukor-, keményítő-, cellulóz-, zsír- és olajtartalma. A tápértéket az energiatartalom, az ember, illetve az állatok számára nélkülözhetetlen tápanyagok, ásványi anyagok és a vitamintartalom határozza meg. A minősítés alapja általában a felsorolt mutatók mennyisége.
A minőség jellemzését nehezíti, hogy a közvetlen fogyasztásra alkalmas mezőgazdasági termények számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek elsősorban szubjektív módon ítélhetők meg, pl. íz, illat, zamat, szín.
A növényi tápelemek egyrészt építőkövei a minőséget meghatározó vegyületeknek, másrészt az anyagcsere-folyamatok szabályozásán keresztül fejtik ki hatásukat. Éppen ezért döntő jelentőségű, hogy a fejlődés különböző szakaszaiban a tápanyagok megfelelő mennyiségben és arányban álljanak rendelkezésre.
Általánosságban elmondható, hogy a bőséges nitrogénellátás a fehérjeképződést, a jó káliumellátás a szénhidrátképződést segíti elő. A szénhidrátok képződését a fotoszintézisben és citromsavciklusban szerepet játszó K+-, és Mg2+-ionok szabályozzák, szükség van azonban megfelelő foszfor- és brómellátásra is. A jó káliumellátás fokozza a szénhidrát-anyagcserét, több asszimiláta képződik. A bőséges nitrogénellátás viszont az aminosavak és aminok képződését segíti elő, növekszik a nyersfehérje-tartalom.
A vitamintartalom genetikailag erősen determinált, mégis kimutatható a trágyázás hatása. A nitrogénellátás növeli az A- és B-vitamin csoport, a kálium pedig a C-vitamin mennyiségét.
1. Milyen mutatókkal jellemezhető a mezőgazdasági termékek minősége?
2. Hogyan befolyásolja a trágyázás a termékek minőségét, mit tudunk az egyes elemek hatásáról?
Az élelmezési célokra felhasznált búza fontos minőségi követelménye, hogy a szemtermésben a viszonylag nagy (70%) keményítőtartalom mellett minél nagyobb (legalább 13%) legyen a fehérjetartalom. A fehérjetartalom kedvezően befolyásolja a liszt sütőipari értékét és a kenyér emészthetőségét. A takarmányozásra felhasznált gabonaféléknél is kívánatos, hogy az energiaszolgáltató keményítő mellett minél több legyen a fehérje.
A nitrogéntrágyázás, megfelelő adagban és időben alkalmazva, a termés mennyiségét és minőségét egyaránt kedvezően befolyásolja. Hatása gabonánál nagymértékben függ a trágyázás időpontjától.
A vetéssel egyidejűleg adott nitrogén alaptrágya elsősorban a vegetatív fejlődésre hat, növeli az állománysűrűséget, de a dőlési veszélyt is fokozza. A tavaszi fejtrágyázás ugyancsak növeli az állománysűrűséget, de kedvező hatású a kalászonkénti szemszámra is. A szemképződés idején adott kiegészítő nitrogéntrágya a gabonaszem nyersfehérje-tartalmát emeli. N-15-ös izotópokkal végzett kísérletekben kimutatták, hogy a szemképződés időszakában adott kései nitrogénadagok elsősorban a szemben, és csak kisebb mértékben a vegetatív szervekben halmozódnak.
A fehérjetartalom növekedését általában a keményítőtartalom csökkenése kíséri. A kiegészítő nitrogénadagok esetenként a termés nagyságát is növelik, ami a fehérjehozam növekedéséhez vezet (15. táblázat).
15. táblázat - Kiegészítő nitrogénadagok hatása a búza termésére és minőségére (Amberger 1976)
Trágyázás |
Termés t/ha |
Fehérjetartalom % |
Fehérjehozam kg/ha |
PK+140 kg N |
4,98 |
13,8 |
690 |
Kiegészítés: | |||
+ 40 kg N |
5,21 |
14,5 |
760 |
+ 80 kg N |
5,40 |
15,3 |
830 |
A kései nitrogénadagok a tartalékfehérjék: a glutelin és a prolamin mennyiségét növelik (17. ábra). A különböző fehérjefrakciók aránya is változik hatásukra: a glutelin és prolamin mennyiségének növelésével csökken a globulin és az albumin részaránya. E megfigyelés az emberi és állati táplálkozás szempontjából egyaránt fontos, mivel a fehérjefrakciók arányának megváltozásával az esszenciális aminosavak aránya is változik. A lizin pl. a globulinban és albuminban nagyobb mennyiségben van jelen, mint a prolaminban, így a lizin viszonylagos mennyisége a kései nitrogénadagok hatására csökken. A lizin csökkenését nagy nitrogénadagok használatánál a kukorica esetében is kimutatták.
Közép- és Nyugat-Európa több országában a tavaszi nitrogénadagot megosztják. Az enyhébb éghajlatú és csapadékosabb országokban a nitrogén nagyobb részét tavasszal, több, kisebb adagban adják. Hazánkban elsősorban az őszi alaptrágya, tavaszi fejtrágya megosztás szokásos. Környezetvédelmi megfontolásból célszerű az őszi nitrogénadagot minimálisra csökkenteni, esetleg a helyi viszonyoktól függően elhagyni, mivel az őszi és téli időszakokban a legnagyobb a kimosódás veszélye.
A kései, kiegészítő permetező trágyázás karbamidoldattal végezhető. Hazánkban Debreczeni és Ragasits(1994) közölt adatokat a növekvő nitrogénadagok tavaszi megosztásának kedvező hatásáról. A kiegészítő trágyázás mégsem terjedt el, mivel hatása országosan nem igazolódott.
A gabonamagvak fehérjetartalma és a B-vitamincsoportba tartozó vitaminok (tiamin, riboflavin és nikotinsav-amid) mennyisége között szoros a kapcsolat, így a fehérjetartalom növekedésével a vitamintartalom is nagyobb lesz.
A sörárpa termesztésénél a nagyobb szénhidrát- és kisebb fehérjetartalom elérése a cél, ezért ez esetben a nitrogénadagokat mérsékelni, a kálium- és foszoradagokat pedig növelni kell a takarmányárpa NPK-adagjaihoz képest.
1. Milyen hatást fejtenek ki a különböző fejlődési szakaszokban alkalmazott nitrogénadagok a gabonafélékre?
2. Hogy alakul a fehérjetartalom, a fehérjefrakciók aránya, az aminosav-összetétel, illetve a B-vitamin-tartalom a kései nitrogénadagok hatására?
3. A gabonfélék nitrogéntrágyázásának hazai gyakorlata.
4. Miért kell a sörárpát és takarmányárpát eltérően trágyázni?
A cukorrépa termése 1960 és 1975 között országos átlagban növekedett, a cukortartalom pedig csökkent. A termés növekedése ebben az időszakban nem kompenzálta a cukortartalom csökkenését, tehát a cukorhozam is csökkent. Az 1970-es évek közepétől a gyökértermés és a cukortartalom egyaránt növekvő tendenciájú (lásd öt éves átlagok), azonban évenként ingadozik (16. táblázat).
16. táblázat - A cukorrépa vetésterülete, termése és cukortartalma Magyarországon (cukoripari adatok)
Évek |
Vetésterület (1000 ha) |
Gyökértermés (t/ha) |
Átvételkor cukortartalom (%) |
1971–75 |
93,3 |
32,6 |
14,8 |
1976–80 |
116,5 |
33,9 |
15,7 |
1981–85 |
115,0 |
38,9 |
15,7 |
1986 1987 1988 1989 1990 |
104,0 117,0 106,8 104,9 112,4 |
36,1 36,3 39,7 44,0 36,0 |
16,9 16,5 15,3 15,2 16,4 |
1986–90 |
109,0 |
38,3 |
16,1 |
1991 1992 1993 1994 1995 |
136,0 96,0 83,0 106,0 123,0 |
40,8 28,9 25,1 34,0 35,4 |
15,2 15,7 15,1 14,9 15,0 |
1991–95 |
108,8 |
32,8 |
15,2 |
1996 1997 1998 1999 2000 |
111,0 96,0 83,0 63,6 54,6 |
41,7 41,5 47,3 51,7 36,8 |
15,3 16,3 14,2 15,0 16,1 |
1996–2000 |
81,6 |
43,8 |
15,4 |
2001 2002 |
67,6 55,5 |
44,9 43,0 |
14,0 14,3 |
A nitrogéntrágyázás növeli a cukorrépa termését, azonban a nitrogénfelesleg kedvezőtlen hatású, mivel a nagyobb termésben általában kisebb a cukortartalom. A nitrogénfelesleg növeli a cukor kinyerését akadályozó ún. „káros” nitrogéntartalmat, amelyet a kék számmal jellemeznek (18. ábra).
A szénhidrátok képzésében jelentős szerepe van a káliumnak. A szénhidrát-anyagcserében közbülső termékként ketosavak keletkeznek, ezekhez kapcsolódik a szervetlen formában felvett nitrogén, aminosavak, majd fehérjék képződnek. A kálium elősegíti e folyamatokat. Amennyiben a növény több nitrogént vesz fel, mint amennyi a ketosavak aminosavakká alakításához szükséges, savamidok képződnek. Az amidok közül a glutamin képezi a cukorkinyerés szempontjából „káros nitrogén” legnagyobb részét.
A termés nagysága és minősége szempontjából a répalevélben lejátszódó folyamatok döntő jelentőségűek. A minőséget az asszimiláták vándorlási sebessége, a szénhidrát-transzport zavartalansága is meghatározza, ezért a bőséges káliumellátás nélkülözhetetlen.
Kiegyensúlyozott trágyázással elő kell segíteni, hogy megfelelő mennyiségű ketosav képződjön, és így a növény a felvett nitrogént aminosavvá, fehérjévé tudja átalakítani. A répának elsősorban a kezdeti fejlődéshez kell nitrogént biztosítani. Kerülni kell, hogy a fejlődés kései szakaszában nagyobb mennyiségű nitrogént vegyen fel, mert ez káros nitrogénfelhalmozódáshoz vezethet. Az optimálist megközelítő nitrogénellátást az nehezíti, hogy nem tudjuk elég pontosan megbecsülni a tenyészidőszak alatt a talajból mobilizálódó nitrogén mennyiségét.
A jó cukorrépaterméshez a pontosan kiszabott nitrogénadagok mellett megfelelő mennyiségű foszfor és kálium szükséges. A növekvő káliumadagok hatását a cukortartalomra, a cukorhozamra és a káros nitrogént jellemző „kék számra” (α-amino-N mennyisége) a 17. táblázat szemlélteti.
A szénhidrátok képzésében a magnéziumnak és a bórnak is fontos szerepe van.
17. táblázat - A K hatása a cukorrépa cukor- és káros nitrogéntartalmára (Amberger 1976)
Megnevezés |
K2O kg/ha | |||
0 |
160 |
320 |
480 | |
Cukortartalom (%) |
17,8 |
17,9 |
18,2 |
18,2 |
Cukorhozam (t/ha) |
8,55 |
8,84 |
8,70 |
9,0 |
„Kék szám” |
43 |
38 |
36 |
37 |
A burgonya szárazanyagának több mint 70%-a keményítő és mintegy 10%-a fehérje. A keményítő mint energiahordozó játszik fontos szerepet a táplálkozásban. A fehérje döntő többsége tuberin, amely esszenciális aminosav-tartalma miatt értékes, és jól kiegészíti a gabonafehérjéket. Az emberi táplálkozás szempontjából még a burgonya C-vitamin-tartalma is fontos.
Nitrogéntrágyázással jelentősen növelhető a burgonya termése, fehérjetartalma és a fehérjehozam (18. táblázat). A káliumtrágyázás növeli a burgonya termését, keményítő- és C-vitamin-tartalmát (19. táblázat), a foszfor pedig a keményítő minőségére hat kedvezően.
18. táblázat - A nitrogénellátás hatása a burgonyagumó fehérjetartalmára (Kämpf 1961)
Fajta |
N-adag (kg/ha) |
Gumó (t/ha) |
Fehérjetartalom (%) |
Fehérjehozam (t/ha) |
Maritta |
0 40 80 120 |
30,0 36,5 44,7 44,1 |
6,8 6,2 7,3 9,6 |
2,0 2,3 3,3 4,2 |
Éva |
40 80 120 |
48,8 54,0 54,5 |
6,3 7,7 9,2 |
3,1 4,2 5,0 |
19. táblázat - A kálium hatása a burgonya termésére és keményítőtartalmára (Braunschweig 1972, Mengel 1961)
K2O (kg/ha) |
Gumó (t/ha) |
K2O (kg/ha) |
Keményítő (zöldtömeg) (%) |
0 |
27,5 |
0 |
15,3 |
120 |
30,8 |
120 |
15,7 |
160 |
31,7 |
160 |
15,9 |
220 |
33,8 |
220 |
16,0 |
A kálium-klorid nagyobb adagban alkalmazva csökkenti a burgonya keményítőtartalmát, mivel a kloridionok nagy koncentrációja kedvezőtlenül befolyásolja az asszimiláták vándorlását a levélből a gumóba. Ezért a nagyobb káliumműtrágya-adagoknak legalább a felét kálium-szulfát formában célszerű adni. A bór a szénhidráttranszportot segíti elő, ezért bórhiányos talajon szükséges a burgonya bórtrágyázása is.
A magnézium a fotoszintézis és citromsavciklus egyes folyamatainak aktiválásán keresztül részt vesz a szénhidrátok képzésében, ezért magnéziumhiányos talajokon magnéziumtrágyázás is szükséges. Kemenessy és Nyéki somogyi, magnéziumszegény homoktalajokon végzett kísérleteiben a magnéziumkezelések hatására növekedett a burgonya termése és keményítőtartalma.
Az étkezési burgonya minősége függ a redukálócukor- és a szabadaminosav-tartalomtól is, mivel e vegyületek a sült burgonya ízére és színeződésére hatnak. A burgonya nagy káliumtartalma csökkenti az említett vegyületek mennyiségét, és mérsékli a barnulást kiváltó enzimatikus folyamatokat. Többnyire a káliumtartalommal arányos a burgonya citromsavtartalma is, amely megakadályozza a mechanikai hatásokra fellépő kék foltosságot és a főzés során bekövetkező feketedést.
1. Milyen a növekvő nitrogénadagok hatása a cukorrépa termésére, illetve a cukortartalomra?
2. Milyen feltételek között alakul ki káros nitrogéntartalom a répában, és mi a következménye?
3. Miért nehéz megállapítani a cukorrépa optimális nitrogénadagjait?
4. Melyek a burgonya minőségi mutatói, milyen szerepe van a nitrogén-, foszfor-, káliumtrágyázásnak a termés és a minőség alakításában?
5. Nagy káliumadagok alkalmazása esetén miért nem célszerű kálium-klorid műtrágyát használni?
6. Milyen szerepe lehet a magnézium-, illetve bórtrágyázásnak a burgonya esetében?
7. Milyen hatású a káliumtrágyázás az étkezési burgonya minőségére, milyen tulajdonságokat javít?
A napraforgó, a repce és a len termésében nagy az olaj- és nyersfehérje-tartalom. A napraforgó meghálálja az optimális nitrogénellátást, de a nitrogénfelesleg káros, csökkenti az olajtartalmat, továbbá a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, és elnyújtja az érést. Különösen fontos a napraforgó jó káliumellátása, mivel növeli az ezermagtömeget és az olaj telítetlen zsírsavtartalmát. A foszfor pedig a zsírsavak szintézisét segíti elő. Emiatt a jó minőség feltétele a mérsékelt nitrogén-, illetve a bőséges foszfor- és káliumellátás (20. táblázat). Az olajtartalmat és olajhozamot a magnéziumtrágyázás is kedvezően befolyásolja.
20. táblázat - A káliumtrágya hatása a napraforgó termésére és minőségi mutatóira (Glas 1988)
Kezelés K2O (kg/ha) |
Termés (t/ha) |
Ezerszemtömeg (g) |
Olaj (%) |
Fehérje (%) |
0 |
5,10 |
49,4 |
40,9 |
20,3 |
275 |
2,18 |
65,0 |
48,7 |
16,0 |
350 |
2,52 |
66,0 |
49,5 |
13,7 |
400 |
2,50 |
65,4 |
48,8 |
15,8 |
A nitrogéntrágyázás az olajnövények termését és nyersfehérje-tartalmát is növeli. A nagy nitrogénadagok hatására azonban a nyersfehérje-tartalom az olajtartalom rovására növekszik (19. ábra).
A jódszám, amely a biológiailag értékes telítetlen zsírsavak mennyiségével arányos, kedvező irányban változik nitrogéntrágyázás hatására (21. táblázat).
21. táblázat - Növekvő nitrogénadagok hatása az őszi repce termésére és minőségére (Amberger 1976)
N |
Szemtermés |
Nyerszsír |
Nyersfehérje |
Jódszám | ||
(kg/ha) |
(t/ha) |
% |
kg/ha |
% |
kg/ha | |
0 |
2,07 |
45,4 |
810 |
24,6 |
430 |
96 |
50 |
2,64 |
45,0 |
1020 |
25,7 |
570 |
96 |
100 |
2,69 |
44,0 |
1020 |
27,0 |
610 |
98 |
A telítetlen zsírsavak mennyisége függ a tenyészidőszak hőmérsékleti viszonyaitól is: alacsonyabb hőmérsékleten több telítetlen sav képződik. Az egykori Szovjetunióban a különböző szélességi fokokon termesztett olajlen jódszámai között jelentős különbségeket mértek (Taskent 156, Arhangelszk 200).
A természetes gyepek, rétek és legelők, valamint a telepített gyepek takarmányminőségét több tényező: az emészthetőség, a nyersfehérje- és ásványianyag-tartalom határozza meg.
Az emészthetőséget nagymértékben befolyásolja a cellulóz-, hemicellulóz- és lignintartalom. Gyakori kaszálással fehérjegazdag és viszonylag rostszegény takarmány nyerhető, mert ekkor a fű nem öregszik el. A fű öregedésével a nyersfehérje-tartalom csökken, a rosttartalom nő. Az ásványianyag-tartalom szintén a fiatal füvekben nagyobb.
A trágyázásban különbséget kell tennünk a természetes és a telepített gyepek között. A nitrogéntrágyázás általában növeli a terméshozamot és a nyersfehérje-tartalmat. Szélsőségesen nagy (400 kg N/ha feletti) adagok alkalmazásakor a füvek fehérjetartalma megduplázódhat. Ebben az esetben azonban a szabad aminosav és a nitrát-nitrogén-tartalom is nagymértékben megemelkedik, ami nem kívánatos (22. táblázat).
22. táblázat - A növekvő nitrogénadagok hatása a perje frakcióinak változására (Goswami és Willcox 1969)
(kg/ha) |
Összes N |
Fehérje-N |
Szabad-aminosav-N |
Nitrát- és nitrit-N |
0 |
1,32 |
0,98 |
0,16 |
0,04 |
55 |
1,53 |
1,10 |
0,16 |
0,04 |
110 |
1,89 |
1,26 |
0,21 |
0,06 |
220 |
1,69 |
1,75 |
0,31 |
0,17 |
440 |
3,73 |
2,06 |
0,56 |
0,35 |
880 |
3,93 |
2,34 |
0,59 |
0,35 |
A kedvezőtlen hatások elkerülésére a nitrogént kisebb adagokban és kaszálásonként megosztva kell adni. A kisebb nitrogénadagok is jelentősen növelik a termés nagyságát és a keményítőhozamot (23. táblázat).
23. táblázat - Növekvő nitrogénadagok hatása a gyep termésére és a keményítőhozamra (háromszori kaszálás) (Schechtner és Deutsch 1966)
Kezelés (kg/ha N) |
Termés (t szárazanyag/ha) |
Keményítőhozam (t/ha) |
PK |
6,1 |
3,0 |
PK + 60 N |
7,0 |
3,3 |
PK + 120 N |
7,9 |
3,7 |
PK + 240 N |
9,4 |
4,1 |
A természetes gyepek trágyázásánál azt is figyelembe kell venni, hogy megváltozhat a rétek és legelők növényi asszociációja s ennek következtében a takarmány minősége. A nitrogéntrágyázás hatására megváltozik a pázsitfűfélék, pillangósok és egyéb lágyszárúak aránya, nő a füvek mennyisége a pillangósok és egyéb lágyszárúak rovására. A nitrogénszegény trágyázás kedvez a nagyobb pillangósaránynak (24. táblázat).
24. táblázat - A botanikai összetétel változása gyepen, a trágyázástól függően (Mengel 1976)
Kezelés |
Füvek |
Pillangósok |
Egyéb lágyszárúak |
Ø |
67 |
6 |
27 |
NP |
67 |
7 |
26 |
NK |
59 |
9 |
32 |
PK |
63 |
21 |
16 |
NPK |
77 |
8 |
15 |
A pillangósok és egyéb lágyszárúak több nyersfehérjét és ásványi anyagot tartalmaznak, mint a füvek, ezért részarányuk csökkenése kedvezőtlen (25. táblázat). Mivel nitrogéntrágyázással a termés nagysága és a füvek fehérjetartalma is növelhető, a gyakorlatban kiegyensúlyozott NPK-adagokkal elsősorban erre törekednek.
25. táblázat - A füvek, a pillangósok és az egyéb lágyszárú növények nyersfehérje- és ásványianyag-tartalma szárazanyag-százalékban (König 1957)
Megnevezés |
Füvek |
Pillangósok |
Egyéb lágyszárúak |
Nyersfehérje |
10,5 |
18,0 |
12,4 |
SiO2 |
2,83 |
0,44 |
1,46 |
Tiszta hamu |
5,58 |
8,57 |
9,43 |
K2O |
2,45 |
2,14 |
2,83 |
Na2O |
0,04 |
0,05 |
0,10 |
CaO |
0,84 |
2,75 |
2,29 |
MgO |
0,41 |
0,64 |
0,89 |
P2O5 |
0,59 |
0,58 |
0,76 |
Cl |
0,67 |
0,28 |
0,55 |
A táplálkozás-élettani szempontból fontos ásványianyag-összetételt a foszfor-, a kálium-, a kalcium-, a magnézium- és mikroelemellátottság határozza meg. Az állatok zavartalan anyagcseréje megkívánja, hogy a széna foszfortartalma legalább 0,25–0,30% legyen. A rétek és legelők trágyázására gyakran használnak trágyalevet. Ebben az esetben a foszfor pótlásáról külön kell gondoskodni, mivel a trágyalé foszfortartalma egy nagyságrenddel kisebb, mint a nitrogén- és káliumtartalom (N = 1,0%, P2O5 = 0,1%, K2O = 1,5%).
Kedvező, ha a takarmányok mintegy 0,4%-nyi kalciumot és 0,25% magnéziumot tartalmaznak. A túlzott káliumtrágyázás visszaszoríthatja a kalcium és magnézium felvételét, ezért ezt kerülni kell. A magnézium hiánya a takarmányban tetániát válthat ki a tejelő teheneknél, ilyenkor a magnéziumszint a vérszérumban 1 mg/100 cm3 kritikus érték alá csökken. A fű nagy káliumtartalma rontja a magnézium reszorbeálhatóságát az állati szervezetben.
A takarmány csökkent mikroelemtartalma az állatoknál hiánybetegséget okozhat. Így pl. rézhiányos talajon rézhiány betegséget figyeltek meg. A rézhiány betegség azonban nemcsak a talaj rézhiánya miatt léphet fel, a molibdénfelesleg is kiválthatja, mivel a réz és a molibdén élettani hatása antagonisztikus. A kobalt, mint a B12-vitamin fémkomponense, elsősorban az állati táplálkozás szempontjából jelentős, így a kobalthiány is megbetegedéseket okoz. A kobaltellátottságot is kedvezőtlenül befolyásolja a molibdénfelesleg. A mikroelemek hiánya mikroelemtrágyázással pótolható.
Az előzőekből kitűnik, hogy a rétek és legelők trágyázásánál is nagy körültekintéssel kell eljárni. Külön figyelmet érdemel, hogy a talaj mikroelemhiánya a talaj–növény–állat–ember láncolaton keresztül olyan esetekben is kedvezőtlen hatású lehet, amikor nem mutatkozik terméscsökkenés.
1. Milyen mutatókkal jellemezhető a rétek, legelők takarmányminősége?
2. Mitől függ és hogyan javítható a takarmányok emészthetősége?
3. Hogyan hat a nitrogéntrágyázás a termés mennyiségére és minőségére, miként kerülhető el a nagy adagok káros hatása?
4. Hogyan változik meg a természetes gyepek növényi asszociációja trágyázás hatására, és a változás miként befolyásolja a minőséget?
5. Melyek az ásványianyag-tartalommal szemben támasztott követelmények, mi a makro- és mikroelemek szerepe?
6. Milyen szempontokat kell figyelembe venni a gyepek trágyázásánál?
A zöldség és a gyümölcs minőségét is alapvetően a genetikai tulajdonságok határozzák meg, a trágyázás pedig módosítja. A zöldségfélék trágyázásánál különös figyelmet kell fordítani a közvetlen fogyasztású levélzöldségek (saláta, spenót, sóska) nitrogéntrágyázására, mivel a nitrogénfelesleg nem kívánatos nitrátfelhalmozódáshoz vezet. Spenótnál 2 mg NO3-N/g a kritikus érték. A spenót nitráttartalma a növekedés egyéb feltételeitől is függ. A kedvező fényviszonyok között nevelt tavaszi spenót nitráttartalma kisebb, mint a gyenge fényviszonyok között termett spenóté.
Alapvetően nem a nitrát mérgező, hanem a belőle mikrobiológiai redukció során képződő nitrit, amely a tárolás és feldolgozás során keletkezik. A nitrit a hemoglobin oxigéntranszportját akadályozza, így fejti ki mérgező hatását. Különösen veszélyes csecsemőkre. A nitrátredukció esetenként karcinogén hatású nitrozo-aminok képződéséhez vezethet.
Vitamintartalom. A nitrogén növeli a sárgarépa és paradicsom karotintartalmát. A kálium elősegíti, a nitrogén viszont visszaszorítja a C-vitamin képződését.
A paradicsom kalciumhiány betegsége a gyümölcscsúcsrothadás, amely különösen káliumfelesleg esetén tapasztalható.
A gyümölcsök minőségét nagymértékben meghatározza a szénhidrát-, a sav- és a C-vitamin-tartalom. Legismertebb a káliumtrágyázás kedvező hatása a szénhidrát és a C-vitamin képződésére. Egyes tápelemek feleslege, illetve hiánya károsan befolyásolhatja a minőséget. A jó minőség biztosításához elsősorban megfelelő kálium- és foszforellátásról kell gondoskodni.
Az almánál, mészben szegény talajon, a kalcium-utánpótlásra is szükség lehet, mivel kalciumhiány miatt gyümölcsszövet-megbetegedés, keserűfoltosság (stippesedés) léphet fel. A beteg gyümölcsre jellemző, hogy az almahús szárazanyagában a kalciumtartalom kisebb, mint 200 mg/kg, ilyenkor a kálium- és magnéziumtartalom többnyire nagy. A kalciumhiány lehet a nitrogénfelesleg következménye is.
A gyümölcsök íz- és zamatanyagait a fény- és hőviszonyok is determinálják. Hazánkban viszonylag kedvezőek a klímaviszonyok a gyümölcstermesztéshez.