A friss istállótrágya az alom és az állatok ürülékének (bélsár, vizelet) keveréke. A friss trágya összetételét a komponensek aránya határozza meg. Az ürülék összetétele állatfajonként változik és függ a takarmányozástól is.

A friss, szilárd ürülék (bélsár) közel 80% vizet, 20% szerves anyagot és mindössze 1% ásványi anyagot tartalmaz. Az egyes állatfajok szilárd ürülékének jellemzésére az 53. táblázatban közlünk adatokat.

A növényevők szilárd ürülékében viszonylag nagy a lignin és a cellulóz mennyisége, mivel ezek az anyagok csak kis mértékben emészthetők. A lignin és cellulóz együttesen a szerves anyagnak több mint a felét teszi ki. A takarmány könnyen bontható részei, így pl. a szénhidrátok, az emésztés során nagyrészt felhasználódnak. A szilárd ürülék nitrogénje fehérjék, illetve nukleoproteinek formájában van jelen, hasonlóan a foszfor nagyobb része is. A szilárd ürülék ezenkívül jelentős mennyiségű élő és elhalt baktériumot tartalmaz. 1 g friss szarvasmarhatrágyában több milliárd baktérium található. A tehéntrágya baktériumtartalma száraz anyagra számítva 14–18%. Más állatok szilárd ürülékében még ennél is nagyobb mennyiségű baktérium található.

A vizelet több mint 90%-a víz. A friss vizelet csak kevés szerves anyagot tartalmaz, amelynek nagy része nitrogéntartalmú vegyület. Hatóanyag-tartalma 0,5–1,5% N, 0,05–0,15% P₂O₅, 1–1,5% K₂O. A vizelet összetételét állatfajonként ugyancsak az 53. táblázatban tüntettük fel.

A vizeletben a legfontosabb növényi tápelem a nitrogén, amelynek legnagyobb része, kb. 80%-a, karbamid formájában van jelen. A növényevők vizeletében ezen kívül jelentős mennyiségű nitrogént találunk hippursav formájában. Kis mennyiségben előfordul kreatinin és húgysav is.

Az állatok almozására többnyire gabonaszalmát használnak. Szükség esetén felhasználható ezenkívül a hüvelyesek szalmája, burgonyaszár, tőzeg, fűrészpor, falomb stb. Az alomanyagok fontos tulajdonsága a nedvszívó képesség és a növényi tápelemtartalom, továbbá a szerves anyag minősége. A különböző alomfélék nedvszívó képességét (100 kg alom által megköthető víz kg) és átlagos NPK-tartalmát az 54. táblázatban foglaltuk össze.

A gabonaszalma alkotórészeinek többsége a mikroszervezetek által könnyen bontható. A szalmában a nehezen bontható lignin viszonylag kisebb mennyiségben, míg a tőzegben és fűrészporban lényegesen nagyobb mennyiségben van jelen. Ezért a tőzeget és fűrészport jobb nedvszívó képessége ellenére sem szívesen használják almozásra. A tőzeg nemcsak a vizelet felitatására alkalmas, hanem a karbamid bomlásából származó ammóniát is megköti. Magyarországon elsősorban gabonaszalmát használnák almozásra. A tőzeg komposztálásra és tőzegfekáltrágya készítésére használható.

Az istállótrágya mennyisége függ az alom mennyiségétől. Számosállatonként általában 2–5 kg szalmát használnak fel, állandó istállózás és a vizelet folyamatos elvezetése mellett. Ez az alommennyiség a vizeletnek csak kb. egyharmadát szívja fel, a vizelet többi részét trágyalékutakban kell összegyűjteni. Ilyen körülmények között számosállatonként 30–40 kg friss trágya keletkezik naponta.

A felhasznált szalma mennyisége nemcsak az istállótrágya mennyiségét, hanem minőségét is befolyásolja. Kevés alomanyag felhasználása esetén az istállótrágya érése nem megfelelő, túl sok alomanyag alkalmazásakor viszont kedvezőtlen lesz az istállótrágya C/N aránya. Az istállótrágya minőségét az alkotórészek arányán kívül döntően a trágyakezelés módja határozza meg.

A trágyát az üzemben a trágyaszérűn vagy trágyatelepen gyűjtik, míg kiszállítása szükségessé, illetve lehetővé válik. Ez idő alatt úgy kell kezelni, hogy a tápanyagveszteség a lehető legkisebb, az érett trágya pedig megfelelő minőségű legyen. Az istállótrágya érlelése rendszerint nagy szárazanyag- és nitrogénveszteséggel jár, míg a foszfor- és káliumveszteség viszonylag csekély.

A szárazanyag- és nitrogénveszteség a tárolás körülményeitől függően a 30–60%-ot is elérheti. A nitrogénveszteség káros és mindenképpen elkerülendő. A szervesanyag-veszteség kérdése nem ítélhető meg ilyen egyértelműen. Tág C/N arányú trágya esetén kívánatos a szervesanyag-tartalom csökkenése a kedvező C/N arány eléréséig. A szervesanyag-veszteség azonban nitrogénveszteséggel járhat, ezért elsősorban olyan trágyakezelésre kell törekednünk, amelynél ez utóbbi nem következik be.

Ha a trágyát lazán tároljuk, akkor az aerob mikroszervezetek tevékenysége révén megkezdődik a szerves anyag oxidatív lebontása szén-dioxiddá és vízzé. A nitrogéntartalmú vegyületekből ammónia szabadul fel. A szén-dioxid és az ammónia gáz alakban távozik, ez okozza a trágya szervesanyag- és nitrogénveszteségét. Az oxidáció hőtermeléssel jár. Ha a keletkező hő nem tud eltávozni, a trágyakazal jelentősen (50–80 °C) felmelegszik.

A nagy trágyakazlakban a melegedés és oxigénhiány hatására a szervesanyag-bontó baktériumok fokozatosan elpusztulnak, a bontási folyamatok idővel lelassulnak.

Ha a trágyát nedvesen és tömören tároljuk, s ezzel a levegő-utánpótlást a trágyában megakadályozzuk, akkor a friss trágyában jelen lévő oxigén felhasználása után az aerob mikroszervezetek rövidesen elpusztulnak, és az anaerob szervezetek szaporodnak el. Erjedési folyamatok indulnak meg. Míg az oxidatív bontás során a szénhidrátok teljes mennyisége szén-dioxiddá és vízzé alakul, az erjedési folyamatokban metán, alkoholok, tejsav, vajsav képződik. A hő formájában felszabaduló energiamennyiség sokkal kisebb, mint oxidáció esetén.

A tömören tárolt trágya éppen ezért nem melegszik úgy fel, mint a lazán tárolt. Ezt a trágyakezelési eljárást hideg érlelésnek is nevezzük. A kisebb felmelegedés, továbbá a savanyú erjedési termékek keletkezése következtében sokkal kisebb a szervesanyag- és nitrogénveszteség, mint aerob bontás esetén. Az erjedés során kevesebb ammónia szabadul fel szerves kötésből, a képződő savak pedig nagymennyiségű ammóniát kötnek meg, ezért a trágya gazdagabb lesz oldható nitrogénvegyületekben.

A hidegen érlelt istállótrágya kémhatása gyengén savanyú (pH 6,0–7,0), míg a többi trágyakezelési eljárással készített trágya enyhén lúgos, pH-értéke 8,0-nál nagyobb.

A különböző trágyakezelési módok a trágyaérlelés során mérhető hőmérséklet alapján hideg, (30 °C), meleg (40 °C) és forró (60 °C) eljárások csoportjába sorolhatók. Ismeretes ezenkívül az istállóban való mélyalmos trágyaérlelés és a metános trágyaerjesztés.

Hideg érlelést csak viszonylag kevés alomanyagot tartalmazó trágya azonnali tömörítése révén érhetünk el. (A szalmás trágyából a levegőt nem lehet teljesen kiszorítani, és a trágyát nem lehet megfelelően tömöríteni.) A hideg érlelésnél viszonylag legkisebb a nitrogénveszteség, a trágya C/N aránya megközelítőleg változatlan marad.

A meleg érlelés elve, hogy a trágyát előbb lazán rétegezve terítik el. Levegővel érintkezve megindul a trágya könnyen bomló alkotórészeinek bomlása, és emelkedik a hőfok. A kívánt hőmérsékletet (40 °C) elérve, az oxidatív bomlást a trágya tömörítésével megszakítják. A gyakorlatban ezt úgy oldják meg, hogy a friss trágyát mindig csak a trágyaszarvas egy-egy szakaszán terítik el, és a következő napi trágyát fölé rakják.

A forró érlelési eljárás a meleg érleléshez hasonló, a különbség csak annyi, hogy a trágyát fellazítva rakják a trágyaszarvasra, és akkor kezdik tömöríteni, amikor hőfoka elérte a 60 °C-ot. A forró és meleg érlelési eljárásokkal előállított istállótrágyák jobban humifikálódnak, mint a hidegen érlelt istállótrágya. Ezzel szemben a forró és meleg érlelésnél nagy a szervesanyag- és nitrogénveszteség.

A mélyalmostrágyakezelés csak mélyített istállókban oldható meg, és csak juhok, növendékmarhák, csikók tartásánál alkalmazzák. Az állatok alá bőséges alomanyagot adnak, és több hónapig nem hordják ki a trágyát az istállóból. Az ürülék teljes mennyisége az alomba jut. A mélyített istállóban szabadon mozgó állatok a trágyát állandóan tömörre tapossák, ezért a szervesanyag- és nitrogénveszteség kicsi, az istállótrágyában több a nitrogén, mint szarvasban tárolva, ugyanis a vizelet teljes mennyiségét tartalmazza. A nitrogéntartalom nagy része oldható nitrogénvegyületből áll. A mélyített istállókból származó trágyát azonnal be kell szántani, mert ellenkező esetben a kihordás és bemunkálás közötti időben nagy nitrogénveszteségek keletkeznek.

A metános trágyaerjesztés a biogázgyártás alapja. Ha a trágyát a levegő teljes kizárásával, zárt térben erjesztik, a könnyen bomló szerves vegyületekből kevés szén-dioxid és nagymennyiségű metángáz képződik. A nagy kalóriatartalmú gáz fűtésre, míg a visszamaradó szerves anyag trágyázásra használható. Minősége jobb, mint a hagyományos módon előállított istállótrágyáké. A metános trágyaerjesztés külön beruházást igényel, ezért nem terjedt el szélesebb körben.

Magyarországon Kolbai, Kuthy, Kreybig és Sarkadi dolgozott ki trágyakezelési eljárásokat a veszteségek csökkentésére és jó minőségű trágya előállítására. Az eljárások közös vonása, hogy a trágya tömörítésével igyekeztek a veszteségeket csökkenteni és a minőséget javítani. Az egyes trágyakezelési eljárások összehasonlítására beállított kísérletekből kitűnt, hogy a hazai viszonyok között végrehajtott trágyakezelések a forró érlelés körülményeit közelítik meg leginkább. Ennek oka, hogy általában sok szalmát használnak fel almozásra, a trágyából a levegő nem szorítható ki teljesen, és a szalmában sok a könnyen bomló szerves vegyület.

Kreybig több évtizeden át végzett kísérleteket, amelyekben az istállótrágyát szuperfoszfáttal és nyersfoszfátokkal kiegészítve érlelte. Megállapította, hogy a szuperfoszfát hozzákeverése csökkenti az érlelési veszteségeket, míg a nyersfoszfát hozzákeverésével a nyersfoszfátok kihasználási százaléka növekszik. Külföldi vizsgálatok is igazolták az almos trágyákhoz kevert szuperfoszfát jobb érvényesülését.

A nagyüzemek nagy állatlétszáma és a kézi munkaerő hiánya nem teszi lehetővé a szerves trágya hagyományos módszerekkel való, munkaigényes kezelését. Kialakultak a gépesített nagyüzemi kezelési módszerek. Ezek alapelve ugyancsak a trágya nedvesen és tömören tárolása a veszteségek elkerülésére.

Az istállótrágya minősítése kémiai vizsgálatok alapján lehetséges. A minőségi mutatók határértékeit az 55. táblázatban közöljük. Az adatok egységesen 75%-os víztartalmú trágyára vonatkoznak. A jó minőség jellemzésére közölt értékek a gyakorlatban ritkán fordulnak elő, mivel csak optimális érlelési feltételek mellett érhetők el.

Az istállótrágya hatása függ a trágya minőségétől és érettségi fokától. A friss istállótrágya tág C/N aránya nitrogénimmobilizációt okozhat a talajban, ezért csak kiegészítő nitrogénműtrágyával együtt adható. A trágyahatás és a kiszórhatóság szempontjából is csak a megfelelően kezelt, érett istállótrágya felhasználása javasolható.

Az istállótrágyázás a talaj szervesanyag-utánpótlása és a növények tápanyagellátása szempontjából egyaránt fontos. Az istállótrágya könnyen bontható szerves anyaga a mikroorganizmusok táplálékául szolgál, míg a nehezebben bontható vegyületek a talaj szervesanyag-készletét gyarapítják. Ennek megfelelően táphumuszt és tartós humuszt különböztetnek meg.

Az istállótrágya humuszanyagai megfelelő érlelés esetén alakulnak ki, de még ekkor is csak alapját képezik a humuszképződésnek. Az alkotórészek a talajban további átalakulásokon mennek keresztül. A szerves anyag bomlik, és a bomlástermék átalakulásával, egymásra hatásával képződik a talaj szerves anyaga, a humusz.

A szerves anyag bomlási sebessége a talaj kémhatásától és levegőzöttségétől függ. Semleges kémhatású talajban gyorsabb, mint savanyú talajokban. Laza talajon nagyobb a bomlás sebessége, mint kötött talajon. Ebből következik, hogy savanyú kémhatású és kötött talajokon a szerves anyag lassan bomlik, felhalmozódik.

A közepes minőségű istállótrágya átlagos tápelemtartalma az 55. táblázat szerint:

0,6% N, 0,35% P₂O₅, 0,6% K₂O,

vagyis 10 t istállótrágya

60 kg N, 35 kg P₂O₅, 60 kg K₂O-nak

megfelelő NPK-t tartalmaz.

A tápelemtartalomnak csak egy része érvényesül, az sem közvetlenül az alkalmazás évében, hanem hosszabb idő alatt, mivel a tápelemek csak a trágya fokozatos ásványosodásával válnak a növények számára hozzáférhetővé.

10 t közepes minőségű almos trágya átlagos tápanyag-szolgáltató képessége:

Első évben 18 kg N 20 kg P₂O₅ 40 kg K₂O

Második évben 12 kg N 15 kg P₂O₅ 20 kg K₂O

Összesen 30 kg N 35 kg P₂O₅ 60 kg K₂O

Az adatokból kitűnik, hogy az istállótrágya tápelemei közül a nitrogén rosszul érvényesül, mindössze 50%-a hasznosul, mivel egy része nehezen bontható, és veszteségek is fellépnek. A foszfor és kálium érvényesülése az istállótrágyában a műtrágyákéhoz hasonló. A foszfor esetenként még jobban érvényesül a szerves trágyában, mint műtrágyaként alkalmazva (humát effektus).

A szerves trágyák lebomlása a talajban 3–4 évig is elhúzódhat. Sarkadi korábban három évre elosztva javasolta figyelembe venni a szerves trágya utóhatását, a talaj kötöttségétől függően (56. táblázat). Az újabb ajánlások csak az egyszerűsítés érdekében születtek, mivel a harmadik évben felszabaduló tápelemmennyiségek elhanyagolhatók.

Az almos trágya magnézium- és mikroelemtartalma lényegesen kisebb, mint az NPK-tartalom, de nem hagyható figyelmen kívül a tápanyag-utánpótlásban.

Az almos trágyát, általában 30–50 t/ha adagban, 4–5 évenként használják, ahol erre megvan a lehetőség. Országos átlagban évente mintegy 1,5 t/ha szerves trágya keletkezik, ebből következik, hogy az istállótrágyát csak a mezőgazdaságilag hasznosított terület egy részén és meghatározott kultúráknál használják fel. Az almos trágyákkal csak tört részét tudjuk pótolni a terméssel kivont tápelemeknek – különösen, amióta az állatállomány felére csökkent –, tehát a műtrágyázásra elengedhetetlenül szükség van.

A rendelkezésre álló kevés istállótrágyát gondosan kell kezelnünk és felhasználnunk. Felhasználása nemcsak NPK-tartalma, hanem egyéb kedvező hatásai miatt is indokolt. Ezek a következők:

• A talajok fizikai és kémiai tulajdonságait javítja. A kötött talajokat lazítja, a homoktalajok kolloidtartalmát növeli. Elősegíti a jó talajszerkezet kialakulását, illetve fenntartását.

• A talajok kationcserélő képességét, pufferkapacitását kedvezően befolyásolja.

• Gazdagítja a talajt tápanyagban, a makroelemeken kívül mikroelemeket is tartalmaz.

• Élénkíti a mikrobiológiai életet a talajban, a mikroszervezeteknek szénforrásul szolgál.

• A trágya lebontása során keletkező szén-dioxid elősegíti a tápanyagok és talajjavító anyagok oldódását.

• Vitaminokat, hormonokat, növényi serkentőanyagokat juttat a talajba, amelyek a talaj mikroflórájára és a magasabb rendű növények fejlődésére is előnyösen hatnak.

• A talajt tartós humuszanyagokban is gazdagítja.