Agrokémia és növényvédelmi kémia|Digitális Tankönyvtár

Főoldal > TAMOP 4.2.5 Pályázat könyvei

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

Beágyazás

Műtrágyázási szaktanácsadás

A műtrágyaadagok megállapításánál figyelembe kell venni a növények igényét, a talaj tápanyag-szolgáltatását és a műtrágyák várható érvényesülését az adott talajon.

A növények igényét, az elméleti tápanyagszükségletet a tervezett terméssel kivonható tápanyagtartalom határozza meg, amely a termés nagyságából és az egységnyi termésmennyiség tápelemtartalmából számítható (63. táblázat).

T = Q · f,

ahol T = elméleti tápanyagszükséglet (kg/ha),

Q = várható termés (t/ha),

f = fajlagos tápanyagszükséglet (kg/t).

63. táblázat - A szántóföldön termesztett növények terméssel felvett NPK-, Ca-, Mg-tartalma (kg/t)

Növény	N	P₂O₅	K₂O	CaO	MgO
Őszi búza	27	11	18	6	2
Rozs	27	12	26	8	2
Őszi árpa	27	10	26	10	3
Tavaszi árpa	23	9	21	8	2
Zab	28	12	29	6	2
Rizs	22	10	20	6	2
Kukorica	25	13	22	8	3
Szemes cirok	29	10	31	8	3
Szudánifű	4,5	1,2	3,5	1	0,5
Cukorcirok	4,2	1,4	3,2	1,5	0,5
Silókukorica	3,5	1,5	4,0	2,0	0,7
Cukorrépa	3,5	1,5	5,5	4,5	1,5
Burgonya	5,0	2	9	3	1
Borsó	50	17	35	32	6
Zöldborsó	19	5,6	15,2	10	2
Szója	62	37	51	42	9
Bab	55	25	40	38	8
Zöldbab	13	2,8	11,9	13	3
Lóbab	52	23	46	35	7
Fehér virágú csillagfürt	70	28	37	24	10
Sárga virágú csillagfürt	77	21	45	25	9
Lucernaszéna	27	7	15	45	3
Vörös here	23	5	20	35	5
Napraforgó	41	30	70	24	12
Repce	55	35	43	50	10
Mustár	50	25	40	35	3
Olajlen	40	13	50	18	3
Rostlen	12	6	12	13	2
Kender	9	8	16	16	2
Seprűcirok	33	37	25	8	3
Dohány	45	15	80	18	2
Egynyári szálas zöldtakarmány	2,5	1,2	3,5	1,1	0,6
Füves here széna	18	5	20	30	4
Egyéb pillangós széna	20	5	15	34	5
Rét	17	6	18	10	7
Legelő	20	7	22	12	8

Az elméleti tápanyagszükséglet azonban nem egyezik meg a műtrágyaszükséglettel. A műtrágyaszükséglet függ a talaj tápanyag-szolgáltató képességétől és a műtrágyák érvényesülésétől az adott talajon. Gyenge tápanyag-ellátottságú talajon több tápanyagot, jó ellátottságú talajon kevesebbet kell adnunk. A műtrágyák érvényesülése is változik a talajtulajdonságoktól függően, a kedvezőtlen tulajdonságú talajon rosszabb az érvényesülés, ezért ezeken több műtrágyát, míg a jó tulajdonságú talajon, ahol kedvezőbb az érvényesülés, kevesebbet kell adni.

A növények igénye, a talaj tápanyagtartalma, valamint a műtrágyák érvényesülése sokféle módon vehető figyelembe. A szaktanácsadási módszerek ebben különböznek egymástól. A legtöbb módszer a mérlegelven alapszik, figyelembe véve a talaj tulajdonságait.

Szántóföldi növények NPK-szükséglete

Magyarországon Debreczeni és munkatársai 1977–78-ban javaslatot dolgoztak ki a szántóföldi növények NPK-trágyázásához, amelyet a MÉM-NAK: „Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer”-ként vezetett be a gyakorlatba. A szerzők 1987-ben a számítási alapelvek megtartásával módosították javaslatukat. Növelték az ellátottsági kategóriák számát, és megváltoztatták a határértékeket.

A megemelt határértékek helyessége szakmai körökben vitatott, mivel a korábbihoz képest többletfelhasználásra ösztönöznek. A „Műtrágyázási irányelvek” ma is érvényesek, azonban gyakorlati alkalmazásuk során fokozottan figyelembe kell vennünk a gazdaságosságot és a környezetvédelmi szempontokat.

A műtrágyaszükséglet számítása azon alapszik, hogy a várható termés tömegét a növényfajra jellemző fajlagos értékkel szorozzák. A szorzófaktor értékét a talajok tápanyag-ellátottságának, továbbá a termőhelycsoportokba sorolt talajok fizikai-kémiai tulajdonságainak megfelelően növelik, illetve csökkentik. Az így módosított fajlagos értéket a továbbiakban korrigált fajlagos értéknek nevezzük. A várható termés számértékét e szorzóval szorozva az elméleti tápanyagszükséglet helyett közvetlenül a műtrágyahatóanyag-szükségletet kapjuk:

M = Q · f_kor

ahol M = műtrágyahatóanyag-szükséglet (kg/ha),

Q = várható termés (t/ha),

f_kor= korrigált fajlagos hatóanyag-szükséglet (kg/t).

Az f_kor számértéke alapvetően a növény igényétől (faj, fajta) függ, azonban a talaj tápanyag-ellátottsága, valamint a műtrágyák várható érvényesülése szerint termőhelycsoportonként is változik (lásd pl. a 68. táblázatot).

A műtrágyahatóanyag-szükséglet számításának lépései:

• A tábla termőhely-kategóriába sorolása.

• A termésszint becslése.

• Az NPK-ellátottság megítélése.

• A fajlagos műtrágyahatóanyag-szükséglet (f_kor) kikeresése a táblázatokból.

• A műtrágyahatóanyag-szükséglet számítása.

• Módosító tényezők figyelembevétele.

Termőhelycsoportok

A talajokat tulajdonságaik alapján hat szántóföldi termőhelycsoportba osztották:

III. Csernozjom talajok.

III. Barna erdőtalajok.

III. Réti és egyéb kötött talajok.

IV. Homok- (laza) talajok.

IV. Szikes talajok.

VI. Sekély termőrétegű talajok.

A szántóföldi kategóriákat a talajok agronómiai tulajdonságainak figyelembevételével alakították ki. Egy-egy csoportban több, hasonló tulajdonságú genetikai típus szerepel. A csoportok jellemzői:

A csernozjom talajok csoportjában a legjobb a tápanyagok érvényesülése. Jellegzetes agronómiai tulajdonságuk a mély termőréteg, a jó tápanyag-szolgáltató képesség, levegő- és vízgazdálkodás és a könnyű művelhetőség.

A barna erdőtalajok csoportjában a viszonylag kedvező tulajdonságú és megfelelően művelhető típusokat egyesítették. A tápanyagok érvényesülése azonban e típusokon valamivel gyengébb.

A réti és egyéb kötött talajokat a rosszabb levegő- és vízgazdálkodás és ennek megfelelő gyengébb tápanyag-feltáródás jellemzi. A tápanyagok lekötődése nagyobb, s ennek következtében a műtrágyák érvényesülése kisebb mértékű.

A homoktalajokon a kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságok akadályozzák a tápanyagok érvényesülését. A tápanyag-lekötődés nem befolyásolja a tápanyag-gazdálkodást, a téli csapadékkal léphet fel tápanyagveszteség.

A szikes talajokon a kedvezőtlen kémhatásviszonyok és a rossz vízgazdálkodási tulajdonságok akadályozzák a tápanyagok érvényesülését.

A sekély termőrétegű talajokon a termőréteg vastagsága és az ebből adódó kis víztároló képesség akadályozza a műtrágyák érvényesülését, illetve a növények fejlődését.

A termésszint becslése

A várható termésszint az előző öt év termésadatai alapján, táblánként becsülhető. A különböző kultúrák termésének egyszerű összehasonlíthatósága érdekében termőhelycsoportonként táblázatok állnak rendelkezésre, amelyekből megállapítható, hogy egy-egy kultúra adott termése a termőhelyen milyen termésszintnek felel meg. A várható termés a két legjobb évben elért termésszint alapján, a helyi tapasztalatokat is figyelembe véve tervezhető.

A tápanyag-ellátottság megállapítása

A talajvizsgálati adatok alapján meg kell állapítani a termőhelycsoportba sorolt tábla NPK-ellátottságát a 64., 65., 66. táblázat segítségével. Az 1987-ben módosított irányelvekben hat ellátottsági kategóriát különböztetnek meg: igen gyenge, gyenge, közepes, megfelelő, jó és sok.

A táblázatokból megfigyelhető, hogy azonos tápanyagtartalom különböző ellátottságnak felel meg az egyes termőhely-kategóriákban, és a módosító talajtulajdonságoktól függően is változik. A nitrogénellátottságot a talajok humusztartalma, a foszfor- és káliumellátottságot az AL-P, illetve AL-K értékek alapján ítélik meg. Az ellátottságot módosító talajtulajdonságok a nitrogén esetében a talajok kötöttsége, a foszfornál a kalcium-karbonát-tartalom, illetve pH-érték, a káliumnál a kötöttség.

64. táblázat - A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez)

Szántóföldi termőhely	K_A	Humusz %
Szántóföldi termőhely	K_A	igen gyenge	gyenge	közepes	megfelelő	jó	igen jó
I.	–42	–1,50	1,51–1,80	1,81–2,30	2,31–2,80	2,81–3,25	3,26–
I.	42–	–2,00	2,01–2,30	2,31–2,80	2,81–3,30	3,31–375	3,76–
II.	–38	–1,00	1,01–1,25	1,26–1,60	1,61–2,00	2,01–2,50	2,51–
II.	38–	–1,25	1,25–1,50	1,51–2,00	2,01–2,50	2,51–3,00	3,01
III.	38–50	–1,25	1,26–1,75	1,76–2,55	2,56–3,20	3,21–3,75	3,76–
	51–60	–1,50	1,51–2,00	2,01–2,50	2,51–3,25	3,26–4,00	4,01
	61–	–1,75	1,76–2,25	2,26–2,75	2,76–3,50	3,51–4,25	4,26–
IV.	–30	–0,50	0,51–0,75	0,76–1,00	1,01–1,40	1,41–1,75	1,76–
IV.	31–38	–0,75	0,76–1,00	1,01–1,50	1,51–2,00	2,01–2,50	2,51
V.	38–50	–1,60	1,61–1,90	1,91–2,25	2,26–2,80	2,81–3,60	3,61–
	51–60	–1,80	1,81, –210	2,11–2,45	2,46–3,00	3,01–3,80	3,81–
	60–	–2,00	2,01–2,30	2,31–2,75	2,76–3,20	3,21–4,00	4,01
VI.	–42	–1,00	1,01–1,35	1,36–1,75	1,76–2,15	2,16–2,75	2,76–
VI.	42–	–1,30	1,31–1,75	1,76, –215	2,16–2,75	2,76–3,25	3,26–

65. táblázat - A talaj oldható foszfortartalmának határértékei (a foszforellátottság megítéléséhez)

Szántóföldi termőhely	CaCO₃ % vagy pH_KCl	AL-oldható P₂O₅ mg/kg talaj
Szántóföldi termőhely	CaCO₃ % vagy pH_KCl	igen gyenge	gyenge	közepes	megfelelő	jó	túlzott
I.	– 1 %	–80	81–110	111–150	151–190	191–250	251–
I.	1 % –	–120	121–160	161–200	201–240	241–300	301–
II.	pH–5,5	–45	46–90	91–130	131–180	181–200	201–
	5,5–6,5	–60	61–110	111–150	151–200	201–240	241–
	6,5–	–75	76–120	121–170	171–220	221–280	281–
III.	– 1 %	–60	61–100	101–140	141–180	181–220	221–
III.	1 % –	–100	101–140	141–180	181–220	221–260	261–
IV.	– 1 %	–50	51–80	81–120	121–160	161–200	201–
IV.	1 % –	–80	81–110	111–150	151–190	191–230	231–
V.	pH–6,5–	–50	51–100	101–140	141–180	181–220	221–
V.	6,5–	–100	101–150	151–180	181–220	221–260	261–
VI.	pH–5,5	–45	46–75	76–100	101–145	146–180	181–
	5,5–6,5	–75	76–110	111–145	146–190	191–230	231–
	6,5–	–100	101–140	141–175	176–235	236–275	276–

66. táblázat - A talaj oldható káliumtartalmának határértékei (a káliumellátottság megítéléséhez)

Szántóföldi termőhely	K_A	AL-oldható K₂O mg/kg talaj
Szántóföldi termőhely	K_A	igen gyenge	gyenge	közepes	megfelelő	jó	igen jó
I.	–42	–150	151–200	201–240	241–280	281–320	321–
I.	42–	–200	201–250	251–300	301–340	341–380	381–
II.	–42	–120	121–150	151–180	181–210	211–250	251–
	43–50	–140	141–170	171–200	201–235	236–275	276–
	50–	–160	161–190	191–200	221–255	256–300	301–
III.	–	–150	151–210	211–300	301–380	381–450	451–
IV.	–30	–50	51–75	76–110	111–170	171–250	251–
IV.	31–38	–75	76–100	101–140	141–200	201–280	281–
V.	38–50	–150	151–200	201–275	276–365	366–445	446–
V.	51–	–180	181–225	226–300	301–380	381–480	481–
VI.	–42	–120	121–160	161–200	201–250	251–300	301–
VI.	42–	–160	161–200	201–240	241–290	291–340	341–

64/a. táblázat - A talaj humusztartalmának határértékei (a N-ellátottság megítéléséhez) (MÉM–NAK 1979)

Szántóföldi termőhely	K_A	Humusz (%)
Szántóföldi termőhely	K_A	igen gyenge	gyenge	közepes	jó	igen jó
I.	< 42	< 1,50	1,51–1,90	1,91–2,50	2,51–3,50	3,51–
I.	42–	< 2,00	2,01–2,40	2,41–3,00	3,01–4,00	4,01–
II.	< 38	< 1,20	1,21–1,50	1,51–2,00	2,01–3,00	3,01–
II.	38–	< 1,50	1,51–1,90	1,91–2,50	2,51–3,50	3,51–
III.	< 50	< 1,60	1,61–2,00	2,01–2,80	2,81–4,00	4,01–
III.	50–	< 2,00	2,01–2,50	2,51–3,30	3,31–4,50	4,51–
IV.	< 30	< 0,40	0,41–0,70	0,71–1,20	1,21–2,00	2,01–
IV.	30–	< 0,70	0,71–1,00	1,01–1,50	1,51–2,50	2,51–
V.	< 50	< 1,40	1,41–1,80	1,81–2,60	2,61–3,50	3,51–
V.	50–	< 1,80	1,81–2,30	2,31–3,10	3,11–4,00	4,01–
VI.	< 42	< 0,80	0,81–1,20	1,21–1,90	1,91–2,80	2,81–
VI.	42–	< 1,30	1,31–1,70	1,71–2,40–	2,41–3,30	3,31–

65/a. táblázat - A talaj oldható foszfortartalmának határértékei (a P-ellátottság megítéléséhez) (MÉM–NAK 1979)

Szántóföldi termőhely	CaCO₃ (%)	AL-oldható P₂O₅ (mg/kg)
Szántóföldi termőhely	CaCO₃ (%)	igen gyenge	gyenge	közepes	jó	igen jó
I.	< 1	< 40	41–80	81–130	131–200	201–401
I.	1–	< 50	51–90	91–150	151–250	251–450
II.	< 1	< 30	31–60	61–100	101–160	161–360
II.	1–	< 40	41–70	71–120	121–200	201–400
III.	< 1	< 30	31–60	61–100	101–150	151–350
III.	1–	< 40	41–70	71–110	111–180	181–380
IV.	< 1	< 30	31–60	61–100	101–200	201–400
IV.	1–	< 50	51–80	81–130	131–250	251–450
V.	< 1	< 30	31–60	61–100	101–140	141–340
V.	1–	< 40	41–70	71–120	121–180	181–380
VI.	< 1	< 30	31–60	61–100	101–150	151–350
VI.	1–	< 50	51–80	81–130	131–200	201–400

66/a. táblázat - A talaj oldható káliumtartalmának határértékei (a K-ellátottság megítéléséhez) (MÉM–NAK 1979)

Szántóföldi termőhely	K_A	AL-oldható K₂O mg/kg
Szántóföldi termőhely	K_A	igen gyenge	gyenge	közepes	jó	igen jó
I.	<42	<80	81–130	131–200	201–300	301–500
I.	42–	<100	101–160	161–240	241–350	351–550
II.	<38	<60	61–100	101–160	161–250	251–450
II.	38–	<90	91–140	141–210	211–300	301–500
III.	<50	<120	121–200	201–330	331–450	451–650
III.	50–	<150	151–250	251–380	381–500	501–700
IV.	<30	<50	51–80	81–120	121–180	181–380
IV.	30–	<90	91–120	121–160	161–220	221–420
V.	<50	<150	151–230	231–330	331–450	451–650
V.	50–	<200	201–280	281–400	401–550	551–750
VI.	<42	<80	81–120	121–180	181–250	251–450
VI.	42–	<120	121–160	161–220	221–300	301–500

A 64/a, 65/a, 66/a táblázatban szereplő határértékek helyett napjainkban a szaktanácsadók egy része a korábbi (1977/78-as) határértékeket használja, amelyek alapján kisebb a számított műtrágyaszükséglet. Kádár és Csathó kísérleti eredményeik alapján kisebb foszfor- és kálium-határértéket javasolnak.

A műtrágyaszükséglet számítása

A NPK-műtrágyahatóanyag-szükséglet a növényfajok igénye, a termőhely sajátossága és a tápanyag-ellátottság mértéke szerint differenciált fajlagos értékekkel (f_kor) számítható ki, a várható termés ismeretében.

Az 1987-ben kiadott „Új műtrágyázási irányelvek” MÉM-NAK-kiadványban 33 kultúra korrigált fajlagos értékei találhatók táblázatos formában. A táblázatokban a szorzófaktorok tápelemenként (N, P, K), továbbá termőhelyenként és ellátottsági kategóriánként szerepelnek.

A korrigált fajlagos értékek a kedvezőtlen termőhelycsoportokban nagyobbak, mint a jó adottságú termőhelycsoportokban. A fajlagosok számértéke a talaj tápanyag-ellátottságától függően változik nagyobb mértékben, a tápanyag-ellátottság javulásával csökken. Számértékük általában a „megfelelő” tápanyag-ellátottság esetén egyezik meg a tényleges fajlagos értékekkel. Ebből következik, hogy az első termőhely-kategóriában megfelelő ellátottságnál az elméleti tápanyagszükséglet pótlása javasolt, gyengébb ellátottságnál több, jó ellátottságnál kevesebb. (A korábbi javaslatban a közepes ellátottságnál javasolták az elméleti szükséglet pótlását.)

Példaként az őszi búza fajlagos műtrágyahatóanyag-igényét mutatjuk be a 67. táblázatban. A környezetkímélő és gazdaságos tápanyag-gazdálkodás szempontjából vitatott, hogy a jó foszfor- és káliumellátottságot meghaladó (sok) kategóriában szükséges-e a trágyázás. Napjainkban ez nem indokolt.

67. táblázat - Őszi búza fajlagos műtrágyaigénye hatóanyagban kg/tonna terméshez (MÉM–NAK 1987)

Szántóföldi termőhely	A talaj tápanyag-ellátottsága
Szántóföldi termőhely	igen gyenge	gyenge		közepes	megfelelő		jó	sok
NITROGÉN
I.	32	30		28	24		20	15
II.	34	32		30	27		21	16
III.	33	31		29	26		22	17
IV.	38	36		32	28		24	20
V.	36	34		32	28		23	17
VI.	36	34		32	28		23	18
FOSZFOR
I.	24	22		20	16		11	7
II.	26	24		22	18		14	9
III.	27	25		22	17		13	8
IV.	30	28		26	21		16	9
V.	30	28		26	22		18	10
VI.	29	27		24	21		18	10
KÁLIUM
I.	21	20		19	15		11	7
II.	24	22		20	15		11	8
III.	25	23		20	15		11	7
IV.	28	26		24	20		15	9
V.	26	24		22	18		14	8
VI.	26	24		22	19		16	9
A műtrágyamennyiség megosztása a felhasználandó hatóanyag százalékában
Őszi búza
Szántóföldi termőhely	Kötöttség K_A	N-műtrágyázás					P- és K-műtrágyázás (az összes %-ában)
Szántóföldi termőhely	Kötöttség K_A	ősszel (%)	max. N-adag kg/ha			tavasszal (%)	ősszel	tavasszal
I.	42	40	80			60	100	–
I.	42	30				70
II.	38	40	70			60	100	–
II.	38	30				70
III.	38–50	30				70
	51–60	40	80			60	100	–
	60	40				60
IV.	30–38	40	60			60	80	20
IV.	30	30				70
V.	38–50	30				70
	51–60	40	70			60	100	–
	60	40				60
VI.	42	40	60			60	80	20
VI.	42	30				70

67/a. táblázat - Őszi búza fajlagos műtrágya-igénye hatóanyagban kg/tonna terméshez (MÉM–NAK, 1979)

Szántóföldi termőhely	A talaj tápanyag-ellátottsága
	igen gyenge		gyenge		közepes		jó		sok
NITROGÉN
I.	33		30		27		20		10
II.	33		31		28		23		12
III.	33		31		29		25		12
IV.	36		33		30		27		15
V.	34		32		29		25		13
VI.	36		33		30		27		15
FOSZFOR
I.	27		23		19		14		6
II.	30		25		20		15		7
III.	30		26		22		17		7
IV.	32		28		23		16		6
V.	29		27		24		18		7
VI.	28		25		22		16		6
KÁLIUM
I.	22		20		17		12		5
II.	26		22		18		13		6
III.	23		20		16		11		4
IV.	27		25		22		16		5
V.	24		22		19		14		5
VI.	24		22		20		16		6
A műtrágyamennyiség megosztása a felhasználandó hatóanyag százalékában
Őszi búza
Szántóföldi termőhely	Kötöttség K_A	N-műtrágyázás						P- és K-műtrágyázás (az összes %-ában)
		ősszel (%)		max. N-adag kg/ha		tavasszal (%)		ősszel		tavasszal
I.	<42	70		100		30		100		–
	42–	80				20
II.	<38	60		90		40		100		–
	38–	70				30
III.	<50	75		100		25		100		–
	50–	75				25
	<30	40		80		60		80		20
IV.	30–	50				50
	<50	75		90		25		100		–
V.	50–	75				25
	<42	50		70		50		80		20
	42–	60				40
VI.	<42	70		100		30		100		–
	42–	80				20

A szaktanácsadási irányelvekben található táblázatok a javasolt mennyiségeken kívül a tápanyagok őszi-tavaszi megosztására nézve is tartalmaznak ajánlásokat. Az őszi nitrogénadagok csökkentése környezetvédelmi szempontok (kimosódás veszélye) miatt javasolt.

A műtrágyaszükséglet korrigálása

A számított műtrágyahatóanyag-szükséglet az elővetemény és egyéb módosító tényezők figyelembevételével csökkenthető, illetve növelhető.

A nitrogénadag kedvező (pillangós) elővetemény után, megfelelő humusztartalmú talajokon 30–50 kg/ha hatóanyaggal csökkenthető. Kedvezőtlen adottságú termőhelyeken, nagytömegű szerves anyag (kukoricaszár, szalma stb.) alászántása esetén kiegészítésként 8–10 kg nitrogént kell adni minden tonna szerves anyagra, ha a számított adag nem éri el a 150 kg N/ha-t.

A foszforadagokat szélsőségesen savanyú (pH < 5) talajokon, illetve 20% feletti kalcium-karbonát-tartalmú talajokon 15–20%-kal növelni kell.

A káliumadagok kukoricaszár, napraforgószár, illetve szalma alászántása esetén – a beszántott szerves anyag káliumtartalmának megfelelően – csökkenthetők.

Figyelembe kell venni az istállótrágyázás utóhatását is.

10 t közepes minőségű almos trágya tápanyag-szolgáltató képessége kg hatóanyagban:

Idő N P₂O₅ K₂O

Az első évben 18 20 40

A második évben 12 15 20

A mésztrágyázás

Minden esetben indokolt, ha a hidrolitos aciditás (y₁) értéke laza talajokon nagyobb, mint 4,6, illetve középkötött talajokon nagyobb, mint 8. Mésztrágyázás szükséges továbbá minden talajon, amelynek kálium-kloridos pH-értéke kisebb, mint 6. A mésztrágya adagok a talaj pH-értékétől, illetve hidrolitos aciditásától és kötöttségétől függően 0,5–2,0 t/ha kalcium-karbonát nagyságrendűek. A javasolt mésztrágya adagokat a 68. táblázat tartalmazza. A mésztrágyázás nem helyettesíti a kémiai talajjavítást ott, ahol erre szükség van, de alkalmas lehet a javítás hatásának fenntartására.

68. táblázat - Javasolt mésztrágya adagok CaCO₃-hatóanyagban, t/ha (MÉM-NAK 1987)

Kötöttség K_A	pH (KCl) < 5,6	pH (KCl) 5,6–6,0
		hidrolitos aciditás (y₁)
		4–8	8–12	12–16	16
< 38	1,0	0,5	1,0	0,5	–
38–50	1,5	0,8	1,3	1,8	2,0*
> 50	2,0	1,0	1,5	2,0	2,0*
* A javasolt műtrágyamennyiségek a melioratív szintű meszezés szükséges dózisáig növelhetők az üzem, illetve a meszezőanyag beszerzésének lehetőségeitől függően.

A magnéziumtrágyázás

A talajok magnéziumellátottságát hazánkban a M KCl-ban mért magnéziumtartalom alapján ítéljük meg. A határértékeket a 69. táblázat tartalmazza. A magnéziumtrágyázás csak magnéziumhiányos talajokon és különösen a magnéziumigényes kultúráknál indokolt. A magnéziumtrágyák javasolt adagját a 70. táblázat tartalmazza.

69. táblázat - A talajok magnéziumellátottsági határértékei (M KCl-kivonatban mérve)

KA	Mg ppm
KA	gyenge	közepes	jó
<30 (homok)	<40	40–60	60–
31–42 (homokos vályog, vályog)	<60	60–100	100–
>43 (agyagos vályog, agyag)	<100	100–200	200–

70. táblázat - Magnéziumtrágyázási javaslat (Mg kg/ha)

K-adag	KA
K-adag	<30	31–42	>43
200 kg/ha K₂O alatt	20	30	40
200 kg/ha K₂O felett, illetve egyidejű CaCO₃ pótlása esetén	30	45	60

A magnéziumot permettrágya formájában is alkalmazhatjuk. Permetezésre általában 5%-os keserűsóoldat használható. A permetezés a vegetációs időszak meghatározott szakaszaiban javasolt.

Kalcium és magnézium együttes visszapótlása

Savanyú, magnéziumszegény talajokon a magnézium és a mészállapot együtt is rendezhető dolomittartalmú javítóanyagokkal. Erre a célra az önporló dolomitok a legalkalmasabbak, de felhasználhatók a szabványkövetelményeknek megfelelő minőségű és őrlésfinomságú dolomitőrlemények is.

Dolomitokat célszerű alkalmazni abban az esetben, ha a talaj pH-értéke (KCl) 5,5 alatti, y₁ értéke nagyobb 4-nél, KCl-oldható magnéziumtartalma pedig 60 mg/kg-nál kevesebb.

A hektáronként kijuttatandó dolomitmennyiség az alábbi képlet szerint számolható:

$D = K_{A} . y_{1} .0,0175 x \frac{100}{C a C O_{3} e k v . %}$

ahol D =1 ha területre kijuttatandó javítóanyag mennyisége (t),

K_A =Arany-féle kötöttségi szám,

y₁ = hidrolitos aciditás értéke,

CaCO₃ ekv.% = a dolomit Ca + Mg-tartalma CaCO₃ egyenértékben kifejezve:

Ca% · 2,50 = CaCO₃%,

Mg% · 4,12 = CaCO₃%.

A mikroelemtrágyázás

A MÉM-NAK-irányelvek konkrét ajánlásokat tartalmaznak a mikroelemtrágyázásra is. A hazánkban alkalmazott egységes mikroelemvizsgálati módszer határértékei azonban nem eléggé tisztázottak. Ezért a trágyázásnál elsősorban a mikrotápelemek felvételi viszonyait kell szem előtt tartani, amelyeket az általános agrokémia és a mikroelemtrágyázás című fejezetben ismertettünk.

Az állókultúrák trágyázása

A MÉM-NAK 1979-ben kiadta az „Állókultúrák telepítését és ültetvények korszerűsítését megelőző alaptrágyázások irányelvei”-t. 1981-ben elkészült az Állókultúrák fenntartó műtrágyázási irányelvei című kiadvány. Az alaptrágyázás biztosítja az ültetvények jó tápanyagszinten való indítását. A fenntartó trágyázás során kell pótolni az éves termés, valamint a hozzá tartozó fa-, illetve vesszőnövedék által felhasznált tápanyagok mennyiségét.

A fenntartó trágyázásra vonatkozó javaslat és számítási módszer hasonló elveken épül fel, mint a szántóföldi kultúráké. A számítás alapja az 1 t gyümölcs előállításához szükséges tápanyagmennyiség, amelyet a talaj tápanyagtartalma, pH-értéke, kötöttsége és humusztartalma szerint korrigálnak. Az ellátottság megítéléséhez figyelembe veszik a levélanalízisek adatait.