Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

A sejtközpont és a sejtek mozgási organellumai

A sejtközpont és a sejtek mozgási organellumai

A sejtközpont (cytocentrum) két henger formájú központocskából (centriolum) áll. A két központocska hossztengelye egymással 90 fokos szöget zár be. Utóbbiak közelében erednek a sugárirányban kiinduló mikrotubulusok. Ezt a centriólumok körüli, sejtorganellumokat alig tartalmazó területet centroszférának (centrosphaera) nevezik. A centriólum membránnal nem burkolt organellum, amely csövecskékből áll (1.3. ábra). A henger alakú képlet palástját mikrotubulustripletek alkotják.

Az alapi vagy bazális test (kinetoszóma) a centriólumból alakul ki, a felépítésük főbb vonásaiban megegyező. A légutak csillós hámsejtjeinek kialakulása időszakában például a centriólumok a sejt csúcsi, apikális membránjához húzódnak és számos centriólumszerű képletet hoznak létre. Ezek alapi testekké válnak, melyek kialakítják a csillókat. Csillós egysejtűek osztódását követően a már meglévő bazális testek hozzák létre a még hiányzókat, amelyekből azután a csillók kialakulnak.

A hámsejtek apikális felszínét, és számos egysejtű sejtfelszínét csillók boríthatják, míg egyes egysejtűek és a hímivarsejtek többsége esetében ostor fordul elő. Az egysejtűek és a kevés sejtből álló többsejtűek egész testének mozgatását ezek az organellumok végzik. A többsejtűek egyes hámsejtjeinek (például a légutakban) csillói tisztító szerepet játszanak. A petevezető belső felszínét borító csillós sejtek a petesejt mozgatását végzik.

A csillók általában 5–10 µm hosszúak, míg az ostor elérheti a 150 µm-t is. A csillók a sejt felszínével, míg az ostorok a sejtre merőlegesen, saját tengelyükkel párhuzamos irányban mozgatják a környezetükben lévő folyadékot. Az ostor és a csilló is az alapi testből indul ki, amiben a részt vevő mikrotubuláris tripletek a centriólumhoz hasonló felépítést mutatnak (1.4. ábra). Az alapi test a sejt belső vázrendszeréhez kötött. A csilló és az ostor palástját 9 duplet alkotja, középen pedig mikrotubuluspár van. Együttesen úgynevezett „axonémát” képeznek. A duplet az „A” és „B” tubuláris egység közös képlete. A centrális mikrotubuluspárt magába foglaló hüvelyhez az „A” tubuláris egységből küllők nyúlnak be, valamint ugyanezekből külső és belső karok indulnak a szomszédos „B” tubuláris egységhez. A mikrotubulusok tubulin, az összekötő karok dinein fehérjéből állnak. A szomszédos „A” és „B” tubuláris egységeket rugalmas, nexinfehérje-tartalmú szálak is összekapcsolják. Az ostor és a csilló felszínét sejtmembrán határolja. A dupletek egymáshoz képest történő elcsúszása a csilló vagy ostor elhajlásához vezet, mivel tubuluspárok alapjukon rögzítve vannak. A dinein hidak működése az izomsejtekben lévő vékony és vastag filamentumokéhoz hasonló. Számos csillós egysejtű képes arra, hogy a kívánt mozgási iránynak megfelelően megváltoztassa a csillók csapásának irányát.

1.4. ábra - A: a csilló és az ostor felépítésének és működésének vázlata. B: a spermium és C: az ostoros egysejtű ostorának csapásai, D: egy csilló működése.AD ábrarészen a számok a csilló csapássorozatának egymás utáni fázisait jelzik (1–3: erőteljes csapás, 4–6: a csilló helyzetének visszaállítása). at: alapi test, bl: bazális lemez, ct: centrális mikrotubuluspár, di: külső és belső dinein karok, fe: csilló, illetve ostor felépítése és elhajlása, hi: sejt haladásának iránya, km: külső mikrotubuluspár, kü: küllő, me: mikrotubulus-duplet tagjainak elcsúszása, mh: az ostor mozgási hullámainak iránya, pm: plazmamembrán, pr: protofilamentumok keresztmetszete (Damell–Lodish–Baltimor, Flock és Duvall, Ruthmann és Hauser nyomán módosítva)

kepek/1.4.abra.png


Az ostor felépítése és működése a csillóéhoz igen hasonló. Ostorral mozoghatnak az egysejtűek és az állatok többségénél a hímivarsejtek. Utóbbiak felépítését a hímivarsejt jellemzésénél (2.1.2. fejezet) mutatjuk be.