Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Az élővilág fő csoportjai

Az élővilág fő csoportjai

Az élőlényeket kezdetben két nagy csoportba, a növények országába (Regnum Plantarum) és az állatok országába (Regnum Animalium) sorolták. E. Haeckel (1834–1919) a múlt században a mikroorganizmusok, növények és állatok csoportjait tekintette egy-egy országnak. Később, századunk harmincas, negyvenes éveiben négy országot különböztettek meg: a monérákat (Monera) (baktériumok és kékeszöld algák), a protoktisztákat (Protoctista) (egysejtűek, vörös- és barnamoszatok, gombák), a növényeket és az állatokat. Az utóbbi évtizedekben azonban annyi új ismeret halmozódott fel, különösen a molekuláris biológia és a mikrobiológia területén, hogy ez a felosztás elavult. Az újabb ismeretek alapján 1969-ben Whittaker megalkotott egy olyan csoportosítást, melyet ma már általánosan használnak. Ennek alapján az élőlények következő öt fő országát különböztetik meg: monérák (Monera), protiszták (Protista), gombák (Fungi), növények (Plantae), állatok (Animalia). Ezt a beosztást követjük ebben a könyvben.

Megjegyzendő, hogy a rendszertani felosztások számos egyéb lehetősége ismert még. A hagyományos, elsősorban a fajok morfológiájára, anatómiájára alapozott rendszerek mellett a molekuláris szintű struktúrák is lehetőséget és új szempontokat adnak a kategorizáláshoz. Lehetőség nyílt arra, hogy ezeknek az információknak az alapján alakítsanak ki csoportokat. A riboszomális RNS 500. és 545. pozíciója között található nukleotidok száma alapján például a fajokat 12 országba sorolták. A legnagyobb különbséget ennek a bélyegnek az alapján a baktériumok és az összes többi élőlény között találták. Látható tehát, hogy a fajok csoportosításának, rendszerbe sorolásának, vagyis a klasszifikációnak számos lehetősége és módja van.

A következőkben röviden összefoglaljuk a Whittaker által kidolgozott rendszer szerint az országok legfontosabb jellemzőit. (Megjegyezzük, hogy a vírusokat most nem tárgyaljuk, mivel önálló életre nem képesek, a gazdasejtjük nélkül élettelen, anabiotikus állapotot vesznek fel és ezért nem tekinthetjük élőlényeknek.)

A legegyszerűbb élőlényeket soroljuk a monérák (Monera = Procariota) közé. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a cianobaktériumok (Cyanobacteria), nyálkabaktériumok (Myxobacteriae), sugárgombák (Actinomycota), spirochéták (Spirochaetae) és valódi baktériumok (Eubacteriae). Sejtmagjuk (carion) nincs, azaz prokarioták. Ez a tulajdonság különbözteti meg egyértelműen az ide tartozó élőlényeket a következő csoportok tagjaitól. DNS-ük zárt, körkörös. A citoplazma aránylag homogén felépítésű, membránnal körülvett sejtszervecskék (pl. kloroplasztisz vagy mitokondrium) nem találhatók benne. Kemoszintézissel vagy heterotróf módon táplálkoznak. Az osztódás kromoszómák kialakulása nélkül történik. Lehetnek egy sejtből álló vagy kolóniákban élő lények. A prokarióták rendszerezése és jellemzése nem tartozik a könyv tárgykörébe.

A következő négy csoport tagjainak mindegyike eukarióta, mert elkülönült sejtmaggal rendelkezik. A sejtmagot sejtmaghártya veszi körül és benne található a DNS. Ezért a DNS-replikáció, az RNS-képzés és a fehérjeszintézis folyamata térben elkülönül egymástól.

A protiszta (Protista) ország, egysejtű, sejtkolóniákból álló és igen kezdetleges testfelépítésű soksejtű élőlényeket foglal magába. A sejtekben számos, különböző típusú sejtszervecske található. Gyakran láthatók ostorok és csillók is. Jellemző a nemzedékváltakozással történő szaporodás.

Ide tartoznak többek között az ostoros moszatok (Euglenophyta), sárgás moszatok (Heterokontophyta), nyálkagombák (Myxomycota) egyes csoportjai és az alább felsorolt, heterotróf táplálkozásmódú hat törzs:

1. Sarcomastigophora, 2. Labyrinthomorpha, 3. Apicomplexa, 4. Microspora, 5. Acetospora, 6. Csillósok (Ciliophora).

Mint látható, a jelenleg alkalmazott rendszer szerint a protiszták nem állatok. Ismertetésük tehát – szigorúan véve – nem tartozik a zoológia tárgykörébe. Néhány, ebbe az országba sorolt egysejtű (Protozoa) törzset azonban a legújabb zoológiai szakkönyvek is tárgyalnak. Tekintettel erre a hagyományra az említett hét törzs ismertetését felvettük e könyv anyagába és a későbbiekben tárgyaljuk.

A növények (Plantae) olyan soksejtű élőlények, amelyek sejtjeit sejtfal veszi körül. Autotróf módon táplálkoznak, fotoszintézissel állítják elő a számukra szükséges szerves anyagokat. Helyváltoztató mozgásra általában nem képesek. Ismert csoportjaik a vörösmoszatok (Rhodophyta), a barnamoszatok (Phaeophyceae), a zöldmoszatok (Chlorophyceae) és a többi, klasszikusan ismert soksejtű növénytörzs.

Gombák (Fungi) közé tartoznak azok a soksejtű, nem állati élőlények, melyek heterotróf módon táplálkoznak. A fotoszintézishez szükséges színanyagok a sejtjeikből hiányoznak. Az elhalt szerves anyagokat sejten kívül emésztik. Egy sejtben gyakran több sejtmag is található (syncycium). A szöveti differenciáció hiányzik vagy gyengén fejlett. A növényekhez hasonlítanak abban, hogy gyakran sejtfallal rendelkeznek, de annak legnagyobb tömegét nem cellulóz, hanem kitin alkotja. Helyváltoztató mozgásra csak egyes csoportjaik képesek. Szaporodásuk során rendszerint nemzedékváltakozás figyelhető meg. A kezdetlegesebb fajok micéliumai haploidok, a fejlettebbeké diploidok. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a nyálkagombák (Myxophyta), a tömlősgombák (Ascomycotina), a bazídiumos gombák (Basidiomycotina), a konídiumos gombák (Deuteromycetes) és a valódi gombák (Eumycota).

Az állatok (Animalia) soksejtű élőlények. Sejtfaluk nincs. Sejtjeiket sejtmembrán veszi körül. Heterotróf módon táplálkoznak. Rendszerint aktív mozgással könnyen változtatják a helyüket. Jellemző az idegi szabályozás megjelenése. Az ivaros szaporodás gyakoribb, az ivartalan kevésbé jellemző. Könyvünkben a következő állattörzsekkel foglalkozunk:

1. Sejthalmazosok (Mesozoa), 2. Lapszerűek (Placozoa), 3. Szivacsok (Porifera), 4. Csalánozók (Cnidaria), 5. Bordás medúzák (Ctenophora), 6. Laposférgek (Plathyhelminthes), 7.Zsinórférgek (Nemertini), 8. Fonálférgek (Nematoda), 9. Húrférgek (Nematomorpha), 10.Buzogányfejűek (Acanthocephala), 11.Kerekesférgek (Rotatoria), 12. Csillóshasúak (Gastrotricha), 13. Nyelesférgek (Kamptozoa), 14. Öves férgecskék (Kinorhyncha), 15. Vértesek (Loricifera), 16. Farkosférgek (Priapulida), 17. Csillagférgek (Echiurida), 18. Fecskendőférgek (Sipunculida), 19. Gyűrűsférgek (Annelida), 20. Puhatestűek (Mollusca), 21. Karmos féreglábúak (Onychophora), 22. Medveállatkák (Tardigrada), 23. Ízeltlábúak (Arthropoda), 24. Tapogatókoszorúsok (Tentaculata), 25. Serteállkapcsúak (Chaetognatha), 26. Tapogatószakállasok (Pogonophora), 27. Tüskésbőrűek (Echinodermata), 28. Félgerinchúrosok (Hemichordata), 29. Előgerinchúrosok (Prochordata), 30. Fejgerinchúrosok (Cephalochordata), 31. Gerincesek (Vertebrata).

Meg kell jegyezni a következőt. Az ismertetett rendszer szerint a Mesozoa, Placozoa és Porifera törzsek az állatok országába sorolandók. Egy szigorúbb filogenetikai megfontolás alapján azonban csupán azok az élőlények tekinthetők állatoknak, amelyek egyedfejlődése során a bélcsíra (gastrula) állapot megfigyelhető. Mivel az említett három törzsbe tartozó fajok egyedfejlődése során ez a fejlődési stádium nem jelenik meg, ez arra utal, hogy törzsfejlődésük különálló, a többi állattörzsétől eltérő, sajátos úton valósult meg.