Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Gyökérlábúak (Rhizopoda)

Gyökérlábúak (Rhizopoda)

Mozgásuk elsősorban állábakkal történik. Az állábak különböző alakúak lehetnek, így elkülöníthető a lobopodium, filopodium, reticulopodium és axopodium típus. A lobopodiumok a mozgást és a táplálékrészecskék bekebelezését szolgáló lebenyszerű nyúlványok. Bennük az ekto- és endoplazma egyaránt megtalálható. A filopodiumok csak ektoplazmát magukba foglaló vékony nyúlványok. A retikulopodiumok az előző típushoz hasonlóak, de a nyúlványok elágazásai hálószerűen összekapcsolódnak. Az axopodiumok igen vékony filamentumok, amelyeket mikrotubulusokból álló tengely merevít.

Testük többnyire csupasz, de külső vázuk is lehet.

Sejtszájuk nincs, a táplálékrészecskéket fagocitózissal veszik fel. Azoknál a fajoknál, ahol az állábak igen vékonyak, a bekebelezés a sejt álláb nélküli részén történik.

Édesvízben élő fajaik az ozmoregulációt biztosító lüktető vakuólával rendelkeznek, amelynek azonban nincs állandó helye a sejtben. Ott jön létre, ahol a felgyülemlett víz és a benne oldott ionok eltávolítására szükség van. A vakuólák a sejtmembránnal fuzionálva időnként kilökik a bomlástermékeket.

Ivartalanul kettéosztódással szaporodnak. A házzal rendelkező fajoknál ilyenkor a ház is kétfelé válik, vagy a létrejött leánysejt újat épít magának. Parazita fajoknál a cisztán belül többszörös osztódás megy végbe. Ivarosan szingámiával szaporodnak.

Csupaszamőbák (Amoebida)

Az amőbafélék legismertebb képviselői az édesvízi, tavakban, lassú folyású patakokban gyakori fajok, mint például az óriás amőba (Amoeba proteus). Az áttetsző sejt mérete körülbelül 250–600 µm között változik (6.2. ábra). Táplálékát szerves törmelék és más protiszták képezik.

A vérhasamőba (Entamoeba hystolytica) az ember dizentériás megbetegedését okozó, 10–40 µm nagyságú patogén amőba (6.2. ábra). A trofozoita alakok a bélcső üregében szabadon mozognak, táplálkoznak. A bél szöveteit proteolitikus enzimjeikkel oldják, fekélyeket hoznak létre. A vérárammal különböző szervekbe (például a májba) is eljutnak, ahol tályogok képződnek. A környezeti hatásoknak ellenálló ciszták a gazdaállat bélsarával kerülnek ki a külvilágra. Az ember a cisztát tartalmazó táplálékkal vagy vízzel fertőződik, elsősorban a trópusi, szubtrópusi területeken.

6.2. ábra - Gyökérlábúak (Rhizopoda). A: óriás amőba (Amoeba proteus), B: vérhasamőba (Entamoeba hystolitica) mozgásra képes (trophozoita) és kerekded ciszta- alakja, C: bárkaállatka (Arcella sp.), D: zománcállatka (Difflugia sp.), E: sugaras napállatocska (Actinosphaerium eichhorni)(Deflandre, Stemm, Smidt–Roberts nyomán)

kepek/6.2.abra.png


Az Entamoeba coli az ember bélcsatornájában él, de nem parazita, hanem baktériumokkal, béltartalommal táplálkozik. Számos más, nem patogén amőbafaj is él a gyomor- és béltraktusban.

Házasamőbák (Arcellinida)

Az ide tartozó amőbák maguk körül védőburkot, héjat, házat hoznak létre. A héj anyaga lehet kalcium-karbonát, szilícium-dioxid, kitinszerű, vagy állhat fehérjéből. A ház megerősítéséhez néhány faj homokszemcséket vagy egyéb törmeléket használ fel, amit az általa elválasztott alapanyagba ágyaz be.

Édesvizekben közönségesek a bárkaállatkák (Arcella spp.), melyeknek sárga színű háza az egyik felén lapított, a másikon domború (6.2. ábra). Állábaik a lapított oldalon lévő nyíláson át nyúlnak ki. Testük mérete 50–150 µm közötti.

A zománcállatkák (Difflugia spp.) szintén gyakoriak, testük 180–500 µm nagyságú. Házuk váza alakú, létrehozásához ásványi részecskéket használnak fel (6.2. ábra).