Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Betüremkedett oldalszervűek (Penetrantia)

Betüremkedett oldalszervűek (Penetrantia)

A Penetrantia osztályba tartozó fajok amfidiumai változatos felépítésűek, üregük a testfelszín alá hatol. A szájüreg alakulása sokféle lehet. Egyes fajoknak kiölthető szájszuronyuk van. A nyelőcsövön bulbusz nincs. Fazmidiumuk nincs és a farokmirigyek is hiányozhatnak. A kiválasztó csatornák csökevényesek vagy hiányoznak. Kutikulájuk felszíne általában sima. A hímeknek nincs burájuk. Heréjük általában páros, a gubernákulum többnyire hiányzik. Az ide tartozó fajok többsége szabadon élő, de növényi táplálkozású és állatokban élősködő paraziták is vannak köztük.

Hordószájú fonálférgek (Mononchida)

Fejsertéik hiányoznak. Tágas szájüregük kutikulája vastag, rajta egy vagy több fog található. Valamennyi faj ragadozó. Kis testű, mezőgazdasági szempontból káros fonálférgeket is fogyasztanak, így szerepük lehet a biológiai növényvédelemben. Talajban és édesvízben fordulnak elő, mozgékonyak. A hímeknek szpikuluma van, de burzája nincs. A farokrészen ragadós váladékot termelő mirigy lehet. Ennek váladéka az állat rögzülését segíti.

Gyakori fajok közé tartozik a Clarkus papillatus. Testhosszúsága 2,5 mm alatt marad. Talajban, mohapárnákban él.

Tüskefogú fonálférgek (Dorylaimida)

Fejsertéik hiányoznak. Kiölthető, tüskeszerű foguk van. Bélcsatornájukban nincsenek izomsejtek, így bulbuszok sem figyelhetők meg. Nincsenek farokmirigyeik. A hímek szpikuluma megtalálható, de a burza hiányzik.

A Dorylaimus fajok talajban, édesvizekben és félsós vízben fordulnak elő. A Dorylaimus stagnalis a hazai édesvizekben gyakori.

Az óriási tűfonálféreg (Paralongidorus maximus) a talajban élő fonálférgek óriása, mert testhossza eléri az 1,0–1,2 centimétert is. Külső élősködő. Főleg a fás szárú növények, de számos haszonnövény gyökérzetét is károsítja.

A Longidorus tűfonálféregfajok kártétele elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a növényeket vírusokkal fertőzik meg. Gyakoribb a vírusoltó tűfonálféreg (Longidorus elongatus), az európai bökőfonálféreg (Trichodorus primitivus) és a szőlőszívó tűfonálféreg (Xiphinema index).

Páratlan ivarszervű fonálférgek (Trichocephalida)

Lárvaállapotban kiölthető szájszuronyuk van, ami a kifejletteknél hiányzik. A nőstényeknek és a hímeknek egyaránt páratlan ivarszerve van, és különlegessége az, hogy a germinális zóna az ivarjárat teljes hosszára kiterjed. A hímek szpikuluma páratlan, vagy hiányzik.

Ostorférgek (Trichuridae)

A Trichuris fajok testének elülső kétharmada hajszálvékony, míg a hátulsó harmad jóval vastagabb. Ovipar fajok, melyek fejlődése közvetlen, köztigazda nélküli. A fertőződés a petéket tartalmazó bélsárral szennyezett táplálékkal történik. Súlyos esetben gyulladásos folyamatok jelentkeznek a bélben, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek. Számos emlősfajnak és az embernek is van specifikus ostorféreg-parazitája.

Az ostorféreg (Trichuris trichiura) 3–5cm hosszú, a sertés és az ember vakbelében és vastagbelében élősködik (11.11. ábra).

11.11. ábra - Ostorféreg (Trichuris trichiura).a: kifejlett nőstény, b: hím (Jeffrey és Leach nyomán késsé módosítva)

kepek/11.11.abra.png


Hajszálférgek (Capillaridae)

A Capillaria fajok a gerinces állatok, főként madarak és emlősök élősködői. Leginkább a májban és a bélcsatornában károsítanak, a hámfelületet teszik tönkre. Aférgek hajszálvékonyak, néhány centiméter hosszúak. Valamennyi faj ovipar. Aszabadba kikerült peték embrionális fejlődése a talajon zajlik. Azegyes fajok posztembrionális fejlődése eltérő módon megy végbe. Afertőződés történhet az első stádiumú lárvák közvetlen felvételével vagy köztigazda (például földigiliszta) közbeiktatásával.

Trichinellák (Trichinellidae)

A trichinella (Trichinella spiralis) kifejlett alakjai 1,5–4,0mm-es testhosszúságúak, főleg a rágcsálók, disznófélék és ragadozók bélcsatornájában fordulnak elő (béltrichinella). Anőstények viviparok. A lárvák a bélfal ereibe fúrják be magukat, és eljutnak az izomzatba. Itt megtelepszenek (izomtrichinella), körülöttük meszes tok jön létre, amelyben igen hosszú ideig, akár több mint öt évig is életben maradnak (11.12. ábra).

11.12. ábra - Trichinella spiralis betokozódott lárvái az izomzatban (Brown, Mehlhorn nyomán kissé módosítva)

kepek/11.12.abra.png


Azember a fertőzött, kellően meg nem főzött vagy sütött vaddisznó és házisertés húsának elfogyasztásával válhat a féreg gazdájává. Agyomorsavak hatására a meszes tok feloldódik, a lárvák kiszabadulnak, és a bélben rövid idő alatt szaporodóképessé válnak.

Raktárbelű fonálférgek (Mermithida)

Hosszú, igen karcsú állatok. A szájszurony csak a lárváknál van meg. A kifejlett alakok bélcsatornája degenerálódik, a nyelőcső a bélből kialakult raktározószervbe nyílik. Az ivarszervek általában mindkét ivarnál párosak.

A Mermis fajok lárvái szárazföldi vagy vízirovarokban és rákokban élősködnek, míg a kifejlettek szabadon élnek és nem táplálkoznak. A Mermis nigrescens nősténye petéit a fűfélék levelére rakja, ahol azt a táplálkozó rovarok, főleg az egyenesszárnyúak veszik fel. Ennél a fajnál a kifejlett nőstény testhosszúsága elérheti a tíz centimétert is.