Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Egypetefészkűek (Monogononta)

Egypetefészkűek (Monogononta)

Az egypetefészkűek nőstényeinek germovitellariuma páratlan. Az alkalmanként megjelenő, mindössze néhány napig élő hímek többé-kevésbé csökevényes testfelépítésűek. Nem táplálkoznak, általában hiányzik a száj- és a végbélnyílásuk. Heréjük páratlan, nagy tömegben termel spermiumokat. Igen gyorsan tudnak úszni, a petéből való kibújásukat követően akár már egy órán belül képesek a miktikus nőstényekkel párzani.

Szaporodásuk tipikus heterogónia, tehát a parthenogenetikus szakaszt időnként felváltja a megtermékenyítéssel járó folyamat. Fajoktól függően évente általában egy vagy néhány miktikus generációjuk van. Egyes fajoknál a populációk igen kis részét (kevesebb, mint

0,5%-át) amfoterikus nőstények alkotják, amelyek egyaránt képesek diploid és haploid peték előállítására.

A fajok egy része aljzathoz rögzülve él. Ezek kerékszerve módosult felépítésű lehet, esetleg gyengén fejlett vagy csillók nélküli. Egyes fajoknál a szájnyílás körül hosszú, tűszerű szálak szolgálnak a táplálékszervezet csapdába ejtésére és a szájnyílásba való terelésére. Több szesszilis faj védőtokot, csövet hoz létre maga körül. A zselatinszerű alapanyag szilárdításához idegen részecskéket vagy saját ürüléküket használják fel.

A planktonikus, szabadon úszó fajok teste lehet egészen lágy, mérsékelten formatartó vagy merev páncél is boríthatja. Lábuk gyakran hiányzik.

A háromsertéjű férgecske (Filinia longiseta) planktonikus életmódú. Teste 70–140 µm hosszú. Három hosszú, serteszerű nyúlványa van (12.3. ábra). A Collotheca ornata helytülő faj, amely kocsonyás, cső alakú házat képez (12.3. ábra). Feji vége erősen módosult, a rágókészülék tépő típusú. Testhosszúsága 500–1500 µm közötti.

A továbbiakban bemutatásra kerülő fajok főleg szabadon úszók, amelyeknek a kerékszerve jól fejlett. Testük alakja igen változatos (12.3. ábra).

12.3. ábra - Gyakoribb előfordulású kerekesférgek. A: rózsaszínű férgecske (Phylodina roseola), B: Collotheca ornata, C:háromsertéjű férgecske (Filinia longiseta), D:kardos férgecske (Polyarthra vulgaris), E:négytüskés férgecske (Brachionus calyciflorus), F:kockaalakú férgecske (Keratella quadrata), G: zsákbelű férgecske (Asplanchna priodonta) (Bancsi és más szerzők nyomán)

kepek/12.3.abra.png


A gyakoribb fajok közé tartozik például a 250–300 µm-es négytüskés férgecske (Brachionus calyciflorus). A zsákbelű férgecske (Asplanchna priodonta) ragadozó, más kis testű kerekesférgekkel is táplálkozik. Testhosszúsága 500–1500 µm lehet, ami jóval meghaladja az itt bemutatásra kerülő fajok általában 100–500 µm közötti testméretét. A kardos férgecske (Polyarthra vulgaris) jellegzetes evezőlapát-szerű testfüggelékei a lebegést, a mozgást segítik. A 150–230 µm-os kockaalakú férgecske (Keratella quadrata) páncélja mezőkre osztott és finom mintázottsággal díszített.