Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

13. fejezet - Buzogányfejűek (Acanthocephala)

13. fejezet - Buzogányfejűek (Acanthocephala)

A törzsbe tartozó fajok jellegzetes tulajdonsága a feji végen lévő, visszahúzható ormány (proboscis), amelyen horgok találhatók. A visszahajló végű horgok segítségével kapaszkodnak meg a végleges gazda bélcsatornájának belső felszínén. Jelentős károsodást idézhetnek elő a hámrétegben, de a legnagyobb kárt akkor okozzák a gazdaállatnak, ha teljesen átfúrják a bélfalát. A buzogányfejű férgeknek nincs elkülönült bélcsatornájuk, légző- és keringési rendszerük, kiválasztószervük is hiányozhat. Váltivarú állatok.

Közel 1200 fajuk ismert, amelyek Földünkön mindenütt előfordulnak. Evolúciójuk menete, pontos rokonsági kapcsolataik nem ismertek.

Valamennyi ide tartozó faj endoparazita, kifejlett állapotban gerincesekben, így főleg halakban, madarakban, emlősökben élnek. Lárváik a fajoktól függően rákokban, vagy rovarokban élnek. Bár az embernek nincs specifikus buzogányfejű férge, fertőződése ritkán mégis előfordulhat.

Testméretük két millimétertől egy méterig terjedhet. Egy fajon belül a nőstények nagyobbak, mint a hímek.

Testük általában két oldalról kissé lapított, rajta esetleg számos haránt irányú redő figyelhető meg. Színük általában fehéres, világos sárgásbarna.

Kültakarójukat a tegumentum alkotja, amelynek vastagságát a benne lévő csatorna- és üregrendszer megnöveli. A test felszínén tüskék lehetnek. A testfal izomzatában a külső körkörös és a belső hosszanti izomrétegek egyaránt megtalálhatók. Az izomréteget is csatornák rendszere hálózza be, amely a tegument üregrendszerével áll kapcsolatban. A benne áramló folyadék elősegíti a tápanyagok, bomlástermékek szállítását. A glikogénben és lipidekben gazdag folyadékot a testfal izomzatának működése mozgatja.

A proboszcisz a fejben lévő ormányüregbe külön izmok segítségével visszahúzható. A nyaki részen, az ormányhoz két megnyúlt lemniszkusz kapcsolódik, amelyek az üregrendszerrel rendelkező tegumentum betüremkedései (13.1. ábra). A proboszcisz visszahúzásakor magukba fogadják az ormány merevítését szolgáló folyadékot.

13.1. ábra - Archiacanthocephala fajok testfelépítésének vázlata. A: nőstény, B: hím. ad: agydúc, ev: elővesécske, he: here, hs: üregrendszer hasoldali zsákja, ht: üregrendszer hátoldali zsákja, hü: hüvely, iv: ivarnyílás, mé: méh, or: ormány, pá: párzószerv, pe: pete, pf: petefészek, rv: ragadós váladékot termelő mirigy, tb: tegumentum betüremkedése (lemniszkusz), te: tegumentum és a testfal izomzata (Brumpt, Reman nyomán módosítva)

kepek/13.1.abra.png


A buzogányfejű férgeknek nincs bélcsatornájuk, a tápanyagokat a csatornákkal átjárt kültakarón keresztül veszik fel. Egyes molekulák speciális membrántranszport-folyamatok révén, mások pinocitózis segítségével jutnak át a kültakarón. A glükózt és a glikogént anaerob úton bontják le.

Elkülönült légzőszervük nincs. Kiválasztószervük hiányozhat. Ha megtalálható, akkor elővesécske típusú, két lángsejtből és a hozzájuk tartozó elvezető csőből áll.

Idegrendszerük központja a proboszcisz tövében lévő ganglion, amelyből az ormány területére és a test vége felé indulnak ki idegek (13.1. ábra). Érzékelő idegvégződések vannak az ormányon és az ivarnyílás környékén.

Váltivarú állatok, az ivari dimorfizmus a testméret különbségében kifejezett. A hímek mindig rövidebb testűek. Ivarszervük a páros heréből áll (13.1. ábra). Az ivarsejtek a párzótáskából kitüremkedő párzószerven át kerülnek be a nőstény ivarjárataiba. A nőstény petefészkéből levált petesejtek a megtermékenyülést követően egy speciális üregrendszerben fejlődnek, amelynek van egy háti és egy hasi zsákja. A hátoldali üregből a még kevéssé fejlettek a hasoldali üregbe kerülve folytatják fejlődésüket (13.1. ábra). A már fejlettebb, embriót tartalmazók a hátoldali zsákból a méhbe, majd a hüvelybe, innen pedig a külvilágra jutnak (ovoviviparia).

A gazdaállat bélsarával kijutott petéket köztigazdaként szárazföldi rovarok vagy vízben élő rákok vehetik fel. Ha a különböző lárvaalakokat hordozó köztigazdákat a halak, a madarak és az emlősök elfogyasztják, akkor bélcsatornájukban kifejlődik az ivarérett féreg.

Törzs: Buzogányfejűek (Acanthocephala)

Osztály: Spiráltüskés buzogányfejűek (Archiacanthocephala) 13.1. fejezet

Osztály: Sortüskés buzogányfejűek (Palaeacanthocephala) 13.2. fejezet

Spiráltüskés buzogányfejűek (Archiacanthocephala)

Az ide tartozó fajok fejlődése szárazföldön zajlik. Végső gazdáik az emlősök és a madarak, míg köztigazdáik a rovarok.

A buzogányfejű féreg (Macracanthorhynchus hirudinaceus) főleg a legeltetett sertés és a vaddisznó parazitája (13.2. ábra). A hímek testhossza elérheti a 10, míg a nőstényeké akár a 60 centimétert is. Fejlődésnek indult petéi a sertés bélsarával kerülnek ki a külvilágra, ahol további átalakulásukhoz köztigazdára van szükségük. Leggyakrabban a talajban élő bogárlárvák, például a cserebogarak pajorjai veszik fel őket, ahol a petéből kikikelő acanthor nevű lárva (13.2. ábra) átfúrja magát a bélcső falán, és a hemocölben először acanthella, majd fertőzőképes cystacanth lárvává fejlődik. A sertés turkálás közben fertőzött rovarlárvákat fogyaszt, így fertőződik. Ha sok példány telepszik meg a bélcsatornájában, az igen komoly károsodást okozhat. A kifejlett nőstény férgek testüregében akár tízmillió lárva is fejlődhet egy időben.

13.2. ábra - A buzogányfejű féreg (Macracanthorchynchus hirudinaceus). A:acanthor lárva, B: kifejlett alak(Meyer és más szerzők nyomán módosítva)

kepek/13.2.abra.png