Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Százlábúak (Chilopoda)

Százlábúak (Chilopoda)

Hosszú, lapított testű, rendszerint több centiméteres állatok (16.15. ábra). Mintegy háromezer fajuk ismert. Testükön az egyes szelvények jól elkülönülnek egymástól. Fejük határozottan elválik a törzstől. Egy pár csápjuk és lábaik néha igen hosszúak. Fürge állatok. Szájszervük egy pár rágóból (mandibula) és két pár állkapocsból (maxilla) áll. Az első törzsszelvényen található lábpár hatalmas, sarlószerűen hajlott, hegyes fogókészülékké (állkapcsi lábbá) alakult át, melynek tőíze méregmirigyet tartalmaz (16.15. ábra). Ezzel ragadják meg és pusztítják el áldozataikat, majd rágóikkal aprítják fel és továbbítják a szájnyílásba a táplálékot. Külső emésztés is előfordul, amikor a zsákmányra emésztőnedveket bocsátanak, majd a folyós táplálékot felszívják. Egyenes, kevéssé tagolt bélcsatornájukhoz egy pár igen hosszú Malpighi-edény csatlakozik. Tapintószerveik és kémiai érzékszerveik jól fejlettek. Sok faj a ragadozók ellen védekezésül ártalmas anyagokat termel. Egyesek rendkívülien mérgező, a sejtlégzést gátló hidrogén-cianidot (HCN) is képesek előállítani. A hímek spermájukat egy fonalból készített gubóba helyezik. A nőstények ezt a gubót veszik fel az ivarnyílásukba. Posztembrionális fejlődésük történhet szelvényszám-növekedéssel (anamorphosis) vagy kifejléssel (epimorphosis). Annak ellenére, hogy a rovarokhoz hasonlónak tűnnek, semmiképpen sem tekinthetők ezek őseinek. Az avarban, kövek alatt, talajban, komposztban élnek és vadásznak. Rendszerint éjjel járnak zsákmány után. Mint ragadozók, fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági szempontból káros talajállatok létszámának szabályozásában, de a biocönózisok struktúrájának fenntartásában is.

16.15. ábra - A: százlábú (Scolopendra) testfelépítésének, B: egy Scutigera sp. fejének vázlata. ál: állkapcsi láb, cs: csáp, eá: első állkapocs, má: második állkapocs, ml: második járóláb csípője (Meglitsch és Schram nyomán)

kepek/16.15.abra.png


Hazánkban gyakori százlábú a sárgás színű földirinya (Pachymerium ferrugineum). Karcsú, hosszú testű, rövid lábú, ezért aránylag lassú mozgású állat. Avarban, talajban, kövek alatt fordul elő. A barna százlábú (Lithobius forficatus) teste csillogó vörösbarna. Pontszemei csoportosan állnak. Éjszakai állat, ragadozó. Talajlakó rovarokat, ászkarákokat, férgeket eszik. Mindenütt gyakori.

A százlábúakat az ikerszelvényesekkel, valamint a könyvünkben nem tárgyalt villáscsápúakkal (Pauropoda) és szövőcsévésekkel (Symphyla) együtt sorolják a soklábúak (Myriapoda) altörzsébe.