Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Halántékablak-nélküliek (Anapsida)

Halántékablak-nélküliek (Anapsida)

Az osztályba tartozó fajok monofiletikus csoportot alkotnak. Koponyájukon a halántékablak nem figyelhető meg. Az Anapsida fejlődési vonal egyetlen, ma is élő legősibb képviselői a teknősök.

Osztály: Halántékablak-nélküliek (Anapsida)

Rend: Teknősök (Testudines) 17.4.1. fejezet

Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)

Család: Édesvízi teknősfélék (Emydidae)

Megjegyzés: az áttekintő rendszertani felosztás Papp szerk. (1996) nyomán készült. A nyakrejtő teknősök elnevezés onnan származik, hogy fejüket a nyakuk függőleges síkban való S alakú begörbítésével rejtik el a páncélban. A bemutatásra kerülő családon kívül a teljesség igénye nélkül, ebbe az alrendbe tartoznak például a tengeriteknős-félék (Cheloniidae), valamint a díszállatként is tartott alligátorteknős-félék (Chelydridae), szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) és lágyhéjúteknős-félék (Trionychidae). A tárgyalásra nem kerülő nyakfordító teknősök (Pleurodira) fejüket a nyakuk vízszintes síkban történő, oldalra hajlításával húzzák vissza a páncélba. Képviselői például a kígyónyakúteknős-félék (Chelidae).

Teknősök (Testudines)

A teknősök a korábban „hüllők”-nek nevezett osztály legősibb élő képviselőik. A következő fejezetben bemutatásra kerülő pikkelyes hüllőkkel együtt az első igazi szárazföldi gerincesek (jelentőségét és jellemzését lásd ott). A teknősök testét hátpáncél és haspajzs védi. Kialakításában a csontos váz egyes elemei és a bőr képletei egyaránt részt kaptak. Fogak helyett szarukáva borítja az állkapcsaikat. Földünkön mintegy 290 fajuk ismert.

Testüket az irharétegben fejlődő bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, bordákból, a felszínen lévő szarulemezekből kialakult hátpáncél (carapax), valamint a főleg bőrcsontokból és szarurétegből álló mellvért, haspajzs (plastron) védi. A páncélzat szilárdságát az is fokozza, hogy a csontlemezek és a külső szarupajzsok határvonalai nem esnek egybe. A szarupajzsok évről évre növekszenek, így azon növekedési vonalak figyelhetők meg. A szarupajzsok felszíni rétege folyamatosan kopik, egyes fajoknál pajzsonként egyben leválik. A bőr mirigyekben szegény, csak egyes testrészeken (például a hátpáncél és a haspajzs találkozásánál) fordulnak elő jelzőanyagokat, feromont termelő mirigyek.

Az állkapcsokon a fogak helyett szarukáva van. Ez másodlagos vonás, mert az ősi alakoknak még fogaik voltak. A négyszögcsont nem mozdítható. Gerincoszlopukban csak a nyolc nyakcsigolya és a farokcsigolyák kapcsolódnak mozgékonyan egymáshoz. Nyakcsigolyái hátul vájtak (opisthocoel), a hátcsigolyák pedig mindkét oldalukon sima felületűek (biplan). A többi csigolya és a bordák a hátpáncélba olvadtak (17.41. ábra). Az elülső végtag függesztőövéből a kulcscsont és a mellcsont a haspajzsba olvadt be, míg a lapocka a hátpáncélhoz nőtt. Lábaik erősek, a testet képesek járás közben felemelni. Széles végtagjaik vízi életmód esetén az úszást segítik. Lehetnek növényevők vagy húsevők. Nyelvük nem mozgékony, a szájfenékhez lenőtt. A csontpálcél miatt tüdejük légcseréjét a végtagok függesztőöveinek, valamint a has izmainak működése, illetve a járás során fellépő izommozgások végzik. Hallásuk gyenge, de ezt jól fejlett szaglásuk kompenzálja. Jacobson szervük a szájüregben tartott táplálék ízének érzékelésére is szolgál. A hímek párzószerve páratlan. Valamennyi fajuk tojásrakó, tojásaikat a nap melege költi ki. A tojások héja vastag, erős. A fajok egy része vízben él, mások szárazföldiek. A legtöbb faj igen hosszú életű.

A Földünkön ismert 290 fajból hazánkban egyetlen őshonos fordul elő.

17.41. ábra - Mocsári teknős csontos váza, a haspajzs felől feltárva. bo: hátlemezbe beolvadó borda, co: combcsont, cs: csípőcsont, fa: farokcsigolyák, fe: felkarcsont, há: hátcsigolyák, ho: hollócsőrcsont, hp: hátpajzs, kk: kézközépcsontok, ko: koponya, kt: kéztőcsontok, la: lapocka két része, lk: lábközépcsontok, lt: lábtőcsontok, ny: nyakcsigolyák, or: orsócsont, si: singcsont, sk: szárkapocscsont, sp: sípcsont, sz: szeméremcsont, up: ujjperccsontok, ül: ülőcsont (Boulenger, Claus nyomán módosítva)

kepek/17.41.abra.png


Édesvízi teknősfélék (Emydidae)

Ujjaik között kifeszülő úszóhártya segíti a vízben való mozgásukat. Az ide tartozó fajok kloákájából a páratlan, allantoisz eredetű húgyhólyag mellett páros, anális hólyagok alakultak ki, melyek részben folyadéktárolásra szolgálnak. Legfontosabb szerepük azonban a légzésben van, mert falukat gazdag vérérhálózat szövi át, amely képes a hólyagokban lévő folyadék oxigéntartalmát hasznosítani. Ez elősegíti a víz alatti tartózkodást, különösen a téli időszakban, amikor a teknősök a parti fövenybe, az iszapba húzódva telelnek.Tojásaikat az erős farkuk és hátulsó lábaik segítségével ásott üregbe helyezik el. Kiköltésüket a nap melegére bízzák.

A mocsári teknős(Emys orbicularis) a sík vidéki tavak, lassú folyású folyók, holtágak, csatornák nádasaiban fordul elő (17.42. ábra). Inkább éjszakai életmódú. Táplálékát rovarok, halak, kétéltűek képezik, de a dögöket sem veti meg. Hátpáncéljának hossza általában 20 centiméter alatt marad. Védett állat.

17.42. ábra - Mocsári teknős (Emys orbicularis) (Arnold–Burton nyomán)

kepek/17.42.abra.png