Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

A bioszféra

A bioszféra

A Földön található biomokat együttesen bioszférának nevezik. A bioszféra az emberiség otthona. Ez viszonylag zárt rendszer, ami azt jelenti, hogy kapcsolata a környezetével, a világűrrel és a többi égitesttel elsősorban az energiacserében nyilvánul meg, anyagforgalmát tekintve viszont szinte teljesen zárt. Fényenergiát kap a Naptól és hőenergiát ad le a világűrbe.

A bioszféra erősen függ a környezettől, mivel létének alapját a fotoszintetizáló szervezetek képezik. Ezek tevékenysége pedig a fényenergia mennyiségétől és minőségétől függ. Az anyagkicserélődés mértéke a bioszféra és környezete között csekély. A bioszféra biogeokémiai ciklusai majdnem teljesen zártak. Ha egy elem mennyisége hosszú távon megnő vagy lecsökken, akkor az az egész Földre kiterjedő hatásokkal jár. Mindebből következik, hogy a bioszféra elemei nagymértékben függnek egymástól. A magyarországi mezőgazdasági tevékenység pl. befolyásolja az amazóniai őserdők fotoszintetikus aktivitását, ugyanakkor a brazíliai útépítések következményei, az erdőirtások visszahatnak a levegő összetételére Magyarországon.

A bioszféra az élővilág evolúciója során jött létre, és biztosította a benne élő populációk részére az életfeltételeket. A geológiai és klimatikus változások a földet mozaikszerűvé tették. Ennek megfelelően az élővilág elhelyezkedése is ilyen. Hasonló abiotikus feltételek között hasonló életközösségek alakultak ki (konvergens evolúció). Azonos éghajlatú területeken az életközösségek struktúrája, a fajszám, a különböző életformacsoportokba tartozó fajok száma, a diverzitás, a produktivitás, a belső regulációs mechanizmusok között jelentős hasonlóságok figyelhetők meg.

Magyarországon ugyanúgy fontos kártevői a szántóföldi növényeknek a pockok (Microtus sp.),mint pl. az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a két terület életközösségei egészen más fajok populációiból állnak. Hazánkban a mezei pocok (Microtus arvalis), míg az Egyesült Államokban a rövidfarkú pocok (Microtus agrestis) tölt be hasonló funkciót. A fajok eltéréséből következően mind az életközösségek finomabb struktúrájában, mind a működést meghatározó részletfolyamatokban (versengés, mutualizmus, biokémiai kapcsolatok stb.) igen jelentős különbségek ismerhetők fel. Ezért minden életközösség és maga a bioszféra is egyedi és megismételhetetlen.

Egy faj, az ember (Homo sapiens), nagymértékben elszaporodott a Földön, agya különleges képességű lett, ezért rendkívül erős szelekciós nyomást gyakorol a többi populációra és az egész bioszférára. E hatás igen erősen jelentkezik a mezőgazdaságban azáltal, hogy pl. hatalmas területeken a természetes életközösségek helyére sokkal egyszerűbb felépítésű közösségek, mezőgazdasági táblák kerülnek. Ezeknek az életközösségeknek az állandó mezőgazdasági tevékenység következtében nincs hosszú evolúciójuk, ezért a közösségszerveződés természetes hatásai, a természetes szabályozó mechanizmusok csekélyek, vagy hiányoznak, azokat az embernek kellene helyettesíteni. Következésképpen a mezőgazdasági művelésbe vont területeken sokkal gyakoribbak a nagyarányú népességváltozások, gradációk, mint a természetes életközösségekben. A hiányzó sokféleséget pótolni kell. A faji diverzitás növekedését a kisebb táblaméretek, a köztes vetés, a mozaikos táblaelrendezés segíti elő. A faji sokféleség mellett a genetikai sokféleség fenntartása is fontos. A termesztett fajok genetikailag egyformák, a természetes populációk viszont polimorfok. A kártevők szaporodását a termesztett fajok genetikai sokféleségének növelésével is gátolni lehet.