Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

19. fejezet - Természetvédelem

19. fejezet - Természetvédelem

Az emberiség megjelenésével a Földön addig kialakult élő- és élettelen környezet folyamatosan változott. Az emberiség fejlődésének az alapját mindig a környezeti tényezők határozták meg: a környezet erőforrásainak minősége és mennyisége, az ezekhez történő hozzáférés. A földi bioszféra fejlődésének – földtörténeti léptékben – legutolsó időszakában kialakult emberi civilizáció igen rövid idő alatt megváltoztatta környezetét, olykor jóvátehetetlen károkat okozva. A civilizációs hatásokra a természeti folyamatok jelentős változása és felgyorsulása lényegesen eltérő összetételű élővilágot eredményezhet.

Az élőlények az élet kialakulása óta folyamatosan változnak. Egyes fajok kipusztulása és eltűnése, más fajok, élőlénycsoportok megjelenése az evolúciós folyamatok természetessége a földi élet, a biológiai sokféleség alapja.

A földtörténet során kialakult bioszféra növény és állatfajai folyamatos átalakuláson estek át, egyes fajok, fajcsoportok eltűntek, mások megjelentek az evolúciós és adaptációs változások függvényében. Az eddigi feltételezések szerint a Földön az élet kialakulása, mintegy 3,5–4 milliárd év óta, 100–250 millió faj alakult ki, de ezek több mint 90%-a eltűnt, kihalt. A jelenleg élő fajok számát 3–5 millióra becsülik, ezek nagy része azonban még ma is ismeretlen.

A fajok átalakulása egészen az utóbbi évszázadokig természetes folyamatok következménye, melyek sebessége eltérő. A földtörténet során bekövetkező változások, ökológiai krízisek következtében történő fajpusztulások természetesnek vehetők.

Az utóbbi néhány évszázadban az emberi tevékenység közvetlenül vagy közvetett módon drámaian felgyorsította egyes élőlények populációinak pusztulását, amely számos faj teljes kihalásához vezetett. 1600 és 1900 között bizonyíthatóan 75 állatfajt pusztított ki az ember, nagyrészt madarat és emlőst. A XX. században ismét több mint 70 madár és emlősfaj került a kipusztult fajok listájára, s még becsülni sem lehet azon fajok számát, melyek eltűntek mielőtt a tudomány megismerte volna ezeket.

A természetes fajpusztulás sebessége a 65 millió évvel ezelőttre tehető dinoszauruszok „hirtelen” kihalásánál sem volt gyorsabb, mint 1 faj 1000 év alatt. Az 1970-es években feltételezett fajkipusztulás üteme, rendkívül felgyorsulva már elérhette az 1000 fajt is évenként.

Egyes előrejelzések szerint ez az ütem tovább gyorsulhat Az emberi tevékenységgel közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba hozható fajpusztulásnak számos oka lehet. A legtöbb kipusztult vagy a kihalás szélére sodródott faj esetében sem lehet egyértelműen a kipusztulást, állománycsökkenést egyetlen okra visszavezetni. A növény- és állatfajok eltűnésének okai átfedhetik egymást. Az élővilágra ható több, kedvezőtlen tényező együttes hatásainak eredménye a rohamosan csökkenő faji sokféleség, az eltűnőben lévő, veszélyeztetett fajok sokasága. A következőkben csak néhány olyan tényezőt sorolunk fel, melyek a kipusztulással leginkább kapcsolatba hozhatók.

Természetes élőhelyek eltűnése, átalakulása. A legszembetűnőbb változás a bioszférában, amely az erdők irtása, a belterjes, intenzív mezőgazdasági tevékenység, vízrendezés, emberi települések kiterjedése, bányaművelés, különböző közlekedési létesítmények és számos egyéb tényező formájában az élővilágot leginkább veszélyeztető komplex hatások forrása.

Környezetszennyeződés. A természetes élőhelyek beszűkülése nagyrészt a környezet szennyezésének a következménye. A civilizáció fejlődésével párhuzamosan a környezetszennyezés és pusztítás rendkívüli méreteket öltött. Az emberiség a levegő, víz és talaj együttes szennyezésével a földi élővilág globális méretű pusztulását gyorsítja. A környezetszennyezés legszembetűnőbb típusa közé tartozik az olajszennyeződés („olajpestis”), vegyszerek alkalmazása, ipari és közlekedésből származó nehézfémterhelés, radioaktív szennyeződés, a légkör összetételének megváltozása, az átlaghőmérséklet növekedése, kémiailag agresszív gázok kibocsájtása miatti ózoncsökkenés, hulladék felhalmozódás.

Kereskedelem. A Föld számos országában virágzó állat és növénykereskedelem számos faj állományát csökkentette jelentősen. Különösen jelentős a madarak illegális befogása, kereskedelme, amely főképpen a meleg, trópusi éghajlaton élő fajokat érinti. Ezek iránt rendkívül nagy a kereslet, de a szakszerűtlen befogás, tárolás, szállítás közben a fogságba esett példányok nagy része elpusztul, ez újabbak befogását eredményezi. Becslések szerint évente több millió madarat fognak be kereskedelmi célzattal engedély nélkül, ami néhány fajt csaknem a kipusztulás szélére sodort (pl. papagájfajok). Ugyancsak veszélyeztetettek a kereskedelem miatt egyes rovarfajok és növények, valamint emlősök is.

Vadászati, halászati tevékenység. Az állatvilág pusztulásának egyik, néhány faj esetében csaknem egyértelmű oka a korlátlan vadászat (pl. észak-amerikai vándorgalamb, amerikai bölény, európai hód, medve, ragadozó madarak). A vadászati kultúra országonként és földrészenként is igen eltérő. Napjainkban is folyik Dél-Európában a vonuló énekesmadarak igen jelentős pusztítása, s mérhetetlen károkat okoznak az afrikai kontinensen a nagy emlősöket pusztító orvvadászok. Hazánkban és Közép-Európában egyetlen faj kipusztulása sem hozható teljesen egyértelműen összefüggésbe a vadászattal, s a vadászat és a természetvédelem között egyre inkább csökkennek az érdekellentétek.

A halászat akkor vált igazi pusztító tevékenységgé, amikor a korszerű eszközök egyre tökéletesebb formában eredményeztek a világtengereken zsákmányt. Különösen a cetfélék állománycsökkenése, valamint egyes térségekben a lazac, s más halfajok eltűnése egyaránt az üzletszerű versengéssé fejlődött intenzív halászat következménye.

A természetes flóra és fauna összetételének átalakítása. Emberi tevékenység következtében egyes területekre számos olyan növény és állatfaj került, mely eredetileg nem volt ott őshonos. A betelepítések és behurcolt fajok az eredeti élővilágot, ennek egyes fajait jelentősen veszélyeztethetik mint ragadozók, konkurensek vagy a genetikai állomány változatosságának csökkentői (pl. méhlepényes emlősök Ausztráliában, észak-amerikai halfajok Európában).

A fentieken kívül egyéb pusztító tényezők is léteznek, a felsoroltak csak a legjelentősebbek e szomorú folyamatban.

A természeti értékek pusztulásának felismerésével késve ugyan de, megjelent a természeti értékek megőrzésének, védelmének gondolata is. A védelem alapvető, legfontosabb eszköze a jogi szabályozás. Jogi szabályozás nélkül nincs természetvédelem, s ugyanúgy nem valósulhat meg ez a megfelelő hatósági szervezet, szakigazgatási szervek létrehozása nélkül sem!

Természetvédelmi fogalmak

A természetvédelem a természet élettelen és élő tudományos, kulturális és egyéb szempontból fontos értékeinek, területeinek a megóvását, fenntartását, helyreállítását és részbeni bemutatását jelenti.

A természetvédelem célja sokrétű:

• természeti értékek, területek, tájak megóvása, fenntartása

• természeti értékek, a fennmaradásukra szolgáló környezet helyreállítása (rekonstrukciója)

• tudományos kutatások elősegítése

• természeti értékek bemutatása, az ismeretterjesztés és közművelődés elősegítése

• történelmi és kultúrtörténeti emlékhelyek környezetének megóvása, fenntartása

• a vadon élő növény és állatfajok génkészletének védelme, az ehhez szükséges területek fenntartása, megóvása.

A fenti természetvédelmi célok csak akkor valósulhatnak meg, ha a természetvédelem az alábbi feladatainak eleget tesz:

• megállapítsa a természetvédelem szempontjából fontos természeti tájak, területek, tárgyak, növény és állatfajok körét és azokat védetté nyilvánítsa

• feltárja a védetté nyilvánított területeket, a növény és állatfajokat veszélyeztető jelenségeket, hatásokat és tevékenységeket

• megőrizze a védett területeket, fajokat a különböző károsító hatásokkal szemben, az esetlegesen bekövetkező károsodások mértékét lehetőség szerint csökkentse

• védett természeti területeket, értékeket az utókor számára megőrizze, ezek szakszerű fenntartásáról, helyreállításáról gondoskodjék.

A természetvédelem értékcsoportjai hazánkban:

• földtani értékek (pl.: barlangok, víznyelők, sziklaalakzatok, ásványok, ősmaradványok)

• víztani értékek (pl.: forrás, láp, mocsár, természetes és mesterséges tó, vízesés)

• növénytani értékek (pl.: természetes növényfajok, társulások)

• állattani értékek (pl.: természetes állatfajok, társulások, őshonos háziállatfajok és fajták)

• tájképi értékek (pl.: természetes tájak, tájformációk)

• kultúrtörténeti értékek (pl.: élőállat-, növénygyűjtemények, földrajzi pontok, népi építészeti emlékek stb.)

Az ember bioszférára gyakorolt káros hatásaival szemben, a még megmenthető területek, fajok fennmaradása érdekében kifejtett tevékenység összességét is természetvédelemnek nevezzük.

A Földön a céltudatos, tényleges természetvédelem kezdete a világ első nemzeti parkjának megalapításától, 1872-től számítható. Ekkor hozták létre Észak-Amerikában a Yellowstone Nemzeti Parkot, s ez jelentette az első nagyobb jelentőségű gyakorlati természetvédelmi intézkedést. Az azóta eltelt időszak alatt mintegy 120 országban alakítottak ki nemzeti parkot vagy azzal azonos elbírálás alá eső területeket, melyek száma így kb. 5 ezer lehet. Földünk szárazföldi területein a természetvédelmi oltalom alatt álló területek aránya kb. 1%. A jelenleg létrehozott nemzeti parkok összes területe becslések szerint több millió km2.