Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

A magyarországi természetvédelmi értékcsoportok:

A magyarországi természetvédelmi értékcsoportok:

A természetvédelmi értékek jellegük szerint az alábbi csoportokba sorolhatók:

• Földtani értékek: barlangok, töbrök, víznyelők, őskövületek, földtani szelvények, feltárások, sziklaalakzatok egyéb geomorfológiai és egyes földrajzi értékek (hegy, völgy, sziget, félsziget, homokbuckák).

• Víztani értékek: forrás, patak, folyó, tó, mocsár, láp, víztározó, halastó, vízesés.

• Növénytani értékek: erdő, erdősáv, facsoport, növénytársulás, növényfaj, botanikus kert, arborétum, park.

• Állattani értékek: gerinctelen és gerinces állatok társulásai, populációi, egyedei, fejlődési alakok, élőhelyük.

• Tájképi értékek: természetes vagy ahhoz közeli kultúrtáj, régészeti feltárások, műemlékek és ezek környezete.

• Kultúrtörténeti értékek: történelmi, irodalmi, néprajzi emlékhelyek, ipartörténeti, agrár, művészeti, régészeti értékek, s az ezeket bemutató helyek.

Hazánkban az első természetvédelmi területet 1939-ben a debreceni Nagyerdő egy részének védetté nyilvánításával hozták létre.

A hazai természetvédelmi gyakorlat területtel és terület nélkül védett természetvédelmi értékeket különböztet meg. A területtel védett értékek fogalmába a nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és természeti emlék tartozik.

A nemzeti park az ország olyan jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott nagyobb kiterjedésű területe, tájegysége, ahol a növény és állattársulások, a tipikus földfelszíni formakincsek összessége tudományos, kulturális és idegenforgalmi szempontból különleges jelentőségű. A nemzeti parkok kijelölésénél nemcsak hazai, hanem a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) előírásait is be kell tartani, mely szerint nemzeti parkoknak tekinthető az a nagyobb kiterjedésű védett terület, amely

• 1000 ha-nál nagyobb,

• ahol a gazdálkodás alig jellemző, vagy ez nem változtatta meg lényegesen a táj arculatát, a tipikus növény és állattársulások, a jellegzetes felszíni formakincsek, tájképi értékek tudományos, kulturális, oktatási-nevelési és idegenforgalmi szempontból kiemelt jelentőségűek,

• amelyet az adott ország legmagasabb természetvédelmi hatósága vagy más illetékes szerve védetté nyilvánítja, jogilag biztosítva a nemzeti park létrehozását, a védetté nyilvánított terület biológiai, földrajzi, kulturális értékeinek védelmét, megakadályozva a terület kedvezőtlen vagy az eredeti arculatának megváltoztatását, más célra történő igénybevételét,

• amely szabályozott módon biztosítja a terület egészének vagy kijelölt részének oktatási, nevelési kulturális és idegenforgalmi célból történő látogatását. Hazánkban 2002-ig 10 nemzeti park létesült.

A tájvédelmi körzet nagyobb területet jelent, melyre azonban csak hazai előírások vonatkoznak, területi kiterjedési korlátozás nélkül. A tájvédelmi körzetek természetvédelmi értékek valamint tipikus természeti tulajdonságok megőrzésére és fenntartására szolgáló területek. Fő feladatuk a táj természetes és mesterséges alkotóelemeinek egyensúlyban tartása, a településfejlesztés, idegenforgalom kedvezőtlen hatásaival szemben. A tájvédelmi körzetekben a táj eredeti arculatát lényegesen meg nem változtató gazdasági és egyéb tevékenység megengedett, különösen a természethez közeli gazdálkodási módok (erdő-, legelő-, rét- és nádgazdálkodás), amelyek lehetővé teszik a természetközeli növény- és állattársulások fennmaradását. Területükön viszont csak részben lehetséges a védett táj jellegét alapvetően megváltoztató tevékenység (pl. ipartelepítés, bányanyitás, szennyező létesítmények kialakítása, parcellázás). A tájvédelmi körzetek kiemelten fontosak a természetjárás, az idegenforgalom, üdülés szempontjából. Hazánk első tájvédelmi körzetét, a tihanyit, 1952-ben jelölték ki. A tájvédelmi körzetek száma 38 (2003), összes kiterjedésük csaknem 350 000 ha. A legkisebb területű az alig 140 hektáros hollókői, a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet viszont több mint 20 000 ha.

A természetvédelmi területek egy vagy több természeti, növénytani, állattani, tájképi víztani, földtani, kultúrtörténeti szempontból jelentős érték megőrzésére, fenntartására kijelölt területek, melyek helyi vagy országos jelentőségűek lehetnek. Ezeket a kategóriákat a védetté nyilvánító hatóság állapítja meg. E területek igen nagy jelentőségűek egy-egy ritka, kiveszőfélben lévő élőlény állományának, populációinak fenntartásában, tekintve, hogy a jogi védelem önmagában még nem lehet elegendő a veszélyeztetett fajok megmentése érdekében. Az élőhelyek védelme azonban biztosíthatják ezt.

A védett területek látogatási lehetőségek alapján lehetnek:

• zárt (nem látogatható),

• korlátozottan látogatható,

• szabadon látogatható.

A zárt területek ökológiailag rendkívül sérülékeny élőhelyek, ritka és veszélyeztetett növény és állatfajok olykor utolsó élőhelyei. Ezek csak indokolt esetekben a tudományos és oktatási célból engedéllyel látogathatók.

A korlátozottan látogatható területeken a belépés külön feltételekhez kötött, időben és területrészeken, vagy a korlátozás járművekre vonatkozik. Többnyire madártani értékek, barlangok látogatásánál léteznek korlátozások.

A szabadon látogatható területeken (pl. arborétumok) a természet megóvása mellett a belépés nem szabályozott.

Természeti emlék lehet egy különleges természeti képződmény, amelynek a területi kiterjedése a védett értékhez nézve is csekély (pl. egy fa, facsoport, fasor, forrás, sziklaalakzat, földtani szelvény, barlang).

Terület nélküli védettséget élveznek egyes növény és állatfajok. A védettséget élvező fajok csoportját a hazai természetvédelemben először már 1901-től a madarak képezték. 1974-től a madarakon kívül más gerinces fajok is (96 faj) törvényes oltalmat kaptak, s ettől kezdve állapították meg az egyes fajok eszmei értékét. 1982-től kezdve növényfajok, gerinctelen és gerinces állatok kerültek védelem alá, kétféle védettségi fokozatban (védett, fokozottan védett). A védett élőlények köre 1993-ban tovább bővült. Védettek lehetnek tudományos, kulturális vagy más közérdekből az arra érdemes növény és állatfajok, ezek társulásai, különleges értéket képező növénytelepítések, ritkuló ősi háziállatfajták.

19.1. táblázat - A növény- és állatfajok védelme Magyarországon(a 13/2001. KVM rendelet alapján)

 

Ismert fajok száma

Magyar-országi fajok száma

Mo-n védett fajok 2001-től

Mo-n fokozottan védett fajok 2001-től

Mo-n védett fajok összesen 2001-től

Az EU-ban természet védelmi szempontból jelentős fajok

Növények

350 000

3 000

632

63

695

498

Mohák

25 000

589

78

78

Harasztok

13 000

60

42

1

43

20

Nyitvatermők

640

8

1

1

1

Zárvatermők

311 360

2 343

512

61

573

477

Állatok

1 250 000

42 000

828

137

965

567

Gerinctelenek

1 205 000

41 460

450

32

482

47

Körszájúak

2

2

2

Halak

22 900

81

27

5

32

7

Kétéltűek

3 000

16

18

 

18

38

Hüllők

6 300

15

12

3

15

70

Madarak

8 700

361

280

81

361

329

Emlősök

4100

83

41

14

55

76

Gerincesek összesen

45 000

541

378

105

483

521

Mindösszesen

1 600 000

45 000

1460

200

1660

1066


A természetvédelem jogi szabályozásának főbb elemei (Csepregi alapján. In.: Kalotás, 2000)

A törvényesen védett fajok „védett” és „fokozottan védett” besorolást kaphatnak. A védett és fokozottan védett élőlény védettségének hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi fejlődési formájára (pete, lárva, báb, tojás, fióka, kifejlett állat) bármely állapotára (élő vagy elpusztított egyed, preparátum). Védett állatfaj egyedének begyűjtésére, befogására, elejtésére természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

Minden védett faj törvényes eszmei értékkel védett. Az eszmei érték az adott faj forintban kifejezett értéke. Ennek mértéke többször változott, a legutolsó 13/2001. sz. miniszteri rendelet értelmében az alábbi:

• védett növények eszmei értéke 2, 5, vagy 10 000 Ft-ig terjed

• a fokozottan védett növényfajok eszmei értéke 30, 50, vagy 100 000 Ft lehet

• a védett állatok eszmei értéke 2, 5, vagy 10 000 Ft

• a fokozottan védett állatok 100, 250, 500 000, vagy 1 000 000 Ft közötti. Védett és fokozottan védett fajok károsítói a természetvédelmi eljárás során az eszmei érték összegéig is felelősségre vonhatók, a törvényben meghatározott más szankciók mellett. A legmagasabb eszmei értékkel került besorolásba a réti sas, parlagi sas, békászó sas, kerecsensólyom, túzok, kis lilik és a vékonycsőrű póling.

Magyarországon az 1994-ben megjelent Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció újrafogalmazta a természetvédelem alapelveit, amelyek az alábbiak:

Holisztikus elv: a természetvédelmet nem lehet pusztán a „kiválogatott” és különlegesen védetté nyilvánított természeti értékekre korlátozni. Az egyes természeti rendszereket általában kell védelemben részesíteni, és a lehetséges megkülönböztetett védelmi formákat érvényesíteni.

Folyamat elv: a természet állapotának a megőrzése nem egy adott időbeni helyzet konzerválását, hanem a természeti rendszer tényleges folyamatosságát biztosítja, az ún. funkcionális épség biztosításának érdekében.

Komplementer elv: a környezetvédelem és a természetvédelem két egymást kiegészítő tevékenység. Ezek cselekvési sorrendiségét, stratégiáját és intézkedési tervét – a mellérendeltség és egyenrangúság elvével – szorosan össze kell hangolni, mert a két terület tevékenysége kölcsönösen hat egymásra.

Az elengedő méret elv: A védendő természeti értéknek, területnek elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy a természeti rendszerek folyamatos működését biztosítják és a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges populációméret is garantálva legyen.

Globális szemlélet elv: amely értelmében a természeti rendszerek működésével kapcsolatos elveket a helyi, regionális és régiók feletti stratégiákban is érvényesíteni kell.

A fenntartható természeti és racionális tájhasználat elve: rögzíti, hogy a természetvédelmi stratégiáknak törekedniük kell az ésszerű területi arányok meghatározására a humán környezet, a természeti gazdálkodás és a védett természeti területek között. Ezzel biztosítható és optimalizálható a természeti erőforrás és tájhasználat anélkül, hogy a természeti értékek lényegesen leromlanának.

Az előbb felsoroltakon túl további elvek is helyet megjelentek (pl. használó fizet elv,

a károsító többet fizet elv).