Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Az 1996. évi LIII. sz. törvény

Az 1996. évi LIII. sz. törvény

Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről szóló törvény megjelent a Magyar Közlöny: 1996. évi 53. számában. A törvény hat részben összegzi a természet védelmére vonatkozó szabályokat. A szabályozás fő alapelve a biológiai sokféleség megőrzésén keresztül a természet egészének védelme. Ennek úgy kell megvalósulni és a természeti erőforrásokkal úgy kell gazdálkodni, hogy az ne veszélyeztesse a természet megújuló és önfenntartó képességét. A törvény szelleme elvárja az egész társadalomtól, hogy a megvalósításában a tőle elvárható módon és mértékben vegyen részt.

• Az I. részben a természet védelmére vonatkozó általános szabályokat tárgyalja. Meghatározásra kerül a törvény célja, a természetvédelem feladata, a törvény hatálya, és a legfontosabb alapfogalmak rövid értelmezése.

A II. rész a természeti értékek és területek megőrzésére, főként a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területekre vonatkozó általános védelmi és eljárási szabályokat összegzi.

◦ A tájvédelem egyik jogi tárgya a táj, amely a természet részét képező, rendkívül összetett természeti egység, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erőforrások és a mesterséges környezeti elemek. A törvény rendelkezik a táj jellege, az egyedi tájértékek esztétikai megóvásáról is.

A vadon élő élővilág általános védelme körében a törvény külön szabályozza az őshonos, a behurcolt, vagy betelepített, a tájidegen élő szervezetek, a halászható és vadászható hal- és vadfajok védelmét.

◦ Meghatározásra kerül a természeti területek köre, kijelöli azok jegyzékének összeállítását és legkésőbb két éven belüli közzétételét.

◦ Az élőhelyek általános védelme részben találhatók – olyan általános szabályok is, amelyeket az erdő-, mező-, nád-, hal- és vadgazdálkodási tevékenység, az erdőtelepítés és gyepgazdálkodás, és a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználása során érvényesíteni kell.

◦ Külön fejezetek vonatkoznak a – tájvédelmet, továbbá az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások és az élővilág megóvását is szolgáló – földtani természeti értékek (pl.:felszínalaktani képződmények, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok) általános védelmére.

• A III. rész a természeti területek és értékek kiemelt oltalmát értelmezi. Tartalmazza a védetté nyilvánítási eljárás, a növény- és állatfajok, társulások, valamint a barlangok és ásványi képződmények védelmének szabályait, valamint meghatározza a védett természeti területek és a védőövezet fogalmát.

• A IV. részben rögzítik a természet védelmének szabályát. E szerint ez a tevékenység olyan magatartási mód, amely tudományosan megalapozott, eszközrendszerében és az egyes jogalanyokra vonatkozó kötelezettségek, feladatok kialakításában részletesen kimunkált. Ennek megvalósítása érdekében Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet kell készíteni.

Ennek végrehajtására további terveket kell készíteni, melyek közül kiemelendő a védett természeti területek fenntartását biztosító természetvédelmi kezelési terv. A törvény továbbá részletesen szabályozza a természet védelmének szervezeti felépítését (állami- és önkormányzati feladatok, állampolgári részvétel, az ügyész szerepe). Meghatározza a Természetvédelmi Őrszolgálat kialakításának feltételeit, meghatározza az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer részeként működtetett, a természet védelmével kapcsolatos egységes információs rendszert.

• Az V.rész a természet védelmével kapcsolatos tulajdonjogi rendelkezések, a támogatási formák és a kártalanítás alapvető szabályait összegzi, a természet védelmének közgazdasági szabályozóira vonatkozó rendelkezések mellett.

A VI. rész az eljárási és felelősségi szabályokat határozza meg. Így, ha a jogszabályban meghatározott tevékenység megkezdése környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött, annak részeként természeti állapotfelmérést kell készíteni. Szabályozza a természetvédelmi bírság jogintézményét. Az ilyen jellegű eljárást, a mérték és megállapítás módjának szabályozását további kormányrendeleti szintre utalja.

Fontosabb nemzetközi természetvédelmi egyezmények

(Csepregi alapján. In: Kalotás, 2000)

Ramsari szerződés (Ramsar, 1971)

Az 1979. évi 28. törvényerejű rendelettel került kihirdetésre „A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről” szóló, Ramsarban (Irán), 1971. február 2-án elfogadott egyezmény, amelyet 1982-es és 1987-es módosításokkal egységes szerkezetben kihirdette az 1993. évi XLII. törvény. Az egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzése, ezek bölcs hasznosításának elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megteremtése. Az egyezmény, kimondja az ember és környezete közötti kölcsönös kapcsolat és a sértetlen bioszféra ökológiai jelentőségét, kimondja: a vízimadarak időszakos vándorlásuk során országhatárokon repülnek át, ezért ezeket nemzetközi értéknek kell tekinteni. Az egyezményből a szerződő felekre háruló néhány fontos kötelezettség:

• A szerződő felek általában kötelesek a vadvizek (vizes élőhelyek) védelméről gondoskodni.

• Az egyezmény aláírásakor (csatlakozáskor) legalább egy vadvizet (vizes területet) – az egyezmény által létrehozott „Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek jegyzékébe” jelölni. A szerződő felek által jelölt területnek az egyezményben meghatározott kritériumoknak meg kell felelnie.

• A vadvizekkel (vizes élőhelyekkel) kapcsolatos különböző terveket úgy kell elkészíteni, és megvalósítani, hogy azok elősegítsék a területek ésszerű hasznosítását és ökológiai jellegének megőrzését. Abban az esetben, ha a területek ökológiai jellege emberi behatás következtében megváltozik, erről a tényről az Egyezmény Titkárságát tájékoztatni kell.

• A vizes területek – különösen a jegyzékben szereplők – védetté nyilvánításával is elősegítendő megőrzésük, továbbá gondoskodni kell a területeket kezelők továbbképzéséről is.

Hazánkban 21 terület (2003) közel 150 000 ha területtel tartozik az Egyezmény hatálya alá.

Egyezmény a világ kulturális- és természeti örökségéről (Párizs, UNESCO, 1972.)

Az egyezmény első része a nemzetközi szerződés megkötését indokolja, majd ezt a világörökség kulturális és természeti részét képező fogalmi meghatározások követik. Ezek védelme – az egyezmény értelmében – az egyes nemzetek és a nemzetek közösségének közös kötelessége.

Az aláíró államok kötelezték magukat a világörökségnek nyilvánított értékek különös védelmére, ezt szolgáló szervezet létesítésére és fenntartására, valamint működtetésére, tudományos, műszaki, jogi, pénzügyi gondoskodásra, tartózkodásra minden kártételtől, s a fenti célok megvalósítása érdekében nemzetközi együttműködésre és kölcsönös segítségnyújtásra.

A világörökség értékeinek felügyeletére az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Bizottsága (UNESCO) keretében állandó kormányközi bizottságot hoztak létre „Világörökség Bizottsága” elnevezéssel.

A Világörökség Bizottsága és az egyezményben részes államok jegyzéke alapján elkészíti a „Világörökség jegyzéke” listát, a kulturális, és a természeti értékekre vonatkoztatva az ellenőrzés és a felügyelet hatékonyságának biztosítására.

• 2001-ben 312 világörökség érték szerepelt a listán, ezek közül 75 a természeti kategóriából.

A kitűzött feladatok pénzügyi feltételeinek biztosítására az egyezmény „Világörökségi Alap”-ot hozott létre. Ez alacsony kamatú, hosszú lejáratú, vagy teljesen kamatmentes kölcsönnel, akár vissza nem fizetendő támogatással segíti az egyezményt aláírt államokat a Világörökség megőrzésében.

Az egyezményhez Magyarország 1985. június 15-én csatlakozott. Magyarországi világörökség értékek: A Budai Várnegyed, a budapesti Andrássy út épületegyüttesei, Hollókő, az Aggteleki-barlangrendszer, a Pannonhalmi Apátság, a Hortobágy, a pécsi Ótemető, a Fertő környéke és a Tokaj-hegyaljai borvidék (2002).

Egyezmény „A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről” (Washington, 1973)

Magyarország csatlakozásának az ideje 1985. Ezt az 1986. évi 15. törvényerejű rendelettel hirdettek ki. Az egyezménnyel kapcsolatban új szabályozás lépett életbe, amelyet hazánk is kihirdetett 2003-ban. Az egyezmény fő célja, hogy a Föld természeti értékeinek nem pótolható részét jelentő, veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajokat megóvja a kereskedelmi célú mértéktelen kihasználástól, a jelen és jövő nemzedékek számára fenntartsa. Kialakítsa az ezekhez szükséges nemzetközi együttműködés rendszerét. A fentiekben megfogalmazott célokat elsősorban az egyezmény hatálya alá tartozó fajok természetes élőhelyén és környezetükben lehet a leginkább biztosítani. Az egyezmény a kívánt célokat indirekt módon és eszközökkel (korlátozás, tilalom) érheti el.

Az egyezményben három függelék sorolja fel a kereskedelmi korlátozás hatálya alá tartozó fajokat. Az I. függelékben a kipusztulással közvetlenül fenyegetett, a II. függelékben az aktuálisan veszélyeztetett, a III. függelékben pedig bármely részes állam által veszélyeztetettnek tartott fajok felsorolása szerepel. Az egyezményt elfogadó felek az alábbi kötelezettségeket vállalják:

• Az egyezmény által meghatározott kereskedelmi engedélyezési rendszer betartása és betartatása. I. függelékben szereplő fajok exportját, importját, reexportját, a nyílt tengerről való behozatalát az egyezmény szigorú feltételekhez (pl.:többek között hatósági engedélyhez) köti. Hasonló, de valamivel enyhébb szabályok irányadóak a II. és III. függelékbe felvett fajokra is.

• A tagállamoknak ki kell jelölniük egy ún. Igazgatási Hatóságot, amely az egyezményből fakadó engedélyezési és egyéb hatósági feladatokat ellátja.

• Az Igazgatási Hatóság nyilvántartást vezet az I., II. és III. függelékben szereplő fajok kereskedelmi forgalmáról, az egyezmény végrehajtásáról és erről az egyezmény titkárságát évente tájékoztatja.

• A részes állam területére a jogellenesen behozott – egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedeit elkobozza, ezeket a példányokat az egyezmény előírásainak megfelelően elhelyezi, és az élő állatok elhelyezése érdekében nemzetközi pontot létesít vagy jelöl ki;

• Tájékoztatja a közvéleményt az egyezmény jelentőségéről, végrehajtásáról;

A tagállamok az egyezmény végrehajtása érdekében saját jogszabályokat is alkothatnak, amelyek akár szigorúbb előírásokat is tartalmazhatnak, mint az egyezményben előírtak.

Hazánkban több faj is az egyezmény hatálya alá esik (pl.: farkas, kerecsensólyom, vidra).

Hazánk 2002-ben rendeletben szabályozta a Washingtoni Egyezmény végrehajtását.

Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről (Bonn, 1979)

Az egyezményhez Magyarország csatlakozásának időpontja 1983. A csatlakozást az 1986 évi 6. sz. törvényerejű rendelettel hirdetette ki.

• Az egyezmény célja, hogy megteremtse a nemzetközi jogi kereteket a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelmére, azok teljes vonulási útvonalán, mivel azok a Föld természetes rendszereinek pótolhatatlan részét képezik. Az egyezmény szempontjából vándorlónak kell tekinteni azokat a vadon élő állatfajokat, melyek egyedei bizonyos időközönként és rendszerességgel és előre jelezhetően egy vagy több országhatáron átlépnek. Az egyezmény I. függelékében a veszélyeztetett vándorló fajok felsorolása található. Az itt felsorolt fajokat egész elterjedési területükön egészben vagy részben a kipusztulás veszélye fenyegeti.

A II. függelékben szereplő fajok védelmi helyzete kedvezőtlen és ezt az egyezménnyel kedvezően lehetne befolyásolni. Az egyezményből fakadó kötelezettségek:

• Az egyezmény részes országai biztosítják az I. függelékben felsorolt vándorló fajok azonnali védelmét, az esetleges kipusztulások elhárítása szempontjából fontos élőhelyek megőrzését, illetve élőhelyeik helyreállítását, továbbá vándorlásukat jelentősen gátló tevékenységek, akadályok káros hatásának a megelőzését, kiküszöbölését, ellensúlyozását vagy minimalizálását.

• Az I. függelékben felsorolt fajokat illetően kötelezettség a tényleges veszélyeztető, potenciális veszélyeztető tényezőknek a csökkentése. Ugyancsak kötelezettséget jelent az I. függelékben szereplő fajokat veszélyeztető nem őshonos fajok betelepülésének vagy betelepítésének ellenőrzése, illetve a már betelepített, betelepült fajok állományának felmérése, az állomány esetleges felszámolása.

• Az egyezmény a II. függelékben szereplő vándorló fajok védelme és gondozása érdekében az előírások kevésbé szigorúak. Az ide sorolt fajok védelme – nemzetközi együttműködés keretében, elsősorban külön megállapodások megkötésével – a részes felek feladata.

• A Bonni Egyezményhez kapcsolódik „Az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről” szóló megállapodás, melynek hazai közzétételére 1994-ben került sor. Az egyezmény Magyarországot bízta meg a vándorló denevérekkel kapcsolatos védelem kidolgozására.

Egyezmény Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (EURÓPA TANÁCS, Bern, 1979)

1979. szeptember 19-én Bernben fogadta el az Európa Tanács ezt az európai regionális egyezményt. Magyarországon az egyezményt 1990-ben hirdette ki.

Az egyezmény célja az állat- és növényfajok és különösen természetes élőhelyeik számára a védelem alapvető elemeinek biztosítása, a veszélyeztetett fajok esetében a kiemelt védelem kialakítása, valamint a természetvédelmi érdekek érvényesítése az ágazati tervezési rendszerekben és politikákban.

• Az egyezmény I. fejezete az általános védelmi követelményeket, II. fejezete az élőhelyek védelmének, III. fejezete a fajok védelmének, IV. fejezete pedig a vándorló fajok védelmének speciális elveit, szabályait határozza meg. Az egyezményt négy függelék egészíti ki. Az első és a második felsorolja azokat a növény, illetőleg állatfajokat, amelyeknek a szándékos pusztítását, zavarását stb. tiltja, a harmadikban pedig azoknak a fajoknaka felsorolása található, amelyek hasznosítása, meghatározott feltételek mellett, külön engedéllyel lehetséges. A negyedik függelék a madarakkal és az emlősökkel kapcsolatos tiltott befogási eszközöket és módszereket sorolja fel.

• Az egyezménnyel kapcsolatban hazánk egyesfajok esetében fenntartásokat tett (pl.: hörcsög). A hazai vadászati szabályozás részben alkalmazza a IV. függelékben felsorolt tiltásokat (pl.: automata öntöltő vadászfegyverek használatának korlátozása, fényszóró használat, mozgó járműről történő vadászat tilalma).

Egyezmény A biológiai sokféleségről (Rio de Janeiro, 1992)

A Magyarország által is elfogadott természetvédelmi tárgyú, globális nemzetközi szerződés a Rio de Janeiróban, 1992. június 5–14. között aláírt, egyezmény, amelyet hazánk az 1995. évi LXXXI. sz. törvénnyel hirdetett ki.

• Az egyezmény alapvető célja az élővilág – beleértve a növény- és állatfajokat, élőhelyeket, mikroorganizmusokat – védelme, a biológiai sokféleség, sokszínűség és a genetikai sokféleség megőrzése.

Az aláíró országok főként azt vállalták, hogy gondoskodnak a természetes élőhelyek védelméről, az egyes fajok önfenntartó populációinak megőrzéséről, létrehozzák azt a szabályozó rendszert, amely biztosítani képes a természetes élőhelyek fajainak és populációiknak megóvását. A fentiek érdekében nemzeti stratégiát alakítanak ki a biológiai sokféleség védelmére és a fenntartható hasznosítására. Integrálják a védelem formáit a különböző ágazati politikákba, tervekbe. Értékelik a biológiai sokféleséget meghatározó összetevőket, és az azt közvetlenül befolyásoló tevékenységeket, folyamatokat. A biológiai sokféleséget megőrző kutatási-oktatási programokat indítanak és támogatják az így szerzett ismeretek terjesztését, információcserét.

• Kialakítják a védett természeti területek országokon belüli és országok közötti rendszerét is (in situ védelem), gondoskodnak azok fenntartásáról, de fenntartanak ex situ védelmet biztosító intézményeket is.

• Az egyezmény foglalkozik a genetikai erőforrások védelmének és hasznosításának kérdéseivel is. Alapelv, hogy az egyes államok területén található genetikai erőforrások felett minden állam saját jogokat gyakorol. Az egyezmény rendelkezik a nemzeti fennhatóság alá nem tartozó területeken található biológiai erőforrásokhoz való hozzáférés alapvető lehetőségeiről is.