Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

A viselkedés irányításának hierarchiája

A viselkedés irányításának hierarchiája

Az öröklött mozgásmintázatok a központi idegrendszer irányítása alatt állnak. A rendszer felépítése hierarchikus, vagyis a magatartáselemek kis csoportjait egy idegrendszeri központ szabályozza. Több ilyen központ egy magasabb szintű idegrendszeri központ szabályozása alatt áll, és így tovább. A halak egy adott úszójában található úszósugarak mozgatását végző izmokat egy központ irányítja. Az összes úszó mozgásának irányításáért egy másik felel. Az imponáló úszásmódot egy magasabb központ irányítja. Az összes szaporodási viselkedésmód egy következő központ alá van rendelve. Végül az agykéreg végzi a legmagasabb szintű irányítást. Kezdetben feltételezték, hogy a genetikailag erősen meghatározott viselkedésformák esetében, mint amilyenek például az öröklött mozgáskombinációk, a központok és az alájuk tartozó magatartási csoportok egymástól szigorúan elkülönülve működnek. Mindegyik központ csak az alája tartozó működéseket szabályozza. Mivel a központok állandó idegrendszeri gátlás alatt állnak, a működés lényege a következő. Egy, az adott központ működésére specifikus kulcsinger hatására a gátlás megszűnik, és a viselkedés létrejön. Bonyolultabb viselkedés kiváltásához ezért kulcsingersorozatok szükségesek, hogy az egyre magasabb szintű irányító központok sorra ingerületbe jöjjenek. Újabban kiderült, hogy a viselkedést irányító központok és az alájuk rendelt viselkedésformák, magatartáselemek működése nem különül el ilyen élesen egymástól, hanem gyakoriak az átfedések és a közös működések. A háromtüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) három különböző viselkedésmódját öt különböző inger kombinációjaváltja ki (20.7. ábra). Az ingerekkülön-külön nem elégségesek, vagy a hatásuk nem olyan mértékű, mint közösen. Továbbá, ugyanazon inger többféle viselkedésmódra hat egyidejűleg. Arról van tehát szó, hogy az egyes mozgásegységek nem egymástól elszigetelten, hanem másoktól is függően jelennek meg. Fontos figyelemmel lenni arra is, hogy az állatok viselkedésének egyes mozgásegységei nem merev, mindig tökéletesen egyforma (determinisztikus) módon jelennek meg, szigorúan meghatározott szabályozás szerint. A viselkedés sokkal inkább az ingerek egymáshoz való viszonyától függ, és attól, hogy az idegrendszeri központok részben egymástól független, részben egymás tevékenységét befolyásoló működésének mi a végeredménye. Egy inger hatására ezért a viselkedési válasz bizonyos valószínűséggel fog megjelenni (sztohasztikus kapcsolat).

20.7. ábra - Öt különböző tényező kölcsönhatása a tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) három magatartásformájára (Slater nyomán)

kepek/20.7.abra.png


A merev hierarchia koncepcióját elsősorban a pótcselekvés jelensége kérdőjelezte meg. Pótcselekvésről van szó, amikor egy adott viselkedéssorozat közben logikailag oda nem illő, más viselkedésformákat végez az állat. Ilyen jelenség az, amikor a tüskés pikó hímje a násztáncot megszakítva fészeképítést végez vagy amikor egy madár hímje udvarlás közben tollászkodni kezd. Különösen gyakori a pótcselekvés konfliktusszituációban. Ha az éhes tengerimalac táplálékát egy, az állat számára félelmetes, forgó, mintás korong elé helyezik, akkor nem mer táplálkozni, mert fél, de el sem szalad, mert éhes. Egy váratlan cselekedetet végez: lefekszik a kísérleti berendezésben és elalszik. Ez csak akkor fordulhat elő, ha az idegrendszeri központok működése között valamilyen kapcsolat áll fenn. Régebben azt gondolták, hogy itt egy rövid ideig tartó rendellenes idegrendszeri működés eredményéről van szó. Ma inkább az a vélemény, hogy konfliktushelyzetben az addig aktív központok gátlás alá kerülnek, és egy következő viselkedésért felelős központ gátlása megszűnik (gátlástalanítás). Jelen esetben a táplálkozást és a menekülési reakciót szabályozó központok gátlása hatott az alvás központjára anélkül, hogy más, az alvást kiváltó specifikus kulcsinger lett volna jelen.

Az állatok viselkedése nagyon gyakran rövidebb-hosszabb idejű ritmus szerint zajlik. A napi, a havi, az évszakos vagy a több évig tartó ciklus a külső környezet változásainak megfelelő, azok által kiváltott jelenség, vagy belső, idegi és hormonális szabályozás alatt álló folyamat. A rendszer működési sajátosságairól kevés az információ. Az azonban bizonyos, hogyha ezt a ritmust valami megzavarja, akkor rendellenes viselkedés, esetleg élettani elváltozások jelennek meg. Amikor a patkányokat folyamatos fényben tartották, akkor a napi ritmusuk megváltozott. Ennek következtében az állatok ingerlékennyé, agresszívvá váltak, tipikus stressztünetek jelentek meg. Mivel ez a ritmus befolyást gyakorol a legtöbb életfolyamatra, az állattenyésztési technológiák kialakítása során is tekintettel kell lenni rá. A szarvasmarhák fejési időpontjait a maximális tejtermelés elérésének érdekében helyes a napi ritmus figyelembevételével megállapítani. A napi ritmus kihasználásának legismertebb példája a fényprogram alapján történő házityúk-, vadkacsa- vagy fácánnevelés. A mesterségesen, állandó hosszúságú fényben és sötétben tartott állatokat igen szabályos, folyamatos tojástermelésre lehet kényszeríteni. Kísérleti körülmények között a ciklusok rövidíthetők, és a házi tyúk rövid ideig akár napi két tojást is termelhet.