Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

21. fejezet - Az evolúcióelmélet alapjai és az állatok filogenezise

21. fejezet - Az evolúcióelmélet alapjai és az állatok filogenezise

Az evolúció általános megközelítésben kumulatív változást jelent, amit számos területen használnak a „fejlődés” szinonimájaként. Így alkalmazható a beszélt nyelvek, a technikai berendezések vagy éppen a galaxisok fejlődésére is.

A biológiai evolúció az élőlények tulajdonságainak genetikai alapokon nyugvó megváltozását jelenti az egymást követő generációkban, a leszármazási vonalban. Alapfeltétele a populáció génállományában bekövetkező változás, amelyhez az adott helyzetben megnyilvánuló optimumkeresés társul.

Az evolúciótan a természettudományok által elért eredményeket ötvözve Földünk létrejöttét, az élővilág kialakulásának folyamatát törekszik feltárni. Az állatvilág törzsfejlődése (filogenesis) az egyes taxonok változásait jelenti a földtörténeti korok során.

E tankönyv keretein belül nem vállalkozhatunk az evolúciós elméletek összehasonlító értékelésére. Az egyes fogalmakat csupán zoológiai oldalról közelítjük meg. Nem térünk ki minden alapkérdésre, így például a földi élet kialakulásának folyamatát sem tárgyaljuk.

Földünk élővilága lassú és fokozatos változásának, az új fajok kialakulásának gondolata csak a XVI. században nyert teret. Az evolúció alapelveinek kidolgozása elsősorban Charles Darwin nevéhez fűződik. Könyve olyan szemléletbeni változást indított útra, amelyre nem volt példa a biológia történetében. Darwin, az evolúció bizonyítékait a biogeográfia, morfológia és embriológia, taxonómia és szisztematika, valamint a paleontológia területéről merítette. Az evolúcióbiológia és a társtudományok fejlődése újabb bizonyítékokkal szolgált, ami megerősítette, kiegészítette vagy más megvilágításba helyezte a darwini gondolatokat – létrehozva a szintetikus evolúcióelméletet. E szerint minden evolúciós változás a populáció szintjén megy végbe: megváltoztatva a genetikai polimorfizmust, az allélek gyakoriságát. A génállomány megváltozhat véletlen események eredményeként (az evolúció neutrális elmélete) és a környezethez való alkalmazkodás révén – a természetes szelekció során. A jelentős változáson átment és elszigetelődött populációk új fajokká alakulhatnak.

A fajok átalakulására, új fajok kialakulására vonatkozóan jött létre a folyamatos és lassú változásokra építő gradualista, valamint az ugrásszerű megváltozásokat hangsúlyozó pontozott egyensúly elve. A két elképzelés nem összeegyeztethetetlen, valószínűleg egyidőben egymás mellett is zajlottak. Az evolúciós változásokat lehet értelmezni a populáció génkészletének szintjén (mikroevolúció), a fajok kialakulásának (speciáció) szintjén és beszélhetünk a faj szintje felett megvalósuló változások köréről (makroevolúció).

A fejezetben részletesebben foglalkozunk a makroevolúciós eseményekkel, valamint a makroevolúció vizsgálatának lehetőségeivel, majd áttekintjük a Földünk faunájában bekövetkezett globális változásokat.

Az ember megjelenése és tevékenysége sok szempontból megváltoztatta más élőlények evolúciójának menetét. A fogságban tartott élőlények genotípusát, fenotípusát mesterséges szelekcióval változtatta meg a számára kedvező irányba (domesztikáció). Az emberi faj és a földi lét fenntartása csak akkor képzelhető el, ha az evolúciós ismeretek birtokában a jelenleg fokozódó ütemű pusztítást sikerül megfékezni.

Korai evolúciós gondolatok

A fajok változatlanságában való hit hosszú időn keresztül uralkodott a biológiai tudományokkal foglalkozók szemléletében. A XVIII. század végére bekövetkezett szemléletváltás tette lehetővé, hogy a fajok megváltozásának tényéről beszélni lehessen. Immanuel Kant (1724–1804) munkái vetették fel a kozmosz folyamatos és állandó megváltozásának lehetőségét. Az előkerült fosszíliák sokasága, változatossága megkérdőjelezte azt a korábbi álláspontot, hogy azok csupán a kőzet képződményei. Ekkor fogadták el szélesebb körben, hogy a régmúlt időszakokban olyan élőlények is éltek, melyek később kihaltak, eltűntek. Felmerülhetett annak a kérdése, hogy miképpen jöhettek létre az élőlények. Jean Baptiste Lamarck (1744–1829) 1809-ben megjelent művében („A zoológia filozófiája”) még nem foglalkozik az élővilág közös eredetével, de már kimondja, hogy az élőlények folyamatosan és lassan megváltoznak, új fajokká alakulnak. Az evolúció megvalósulását az élőlények azon képességével hozta kapcsolatba, hogy az egyszerűbből a komplexebb testfelépítést tudják elérni. Képesek folyamatosan reagálni a változó környezeti feltételekre, azzal harmóniában élnek. Állítása szerint a jobban használt szervek tökéletesednek, és az így szerzett tulajdonságok öröklődnek, míg a kevésbé használtak elcsökevényesednek. Angliában 1844-ben ismeretlen szerzőtől megjelent egy könyv („Vestiges of the Natural History of Creation”), amely kimondta, hogy a Föld faunája a földtörténeti korok során lassú és fokozatos változáson ment keresztül.