Ugrás a tartalomhoz

Állattan

dr. Bakonyi Gábor, dr. Juhász Lajos, dr. Kiss István, dr. Palotás Gábor

Mezőgazda Kiadó

Bevezetés

Bevezetés

Az agráregyetemi állattan oktatása keretében régebben csupán azokkal az állatfajokkal vagy egyéb állatcsoportokkal foglalkoztak, amelyek hasznuk vagy kártételük miatt mezőgazdasági szempontból fontosaknak tekinthetők. Az ilyen kategorizálás azonban: ez hasznos faj, amaz viszont káros, már elavult szemléletmódot tükröz. Napjainkban teljesen egyértelművé vált, hogy a biocönózisokat egységes egésznek kell tekinteni, olyan rendszernek, ahol az egyes tagok egyformán fontosak a teljes rendszer működése szempontjából, egyik sem hasznos vagy káros, hanem egyaránt szükséges. Világosan látható, hogy a hagyományosan kártevőnek vagy haszonállatnak számító fajok mellett további fajok ezrei élnek egy mezőgazdaságilag művelt területen is. Ezen állatok szerepe ma még sokszor kevéssé ismert. Ugyanakkor számos példát lehet látni arra, hogy a korábban jelentéktelennek tartott állatok (ragadozó rovarlárvák, trágyagiliszta, szabadon élő fonálférgek stb.) fontos gyakorlati szerepét felismerik, tevékenységüket tudatosan kezdik hasznosítani. További szempontot jelent az is, hogy sok agrármérnök fog dolgozni más, esetleg távoli földrészeken található országokban. Helyes, ha legalább bepillantást kaphatnak abba a változatos állatvilágba, amit meg kell majd ismerniük. Mindezek indokolják, hogy ha csupán egy rövid áttekintés erejéig is, de foglalkozzunk olyan törzsekkel, amelyeknek képviselői nem vagy csupán kis számban élnek hazánkban. Emiatt igen rövid, átfogó képet adunk a ma ismert állattörzsekről. Így egyértelművé válik, hogy a mezőgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű állattörzsek csupán egy kisebb részét képezik a Földön élő összes állatcsoportnak. A könyv súlyponti részét természetesen azok a csoportok jelentik, melyek mezőgazdasági jelentőséggel bírnak.

A könyv írásakor különös nehézséget jelentett, hogy Magyarországon jelenleg nincsen általánosan elfogadott állatrendszertani beosztás. A Dudich E. – Loksa I.: Állatrendszertan című könyvében található tagolás ma már túlhaladott. Ezért arra törekedtük, hogy a legáltalánosabban elfogadott rendszerekből állítsunk össze egy modern, koherens, nem túl bonyolult, áttekinthető, az agráregyetemi képzési célnak megfelelő beosztást. A kérdésről konzultáltunk az egyes csoportok specialistáival, valamint tekintetbe vettük a más hazai szaktanszékeken oktatott rendszertani beosztásokat. A szakirodalomban természetesen számos más rendszertan is létezik. Hangsúlyozni kell, hogy a csoportok jellemzésénél található fajszámok csak nagyságrendet jelentenek. Azt teszik lehetővé, hogy az egyes csoportok relatív nagyságát meg lehessen állapítani. A nevek helyesírása és a magyar nevek használata során Gozmány L.: A magyar állatnevek helyesírási szabályai című dolgozata és Gozmány L. (1979): Európa állatvilága + hétnyelvű szótár című műve volt általában irányadó.

A rendszertani kérdések tárgyalása során a csoportjellemzésekre helyeztük a hangsúlyt. Úgy gondoljuk, hogy ma már számos könyv hozzáférhető, amely a mi rendelkezésünkre álló kereteket jóval meghaladóan, bővebb szöveggel, részletesebb rendszertani beosztást ismertetve, színes ábrákkal kiegészítve a fajismeret elsajátítására kiválóan felhasználható. Ennek következtében a tisztán taxonómiai ismeretek rovására bővítettük a többi anyagrészt. Így a könyvben bemutatásra kerülő fajszám csekély és óhatatlanul szubjektív. Az előbbi gondolatmenet fokozottan vonatkozik a fajok habitusképeire. A mezőgazdasági gyakorlatban közönséges fajokkal csak érintőlegesen foglalkozunk, mivel ezekről a hallgatók más tárgyak keretében (állategészségtan, növényvédelemtan, vadbiológia stb.) részletesen hallhatnak.

Néhány technikai megjegyzés a könyv használatához

Az érthetőség kedvéért az idegen szavakat és kifejezéseket igyekeztünk a lehetőségekhez mérten csökkenteni. A szövegben a szakkifejezéseket, fajneveket magyarul vagy magyaros átírásban használjuk, ahol csak lehet. A latin szavak átírásához Brencsán J. (1993): Orvosi szótár című könyvét használtuk elsősorban. Az első említés alkalmával a magyar név mellett a latin neveket zárójelbe raktuk és eredeti írásmóddal írtuk. Ezután viszont általában a magyar vagy magyaros kifejezéseket használjuk. A magyar és latin kifejezéseket számban egyeztettük, tehát ahol a magyar kifejezés egyes, illetve többes számban áll, ott a zárójeles latin kifejezés is annak megfelelő.

Mivel a legtöbb hallgató az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt nem tanul latinul, ezért a következőkben ismertetünk néhány egyszerű szabályt, melyek segítségével a legtöbb latin kifejezés helyes kiejtése megtanulható. Betűk kiejtése:

Ae = é, ch = k, oe = ő, qu = kv, gu = gv, ph = f, s = sz, c = c (e, i, ae,oe és y előtt), egyébként k, i = j (ha utána magánhangzó következik, egyébként i), ti = ci, ha utána magánhangzó következik és nem áll előtte s, t, vagy x (egyébként ti-nek kell ejteni) y = i (görög eredetű nevekben ü).

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tartalomjegyzék decimális beosztása nem fedi az egyes csoportok rendszertani besorolását. A rendszertani áttekintés a megfelelő fejezetekben bekeretezve található.