Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János
Mezőgazda Kiadó
Nőivarú emlősállataink ivari életére ciklikusság jellemző.
Tüsző vagy follikulus fázis: a primer follikulusok fejlődése szekunder tüszőkké a ciklus alatt több hullámban történik a kérődzőkben (12.4. ábra). A kialakuló domináns follikulusok elnyomják az alárendelt tüszők fejlődését.
A sárgatest (luteális) fázis: a progeszteron viszonylagos túlsúlyát jelenti a szervezetben. Az ovuláció után kezdődik és a luteolízisig tart, tehát a ciklus 1–2. napjától a17. napjáig (±2 nap) beszélhetünk sárgatest fázisról. Az ovulált petesejt helyén a tüszősejtek átalakulnak granulosa és theca sárgatestsejtekké. Az általuk termelt progeszteron gátolja a hullámokban fejlődő tüszőket, így azok nem tudnak ovulálni. Ha az állat termékenyül, akkor a sárgatest szinte a vemhesség végéig fennmarad. Ha nem termékenyül, a méhben termelődő PGF2a hatására luteolízis következik be a ciklus közepén. A következőhullámban fejlődő tüszők fejlődhetnek, és egy közülük ovulálhat.
A ciklus 18–21 napja között beszélhetünk tehát tüsző vagy follikuláris fázisról. A tüszőfázis FSH függőszakasz, az ovulációt egy erőteljes LH-hullám (LH-peak) hozza létre.
Az ivarzás: a nőivarú állatok ciklikus ivari működésének azon szakasza, amelyben a szaporodási szervrendszer funkciói és az állat pszichoszexuális viselkedése is úgy alakul, hogy lehetővé váljék az érett ovulált petesejt(ek) találkozása az ondósejtekkel. Ez a párosodásra való hajlandóság állapota, amely három szakaszra osztható:
Proösztrusz (előivarzás) kóborlási hajlam, a hím állat társaságának keresésében megnyilvánuló tevékenység. A nőivarú állat felhívja magára a hím figyelmét, de még kitér az ellentétes ivarú állat közeledése elől.
Ösztrusz (ivarzás) a genitális traktus változásának külső, jól látható tünetei: a péraajkak és a csikló kipirultak, duzzadtak. A hüvely fényes, sikamlós, belőle jellegzetes ivari nyálka ürül. A genitális traktus szerveinek belső, nehezebben érzékelhető változása: a petevezető nyálkahártya hámsejtjeinek osztódása, illetve szekréciója, a termelődő nyálka pH-jának változása, a méhszáj megnyílása, a méh erigáltsága, a szexuálhormonok vérbeli szintjének jellegzetes alakulása, a petefészekben tüszőérés, majd ovuláció (12.1. táblázat).
12.1. táblázat - A gazdasági állatok ivari ciklusának néhány jellemzője
Anyaállat |
Ciklus hossza (nap) |
Follikuláris-luteális fázis (nap) | |
Tehén |
21 |
3–5 |
15–16 |
Anyajuh |
17 |
2–3 |
14–15 |
Anyakecske |
20 |
3–4 |
15–16 |
Koca |
21 |
6–7 |
14–16 |
Kanca |
21 |
5–7 |
14–15 |
Az ivari ciklus évenkénti gyakorisága szerint
• egyszer (mono),
• kétszer (di) és
• többször (poli) ivarzó (-ösztruszos) állatokat különböztethetünk meg.
Az állatok többsége eredetileg monoösztruszos volt, de a háziasítás során évente gyakrabban ivarzóvá vált. Ennek megfelelően a szarvasmarha és a sertés 21 naponként ivarzik egész év során. A juh – fajtától függetlenül – szezonálisan ivarzik tavasszal vagy ősszel, átlagosan 17 napos ciklusban, míg a kutya és a macska diösztruszosak tavaszi és őszi ciklussal. A kanca szezonálisan poliösztruszosnak tekinthető a tavasztól nyár végéig tartó időszakban, átlagosan 21 naponként ismétlődő nemi ciklussal.
Ivarzáskor az alapanyagcsere rendszerint élénkül. A pszichoszexuális viselkedésben a következőváltozások tapasztalhatók: az emberrel szembeni magatartás változása mellett élénkül a szem és füljáték, megváltozik az arckifejezés, érdeklődés, tűrés, receptivitás. Megváltozik a hátulsó testfél érzékenysége.
A legtöbb ivarzó faj egyedein az ún. lordózisreflex váltódik ki az anogenitális tájék érintésére. Ezt a jellegzetes mozdulategyüttest, a gerincoszlop behajlítása mellett a medence felemelését a farok felemelése és félretartása követi. Csökken az étvágy, növekszik a vízfelvétel.
Posztöszrtusz (utóivarzás) az ivarzás tetőfokát a receptivitás, párzási készség, a tűrési reflex megjelenése jelenti. A receptív időszak általában hirtelen zárul le, a kocát kivéve, ahol a sárgatestek progeszterontermelése viszonylag későn kezdődik el (a posztösztruszról nem érdemes említést tenni). A tűrési reflex megszűntével lezáródik a valódi ivarzás, az izgalmi tünetek azonban még tovább tartanak, csillapodásukhoz hosszabb-rövidebb idő kell (12.2. táblázat).
A reflexhatásra ovuláló fajok (nyúl) ivarzása akkor alakul ki, amikor a petefészken preovulációs follikulus van, így e fajok ösztrusza hosszú időre is elnyúlhat.
12.2. táblázat - Az ivarzás időtartama
Anyaállat |
Az ivarzás elnevezése |
Az ivarzás időtartama (óra) |
Az ovuláció ideje (az ivarzás kezdetéhez viszonyítva) (óra) |
Tehén |
üzekedés, folyatás |
12–24 (18) |
28–29 |
Anyajuh |
üződés, berregés |
24–36 (29) |
29–30 |
Anyakecske |
üzekedés |
30–36 (33) |
30–33 |
Koca |
búgás, görgés |
36–56 (45) |
24–36 |
Kanca |
sárlás |
144 |
72–96 |
Az ivarzás elsődleges rendeltetése, hogy a párosodást (kopuláció) a peteleválás (ovuláció) idejére tegye. Előfordul follikulus fejlődés és petesejt leválás (ovuláció) nélkül bekövetkező ösztrusz (álivarzás). Mindenféle follikulus tevékenység és kimutatható hormonális háttér nélküli ivarzás lép fel a kocák és anyajuhok jelentős hányadánál röviddel az ellés után. A vemhesség alatt gyakorlatilag minden állatfajon felléphetnek ösztruszok. Feltételezhető, hogy némely esetben a késői implantációval állnak kapcsolatban (ló). Történhetnek ovulációk ivarzás nélkül is (tünetmentes ovuláció, vagy csendes ivarzás).
A fajra jellemzőátlagos értéktől esetenként jelentősen eltérhet az ivarzások időtartama: rövid ivarzás, meghosszabbodott ivarzás, szakadozott ivarzás és nimfománia (ivarzási düh). Ez utóbbinál az állat viselkedésében az intenzív és fokozott szexuális izgalom mellett, általában a receptivitás hiányzik. Állatokon a nimfománia a follikulusok cisztás elfajulását kísérő megbetegedés, csak lóban fordul elő normál petefészek lelet mellett is.