Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János
Mezőgazda Kiadó
A reprodukció a tenyésztés gyakorlatában általában a termékenységet, a szaporaságot, esetenként az anyaállatok nevelőképességét jelenti. Tágabb értelmezésben ugyanakkor magában foglalja még a következő értékmérő tulajdonságokat is:
• anyai ösztönök (szopástűrés),
• ivadékgondozás,
• nevelőképesség,
• keltethetőség (baromfi),
• ivari koraérés.
A reprodukció jelentősége biológiai és gazdasági szemszögből egyaránt kiemelkedően fontos, mert további (tej, hús, tojás stb.) értékmérőket, azok manifesztálódását, tehát a termelést is meghatározó tulajdonság.
Biológiai értelemben a reprodukció – termékenység, szaporodóképesség – emlősöknél tehát az egyes teljesítmények előfeltétele, baromfiaknál (madaraknál) ez maga a tényleges termelés (tojáshozam, kelési %).
A rendszeres ellés nélkül ugyanis nincs megfelelő utódszám sem, ami a hústermelő képességet, sőt populációk szintjén az ún. hústermelési kapacitást, de a tenyészállat-utánpótlás jellegét, mértékét is meghatározza.
A reprodukció alapvető kifejezésmódjai:
• vemhesülési % (fertilitási % a hímivarban!),
• ellési % (ellési forgó),
• szervizperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt napok száma),
• felnevelési %, így a választási alomszám és alomsúly, azaz más értelmezésben a hasznosult szaporulat.
A reprodukció mértékét befolyásoló tényezők – 13.13. táblázat adatai szerint is – biológiai és környezeti eredetűek.
Így:
1. a fajta, illetve a vemhességi idő,
2. az ellés lefolyása és az újratermékenyülés,
3. a tartás (elhelyezés) módja, jellege (kötött, kötetlen stb.),
4. a takarmányozás színvonala (fehérje és ásványi anyagok, vitaminok),
5. esetenként az évszak, illetve éghajlati tényezők (lásd az ún. „rövidnappalos” juh, húsmarha).
13.13. táblázat - Reprodukciós értékek állatfajonként
Megnevezés |
Két ellés közti idő |
Éves szaporulat |
Szarvasmarha • tejelő • húshasznú |
380–420 nap 360–380 nap |
80–90% 85–95% |
Sertés • alomszám • ellési forgó • éves ivadékszám |
10–12 db/ellés 2–2,5/év |
25–30 db/év |
Juh • szezonális jellegű elletés • ikerellő vonalak • „sűrített” elletés |
0,8–0,9 db/év 1,2–0,5 db/év 1,4–1,6 db/év | |
Ló • szezonális elletés (II.–V. hó között) |
0,6–0,8 db/év |
A reprodukció öröklődhetősége kicsi (h2-érték 0,1–0,2), tekintettel arra, hogy megjelenését (manifesztálódását) a környezeti tényezők 80–90%-os arányban befolyásolják. A reprodukció és a termelési színvonal kapcsolata – mai ismereteink szerint azért is – ellentmondásos, mert a tényszerű összefüggéseket zavarhatják a következők:
• a nagy termelések (pl. laktáció, alomszám stb.) teljesítése esetén optimális táplálóanyag-ellátását – csoportos tartásrendszerben – körülményes biztosítani,
• hiányosak a környezeti (termeléstechnológiai) tényezők, ezek hátránya is elsőként szaporodásbiológiai zavarokat (okoz(hat), tehát korlátozza, fékezi a reprodukciót.
A reprodukció, valamint az évesés az életteljesítmények közti összefüggések mértékét módosítja a „technológiai tűrés” (adaptáció, az alkalmazkodás képessége), különösen az ún. iparszerű, a nagyüzemi technológiai (szarvasmarha, sertés, juh) rendszerekben.