A reprodukció a tenyésztés gyakorlatában általában a termékenységet, a szaporaságot, esetenként az anyaállatok nevelőképességét jelenti. Tágabb értelmezésben ugyanakkor magában foglalja még a következő értékmérő tulajdonságokat is:

• anyai ösztönök (szopástűrés),

• ivadékgondozás,

• nevelőképesség,

• keltethetőség (baromfi),

• ivari koraérés.

A reprodukció jelentősége biológiai és gazdasági szemszögből egyaránt kiemelkedően fontos, mert további (tej, hús, tojás stb.) értékmérőket, azok manifesztálódását, tehát a termelést is meghatározó tulajdonság.

Biológiai értelemben a reprodukció – termékenység, szaporodóképesség – emlősöknél tehát az egyes teljesítmények előfeltétele, baromfiaknál (madaraknál) ez maga a tényleges termelés (tojáshozam, kelési %).

A rendszeres ellés nélkül ugyanis nincs megfelelő utódszám sem, ami a hústermelő képességet, sőt populációk szintjén az ún. hústermelési kapacitást, de a tenyészállat-utánpótlás jellegét, mértékét is meghatározza.

A reprodukció alapvető kifejezésmódjai:

• vemhesülési % (fertilitási % a hímivarban!),

• ellési % (ellési forgó),

• szervizperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt napok száma),

• felnevelési %, így a választási alomszám és alomsúly, azaz más értelmezésben a hasznosult szaporulat.

A reprodukció mértékét befolyásoló tényezők – 13.13. táblázat adatai szerint is – biológiai és környezeti eredetűek.

Így:

1. a fajta, illetve a vemhességi idő,

2. az ellés lefolyása és az újratermékenyülés,

3. a tartás (elhelyezés) módja, jellege (kötött, kötetlen stb.),

4. a takarmányozás színvonala (fehérje és ásványi anyagok, vitaminok),

5. esetenként az évszak, illetve éghajlati tényezők (lásd az ún. „rövidnappalos” juh, húsmarha).

A reprodukció öröklődhetősége kicsi (h²-érték 0,1–0,2), tekintettel arra, hogy megjelenését (manifesztálódását) a környezeti tényezők 80–90%-os arányban befolyásolják. A reprodukció és a termelési színvonal kapcsolata – mai ismereteink szerint azért is – ellentmondásos, mert a tényszerű összefüggéseket zavarhatják a következők:

• a nagy termelések (pl. laktáció, alomszám stb.) teljesítése esetén optimális táplálóanyag-ellátását – csoportos tartásrendszerben – körülményes biztosítani,

• hiányosak a környezeti (termeléstechnológiai) tényezők, ezek hátránya is elsőként szaporodásbiológiai zavarokat (okoz(hat), tehát korlátozza, fékezi a reprodukciót.

A reprodukció, valamint az évesés az életteljesítmények közti összefüggések mértékét módosítja a „technológiai tűrés” (adaptáció, az alkalmazkodás képessége), különösen az ún. iparszerű, a nagyüzemi technológiai (szarvasmarha, sertés, juh) rendszerekben.