Ugrás a tartalomhoz

Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban

Faragó Sándor

Mezőgazda Kiadó

5.13. Hazai esettanulmányok a mezei élőhely-gazdálkodás gyakorlatára

5.13. Hazai esettanulmányok a mezei élőhely-gazdálkodás gyakorlatára

Az élőhely-gazdálkodás, -fejlesztés elméleti és gyakorlati fejtegetései akkor válnak hitelessé, s egyúttal akkor mutatnak követendő példát, ha a gyakorlati próbát kiállták, azaz igazolták helyességüket. Ilyen céllal ismerkedünk meg néhány hazai élőhely-gazdálkodási programmal és eredményeivel.

5.13.1. LAJTA-Project

A Lajta-Hanság Rt. Mosonszolnoki kerületében már 1984 óta folynak komplex mezei élőhelyvizsgálatok. A kutatási eredmények gyakorlatba történő átültetésének szándéka hívta életre a LAJTA-Projectet 1992-ben azzal az elsődleges céllal, hogy élőhely-gazdálkodással az indikátorfajnak tekinthető fogoly populációsűrűségét (denzitását) növelje.

Az élőhely javítása, dúvadgyérítés. A Project élőhelyi adottságai és átlagos dúvadgyérítés mellett viszonylag szerény, 2,00 pld./km2 denzitásértékkel jellemezhető fogolypopuláció élt a területen, amit a habitat, elsősorban a szántóföldek vetésszerkezete és a táblanagyság határoztak meg. Ha a vetésszerkezet változását nézzük, abban 1989-1992 között lényegében változás nem történt. Az 1992–1995-ös években az állattenyésztés dekonjunktúrája volt megfigyelhető Magyarországon, aminek következtében a kaszálók (füves here, lucerna) és a takarmánynövények (silókukorica) területe csökkent. Nőtt az őszi gabonák, a napraforgó és a mézontófű vetésterülete. Ez utóbbiak területnövekedése a privatizáció kezdetével is egybeesik a Projectben (melynek kiteljesedése 1995-ben történt meg), ugyanis termesztésük rendkívül gazdaságos. Ugyancsak a magánosítással függ össze a set-aside területek (114–133 ha) negyedére (33 ha) csökkenése. A vetésszerkezetből a tavaszi vetésűek túlsúlya mutatható ki 47–53%, növekvő értékkel. A kapások mellett növekedett az őszi vetésű növények területe is 32%-ról 36%-ra. Ugyanakkor az évelő növények területe 16%-ról 10%-ra csökkent. Ezt, – a fogoly számára nem kimondottan szerencsés – határstruktúrát meg kell változtatni, ha a terület eltartóképességét, ezáltal a fészkelő állomány denzitását növelni akarjuk.

Változásokat – mint tudjuk – a táblaszegélyek hosszának növelésével, illetve az azokon folytatott gazdálkodás extenzivitásának fokozásával lehet elérni. Az élőhelyfejlesztések során a 35.táblázatban részletezett módszereket alkalmaztuk (95.ábra). Az ily módon kialakított „fogolybarát” élőhelyek a 3 év során 352,9–499,58 ha között változtak, ami a teljes terület 11-16%-át jelentette. A létrejött ökotonok jelentősen megváltoztatták a Project struktúráját (36. táblázat). Az elkülönített 20 féle ökoton teljes hossza 326,5 km-ről 334,9 km-re nőtt. Az abszolút értelemben vett növekedés mellett fontos annak kimutatása, hogy mennyivel növelték meg az élőhelyfejlesztések az eredeti struktúra hosszat. Ehhez a hosszakat 1 ha-ra vonatkoztattuk. Az élőhelyfejlesztések nélküli ökotondenzitás 82,4–87,0 m/ha között változott. A legtöbb szegélyelem hossza nem változott, a változást a táblákon belüli növényhatárok eredményezték. Az élőhelyfejlesztések évi 21,6–23,8 m/ha növekedést jelentettek, ami 24,8–28,9%-os növekedést tett ki. A LAJTA-Projectre jellemző fajlagos ökotonhossz tehát 105,9–108,6 m/ha-nak adódott (37.táblázat). További kedvező változás volt az, hogy a korábban kaszált, cserjeszint nélküli erdősávok kaszálását 1992 óta megtiltottuk, ezáltal ugyancsak csökkent a fészekaljveszteség.

35. táblázat - Az élőhelyfejlesztések területnagyságai a LAJTA-Projectben, 1992–1994 (FARAGÓ, 1997b)

Módszer

1992

1993

1994

Vegyszermentes táblaszegély

38,20

43,48

17,48

Kaszálatlan gyep- és lucernaszegély

10,69

9,76

5,01

Gyomsáv növények között

1,23

3,11

6,45

Vadföldsáv

8,66

17,92

10,69

Később aratott gabonaszegély

2,56

Tárcsázott sávok

11,34

7,16

Parlagterület

114,96

127,07

31,30

Vegyszermentes táblák

176,60

286,90

290,34

Összesen

352,90 ha

11,44%

499,90 ha

16,20%

368,43 ha

11,94%


95. ábra - Élőhely-fejlesztési térkép 1992-ben a LAJTA-Projectben (FARAGÓ, 1994c)

kepek/95.abra.png


36. táblázat - Az ökotonok hossza és denzitása a LAJTA Projectben 1992–1994 (FARAGÓ, 1997b)

Ökoton típus

1992

1993

1994

hossz (m)

m/ha

hossz (m)

m/ha

hossz (m)

m/ha

Erdősáv

49 135

15,9

49 135

15,9

49 135

15,9

Erdőszegély

6 825

2,2

6 825

2,2

6 825

2,2

Fasor

9 760

3,2

9 760

3,2

9 760

3,2

Cserjesor

1 540

0,5

1 540

0,5

1 540

0,5

Aszfaltút

9 845

3,2

9 845

3,2

9 845

3,2

Kavicsos út

23 425

7,6

23 425

7,6

23 425

7,6

Földút

32 945

10,7

32 945

10,7

34 170

11,1

Füves út

21 695

7,0

21 695

7,0

23 695

7,7

Útpadka

69 145

22,4

69 145

22,4

68 080

22,1

Árok, árokpart

6 445

2,1

6 445

2,1

6 445

2,1

Vasúti töltésoldal

5 915

1,9

5 915

1,9

5 915

1,9

Gyepsáv

560

0,2

560

0,2

560

0,2

Kerítés menti sáv

2 525

0,8

2 525

0,8

2 525

0,8

Településszegély

1 945

0,6

1 945

0,6

1 945

0,6

Táblán belüli növényhatár

16 845

5,5

12 675

4,1

24 410

7,9

Vegyszermentes sáv

35 440

11,5

35 917

11,6

13 435

4,4

Gyom sávok

6 710

2,2

6 470

2,1

19 765

6,4

Vadföld sávok

9 130

3,0

12 790

4,1

5 260

1,7

Tárcsázott sávok

-

-

6 445

2,1

21 060

6,8

Betakarítatlan sávok

16 725

5,4

12 150

3,9

7 090

2,3

Összesen

326 555

105,9

328 152

106,2

334 885

108,6


37. táblázat - Az ökotonok alapdenzitása és élőhelyfejlesztéssel történt növelése a LAJTA-Projectben 1992–1994 (FARAGÓ, 1997b)

Év

Alap

m/ha

Élőhelyfejlesztés

m/ha

m/ha

1992

83,80

22,1

105,9

1993

82,40

23,8

106,2

1994

87,00

21,6

108,6


A szárnyasvad populációinak vizsgálatával egy időben folyamatosan kutatjuk a Project avifaunáját, különös tekintettel az erdősávokra (JÁNOSKA, 1995). Ennek alapján ismerjük a szárnyas predátorok fészkelő állományainak denzitását is (38. táblázat). A fogoly számára potenciális veszélyt jelentő ragadozó madarak közül egyedül az egerészölyv (Buteo buteo) fészkel. Fészkelő állományának 1992 utáni csökkenése részben egy mezei pocok (Microtus arvalis) gradáció összeomlására, részben a lucernaterületeknek, mint a mezei pocok habitatjainak mintegy felére történő csökkenésére vezethető vissza. A dolmányos varjú (Corvus corone cornix) és a szarka (Pica pica) fészkelő populációi az intenzív fegyveres gyérítés és szelektív mérgezés (3-klór-4-metilanilin hidroklorid) hatására igen alacsony szintre süllyedtek. Mivel a Duna-ártérről, illetve Ausztriából folyamatos az utánpótlás, így a gyérítés jelenlegi szintje kívánatos. A dúvadgyérítés során a rókateríték növekedése a Nyugat-Magyarországon beinduló veszettség elleni immunizációs program (NAGY ET AL.,1995) eredményességére vezethető vissza, ami a rókamortalitás csökkenését vonta maga után. Az éves teríték csaknem megduplázódott. A kóbor kutya és kóbor macska predátorként szerepet játszhat, főként, ha annyi járja a határt, mint amit a terítékek mutatják. Kiemelkedő volt az 1993-as év, amikor 84 kutyát és 93 macskát lőtt a hivatásos vadász. A két varjúféle állománycsökkentésének valós mértékét nem ismerjük, mivel a mérgezések miatt az elpusztult madarak jelentős részét nem jegyezték fel. Az említett 5 állandóan jelenlévő dúvad fajból 1992-ben 111 pld., 1993-ban 258 pld., 1994-ben 115 pld. került terítékre. A kérdés ezek után az, hogy az 1992-tól foganatosított intenzív élőhelyfejlesztés és a dúvadgyérítés hozott-e eredményeket?

38. táblázat - A szárnyas predátorok fészkelő állományai a LAJTA-Projectben 1989–1994 (JÁNOSKA nyomán, 1995)

Év

Egerészölyv

Dolmányos varjú

Szarka

pár

pár/km2

pár

pár/km2

pár

pár/km2

1989

10

3,24

4

1,30

3

0,97

1990

7

2,27

9

2,92

6

1,95

1991

6

1,95

13

4,21

12

3,89

1992

5

1,62

2

0,65

2

0,65

1993

2

0,65

1

0,32

1

0,32

1994

3

0,97

3

0,97

1

0,32


A fogolypopuláció nagysága, denzitása, ivari és korviszonyai. A vizsgálat kezdeti időszakában (1989–1991), a hagyományos vadgazdálkodás mellett a tavaszi fogolypopuláció-nagyság 52–58 pld. volt, a denzitás pedig nem érte el a 2 pld./km2 értéket (1,69–1,88). Az élőhely-gazdálkodás bevezetése után mindkét paraméter kezdetben ugrásszerűen (1992: 173 pld. – 5,61 pld./km2), majd folyamatosan, de lassuló ütemben növekedett (1995: 311 pld. – 10,08 pld./km2). Az augusztusi populációnagyság 1989-ben csak 158 pld. (5,12 pld./km2) volt. Ez az érték 1992-ig folyamatosan növekedett, 1992-ben 713 pld.-t rögzítettünk (27,29 pld./km2). A kevésbé sikeres 1993-as évben 435 madarat (14,10 pld./km2) tartottunk nyilván, de 1994-ben már 1184 pld. volt az augusztusi populációnagyság (38,38 pld./km2). 1995-ben az újbóli csapadékos nyár következtében mindössze 386 madarat számláltunk, azaz 12.51 pld./km2 volt a populáció sűrűség (96. ábra).

96. ábra - A fogoly törzs- és augusztusi állománydenzitásának dinamikája 1989–1995 között a LAJTA-Projectben (FARAGÓ, 1997b)

kepek/96.abra.png


A fogolypopuláció dinamikája két szakaszra különíthető. Az 1989–1991 közötti időszakban egy kritikusan alacsony populációnagyság és -sűrűség volt a jellemző, 1992 óta viszont az állomány növekedése tapasztalható. Ezt a különbséget egyértelműen az élőhely-gazdálkodásban bekövetkezett gyökeres változásra vezethetjük vissza. A kezdeti növekedést elősegítette a veszettség 1991 évi tetőzése a rókapopulációban, s ezáltal a kisebb predációs nyomás.

A fogoly érdekében végzett élőhely-gazdálkodás természetesen a vele együtt élő (koegzisztens) fajoknak is kedvezett. A fogolyéval megegyező nagyságú fürj, vad fácánpopuláció, mintegy 200 őz és 1400–1500 mezei nyúl élt a területen.

5.13.2. Magyar Fogolyvédelmi Program

A Magyar Fogolyvédelmi Program létrehozásának gondolata 1991 őszén merült fel, először a LAJTA-Project 1992-es beindulásával, majd ugyanazon év őszén a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékén létrehozott Fogolykutató Csoport felállításával. A Csoport munkatársai, referensei az ország 4 legfontosabb apróvadas körzetében kialakított referencia-területeken kezdték el kutatói, szaktanácsadói és felügyeleti munkájukat. A referenciaterületek meghatározásakor a Tanszék korábbi kutatóhelyein kívül a vadászati felügyelők által szakmailag is támogatott vadgazdálkodókat, üzemi területeket és vadásztársaságokat választottuk ki pályázat alapján. A sikeres pályázók a Vadgazdálkodási Alapról szóló rendelkezés alapján 50%-os támogatást kaptak, és ugyanilyen mértékű önrészesedést vállaltak a programban való részvétel költségeinek finanszírozására. A pénzforrásokat a koncepciónak megfelelően csak élőhelyfejlesztésre és a dúvadgyérítést, valamint más vadgazdálkodási munkákat végző vadőr kötelező alkalmazására, illetve közvetlen munkáját segítő eszközök (csapdák stb.) beszerzésére lehet fordítani. Csak néhány esetben és kísérleti jelleggel engedélyeztük tenyésztett madaraknak kis sűrűségű állományra való „rátelepítését”, illetve fogolymentes területekre a faj visszatelepítését. Foglaljuk össze először a referensek feladatait!

  • A referensek elsődleges feladata a program szellemének megfelelő szaktanácsadás volt. A szaktanácsadói munka nem rekedt meg a program határain belül, annak kisugárzása van az adott régióra. Ezt az azóta beadott több száz pályázat is bizonyítja.

  • A vadgazdálkodók adottságaihoz, lehetőségeihez adaptált és elvégzett munkát, annak hatékonyságát a referens tudományos igényű kutatási módszerekkel ellenőrizi, s azokat éves jelentésekben összefoglaljuk. A kutatási eredményeket, tapasztalatokat természetesen azonnal felhasználjuk a gyakorlatban.

  • Végül a referensek feladata a „műszaki ellenőrzés”, azaz a Vadgazdálkodási Alap, illetőleg a hozzáadott vadgazdálkodói pénzkeret szerződés szerinti felhasználásának ellenőrzése és igazolása a Minisztérium felé.

A referensek szoros kapcsolatban vannak a kutatócsoport vezetőjével, a vitás, elvi döntést kívánó kérdésekben azonnal konzultálnak, egyéb területeken teljes önállóságot kell bizonyítaniuk.

A program alapvető célja a természetszerű, ökológiai, azaz bölcs hasznosítás szemléletű gazdálkodás preferálása, támogatása volt, s ez az elképzelés a megvalósulás során erősödött. Az első évben 8 gazdálkodó nyerte el a jogot a programban való részvételre. Ezek közül kettő, a Lajta-Hansági Rt., azaz a LAJTA-Project és a Hidasháti ÁG külön kutatási programon működik a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke (lásd 5.13.1. fejezet), illetőleg a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattani és Vadbiológiai Tanszéke gondozásában. A program résztvevői 1993-óta az alábbi vadgazdálkodók voltak (97. ábra):

Vadgazdálkodó

Időszak

A project neve

Fertőtáj Vadásztársaság, Sopron

1993 –

HARKA

Lajta-Hanság Részvénytársaság

1992 –

LAJTA

Hunor-Magor Vadásztársaság,

  

Nádasladány

1993 –

SÁRSZENTMIHÁLY

Kittenberger Kálmán Vadásztársaság,

  

Csákvár

1993 –

CSÁKVÁR

Apaj-Ürbőpuszta Természetvédő

  

Vadásztársaság

1995 –

APAJ

Fauna Rt. Tepélypuszta

1996 –

FAUNA

Hubertusz Vadásztársaság, Abádszalók

1994 –

ABÁDSZALÓK

Dévaványai Vadásztársaság, Dévaványa

1993 –

DÉVAVÁNYA

Béke Vadásztársaság, Gyomaendrőd

1993 – 1994

GYOMAENDRŐD

Petőfi Vadásztársaság, Nagyszénás

1993 –

NAGYSZÉNÁS

Hidashát Részvénytársaság, Bélmegyer

1993 –

BÉLMEGYER

97. ábra - A Magyar Fogolyvédelmi Program projectjeinek elhelyezkedése

kepek/97.abra.png


A program szigorú feltételeit, illetve az elvárt élőhely-gazdálkodási munkát, jórészt objektív okokból nem tudta teljesíteni a Csákvári és a Gyomaendrődi Vadásztársaság, ezért l, illetve 2 év után kikerültek a vizsgált és támogatott területek köréből.

A Magyar Fogolyvédelmi Program munkájának bemutatása. A munkaeredményeit a mellékelt paraméterek segítségével szemléltethetjük:

  • élőhely-fejlesztési tevékenység,

  • dúvad- (predátor-)gyérítés,

  • a fogolypopulációk nagyság és sűrűség változásának elemzése,

  • egyéb vadászható fajok terítékalakulása.

Élőhelyfejlesztés. Az ökotonok hossza, a termőhely különbözőségéből és a művelési ágak megoszlásából adódóan eltérő volt a dunántúli és az alföldi projectekben. Míg az ország nyugati felén a kisebb táblák a jellemzőek, addig az Alföldön még mindig találunk nagyobb összefüggő gyepterületeket. Ezért míg pl. 1993-ban a Dunántúlon a 91,9–149,1 (minta), illetve 51,8–184,5 m/ha (kontroll) volt az egységnyi területre jutó ökotonok hossza, addig ez az érték az Alföldön 37,9–49,7 (minta), illetve 39,6–54,2 m/ha (kontroll) volt csupán, azaz az előzőknek mintegy fele, negyede (39. táblázat). Az összefüggő, részben védelemre érdemes gyepek jelenléte nem tette lehetővé azok szegélyekkel való tagolását (ez nem is lehet szándékunk!), Gyomaendrődön emiatt előnyben részesítették a foltszerű élőhelyfejlesztést. Ennek a hatásfoka igen szerény volt, ezért is számoltuk fel 2 év után azt a projectet. Legnagyobb javulást Nagyszénáson, Harkán és Csákváron érték el. Nagyszénáson e fejlesztéssel az első évben 42,2%-os ökoton hossznövekedés történt, ami a fészkelés eredményességében meg is látszott. Ugyanez volt a helyzet Harkán is. Csákváron viszont megfelelő denzitású populáció híján az élőhelyfejlesztés önmagában nem hozhatott eredményt. Ebből pedig azt a következtetést vonhattuk le, hogy hiába a kedvező habitatszerkezet, ha egy fogolypopuláció a kritikus denzitás alá süllyed, képtelen a természetes regenerációra. Valamennyi élőhelyfejlesztési módot figyelembe véve Harka és Dévaványa adatai voltak a legmagasabbak. A project működése évében Gyomaendrőd is jó paraméterekkel rendelkezett (sajnos inkább területtel, mint ökotonhosszal), s Nagyszénáson is 11,0–26,3 terület%-on végeztek élőhelyfejlesztést. Sárszentmihályon hasonló volt a helyzet, de itt az alacsony populációdenzitás és magas predátornyomás nehezítette az előrelépést.

39. táblázat - Élőhelyfejlesztések a Magyar Fogolyvédelmi Program projectjeiben 1993–1995

1993

1.

Harka

2.

Sárszentmihály

3.

Csákvár

4.

Dévaványa

5.

Gyomaendrőd

6.

Nagyszénás

Eredeti vonalas habitat struktúra (m/ha)

minta

102,7

149,1

91,9

49,7

38,0

37,9

kontroll

98,4

184,5

51,8

40,9

39,6

54,2

Élőhelyjavítás (m)

minta

15,2

3,1

15,1

8,49

-

16,0

kontroll

      

Vonalas struktúra új sűrűsége (m/ha)

minta

117,1

152,1

107,0

58,2

38,0

53,9

kontroll

98,4

184,5

51,8

40,9

39,6

54,2

Javítás %-os aránya

minta

14,8

2,1

16,4

17,1

0,0

42,2

Területi élőhelyjavítás aránya (%)

minta

38,3

10,0

3,72

 

20,8

11,0

kontroll

    

29,4

 

1994

      

Eredeti vonalas habitat struktúra (m/ha)

minta

102,4

152,6

111,0

58,18

38,02

66,26

kontroll

98,4

192,8

115,9

40,98

39,61

54,20

Élőhelyjavítás (m)

minta

22,8

18,8

0,0

31,60

0,0

15,11

kontroll

      

Vonalas struktúra új sűrűsége (m/ha)

minta

125,2

171,4

111,0

89,79

38,02

81,37

kontroll

98,4

192,8

115,9

62,72

39,61

54,20

Javítás %-os aránya

minta

22,3

12,0

0,0

54,3

0,0

22,8

Területi élőhelyjavítás aránya (%)

minta

41,1

14,0

4,8

53,1

27,9

21,5

kontroll

      

1995

      

Eredeti vonalas habitat struktúra (m/ha)

minta

102,37

152,55

144,29

90,31

89,78

81,37

kontroll

98,35

192,81

72,18

106,14

62,81

54,20

Élőhelyjavítás (m)

minta

21,55

22,81

-

-

6,63

4,85

kontroll

      

Vonalas struktúra új sűrűsége (m/ha)

minta

123,92

175,36

244,29

90,31

96,41

86,22

kontroll

98,35

192,81

72,18

106,14

62,81

54,20

Javítás %-os aránya

minta

21,1

15,0

-

-

7,4

6,0

Területi élőhelyjavítás aránya (%)

minta

45,7

13,9

2,5

8,4

53,4

26,3

kontroll

      

A tapasztalat azt mutatta, hogy elsősorban ott lehetett eredményeket felmutatni, ahol a vonalas struktúrákban (ökotonokban) tudtak jelentős növekedést elérni. A nagy kiterjedésű gyepek nyugalma még önmagában kevés a hatékony állománynövekedéshez. Nem véletlen, hogy a hajdani pusztákon sem érte el a fogoly azt a denzitást, amit a mezőgazdasági területeken megfigyelhettek.

A dúvad- (predátor-)gyérítés. Az angliai kísérletek, mint láttuk (4.6. fejezet), a róka és a varjúfélék fészkelési időszakbeli szerepét emelik ki. A projectek közötti különbségek egyrészt a predátorsűrűségből, másrészt a gyérítés eltérő hatékonyságából adódtak (40. táblázat). Főleg az alföldi területeken igen magas a varjúfélék részaránya a terítékben, míg a Dunántúlon a kóbor kutya és a kóbor macska a jelentősebb. A dúvadgyérítés hatékonysága valószínűleg a közöltnél is jobb, hiszen a területenként kihelyezett több száz, vagy több ezer F-2 hatóanyagú tojás által okozott veszteségek nem mindig mutathatók ki pontosan. A fészkelési időszakban végzett ragadozómadár megfigyelések általában nem igazolták a megelőző aggodalmakat vagy hiedelmeket, s a csapdázások eredményei is szerényebbek voltak a vártnál. Csak a sárszentmihályi terület védett ragadozó viszonyai olyanok, amelyek az élőhelyjavítás ellenére a fogolypopuláció csökkenéséhez vezettek. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy ilyen adottságok mellett, egyes helyeken az országban a természetvédelemmel összeegyeztethetetlen a fogolyprogram. Másutt viszont az említett hagyományos dúvadgyérítés precíz elvégzésével is jó eredmények érhetők el, ezért nincs szükség a védett ragadozómadarak gyérítésének kényes szorgalmazására.

40. táblázat - A dúvad- (predátor-)gyérítés értékei (pld/km2) a Magyar Fogolyvédelmi Program projectjeiben 1993–1995

 

1.

2.

3.

4.

5.

6.

Predátor

Harka

Sárszentmihály

Csákvár

Dévaványa

Gyomaendrőd

Nagyszénás

1993

 

Róka

1,96

0,82

1,08

0,95

1,18

1,92

Kóbor kutya

0,28

2,45

0,10

1,32

1,34

0,67

Kóbor macska

4,21

6,05

0,59

1,48

2,40

1,17

Varjúfélék

2,24

4,75

0,49

11,65

4,81

1,42

Összesen

8,69

14,07

2,56

15,41

9,72

5,17

1994

 

Róka

0,84

0,65

1,43

1,43

1,55

1,58

Kóbor kutya

0,84

0,00

0,18

1,06

0,42

1,42

Kóbor macska

5,89

2,29

1,13

4,50

2,19

1,33

Varjúfélék

2,80

3,93

1,01

28,07

26,29

6,67

Összesen

10,37

6,87

3,75

35,06

30,45

11,00

1995

 

Róka

0,56

0,82

1,64

1,91

0,69

4,92

Kóbor kutya

2,80

0,16

1,39

0,83

2,38

7,92

Kóbor macska

5,33

0,33

1,07

1,19

5,35

3,67

Varjúfélék

2,24

1,64

5,86

2,86

24,15

2,25

Összesen

10,93

2,95

9,96

6,79

32,57

18,76


Az állománysűrűség változása. A kutatási időszak kezdetén végzett felmérések szerint a 2 pld./km2-es kritikus állománysűrűséget csak a csákvári kontroll- (1,42) és a gyomaendrődi mintaterület (1,60) nem érte el. E limit körül mozgott a csákvári minta- (2,21) és a gyomaendrődi kontrollterület (2,06) is. Egyebütt ezt 2–4-szeresen meghaladó állománysűrűséget rögzítettünk. A legmagasabb értéket Sárszentmihályon (8,17 és 7,54), illetve Harkán (8,11 és 3,77) lehetett kimutatni.

Ha annak a négy projectnek a minta és kontroll területeit nézzük (98. ábra), amelyekre vonatkozóan 3 éven át végzett vizsgálatok alapján vannak adatsoraink, akkor az említett Sárszentmihályon kívül mindenütt állománynövekedést tapasztalunk a mintaterületeken mind a fészkelő-, mind az augusztusi állománynagyságot illetően.

98. ábra - A fogolypopulációk denzitásának változása a Magyar Fogolyvédelmi program projectjein (1993–1995)

kepek/98.abra.png


Vadászható fajok terítékalakulása. A bölcs hasznosításnak az együttélő vadfajokra gyakorolt hatását (41. táblázat) az alábbiakban foglalhatjuk össze:

  • az őzállományban lényeges változást nem lehetett kimutatni,

  • a mezei nyúl-állomány a szárnyasvadnál is gyorsabban és határozottabban reagált az élőhelyfejlesztésekre,

  • a fácánállomány változása a fogollyal azonos mértékű volt.

A fogoly célzatú élőhelyfejlesztésekre a vele hasonló niche-t elfoglaló fácán állományváltozása nem meglepetés. A fácán ugyanúgy a szegélyeket használja ki, mint a fogoly, a nagyterületű élőhelyfejlesztést nem hálálja meg. A nyúl ellenben mindkettőből profitál, különösen a parlagterületek kínálta táplálék diverzitás és bőség kedvező a számára. Bebizonyosodni látszik mindenütt, hogy a fogolyprogram valóban a vadgazdálkodás és a természetvédelem átfogó programja!

41. táblázat - A vadászható fajok hasznosításának (teríték + befogás) értékei a Magyar Fogolyvédelmi Program projectjeiben 1992–1995)

Terület

Vadfaj

1992*

1993

Minta

Kontroll

Minta

Kontroll

Harka

őz

8

0

16

0

mezei nyúl

12

12

24

24

fácán

60

15

45

30

Sárszentmihály

őz

0

0

0

0

mezei nyúl

8

0

8

4

fácán

92

0

96

35

Dévaványa

őz

7

9

8

15

mezei nyúl

170

150

160

150

fácán

430

400

450

350

Gyomaendrőd

őz

?

?

41

mezei nyúl l

?

?

310

mezei nyúl é

?

?

260

fácán

?

?

180

Nagyszénás

őz

11

10

17

 

mezei nyúl l

67

50

12

 

mezei nyúl é

0

0

109

fácán

362

210

230

   

406

 
   

195

 

* – becslés é – élve befogott l – lőtt

Terület

Vadfaj

1994

Minta

Kontroll

Harka

őz

12

0

mezei nyúl

18

11

fácán

44

27

Sárszentmihály

őz

0

0

mezei nyúl

10

0

fácán

50

0

Abádszalók

őz

16

17

mezei nyúl l

176

31

mezei nyúl é

350

360

fácán

560

38

Dévaványa

őz

8

12

mezei nyúl l

182

200

mezei nyúl é

40

30

fácán

400

110

Gyomaendrőd

őz

15

13

mezei nyúl

92

82

fácán

180

146

Nagyszénás

őz

10

?

mezei nyúl l

54

?

mezei nyúl é

68

?

fácán

357

?

é – élve befogott l – lőtt

Terület

Vadfaj

1995

Minta

Kontroll

Harka

őz

6

2

mezei nyúl

15

12

fácán

38

15

Sárszentmihály

őz

0

0

mezei nyúl

6

3

fácán

84

23

Apaj

őz

2

3

mezei nyúl

37

37

fácán

181

119

Abádszalók

őz

26

18

mezei nyúl

420

390

fácán

650

40

Dévaványa

őz

3

2

mezei nyúl

380

203

fácán

255

180

Nagyszénás

őz

6

2

mezei nyúl

253

164

fácán

461

180

Következtetések. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a két élőhely-gazdálkodási tevékenység feltételezi egymást. Abban az esetben, ha nem tudunk megfelelő struktúrát kialakítani, a vadászható dúvadfajok gyérítése hozhat ugyan relatív eredményeket, ha a vadászterület nem védett körzet közelében van, de a terület eltartóképessége határt szab a fogolyállomány növekedésének. S fordítva is igaz, a predátorgyérítés elégtelen volta (objektív – természetvédelmi, vagy szubjektív – elégtelen dúvadgyérítési okokból) a habitatstruktúra kedvező volta mellett eredménytelenséghez vezethet. Ennek mértéke a hiányosságokkal összhangban van. Igazán ott sikerült eredményt elérni, ahol a vadgazdálkodás minden kívánalma teljesült. Ez az eredmény megfelel a fogolyra vonatkozó bölcs hasznosítás Potts-féle modelljének.

5.13.3. MOSON-Project

A MOSON-Project területén korábban a Lajta-Hanság Rt. egyik kerülete működött, a nagyüzem minden, már jól ismert hátrányával. 1992-ben e területen kezdett egy túzok központú természet- és vadvédelmi programot a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke a Lajta-Hanság Rt., a Fertő-Hanság Nemzeti Park és a WWF Ausztria támogatásával. A fő cél a 20 pld.-os túzokpopuláció ökológiai módszerekkel történő növelése volt. 1991-ig főként gabona és repce (olykor kukorica) termesztés folyt e területen, továbbá 169 ha birkalegelő és 20 ha kaszáló volt megtalálható. 1992-ben a Project 1232 ha-os összterületének habitatonkénti megoszlása az alábbi volt:

Legelő

169 ha

Rét

20 ha

Ugar

354 ha

Repce

351 ha

Őszi búza

167 ha

Tavaszi árpa

61 ha

Mézontófű

110 ha

Összesen

1232 ha

A rétet és a legelőt nem hasznosították azévben (előzőt azért nem, mert túzokfészek volt benne), s ugyancsak hasznosítástól mentes volt az ugar is. Ez összesen 543 ha-t jelentett, a Project területének 44,07%-át. A rendkívüli szárazság miatt a repce terméshozama olyan gyenge volt, hogy betakarítása többe került volna, mint a várható bevétel, így aratásától eltekintettek. Ezáltal újabb érintetlen 351 ha-t nyertünk, azaz összességében 894 ha-ra emelkedett a „túzokbarát” területek aránya, ami 72,56 terület%-ot jelentett. 1992 őszén 25 ha-on túzokföldeket létesítettünk, melyeket repcével (5 kg/ha), lucernával (20 kg/ha) és őszi árpával (100 kg/ha) elegyített keverékkel vetettünk be. Sajnos, a csapadékhiány megakadályozta a jó kelést, így csak csíraállapotban szolgáltattak takarmányt, a tél folyamán kifagytak. A gyomos sávjaik így is nagy mennyiségű friss zöld táplálékul szolgálnak a tavasz folyamán. 1993-ban életbe lépett egy szerződés, mely rögzítette a PROJECT habitatstruktúráját:

Legelő

169 ha

Rét

20 ha

Ugar

746 ha

Túzokföld sávok

25 ha

Repce

95 ha

Őszi árpa

72 ha

Rozs

105 ha

Összesen

1232 ha

A mezőgazdaságilag művelt terület mindössze 22,08%-ot tett ki, „túzokbarát” hasznosítás pedig 960 ha-on folyt. A szárazság következtében a repce betakarítása ugyancsak elmaradt, így az érintetlen terület újabb 95 ha-ral nőtt. Az aratással csupán az őszi árpa- (72 ha) és a rozs- (105 ha) táblák voltak érintve. Az ősz folyamán az elszáradt magaskórós gyomvegetációt részben megtárcsázták, részben a vadászatok előtt nehéz simítóval lettek lehúzva. A 25 ha túzokos vadföldet azévben 100%-ban repcével vetették be. A vetés viszonylag jól sikerült, a tél folyamán is megfelelő táplálékul szolgált. A habitatstruktúra kedvező alakulása mellett még a termesztésben lévő növények technológiai folyamatait is – a lehetőségek szerint – „túzokbaráttá” tettük, s mindezt szerződésbe is foglaltuk, amiket a gazdálkodó maradéktalanul betartott. A szerződésben rögzített irányelvek a következők voltak:

  • a birkalegelő legkorábban június közepétől, ha lehetséges, csak július végétől használandó/használható,

  • a kaszálót nem használják szénanyerésre, minden második év szeptemberében és/vagy októberében lekaszálják (először 1993-ban). Megoldást jelent ugyanezen évek szeptemberében, vagy októberében a legelő legeltetése is,

  • 1994-től az őszi árpát búzára cserélték, utóbbinak 3-4 héttel későbbi betakarítása miatt,

  • a rozs egyáltalán nem, az őszi árpa és őszi búza legfeljebb április 15-ig kezelhető növényvédő szerrel,

  • a betakarításig semmiféle mezőgazdasági tevékenység nem folytatható,

  • a repcében fellépő károsítók ellen legkésőbb április 30-ig lehet védekezni,

  • amennyiben valamilyen nem várt, negatív hatás érvényesül (például olyan száraz év, mint 1992), a repce betakarítása elmarad. Átlagos évben a WWF Ausztria lehetőséget lát arra, hogy a fészkelő madarak miatt bizonyos repce-vetésterületek aratásának elmaradását pénzzel kompenzálja. 1993-ban a szárazság miatt a betakarítás elmaradt,

  • a zölden történő feletetés és a fejtrágyázás mind a négy említett növény esetében tilos.

A Lajta-Hanság Rt. Vadászati és Idegenforgalmi Üzeme továbbá a határ túlsó oldalán fekvő Jagdverwaltung Flick a párhuzamos idejű vadászati hasznosításban állapodtak meg. A megállapodás szavatolja a dürgés és fészkelés idejének zavartalanságát, illetőleg biztosítja azt, hogy a korlátozás a vadgazdálkodót a határ mindkét oldalán azonos vadászati eséllyel ruházza fel:

  • az őzvadászat folytatása során az alábbi, mindkét ország vadászati szezonjaitól eltérő időben egyeztek meg, eszerint:

    az őzbak vadászati ideje július 20–szeptember 30 közötti,

    őzsutára és gidára október 1–február 15 között lehet vadászni,

  • ezen időszakon belül az adott ország vadászati idényei érvényesek. Az idényeket módosíthatják mindkét ország vadászati szabályozásában előálló változások.

  • a vadászati tevékenység során (őzvadászat) a gépkocsihasználat csak az utakra korlátozódik, hogy az a lehető legkisebb mértékig nyugtalanítsa a csibéket vezető túzokokat.

A dúvadfajok (predátorok) elszaporodásának meggátlása a túzokvédelemnek, általában a madárvédelemnek és a vadvédelemnek is elemi érdeke, ezért ennek elhanyagolása nem megengedhető. Ennek megfelelően a területre évente 500 db ún. F-2-es hatóanyagú (3-klór-4-metilanilin-hidroklorid), varjakra (vetési és dolmányos varjú, szarka, szajkó) szuperszelektív szerrel kezelt tojást helyeztünk ki. Eredményeképpen fészkelő szarka és dolmányos varjú nem volt a területen, de a közeli Szigetközből, ahol ilyen védekezés nem folyik, a fiókák kirepülése után 25–50 pld.-os csapatai is megjelenhettek. A túzok (sarjú-) és más madár fészekaljakban kártételük nem ismert, de nem zárható ki. A róka (Vulpes vulpes) fegyveres gyérítése intenzíven folyt. A rókapopuláció növekszik a LAJTA-Projectnél már ismertetett, veszettség elleni immunizációs program következményeként. A betegség nem szabályozza a rókapopuláció sűrűségét, ezért 1994-tól csapdázási módszereket is bevezettünk.

Az élőhelyfejlesztések és a predátor kontrol elsősorban a fészkelési időszakbeli nyugalmat, a költésbiztonságot szolgálták. Ennek eredményeként 1992-ben 17 túzokcsibe nevelődött fel, s csupán 2 pld. volt a téli veszteség. 1993-ban tehát 35 pld. volt az induló állomány, s 9 csibével számolhattunk, tehát a populáció 44 pld.-ra nőtt. 1994-ben két betelepülő madárral gyarapodva 37 pld. volt az induló állomány, s 13 csibe nevelődött fel eredményesen, ami azt jelentette, hogy a szaporodási időszak végén 50 túzokot számláltunk. 1995-ben – mivel téli veszteség nem volt –, az 50 pld.-os populáció szaporulatát 14 pld.-ban határoztuk meg. Az év végén 65 pld.-os állománnyal zártunk (99. ábra).

99. ábra - A MOSON-Project túzokpopulációjának és a populáció szerkezetének (ivari és korösszetétel) változása 1991–1995 között (FARAGÓ, 1997d)

kepek/99.abra.png


Vadgazdálkodási előnyök. Ahhoz kétség sem férhet, hogy az élőhely javulása, a zavartalanság nemcsak a túzokra és a többi védett madárfajra, de a vadászható vadfajok állományalakulására is pozitív hatással van. Az állománynövekedést, de legalábbis a területre való koncentrálódást őz esetében a számlálások egyértelműen megmutatták, egzakt adatokat azonban a terítékváltozásokból kaphatunk (42. táblázat). Az őzteríték stagnálása nem követi nyomon az állományváltozást, a terület mintegy 250 pld.-os őzállománya erősen alulhasznosított. Mindezek mellett minden évben tud a project érmes, sőt néha aranyérmes trófeákat produkálni. A legnagyobb eredmény a mezei nyúl terítékének változásában mutatkozott. A Project kialakítása előtti teríték (333 pld.) csaknem megduplázódott az első évek után, ami 1992-ben 280 pld., 1993-ban 314 pld. többletlelövést eredményezett.

42. táblázat - A vadászható vadfajok terítékváltozása 1991–1996 között a MOSON-Projectben

Vadfaj

1991

1992

1993

1994

1995

1996

Őzbak

15

10

9

3

9

7

ebből érmes

4

2

1

0

1

1

arany

1

0

0

0

0

1

ezüst

1

2

1

1

0

0

bronz

2

0

0

0

1

0

Őzsuta

9

9

10

18

14

17

Őzgida

5

8

12

19

12

11

Őz összesen

29

27

31

41

36

36

Mezei nyúl

333

613

647

1168

1580

1649

Fácán

80

59

113

148

66

241


Természetvédelmi előnyök. Az élőhely-fejlesztési munka természetesen más védett fajok számára is előnyöket hozott, így azok is visszajelezték a környezetváltozásokat (FARAGÓ ÉS JÁNOSKA, 1994). Olyan védett fajok megtelepedéséről és tartós jelenlétéről rendelkezünk adatokkal, amelyek elterjedésének nyugati peremére esik Projectünk, vagy hazai, illetve dunántúli megtelepedésük faunisztikai kuriózum. E fajok a következők: kékvércse (Falco vespertinus), réti fülesbagoly (Asioflammeus), ugartyúk (Burhinus oedicnemus), hamvas rétihéja (Circus pygargus), gyurgyalag (Merops apiaster), kis őrgébics (Lanius minor).

Az ismertetett vad- és természetvédelmi terület létrejötte a mezőgazdálkodók, vadgazdák, természetvédők és kutatók közös erőfeszítésének folyománya. A köztük megkötött önkéntes szerződés minta lehet olyan területek védelmére, amelyek nem a hagyományos értelemben védettek, mégis fokozottan védett fajok fenntartását szolgálják, ugyanakkor az azonos érdekekkel bíró és a védelemben tevőlegesen résztvevő vadgazda is profitál belőle. Tulajdonképpen sokfajta érdekeltség összefonódása tartja össze az erre vállalkozókat (FARAGÓ, 1994d).

5.13.4. Túzokkíméleti területek rendszere

A túzokállomány az 1980-as évek közepén – elsősorban a kemény telek következtében – jelentősen megfogyott Magyarországon. Már 1986-ban javaslat született (FARAGÓ, 1986) túzokkíméleti területek hálózatának kialakítására, de ez a kezdeményezés részben a korszellem (mezőgazdasági területek sérthetetlensége), részben a természetvédelmi hatóságok érdektelensége miatt nem valósult meg. A túzok további állománycsökkenése miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programot indított megmentésére, melynek során újabb javaslat fogalmazódott meg túzokkíméleti területek kialakítására, most már a Környezetileg Érzékeny Területek (ESA) rendszerében (FATÉR ÉS NAGY, 1993). E javaslat tartalmát tekintve hasonlított az előző előterjesztéshez, megvalósítására azonban új és korszerű, az Európai Unióban bevált módszer hazai bevezetését kínálja. A Magyar Túzokvédelmi Munkacsoport 1994-ben kidolgozta az 1994-2000 közti időszakra érvényes Magyar Túzokvédelmi Programot. Ebben világosan lefektették, hogy a védelem prioritási rangsorában első helyen a szabadtéri védelem (mentés és élőhelyfejlesztés) áll.

A védelmi stratégiát és abban az ESA-rendszert vázlatosan az alábbiakban fogalmazhatjuk meg (FARAGÓ, 1994e). A populációknak az év folyamán két, úgymond „ökológiailag szűk keresztmetszetet”, a szaporodási időszakot és a telet kell átvészelniük. Ha sikerül olyan optimális környezetet kialakítanunk, amely igényeiket kielégíti, akkor megelőzhetjük, hogy mesterséges manipulációra (tenyésztés) vagy lényeges vándorlásra legyen szükség, egyúttal biztosítjuk a megfelelő szaporodóképességet. Az élőhely-gazdálkodási stratégia kidolgozása során, a korábban meghatározottak szerint az alábbiakat vesszük figyelembe:

  • a túzokpopulációk agrárkörnyezetbe költözése alapvetően annak kedvezőbb környezeti viszonyaira vezethető vissza,

  • különösen vonatkozik ez a megállapítás a szaporodási időszakra, amikor a tyúk otthonterülete (home range) jelentősen leszűkül,

  • az agrárhabitatokban eltérő mértékben veszélyeztetettek a fészekaljak, ami különböző mortalitási rátákkal jár együtt,

  • mivel a fészkelőhelyek rendszerint a dürgőhelyek környékén vannak, topográfiailag jól behatárolható a védelmi munka körzete,

  • az őszi és téli migráció elsősorban a táplálkozóterületek felderítésére irányul, miközben jelentős veszteségek adódnak (szubadult-, adultmortalitás). Ha a fészkelőhelyek környékén biztosítjuk a téli táplálékot, elsősorban a repcét, akkor csak a kikerülhetetlen tényleges elvonulás okozhat veszteségeket,

  • olyan komplex kíméleti területeket kell kialakítani, amelyek céltudatosan ötvözik a fent elmondottakat, azaz a dürgőhelyek környéke természetes és mesterséges élőhelyek mozaik-komplexe legyen. A kíméleti terület év során elégítse ki a faj létfeltételeit, különös tekintettel a szaporodási ciklusra és az áttelelésre. A szaporodási időszakban visszafogott („túzokbarát”) agrártevékenység jellemezze, de ösztönözhető az extenzív termesztés is,

  • kívánatos lenne e területeken belül a természetes/természetszerű gyeptársulások, mint dürgőhelyek védetté nyilvánítása is,

  • A túzokkíméleti terület javasolt ismérvei:

    1. Területnagyság: 5001000 ha, előnyösebb a nagyobb terület

    2. Helye: központja a populáció tradicionális dürgőhelye, vegetációja gyep vagy ugar/parlag

    3. Vegetáció: általában kerüljük a tavaszi vetésű növényeket, előnyben részesítendők az 5. és 4. bontási osztályba sorolt növények (lásd 4.5. fejezet) Javasolt a gyep:pillangós:gabona azonos részaránya. Elengedhetetlen a repcetermesztés, javasolt az ugaroltatás, vagy a parlagok kialakítása is (pl. repce után, erős árvakeléssel).

    4. Ajánlott vetés/növényszerkezet (FATÉR ÉS NAGY, 1993)

Gyep

30–35%

Őszi kalászos

15–25%

Pillangós

10–15%

Repce

3–5%

Borsó, fénymag, köles

5–10%

Napraforgó, kukorica

3–5%

Ugar/parlag

10–30%

Összesen

100%

  • törekedni kell arra, hogy valamennyi túzokpopuláció területén kialakulhasson hasonló kíméleti terület.

A túzokkíméleti területek és a rajtuk kívül, de hozzájuk közel eső természetvédelmi területek hálózatából, elterjedési területenként Környezetileg Érzékeny Területeket (ESA) kell kialakítani (lásd 5.14. fejezet) (100. ábra).

100. ábra - Túzok védelmére javasolt Környezetileg Érzékeny Területek (ESA-k) (FATÉR ÉS NAGY, 1993)

kepek/100.abra.png


5.13.5. Célzott vadföldgazdálkodás a mezei nyúl populációsűrűségének növelésére

A mezeinyúl-populáció élőhelyfejlesztéssel történő növelésére irányuló vizsgálatokat KOVÁCS (1988) végezte a Füzesabonyi ÁG területén. Az egymással határos, kontroll- és mintaterület 1879 és 1198 ha nagyságú volt. A kontrollterület termelőszövetkezeti, a mintaterület állami gazdasági tulajdonban volt, de a termelés színvonala és az intenzív nagytáblás, jellemzően gabonatermesztés azonos volt mindkét területen. A vadászati hasznosítást mindkét helyen az ÁG végezte. 1982-től kezdődően vadföldgazdálkodás folyt a területen, ott, ahol szükség volt a vad folyamatos táplálékellátásához („célzott” vadföldgazdálkodás). A vadföldek nagyságát és növényösszetételét a 43. táblázat, a vizsgálat eredményeit a 101. ábra szemlélteti.

43. táblázat - A kezelt területen létesített vadföldek nagysága és növényi összetétele 1982-ben és 1983-ban (KOVÁCS, 1988)

Terület

Növény

No.

ha

1982

1983

1

2

silókukorica

silókukorica

2

6

cirok, szudánifű, kender

repce, szudánifű

3

1

cirok

szudáni fű

4

5

füves here

füves here

5

5

repce

6

7

cirok, kender, kukorica

szudánifű, seprűcirok

7

2

cirok

8

2

gyom

szudánifű, seprűcirok

9

3

repce

10

10

takarmány répa, tavaszi árpa + lucerna, kender, kukorica, napraforgó, cirok, kender

lucerna, kukorica, cirok, napraforgó

11

3

cirok, kender

cirok, szudánifű

461

  

101. ábra - A mezei nyúl tavaszi populációsűrűsége 1981 és 1984 között a vadfölddel kezelt és kontrollterületen. A függőleges szakaszok a szórást jelölik, a nyíl a vadföldek létesítésének évét mutatja (KOVÁCS, 1988)

kepek/101.abra.png


A vadföldek létesítését követően a kezelt és kontroll területen a mezei nyúl állománysűrűségének alakulása jelentősen eltérő volt. Míg a vadföldgazdálkodás előtt, 1982-ben mindkét területen hozzávetőlegesen 30 nyúl/100 ha sűrűséget becsültek, addig a célzott vadföldműveléssel érintett területen 1984 tavaszára több, mint kétszeresére növekedett a populációsűrűség, ugyanakkor a kontrollterületen változatlan maradt. Az állománynövekedés a következőkre vezethető vissza:

  • az őszi/téli populációstruktúrában magas a fiatalok részaránya, melyek a táplálékhiányos időszakban (nagyüzemi körülmények között) elhullanának, ha nem kapnának táplálékkiegészítést,

  • táplálékkiegészítéssel magasabb a túlélési ráta, miáltal a következő évi szaporodási ciklusban megnövekedett egyedszámú törzsállomány vesz részt.

Svédországi vizsgálatok is azt igazolták, hogy a nagyüzemi táblákon magasabb a téli mortalitás, mind a kisparcellákkal jellemezhető területeken (FRYLESTAM, idézi KOVÁCS, 1988). Ha ezt hazai viszonyokra adaptáljuk, akkor a bemutatott példa alapján megtervezett és kialakított célzott vadföldműveléssel növelni lehet a mezeinyúl-populációdenzitást.