Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata

Hrotkó Károly

Mezőgazda Kiadó

A faiskolában előforduló kórokozók és kártevők

A faiskolában előforduló kórokozók és kártevők

Kórokozók

Vírusok

A gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rickettsiás betegségei a növény minden szervével – oltóvessző, szemzőhajtás, vegetatív alanyok – terjednek, sőt a vírusok közül például a gyűrűsfoltosságot, mozaikfoltosságot okozók még maggal és pollennel is átviszik a fertőzést.

A legenyhébb vírusos betegség által okozott termésveszteség is meghaladja a 10%-ot, több vírusos betegség együttes fellépése esetén pedig megsokszorozódhat ez a kár (Németh 1991b). A vírusos betegségek elleni védekezésben a faiskoláknak meghatározó szerepük van. A fertőzés visszaszorításának legeredményesebb módszere a vírusmentes szaporítóanyag telepítése (Németh 1979; 1991c).

41. táblázat. A zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó vírusok és vírusszerű szervezetek az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) Mém rendelet (MÉM 1988/b, 19901a)}

A 41. táblázat folytatása

Jelmagyarázat:

EU-karanténlista:

I./A. 1. Az EU-ban elő nem forduló károsítók, amelyek behurcolása és/vagy elterjesztése valamennyi EU tagországban tilos.

I./A. 2. Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és terjesztése valamennyi EU tagországban tilos.

II./A. 1. Az EU-ban elő nem forduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és/vagy terjesztése valamennyi EU tagországban tilos, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak.

II./A. 2. Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyek behurcolása és/vagy terjesztése valamennyi EU tagországban tilos, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak.

II./ B. Azon károsítók, amelyek behurcolása és terjesztése tilos az EU védett zónáiban, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak.

A zárlati és veszélyes károsítók körének meghatározása Magyarországon:

A/ zárlati károsítók,

A/I. Európában elő nem forduló károsítók,

A/II. egyes európai országokban előforduló károsítók,

B/ veszélyes károsítók.

A Növényvédelmi Kódexben a vírusok és vírusszerű szervezetek aszerint kerültek a zárlati vagy a veszélyes károsítók jegyzékébe (26.táblázat), hogy még nem fordulnak elő Európában (A/I.), egyes európai országokban már megtalálták-e (A/II.) vagy hazánkban is kimutatták-e (B) őket. A növényvédelmi hatóságok faiskolai zárlatot rendelnek el, ha a szaporítóanyagon, azok termőterületén vagy 50 m-es körzetükben zárlati vagy veszélyes vírusos betegséget mutatnak ki.

Az Európai Unió tagállamaiban 1993. január 1-jétől egységes minőségi és növény-egészségügyi előírások érvényesek. Ha szaporítóanyagot vagy friss gyümölcsöt akarunk az Európai Unió tagállamaiba szállítani, meg kell felelnünk ezeknek az előírásoknak. Amennyiben előbb vagy utóbb csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, úgy a szabványaiban előírt fajtaazonosságra, minőségre, osztályozásra, egyöntetűségre, csomagolásra, fémzárolásra, címkézésre és vírusmentességre vonatkozó követelményeknek meg kell felelnünk – hívja fel a figyelmet Németh (1991c), és Kiss (1998a, b).

Magyarországon az állami fajtaelismerés egyik alapfeltétele a vírusmentesség vagy a vírus-ellenállóság. A rendelet célja, hogy értékesítésre csak vírusmentes szaporító- és ültetvényanyag kerüljön. Addig azonban, amíg faiskolai termesztésünk általánosan felkészül erre, minden vírusmentes anyanövényről származó és vírusmentességet megőrző faiskolai szaporítóanyag vírusmentes megjelöléssel kerül forgalomba.

42. táblázat. A zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó baktériumok az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) MÉM rendelet (MÉM 1988/b, 1990/a)}

Az 5/1988. (IV. 26.) MÉM számú rendelet 8. melléklete szerint az állami minősítésre bejelentett, a már köztermesztésben levő és a külföldről behozott növényfajták vírustól és vírusszerű szervezetektől való mentességének megállapítását, fertőzöttségük esetén a mentesítésüket a minisztérium által előírt és egységes virológiai módszerekkel kell elvégezni. Ezeket a speciális vizsgálatokat a növényvédelmi és agrokémiai állomások szakemberei végzik.

A „vírusmentes” megjelölés használatának igényét vetőmag esetében a fémzárolási kérelemmel egy időben, alanyra, magcsemetére, sarjra, dugványra és palántára a kitermelés előtti leltározás után, szemzőhajtásra, oltóvesszőre a tervezett szállítás előtt 6 nappal, ültetvényanyagra és egyéb szaporítóanyagra a leltári készlet alapján be kell jelenteni a területileg illetékes állomásnak. Ha vizsgálatok nem igazolják a vírusmentességet, vagy a faiskola a növény-egészségügyi előírásokat (izolációs távolság, inszekticides védelem, előzetes talajfertőtlenítés stb.) nem tartotta be, nem jogosult a „vírusmentes” címke használatára.

Baktériumok

A gyümölcsösökben károsító baktériumos betegségek (Klement 1981) közül a faiskolai termesztést a Növényvédelmi Kódexben a zárlati károsítók közé sorolt, az almatermésűek erwiniás elhalását okozó Erwinia amylovora,az őszibarack pseudomonaszos rákjának kórokozója a Pseudomonas syringae pv. persicae,a szilva és az őszibarack xantomonászos foltosságát okozó Xanthomonas campestris pv. pruni és a veszélyes károsítók közé sorolt agrobaktériumos gyökérgolyvát okozó Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens kórokozó veszélyezteti (27.táblázat).

• Az Erwinia amylovora fertőzésére az almatermésű gyümölcsfák (Cydonia, Malus, Pyrus) mellett számos, a Rosaceae családba tartozó díszfa és -cserje is fogékony (Cotoneaster, Crataegomespilus, Crataegus, Fragaria, Prunus, Pyracantha, Rosa, Rubus, Sorbus, Spiraea spp.) (Zwet–Keil 1979.). A fertőzés nyomán bekövetkező gyors lefolyású rákosodást, majd elhalást az angol elnevezés fireblight – vagyis tűzelhalás – találóan jellemzi. A kórokozó futótűzként terjed, leperzselt, kiszáradt gyümölcsfákat hagy hátra.

A betegség Észak-Amerikából az 1950-es évek végén került Európába. Fertőzött európai ország jelenleg: Anglia, Hollandia, Dánia, Belgium, Franciaország, Olaszország, Görögország, Németország, Lengyelország és szinte valamennyi szomszédos állam.

226. ábra - A tűzelhalás (Erwinia amylovora) fertőzési tünetei termő almafán (Fotó: Hrotkó)

kepek/226.png


227. ábra - A tűzelhalás kórokozójával fertőzött hajtások csúcsa gyakran pásztorbotszerűen meghajlik (Fotó: Hrotkó)

kepek/227.png


Magyarországon 1995-ben találtak először erwiniás tűzelhalásfertőzés-gyanús hajtásokat és 1996-ban a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Növénykórtan Tanszékén izolálták az Erwinia amylovora baktériumot. A fertőzést Kecskemét környékén mutatták ki, de hiába vágták ki a fertőzött, 42 ha területű nyárlőrinci almaültetvényt, rövid idő elteltével az ország több, egymástól távol eső vidékén pusztított a tűzelhalás. A kórokozó terjedését nem sikerült megállítani. A tűzelhalást elsősorban az ember terjeszti, nagy távolságokra szállítva a fertőzött növényi részeket, vagy kézzel, metszőollóval, vizsgálati anyaggal, vagy szemzőhajtással másik gyümölcsösbe viszi magával a betegséget. Az Erwinia amylowora baktériumot az USA New York Államában találták meg először, ezért a védekezésről is Észak-Amerikában van a legtöbb tapasztalat. Az USA-ban nem karanténrendelkezések, hanem a farmerek, faiskola-tulajdonosok jól felfogott érdeke miatt, az első gyanús jelre gyökerestől eltávolítják az alanyt vagy oltványt, levágják a hervadó ágakat. A faiskolákban minden növényi maradványt műanyag zsákokba gyűjtenek és azonnal elégetnek, vagy gőzöléssel történő sterilizálás után komposztálnak. A metszőolló, fűrész, kés és egyéb eszközök rendszeres fertőtlenítése, az egyszer használatos műanyag kesztyű alkalmazása alapvető követelmény a faiskolákban.

Hazánkban a karanténrendelkezések nem változtak, a továbbiakban is tilos a fertőzött szaporító- és ültetvényanyagok behozatala az országba. Hazánk korábban az Erwinia amylovora kórokozótól mentes országok közé tartozott. A gyümölcsexportot nem veszélyezteti a fertőzöttség, mert a betegség ilyen módon nem terjed, de a gyümölcsfacsemete-termesztőknek és -exportálóknak kedvezőtlen, mert a kivitel növény-egészségügyi feltételei szigorúbbak lettek.

Az almatermésű gyümölcsfajok mellett a Rosaceae családba tartozó dísznövények szaporító- és ültetvényanyagaira is vonatkozik a behozatalt és kivitelt korlátozó rendelet, hiszen az Malus, Pyrus, Cydonia, Mespilus nemes és alanyfajták mellett a Cotoneaster, Crataegus, Pyracantha, Sorbus és Stranvaesia dísznövényfajok is fogékonyak a kórokozóra.

A gazdanövények közül kitűnik érzékenységével a Crataegus monogyna, ezért a kórokozó jelzőnövényének tartják.

A Növényvédelmi Kódex (MÉM 1988/b) 5. számú melléklete szerint az Erwinia amylovorával fertőzött országokból a kórokozó gazdanövényeit április 16. és október 31. között tilos behozni. November 1-jétől a következő év április 15-éig behozott szaporító- és ültetvényanyagot karanténkertben, zárt termesztőberendezésben vagy izolátorban 1 évig megfigyelés alatt kell tartani.

Az Erwinia amylovora ellen engedélyezettek a fosetil-Al hatóanyagú (Aliette 80 WP), a kasugamicin hatóanyagú (Kasumin 2 L) és a réztartalmú (Champion 50 WP, Cuproxat FW, Kocide 101, Kocide DF, Rézgálic, Rézoxiklorid) készítmények.

• Hazánkban jelenleg az őszibarack baktériumos rákosodását és elhalását a Pseudomonas syringae okozza, fennáll a veszély azonban, hogy Franciaországból érkező szaporítóanyaggal a Ps. syringae pv. persicae patológiai változatot is behurcoljuk. Karanténrendelkezésekkel kell megakadályozni a Xanthomonas campestris pv. pruni szaporítóanyaggal Olasz-, Görögországból, Romániából vagy Bulgáriából történő behozatalát.

Az A/II. kategóriába tartozó kórokozók bármely élő, illetőleg fertőzőképes alakjával fertőzött növényt, növényi terméket, talajt, tápközeget, csomagolóanyagot és szállítóeszközt tilos hazánkba behozni.

Faiskolai megjelenésük esetén a fertőzött növényállományt és területét azonnal zárlat alá kell helyezni. Az Erwinia amylovora izolálása esetén a környéken a kórokozó valamennyi gazdanövényét meg kell semmisíteni.

Az Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens Magyarországon gyakori, általánosan elterjedt. Az 5%-nál nagyobb mértékben fertőzött faiskolai területeket a szőlő és a bogyósgyümölcsűek szaporításából véglegesen ki kell zárni. Egyéb gyümölcsfaiskola 5 év elteltével létesíthető a területen. A faiskolai kitermeléskor meg kell semmisíteni, el kell égetni azokat az oltványokat, amelyek gyökérnyakán vagy főgyökerén golyva található. Az oldalgyökereken fejlődött golyvát le kell vágni, a szaporítóanyag pedig értékesíthető. A faiskolai lerakatokban azonban bármilyen mértékű gyökérgolyvás fertőzés esetén meg kell semmisíteni a fertőzött anyagot. Ezért kitermeléskor alaposan át kell válogatni az oltványokat, tüzetesen ellenőrizve a gyökérzetet.

A kórokozó a művelőeszközök vagy kártevők által okozott sebzéseken keresztül fertőzi a gyökeret. A beteg sejtek rendellenesen fejlődnek és daganatokat okoznak. A tünet jól ismert. A kezdetben alig látható, sárgásfehér, karfiolszerű golyvák gyorsan nőnek, és kitermeléskor már borsószem nagyságútól ökölnyi méretűek lehetnek, felületük rücskös, fásodó, barnásfekete. Kifejlődhetnek a gyökérnyakon, a főgyökéren és az oldalgyökereken. A hazánkba nagy mennyiségben behozott, az őszibarack és a nektarin alanyaként ajánlott GF–677-es őszibarack-mandula fajhibrid hazai körülmények között rendkívül érzékeny az agrobaktériumos fertőzésre, és a gyökérgolyva nem csak a gyökereken és a gyökérnyakon, de még a dugvány szárán is kifejlődhet (228., 229., 230. ábra).

228. ábra - Agrobaktériumos gyökérgolyva a főgyökéren és az oldalgyökereken (Fotó: Migend)

kepek/228.png


229. ábra - Agrobaktériumos gyökérgolyva a gyökérnyakon (Fotó: Migend)

kepek/229.png


230. ábra - Agrobaktériumos gyökérgolyva a dugvány szárán (Fotó: Migend)

kepek/230.png


A gyökérgolyva megakadályozza a vízben oldott, felvett tápanyagok és a gyökérfejlődéshez szükséges asszimiláták szállítását. Hazánkban a gyümölcsfák gyökérzetén az 1. és 2., a szőlőn a 3. biotípusa fordul elő.

Gombák

Levélbetegséget okozó mikrogombák. A faiskolában a gombás betegségeket okozó fajok előfordulása, károsítása a legfeltűnőbb. A faiskolai termesztés sajátosságaiból adódóan (öntözés, kis tőtávolság, talajhoz közeli növényállomány stb.) az a kórokozó is veszélyessé válhat, amely a gyümölcstermesztésben ritkának vagy könnyen leküzdhetőnek számít. A fiatal növények a fertőzésre, a részleges vagy teljes lombvesztésre érzékenyebben reagálnak, mint a termő fák. Husz (1939) szemléletesen fogalmazta meg ezt a speciálisan faiskolai gondot: „Foltos levelekkel, különösen pedig idő előtti lombhullás folytán, a faiskolai oltvány éppúgy silány fejlődést mutat, mint akár az éhező csecsemő”.

• Az őszibarack tafrinás levélfodrosodását okozó Taphrina deformans hűvös tavaszokon fertőzi a még zsenge őszibarack-, mandulabarack-, ritkábban a mandulaleveleket. A fertőzött levelek elszíneződnek, megvastagodnak, fodrosodnak. A védekezés elmaradása esetén súlyos lombvesztést okoz, ami pedig visszaveti az oltványok fejlődését.

• Az alma varasodását a Venturia inaequalis, a körtéét a Venturia pyrina, az őszibarack, a mandula, a kajszi varasodását a Venturia carpophila okozza. A cseresznye és a meggy varasodását okozó Venturia cerasit hazánkban még nem mutatták ki, nyugati országokból való behurcolására azonban számítani lehet.

A kihajtás időpontjában kezdődő primer fertőzés tünetei, a matt barnásfekete, kerekded foltok megjelentésétől kezdődően a szekunder fertőzés a csapadékos években vagy rendszeres öntözés esetén lombhullásig folyamatosan tart. Ezért rendkívül fontos a primer fertőzés megakadályozása.

• A cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltosságát okozó Blumeriella jaapii korábban elsősorban faiskolákban károsított. Hazánkban ezt a kórokozót először Husz (1939) éppen faiskolában találta meg. Kaszonyi (1955) megfigyelései szerint a korai, intenzív lombhullás közvetve a meggyoltványok 64%-ának elfagyását és a suhángok nem kielégítő növekedését okozta, az augusztusi szemzéseknél pedig csak 25–30%-a eredt meg. Faiskolai körülmények között a cseresznyén, a meggyen és a sajmeggyen kívül fertőzheti a mandulát, kajszit, szilvát és azok alanyait is.

• A körte és a birs két gombás betegsége, a levélen barna színű, kerekded foltokat okozó Fabraea maculata (231. ábra) és a kifehéredő, hosszúkás, ellipszis alakú foltokat okozó Mycosphaerella sentina gyümölcsösben ritkán fordul elő, faiskolában azonban súlyos lombhullással járó járványt okozhat. A korai lombvesztés következtében a magoncok héja leragad, és ez akadályozza a szemzést. A fertőzés anyatelepeken is előfordulhat, elsősorban azonban az alanyokat és az oltványokat károsítja. Mindkét kórokozó faiskolai viszonyok között a körtén és a birsen kívül az almát és a naspolyát is fertőzheti.

231. ábra - Fabreás levélfoltosság birsen (Fotó: Migend)

kepek/231.png


• A fillosztiktás levélfoltosság, az ún. „lencseszem”-betegség kórokozója, a Phyllosticta rosarum az almaoltványok közül elsősorban a Starking fajtát fertőzi (232. ábra), előfordulhat azonban a körte, ritkábban a birs levelein és hajtásain is.

232. ábra - Fillosztiktás levélfoltosság almán (Fotó: Migend)

kepek/232.png


Az 1–1,5 mm átmérőjű, barna színű, vegyszerperzselésre emlékeztető foltok megjelenésekor javasolható az alapos kórtani kivizsgálás, mert egy eddig Európában még nem izolált rokon faj, a Phyllosticta solitaria zárlati károsító, ezért elszaporodása karanténintézkedéseket von maga után (43. táblázat).

43. táblázat. Zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó gombák az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) MÉM rendelet (MÉM 1988/b, 1990/a)}

• Valamennyi csonthéjas gyümölcsfa alanyán, oltványán és a dísz Prunus fajokon is előfordulhat a levéllyukacsosodást okozó Stigmina carpophila (233. ábra). A gomba csekély hőigénye miatt csak azokban a parcellákban jelentkezik jellegzetes sörétlövésszerű lyukakra emlékeztető tünete, ahol a tavaszi permetezéseket elhanyagolták.

233. ábra - Sztigmináns levéllyukacsosodás kajszin (Fotó: Migend)

kepek/233.png


• Faiskolában ritkábban előforduló, levélfoltosságot okozó gomba kajszin a Gnomonia erythrostoma,dión a Gnomonia leptostyla,szilván a Polystigma rubrum,gesztenyén pedig a Mycosphaerella maculiformis.

Rossz faiskolai gyakorlat, ha nyár közepétől nem védekeznek a levélbetegségek ellen, hogy az erős fertőzés miatt korábban bekövetkező lombhullás megkönnyítse a kitermelés előtti levéltelenítést. A betegség miatt korán lehulló levéllel tartalék tápanyagok mennek veszendőbe, a vesszők nem érnek be, nő az oltványok fagyérzékenysége és a szállítás, ideiglenes vermelés alatti kiszáradásának veszélye.

A gombás betegségek elleni védekezés. A primer fertőzés megakadályozására rügypattanástól kezdődően Dithane M–45 (0,2% ), Merpan 50 WP (0,2% ), Buvicid K (0,2%), Vondozeb Plus (0,2% ),kontakt vagy Chinoin Fudazol 50 WP (0,1%), Topsin-M 70 WP (0,1 %), Rubigan 12 EC (0,1%) mélyhatású készítménnyel védekezhetünk 10–14 naponként.

Rozsdagombák. A gazdacserés fejlődésű, levélbetegséget, rozsdafoltokat okozó rozsdagombák faiskolában ritkán fordulnak elő. Kártételükkel csak ott kell számolnunk, ahol a két különböző fajhoz tartozó, rokonságban nem levő gazdanövény egymás közelében található.

A gazdacserés Gymnosporangium fajok közül Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve (Bánhegyi et al. 1985) szerint gyakori előfordulású a körterozsda (G.sabine) (234. ábra) és nem ritka az almarozsda (G. juniperinum) és a birsrozsda (G.confusum).Mindhárom faj ecidiospórája Rosaceae fajok levelein, vesszőin, esetleg termésén; teleuto- és basidiospórája Juniperus fajokon fejlődik.

234. ábra - Gymnosporanginmos rozsda a körte levelén (Fotó: Migend)

kepek/234.png


• Gyümölcstermesztésünkben az utóbbi 20–25 évben egyik faj sem okozott növényvédelmi problémát, mert fertőzésükhöz 50–100 méteren belül kell előfordulnia a Malus, Pyrus, Cydonia és a Juniperus fajnak. Ezért csak házikertekben előforduló kórokozó. Az eddig csak Észak-Amerikában megtalált Gymnosporangium juniperi-virginianae faj azonban rendkívül veszélyes kórokozó. Nemcsak azért, mert előfordulási helyén, az Egyesült Államok legjelentősebb almatermesztési körzeteiben, Virginiában, Karolinában és a Mississippi-völgyben gyakoribb a Juniperus fajok előfordulása, mint nálunk, hanem azért is veszélyes lehet, mert az egyedüli rozsdagombafaj, amelyik mesterségesen is tenyészthető. Fennmaradásához tehát nem szükséges mindkét gazdanövény egyidejű jelenléte. A G. juniperi-virginianae ecidiumát az alma levelén és termésén, teleuto- és basidiospóráját a boróka ágán fejleszti. Ezenkívül Észak-Amerikában az almát, körtét fertőző G.clavipes, G. globosum, G. libocedri, a csak körtét fertőző G.asiaticcem, G. kernianum és G.nelsoni, Ázsiában almán a G.yamadae, körtén a G.asiaticum faj fordul elő. Valamennyi, Európában még nem észlelt Gymnosporangium faj, A/I. besorolású zárlati károsító (lásd a 43. táblázatban).

• A kronarciumos rozsdabetegségek közül Magyarországon a piros-, fekete- és aranyribiszkén a Cronartium ribicola gomba uredo és teleuto alakja, az öttűs fenyőkön (Pinus fajok) a gomba piknidiuma és ecidiuma fejlődik.

A Cronartium ribicola előfordulása Európában 1883-tól ismert. Földrészünkről fenyőcsemetékkel hurcolták be az USA-ba, ahol azóta is veszélyes károsító. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy ilyesmi fordítva is megtörténhet, és az Európában nem ismert, eddig még nem talált kronarciumos rozsdagombák mindkét, nem rokon gazdanövényfajjal behurcolhatók. Ezért a gazdacserés rozsdagombák karanténelőírásai még szigorúbbak, mint az egyéb gombás betegségekéi.

A Magyarországon termesztett gyümölcsfajok közül a Ribes fajokat fertőző Cronartium occidentale behurcolásának veszélyével kell számolnunk. A Cronartium occidentale a Pinus fajokon, elsősorban a mexikói fenyőn fejleszti spermogoniumban a piknospóráját és ecidiumban az ecidiospóráját, a Ribes fajokon pedig a nyári terjedést szolgáló uredospórát és az áttelelő teleutospóráját.

• A Rubus-félék hamaspórás rozsdája (Hamaspora longissima) csak a Bermuda- és a Bahama-szigeteken és az általuk meghatározott sávban az Egyesült Államokban (a déli államokban) fordul elő Rubus fajokon (Gäumann 1964). Ezért csak az amerikai földrészről történő behozatalkor kell ellenőrizni a Rubus fajok szaporítóanyagát (a termés és a mag kivételével) és az ültetési anyagot.

• Nem gyakori, és csak ritkán káros mértékű hazánkban a szilvarozsda. Az előforduló két rokon faj közül a Tranzschelia pruni-spinosae aszilvát és a kajszit, a Tranzschelia discolor aszilvát, a kajszit és az őszibarackot fertőzi (Glits 1967). Mindkét faj gazdacserés fejlődésű rozsdagomba. A Prunus fajok levelein fejlődő sárgás foltok fonák felőli oldalán nyár elején az uredospórák, nyár végén a teleutotelepek fejlődnek. A gomba ecidiumos alakja Anemone fajokon (bogláros kökörcsin, erdei szellőrózsa stb.) található.

• A köszméterozsda (Puccima ribesii caricis) csak a Ribes és a Carex fajok (sásfélék) együttes előfordulása esetén okozhat gondot.

A lisztharmatbetegségek még a laikusok körében is jól ismertek. Szabad szemmel fehér, „lisztes” bevonatnak látjuk a gomba micéliumának, konídiumtartóinak és konídiumainak tömegét a növényi részek, elsősorban a hajtások és levelek felületén. Nagyon sok termesztett gyümölcs- és erdei lombos fán, cserjén, szőlőn, zöldség-, dísz-, szántóföldi növényen kívül a vadon élő egy- és kétszikű lágyszárúakon és gyomnövényeken is károsít ez a rokon gombafajok által okozott betegség.

Ellentétben a legtöbb gombás betegséggel, a lisztharmat kórokozóinak elszaporodását, a járvány kialakulását nem a csapadékos, hanem inkább a meleg, napos, viszont nagy, 96–97%-os relatív páratartamú időjárás segíti elő.

A kórokozó életmódjából adódóan a fertőzés egész nyáron folyamatos. A faiskola sűrűbb, alacsonyabban levő, öntözött növényállományában gyakoribb a kórokozó számára kedvező mikroklíma, mint a gyümölcsösökben, és a betegség következményei is súlyosabbak. Ezért a lisztharmat elleni megelőző védekezés alapvetően meghatározza a faiskolák növényvédelmét.

A lisztharmatok elsősorban az anyatelepeken szaporodhatnak fel, jelentősen csökkentve az értékesíthető szemzőhajtások, dugványok mennyiségét. Egyes – a betegségek kialakulásának kedvező időjárású években – a kórokozó még az alanyokat és oltványokat is fertőzi.

A fertőzött levelek besodródnak, elszáradnak, majd lehullanak. A hajtások felkopaszodnak, a hajtáscsúcs elszárad, a csúcs- és a felső rügyek nem záródnak.

A lisztharmatbetegségeket okozó gombafajok fajspecifikusak, csak egy vagy néhány gyümölcsfajunkat károsítják.

• A Podosphaera leucotricha faiskolai környezetben fő gazdanövényén, az almán kívül a körtén, a birsen és a naspolyán is megtelepedhet. A Podosphaera tridactyla akajszi-, ritkábban a szilva- és egyéb Prunus fajok, alanyok és díszfák kórokozója. A Sphaerotheca pannosa az őszibarackot és a mandulát, egy változata a S.pannosa var. rosae arózsa alany- és nemes fajtáit fertőzi.

Phyllactinia guttata gyümölcsfáink közül a mogyorón és a gesztenyén fordul elő. A faiskolákban a gesztenyén gyakoribb a Microsphaera alphitoides károsítása. A bogyósgyümölcsűek közül a Sphaerotheca macularis a szamócán gyakori. Egy változata, a S.macularis f. rubi fertőzheti a málnát, kártétele azonban nem jelentős.

• A köszmétét és a fekete ribiszkét elsősorban a Sphaerotheca mors uvae faj károsítja, valamennyi Ribes fajon azonban a Microsphaera grossulariae faj is előfordulhat.

Védekezés a lisztharmat ellen. Rügypattanás előtt a kórokozó rügyekben áttelelő micéliumát gyéríthetjük bárium-poliszulfid (Báriumpoliszulfid 45, Neopol 5%)poliszulfid-kén (Nevikén 3%), 5 évnél idősebb anyatelepeken DNOC (Novenda 1,5–2%) hatóanyagú készítményekkel végzett lemosó permetezéssel.

Kilombosodás után a kontakt hatású kén (Kén 800 FW, Kumulus S, Thiovit) és a dinocap (Karathane FN 57 0,05%), valamint a mély hatású benomil (Chinoin Fundazol 50 WP, 0,1%) fenarimol (Rubigan 12 EC 0,05%), triforin (Saprol 0,1 %) vagy tiofanát-metil (Topsin-M 70 WP 0,1%) hatóanyagú készítmények használhatók.

A kéntartalmú készítményeket nagy melegben és erős napsütésben nem szabad használni, mert perzselhetnek.

Vesszőbetegségek. A faiskolai szaporítóanyag hajtásrendszerének, a hajtásoknak, lombhullás után pedig a vesszőknek, az egyre növekvő, vastagodó törzsnek a gombás betegségei a faiskolákban és telepítés után a fiatal gyümölcsösökben sem okoztak korábban gondot. Ennek oka, hogy hazánkban az alma- és birsalanyok kivételével elsősorban magoncokat használtak, a vesszőbetegségek pedig a magoncokat nem fertőzik meg, és a magokkal nem terjednek.

Az anyanövénnyel még kapcsolatban levő bujtvány vagy sarj gyökeresedéséhez a kedvező körülmények adottak, az anyanövények a dugványok meggyökeresedéséig folyamatosan gondoskodnak harmonikus tápanyagellátásukról, így ezek a növények ellenállóak a vesszőbetegségekkel szemben, és az esetleges fertőzöttség sem letális. Az anyatelepek rendszeres permetezésével idejében védekezhetünk a fellépő betegségek ellen.

Más a helyzet az anyanövényekről leválasztva történő gyökereztetés, a fás dugvány és még inkább a hajtásdugvány előállításakor. A gyökér regenerálódásáig a növény a tartalék tápanyagait ugyan hasznosítja, vízfelvétele azonban passzív, ezért a gyors gyökeresedést elősegítő talpmelegről és vízpermetezéssel állandó felületnedvességről kell gondoskodni. A meleg és a nedvesség, ez a két fontos környezeti tényező, a vesszőbetegséget okozó mikrogombák elszaporodásának is kedvez.

Az ellenük való kémiai védekezést éppen a párásítás, tehát a reggeltől estig rendszeresen ismétlődő, finom porlasztásban kipermetezett öntözővíz akadályozza.

Ezért kell még hatékonyabban védeni a dugványtörzsültetvényeket, és folyamatosan figyelni a vesszőbetegségek tüneteinek megjelenését.

• A körte ventúriás varasodása (Venturia pirina) a termesztett gyümölcsfajok közül csak a körtét károsítja. A körte alanyaként gyakran használt birset nem fertőzi. A vadkörtemagoncok fölnevelése során pedig csak rövid ideig tart a fertőzésnek oly kedvező párás meleg. Ezért csak esetleges technológiai változtatás vagy a gombának különösen kedvező mikroklíma esetén kell számítani faiskolai előfordulására, károsítására. A betegség kezdeti, hajtáson jelentkező tünetei általánosan nem ismertek. A hajtáshossz irányában megnyúlt, ovális, halványzöld, matt foltok kissé kiemelkednek a környezetükből. Később fölrepednek, és felületüket konídiumtartók és konídiumok tömege borítja szürke bevonatként. A fertőzés a zsenge levelekre is átterjedhet.

• A mandula ventúriás varasodása (Venturia carpophila) leginkább a mandula alanyait és fajtáit veszélyezteti, a tünetek azonban, az ovális, szürke bevonatú, domború foltok az őszibarack- és szilvaalanyokon, valamint -fajtákon is megjelennek (235. ábra). A kórokozó – nagy hőigénye miatt – a gyümölcsösökben csak május közepétől fertőz. A fóliaalagutakban kedvezőbbek a fertőzés és a szaporodást biztosító konídiumok fejlődésének körülményei. A kórokozónak kedvező párás, meleg környezetben rövidebb a lappangási idő, mint a gyümölcsösökben, a kórfolyamat felgyorsul. A betegség a kezdetben jól gyökeresedő dugványok meglepetésszerűen fellépő tömeges pusztulását okozhatja.

235. ábra - Venturiás varasodás tünete mandulavesszőn (Fotó: Migend)

kepek/235.png


Az A/I. jegyzéken (43. táblázat) levő, a Prunus fajok fekete rákját okozó Apiosporina morbosa európai előfordulásáról még nincs tudomásunk. Ezért a más földrészről érkező szaporító- és ültetvényanyagot karanténkertben kell elhelyezni. A gomba elsősorban a szilvát fertőzi, de cseresznyén és meggyen is a vesszők hipertrofikus megvastagodását, daganatát, rákosodását, majd pusztulását okozza (Westcott 1960) (236. ábra).

236. ábra - Apiosporinás fekete rák tünete szilván (Fotó: Véghelyi)

kepek/236.png


• A gyümölcsfák nektriás ágelhalását okozó Nectria fajok közül Nectria galligena az almán, körtén, dión, a Nectria cinnabarina az alma és körte mellett a kajszin telepszik meg. Sebparazita, a dugványokat a metszési felületeken és az oltás, szemzés helyén fertőzi konídiummal vagy aszkospórával. A gyümölcsösökben az elszáradt ágakon gyakori kórokozót a beteg növényi részek levágásához használt és nem fertőtlenített metszőollóval, szemzőkéssel vihetjük be a faiskolába. A fertőzés helyén a vesszőhéj megsötétedik és besüpped, mert a háncsszövetek elhalnak.

A kórokozónak kedvező körülmények között a betegség gyorsan terjed, és a szemzés nem ered meg, vagy a vontatottan fejlődő nemes elhal. A faiskolákban sokszor nem kutatják a rossz eredés okát, s mivel a diagnózist megkönnyítő, lapított gömb alakú, vörös sztómák (piknídiumot magába rejtő gombaszövet) csak hosszú lappangási idő után jelennek meg, a kórokozó faiskolai elterjedése és károsítása rejtve marad.

A gesztenyerák (Cryphonectria parasitica) 1971 óta zárlati kórokozó Magyarországon. Hazánkban első, elszigetelt előfordulását 1969-ben Körtvély (1970) figyelte meg az ország délnyugati részén. Azóta ez a betegség rohamosan terjed (Eke–Gál 1975; Eke, 1990b). A faiskolákban ugyan még nem látható, mégis a fiatal szelídgesztenye-ültetvények pusztulását okozza. A karanténrendelkezések azért nem jártak eredménnyel, mert a betegséget a madarak is terjesztik.

• A kajszi és az őszibarack leukosztomás ágelhalásának (Leucostoma cincta, akonídiumos alak neve Cytospora cincta) faiskolai előfordulására, károsítására néhány éve Rozsnyay (1988) hívta fel a figyelmet. „A kórokozó a gyenge, életképtelen, az ősz folyamán kiszáradt vagy a télen elfagyott vesszőkön telepedik meg. Ha a Cytospora aszemremetszés helyén fertőz, a fa már a telepítés évében elpusztulhat.” A kórokozó sebparazita, ezért szinte természetes, hogy ott, ahol sebet ejtünk (szemzés, szemremetszés, vadalás, hajtások visszacsípése, levelek természetes hullás előtti letépése), illetve jégverés, rovarrágás okozta sérüléseken keresztül fertőzi az éves vesszőket és a törzset. A gomba megtelepedése után a kambiumot támadja meg, megakadályozza a fa- és háncsszövetek képződését, ezért a gyökér által felvett tápanyag és a levelekben előállított asszimiláták szállítása csökken, a vesszők elhalnak. Jellemző külső tünetet kezdetben nem figyelhetünk meg. Mivel azonban a pusztulást a gomba toxikus anyagai is elősegítik, a szövettani vizsgálat során a szállítószövetek elszíneződése tapasztalható. Egy jól gondozott, rendszeresen ellenőrzött faiskolában a citospórás fertőzéstől elhalt vesszőket eltávolítják, mielőtt a jellemző tünet, a „libabőrös” vesszőhéj, azaz a héj alatt fejlődő, és azt kidomborító piknídium- (zárt konídiumtelep) tömeg kifejlődne (237. ábra).

237. ábra - Leukosztomás ágelhalás tünete (Fotó: Migend)

kepek/237.png


238. ábra - Fitoftórás gyökérnyakrothadás tünete almán Kanadában (Fotó: Véghelyi)

kepek/238.png


A betegség továbbterjedése az elszáradt vesszők mielőbbi levágásával megakadályozható. Sajnos azonban a levágott, fertőzött növényi részt helyben leejtik vagy hanyagul elhajítják, ezért a fertőzési forrás ott marad a faiskolai parcellában. A kórokozó piknídiumai, konídiumai a levágott vesszőben is kifejlődnek.

A Nectria spp.és a Cytospora sp., e két sebparazita, vesszőbetegséget okozó gomba a faiskolában a kitermelés előtt toxikus vegyszerekkel végzett lombtalanítást követően fertőz. A perzselő vegyszerek nem csak a leveleket, hanem az ép bőrszöveteket is károsítják. Olyan apró sérüléseket, folytonossági hiányokat okoznak, amelyek csak mikroszkópos vizsgálattal láthatók, azonban a sebparazitáknak nyitott kapuk. Az oltványok kitermelésekor bekövetkező fertőzés káros következményei már csak telepítés után jelentkeznek.

Védekezés

1. Az általános higiéniai szabályok betartása – faiskolában a munkaeszközök, anyagok fertőtlenítése. A metszőolló, szemzőkés, kacor 4%-os hipoklorit- (Hypo-) oldatba vagy denaturált szeszbe mártása, a faanyagok (szaporítóládák, kezelőasztalok stb.) fertőtlenítése rézgálicoldattal.

Minden levágott növényi maradványt össze kell gyűjteni és ki kell vinni a faiskolából, azután lehet komposztálni vagy elégetni.

2. Vegyszeres védekezés. Az anyatelepek, magonciskolák, oltványiskolák rendszeres permetezése nem csak a gombás betegségek, hanem még a rágásukkal a fertőzés lehetőségét megteremtő rovarok ellen is.

A gyökérnyak és a törzs gombás betegségei. A Növényvédelmi Kódex kiegészítése (MÉM, 1990/a) a fás szárú növények elhalását okozó gombás betegségek között sorolja fel a gyökérnyaki rothadást okozó Phytophthora fajokat. A méréskelt égöv alatt nagyon elterjedt az alma gyökérnyaki rothadását okozó P.cactorum hazai előfordulását szabadföldön, gyümölcsfán még nem igazolták. A Malus, Pyrus és Prunus fajokon kívül számos lágy szárú gazdanövénye van. A fák csíranövényeinek rothadását is okozza, ezért a magiskolában, a zöld dugvány gyökereztetésekor és a mikroszaporított növények kiültetésében okozhat problémát.

• A szelídgesztenye fitoftorás gyökérnyaki rothadását, a „tintabetegséget” két faj, a P. cambivora és a P. cinnamomi okozhatja. Hiteles hazai lelőhelyi adat azonban csak a P. cambivoráról van (Eke–Gál 1977., Eke 1990a). Elsősorban a fiatal magoncok pusztulásakor kell Phytophthora faj károsítására gyanakodni.

• A törzses köszméte és ribiszke botrítiszes betegségét, a törzs elhalását okozó szürkepenész (Botrytis cinerea) egyik leggyakrabban előforduló gombás betegség a kertészeti kultúrákban. Számottevő károkat okoz a szőlő-, a szamóca- a és málnaültetvényekben, sőt a rövid ideig tárolt vagy hónapokig raktározott gyümölcs- és zöldségféléket is veszélyezteti. Jól ismert a megbarnult növényi részen párás, meleg körülmények között kifejlődő világosszürke, később szürkészöld „penészgyep” az érintésre vagy légáramra porzó spóratömeggel; a konídiumokkal.

A B. cinerea az érett gyümölcsöt az ép felbőr áttörésével, a kutikula enzimatikus bontásával fertőzi, az éretlen gyümölcsbe és a zöld növényi szövetekbe azonban csak sérüléseken, kisebb-nagyobb sebeken keresztül tud behatolni. E rendkívül gyakori, polifág kórokozónak különleges fertőzési lehetőséget teremt a törzses köszméte és ribiszke előállításának faiskolai technológiája.

A törzsképző aranyribiszke (Ribes aureum) érzékeny a botritiszre. A korábban vízkórnak vagy ödémának ismert betegség kórokozójaként a B.cinerea gombát Harmat és Kajati(1968) ismertette.

Az oltáskor, szemzéskor, hónaljazáskor, vadaláskor vagy kapáláskor keletkező sebeken fertőzhet a B.cinerea. A betegség kifejlődését elősegíti a gyomosodás, a sarjnövényfejlődés és a párás mikroklíma. A törzs bélszövete megpuhul és megduzzad, vizenyős lesz. A héj kidudorodását a szkleróciumok, a gomba kitartó képleteinek fejlődése még növeli, majd az epidermisz fölreped. Később kör alakú párnácskák (sporodochiumok) formájában szorosan egymás mellett álló konídiumtartók tömege fejlődik a beteg törzs felületén. A konídiumtartókon fejlődő spórák újabb fertőzések elindítói. A bélszövet megbetegedését, majd pusztulását követően csökken, később leáll a tápanyagszállítás, és ez a levelek sárgulását, száradását, majd a nemes rész pusztulását okozza. A gyökérzet egészséges marad, és a nemes pusztulásakor az aranyribiszke a rejtett rügyekből kihajt.

Védekezés. A legfontosabb, hogy minél kevesebb, minél kisebb sebzést okozzunk. Ezért a rügyek ledörzsölése után kihajtó alvórügyeket is folyamatosan tördeljük le. Oltás, szemzés, vadalás, hónaljazás vagy jégverés után permetezzünk Chinoin Fundazol 50 WP, Ortho Phaltan, Sumilex 50 WP, Ronilan 50 WP vagy Rovral fungiciddel.

Az aranyribiszke-alanyt és a ribiszke- vagy köszméte-oltóvesszőt kézben oltás előtt 1– 2 óráig áztassuk 0,5%-os Solvochin Extra oldatban.

A talajmunkák során is kerüljük a sebzéseket, tartsuk azonban gyommentesen a dugványtelepet. A letördelt zöld hajtásokat és a levágott tősarjakat ne dobjuk el a faiskolában, hanem vigyük ki a táblából, mert a fonnyadó hajtásokon, leveleken is elszaporodhat a szürkepenész kórokozója.

A xilofág bazídiumos nagy gombák, egyszerűbben a farontó taplók előfordulása, károsítása elhanyagolt házikertekben és gépi rázással szüretelt üzemi gyümölcsösökben egyaránt gyakori. Faiskolákban és fiatal gyümölcsösökben eddig nem figyeltek fel károsításukra. Kimutatásuk és a fajok meghatározása gondot okoz ugyan a növényvédő szakembereknek, mert a diagnózishoz szükséges termőtestek gyakran csak többéves lappangási idő után képződnek, és ezt követően sem fejlődnek minden évben. Fertőzésüket a metszés, a gépi rázás okozta sérülések, repedések, a nyúlrágás és bármilyen más, fatestig hatoló seb elősegíti. A taplók ugyanis sebparaziták.

A termőtestekben nagy számban fejlődő bazidiospórák a szél közvetítésével jutnak a sebfelületre. A spórákból fejlődő micélium (gombafonál) a megtámadott fa belsejébe hatol, és ott a sejtfalak enzimatikus lebontásával a fa a kambium vagy a háncsszövetek pusztulását okozza, vagy a gesztet károsítva csökkenti a fák szilárdságát.

A fertőzés másik módja, hogy a fertőzött fák kifűrészeléséhez vagy az elszáradt ágak levágásához használt eszközöket, a fűrészt, metszőollót, szemzőkést, oltókést és kacort fertőtlenítés nélkül veszik igénybe az egészséges fákhoz, esetleg faiskolai csemetékhez. A fertőzött fákról micéliumdarabkák és spórák tapadnak a vágóélre, és a frissen ejtett sebfelületen kedvező táptalajt találva a gombák gyors fejlődésnek indulnak. Csak ez lehet a magyarázata annak a – remélhetőleg ritkán előforduló – esetnek, amidőn faiskolai oltványok pusztulásának okaként egy xilofág taplót, a hasadt lemezű gombát (Schizophyllum commune) diagnosztizáltuk.

Az utóbbi néhány évben más irányú kutatómunka során egymástól távol eső faiskolákban cseresznyén, meggyen, kajszin, őszibarackon és körtén határoztuk meg a S. comnune által okozott revesedést, korróziós korhadást, majd néhány esetben a termőtestek megjelenését (239. ábra). A kórfolyamatot vizsgálva megállapítottuk, hogy a gomba fertőző anyaga (spóra vagy micélium) a nem fertőtlenített szemzőkéssel a szemzéskor, szemremetszéskor, csaprametszéskor vagy csapravágáskor ejtett sebet fertőzte. Ezt igazolja az a gyakorlati megfigyelés, hogy olyan, csak saját szükségletre termelő, kis faiskolákban fordultak elő ezek az esetek, ahol a szakmunkások felváltva dolgoznak a gyümölcsösben és a faiskolában. A szemzés helyén a gomba a kérget, majd a kambiumot támadta meg, a fertőzés hosszirányba, a gyökérnyak és a nemes irányába terjedt. A háncs pusztulása után az egész oltvány kiszáradt. Csonthéjas fajokon mézgafolyást is megfigyeltünk. Egy esetben a kórfolyamat szokatlanul gyorsan játszódott le, hiszen egy évvel a szemzés után, az oltvány kitermelése előtt már megjelent a gomba termőteste. Gyakoribb azonban, hogy csak telepítés után következik be az oltványok pusztulása, és ekkor már nehéz bizonyítani, hogy a pusztulást a hasadtlemezű gomba okozta.

239. ábra - Schizopbyllum commune termőtestek főgyökéren (Fotó: Migend)

kepek/239.png


A kalap tönk nélküli, a kéregből fejlődik, majd legyező, félkör vagy kör alakúan kiszélesedik. Felülete gyapjas-nemezes, színe fehér. Szárazon kemény, nedves időben vizet vesz fel, és kissé megpuhul. A termőrétegét alkotó lemezek az alaptól kiindulva sugarasan szétnyílnak, rövidebb és hosszabb lemezek váltakozva fordulnak elő. A lemezek éle V alakban szétnyílik, hasadt. A lemezeken sűrűn egymás mellett hosszúkás bazídiumok, azokon bazidiospórák fejlődnek.

• Törzsültetvényekben sajnos elég gyakran fordul elő a csonthéjas gyümölcsfákon a borostás réteggomba (Stereum hirsutum),ritkábban a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum).

A jellegzetes rétegszerű termőtest a törzsön és a vastagabb ágakon fejlődik. Fertőzött anyafákról szedett szemzőhajtás felhasználásakor az ősszel még megeredtnek látszó szemzés a tavaszi kihajtáskor mézgásodik, majd elpusztul.

Taplógombák elleni védekezésként elsősorban a megelőzést javasoljuk. A faiskolában használatos eszközöket, szemzőkést, oltókést, kacort, metszőollót 70–75%-os etilalkoholban (denaturált szesz) vagy hipokloritban (4-szeres hígítású Hypo) kell fertőtleníteni.

A faiskolai technológia során ejtett sebeket (szemzés, szemremetszés helye) és a művelőeszköz, nyúlrágás stb. nyomait kezelni kell. Használhatunk Fadoktor, Fagél, Faplaszt, Faseblezáró és oltóviasz, Fixpol, Vulneron (almtermésűeknél), vagy Vulneron Cs (csonthéjasoknál) fasebkezelő készítményt.

Ősszel, lombhullás után vagy tavasszal, rügypattanás előtt lemosó permetezés és a vegetációban rendszeres gombaölő szeres permetezés védi a sebfelületet a fertőzéstől. Nyugalmi időszakban réztartalmú (Rézoxiklorid, Bordói por, Bordói lé) és kéntartalmú (Nevikén, Báriumpoliszulfid, Mészkénlé), vegetációs időben szerves hatóanyagú Merpan 50 WP, Dithane M-45, Chinoin Fundazol 50 WP) fungicidet használhatunk.

A rágó kártevők elleni védekezés a sebparazita gombák fertőzésének veszélyét is csökkenti.

Gyökérparazita gombák. Az alanyok gyökérzetét éppúgy megtámadhatják a kórokozó gombák, mint föld feletti részeiket. Lényeges különbség azonban, hogy a vessző- és levélbetegségek kialakulása rövidebb-hosszabb lappangási periódus után a tünetek megjelenésével a szemünk előtt történik. Védekezni tudunk úgy, hogy a beteg növényi részt eltávolítjuk, a betegség továbbterjedését pedig permetezésekkel időben megakadályozhatjuk.

A gyökér megbetegedését nem kísérhetjük figyelemmel, a gyökérzet kiemelése a csemete számára letális, a faiskolai tőtávolságok miatt pedig még a szomszédos növények növekedését is megzavarja.

A gyökérparazita gombák fő jellemzői: fertőzött gyökérmaradványokban akkumulálódnak; csak a gyökereket támadják meg; a kórokozó csak a gyökerekből izolálható; káros hatásuk az egész növényen megmutatkozik; veszélyüket ökológiai tényezők szabályozzák.

Verticilliumos hervadás. A csonthéjas alanyokat – elsősorban a kajszit és mandulát – veszélyezteti a verticilliumos hervadást okozó V.dahliae gomba. A kórokozó a talajban levő gyökérmaradványokból az alanyok gyökerén, gyökérnyakán található sérüléseken keresztül fertőz. Sérülést okozhatnak a művelőeszközök, rágcsálók, rágó rovarlárvák (pajorok, drótférgek) és a fonálférgek. A gomba fejlődése során nem jut el a föld feletti részekbe, az általa termelt toxin azonban a felvett, vízben oldott tápanyagokkal együtt vándorol, és a hajtások hervadását, a levelek barnulását, majd hullását okozza. Husz (1941) paradicsomköztessel termesztett vadkajszi- és mirobalánalanyok megbetegedését figyelte meg.

A csemeték csúcsa elhervadt, alatta a levelek ritkák voltak, az oldalhajtások fokozatosan elhervadtak, elszáradtak (240. ábra). A fertőzött növény törzsében, vesszőiben a farész megbarnul, ez keresztmetszetben kezdetben pontszerű, később összemosódó foltok alakjában látható (241. ábra).

240. ábra - Verticilliumos hervadás meggyoltványon (Fotó: Migend)

kepek/240.png


241. ábra - Verticilliumos tünet a törzs keresztmetszetében (Fotó: Migend)

kepek/241.png


Gazdanövényei a csonthéjas alanyokon kívül a Fragaria fajok és a Solanaceae családba tartozó termesztett növények (burgonya, paprika, paradicsom) és gyomok is, ezért ezek forgóban való termesztése vagy gyomként való előfordulása fertőzési veszélyt jelent a faiskola alanyai számára.

Védekezés. Magonc- vagy oltványiskola létesítése előtt nagyon fontos a termesztett és gyomnövények gyökérmaradványainak eltávolítása, a gyökérsérülések megelőzése. A megbetegedett alanyokat, oltványokat a teljes gyökérzet kiásásával el kell távolítani.

• A rozellíniás gyökérpenész (Rosellinia necatrix) kórokozója a gyümölcsös, szőlő, faiskola vagy erdő felszámolása után létesített faiskolában valamennyi alanyt megfertőzheti. Rendkívül polifág gomba, a fás szárú növények mellett számos lágy szárú gazdanövénye van. Ezek közül a leggyakoribb a szamóca, a burgonya, a lucerna és a bab. Előveteményként ezeket ne ültessük. Az egyre rövidebb faiskolai forgóval üzemelő faiskolákban általánosan elterjedt. Ennek oka, hogy a kitermelést követően a talajban maradt gyökérmaradványokon – szaprofita stádiumában – elszaporodik, és azok teljes lebomlásáig megőrzi fertőzőképességét. A kórokozó megfertőzheti a magoncok vagy dugványok hajszálgyökereit. Ezek pusztulását a jó kondícióban levő növény egy ideig új gyökerek fejlesztésével pótolni tudja, ezért a víz- és tápanyag-felvételi zavar miatt bekövetkező pusztulás nem a faiskolában, hanem az oltvány értékesítése után, a gyümölcsösben jelentkezik.

A R.necatrixet a faiskolában a gyökérmaradványok vagy az élő gyökerek kiásásakor vizuális vizsgálattal nem mindig lehet meghatározni. A kórokozó ugyanis a kéreg alatt él, és csak számára optimális hőmérséklet- és nedvességviszonyok között fejleszt – terjedését szolgáló – rizomorfákat vagy fennmaradásához szükséges fehér pelyhes micéliumot (242. ábra). Laboratóriumi vizsgálattal azonban mind a faiskola létesítésére kijelölt terület talajából, mind a faiskolai szaporítóanyag és értékesítésre kerülő oltványanyag gyökérzetéből kimutatható.

242. ábra - Rosellinia necatrix fehér micéliuma és zsinóros rizomorfája gyökéren (Fotó: Migend)

kepek/242.png


Védekezés. A fertőzött területeken nem szabad faiskolát létesíteni. A várakozási idő lerövidíthető a gyökérmaradványok gondos eltávolításával, a talajélet biológiai egyensúlyának megteremtésével.

• A röszleriás gyökérgomba, a termőtest alakjára utaló elnevezés szerint szegecsfejű gyökérgomba, a Roesleria pallida, faiskoláinkban még elszigetelten fordul elő. Ennek ellenére az országban faiskolákból széthurcolva terjed. Anyatelepek fertőzöttsége esetén ugyanis a gyökeres dugványok tünetmentesen viszik magukkal a fertőzést az oltványiskolába, majd onnét még mindig tünetmentesen kerülnek értékesítésre. Miután bebizonyosodott, hogy a fás növények elhalását okozza, 1990-ben Magyarországon felkerült a megkülönböztetett jelzésű, veszélyes károsítók jegyzékére (MÉM 1990/a). Az EU növény-egészségügyi karantén listáján nem szerepel, pedig néhány éve Hollandiában a faiskolákban is súlyos gondot, egy birs-anyatelepről kiinduló oltványpusztulást okozott (Scheer – Véghelyi 1995; Véghelyi – Scheer 1995).

A R.pallida gazdanövénye a hazánkban termesztett gyümölcsfajok alanyain kívül a szőlő, a rózsa, a juhar-, a hárs-, a szil-, az éger-, a tölgy-, a bükk-, a fűz- és a nyárfa. A gomba spórája fertőzi a gazdanövény hajszálgyökerét. Tenyészteste, a micélium, kizárólag a gyökér szöveteinek belsejében él, elvonva a felvett tápanyagokat. Kezdetben a gyökérszőrök, majd a hajszálgyökerek pusztulnak, a kitermelt fertőzött oltványok gyökérzete azonban az MSZ 17641/2–1988. számú Gyümölcsfa-iskolai ültetvényanyagok című szabvány minőségi követelményeinek megfelel. A szabvány ugyanis a legalább 4 db, legalább 4 mm átmérőjű, 20 cm hosszú gyökér meglétét írja elő. A gyökérparazita gombával fertőzött gyökereken pedig éppen a vékonyabb gyökerek és a hajszálgyökerek hiánya a feltűnő. A csemete- és oltványiskolában való fertőződés a faiskolai szemléken és az 1–2 éves korban történő kitermelés és értékesítés során végzett legalaposabb, szakszerű vizsgálatkor is rejtve marad. A meghatározáshoz szükséges szegecs alakú termőtestek csak laboratóriumi inkubálás alatt fejlődnek ki.

Csak a közbenoltás miatt 3 évig a faiskolában nevelt oltványok gyökérzetén fordulhat elő a termőtest, az apotécium már a kitermeléskor.

A 8–10 évig fenntartott anyatelepeken, a törzsültetvényekben és az oltványok kitermelése után a talajban maradt gyökérmaradványokon az apotéciumok tömegesen fejlődnek (243. ábra). Agyökerek elhalása után még 2–3, legfeljebb 4 évig – csökkenő mértékben ugyan – kifejlődik néhány termőtest. Az apotéciumokban fejlődő aszkospórák a fertőzés forrásai. A jól sarjadzó alanyok (birs) a kitermelést követően még hosszú évekig életképesek maradnak, ezért nagy tömegben fejlesztik a termőtesteket, és fertőzőképességük hosszabb ideig fennmarad, mint a hamar elhaló, lebomló alanyok gyökérmaradványaié.

243. ábra - A Roesleria pallida „szegecs” alakú termőtesteinek tömege (Fotó: Migend)

kepek/243.png


Védekezés. A Roesleria pallida még csak néhány faiskolában fordul elő, és azoknak sem teljes területe fertőzött. Ezért érdemes lenne a faiskola számára kijelölt területet és a más faiskolából vásárolt gyökeres szaporítóanyagot előzetesen megvizsgáltatni. Az elővigyázatossági szabályok betartásával néhány év alatt meg lehetne szüntetni a szegecsfejű gyökérgomba terjedését, a fertőzési gócokat.

Kártevők

Fonálférgek

A faiskola talajában tömegesen elszaporodva az alany gyökérzetét oly mértékben károsítják, hogy a fiatal növény fejlődésben erősen visszamarad, nem éri el az elvárható hajtásnövekedést és törzskörméretet. Veszélyüket súlyosbítja, hogy sebzésükkel utat nyitnak sebparazita kórokozóknak, és terjesztik a vírusbetegségeket (Jenser et al. 1977; Jenser, 1987; 1988; Elekes, 1987).

A gyümölcsfáink gyökérzetének parazitájaként szóba jöhető fonálféregfajokat életmódjuk, károsításuk és az okozott tünetek szerint 3 csoportba osztjuk.

1. Az ektoparazita fonálféregfajok (Xiphinema spp., Longidorus spp., Criconemoides spp.) szájszuronyukkal megsebzik a hajszálgyökereket, a sebzés következtében a gyökércsúcsok deformálódnak, hipertrofikusan megvastagodnak. A gyökér fejlődése leáll, vagy elvékonyodva, torzulva oldalgyökérben folytatódik (Jenser–Simon 1980). Ily módon a gyökértömeg 50%-kal is csökkenhet, a legnagyobb kárt azonban a vírusok terjesztésével okozzák a fonálférgek. A hazánkban előforduló Xiphinema fajok az Arabis mosaic, a Cherry leaf roll és a Strawberry latent ringspot vírus, a Longidorus fajok a Tomato black ring és a Raspberry ringspot, vagyis a NEPO vírusok vektorai (Németh 1979). A Magyarországon ismert előfordulású, a NETU vírusokat terjesztő Trichodorus fajok csak a szőlőt, a szamócát és egyéb lágy szárú növényeket veszélyeztetik, gyümölcsfaiskolákban nem fordulnak elő.

A kis tőrös fonálféreg (Xiphinema vuittenezi) gyümölcsöseink, faiskoláink talajában elterjedt. Faiskola létesítésekor előzetes vizsgálattal kell meggyőződni a talaj fertőzöttségének mértékéről, mert 1 liter talajban 400 db fonálféreg előfordulása esetén az őszibarackmagonc gyökértömeg 50%-kal kevesebb lesz, mint fertőzésmentes talajban (Jenser 1984). A gyűrűs fonálféreg (Criconemella xenoplax) Magyarországon előfordul ugyan, károsításáról azonban még nincs adatunk (Jenser 1984; Andrássy–Farkas 1988).

2. Az endoparazita Pratylenchus fajok a gyökér szöveteiben élnek. A hajszálgyökereken a behatolás helyét barnás, feketés nekrotikus foltok jelzik. Nagy tömegű elszaporodásuk a gyökerek fejlődésének depresszióját okozza.

A P. penetrans károsítása következtében az almaalanyok növekedése 40–50%-kal elmaradt a fertőtlenített talajba ültetett alanyok növekedésétől (Jenser etal. 1977). Behatolásukkal még a verticilliumos hervadás kórokozója, a V.dahliae fertőzésének is kaput nyitnak.

Irodalmi adatok alapján Nyugat-Európában a P. penetrans az almáskertek, a P.vulnus és P.crenatics elsősorban a faiskolák kártevője. Pratylenchus fajok már hazai gyümölcsösökben is előfordulnak (Elekes 1987;Andrássy–Farkas 1988). A fiatal alma-, körte-, szilva-, cseresznye-, meggy- és őszibarackfák élősködője, a vaskos tőrű fonálféreg (Pratylenchus penetrans) behurcolására és tömeges elszaporodására számítani kell (Jenser et. al. 1987).

3. A gyökérgubacs-fonálférgek melegebb éghajlatú vidékeken (Észak-Amerika és Európa déli gyümölcstermesztő körzeteiben) oly mértékben elszaporodtak, és fertőzésük nyomán a hajszálgyökereken megjelenő, borsó nagyságú szövetburjánzás, a gyökérgubacs, majd a fertőzött gyökér elpusztulása olyan kárt okoz, hogy az ide tartozó Meloidogyne fajokkal szemben rezisztens őszibarackalanyokat (Okinawa, Nemaguard) nemesítettek ki. Mivel hazánkban az elsősorban üvegházban és fólia alatt károsító Meloidogyne fajok előfordulását gyümölcsösből nem mutatták ki, ezen alanyok hazai fonálféreg károsítók elleni ellenállóságára – vizsgálatok nélkül – nem szabad számítani (Jenser 1987).

Védekezés. Faiskola létesítése előtt a fonálférgek előfordulásáról vizsgálatokkal kell meggyőződni. Fertőzöttség esetén a fonálférgek ellen Basamid G., Basudin 5G, Thimet 10G és Ipam talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk (lásd az 5. táblázatban). Az előírás szerint végzett talajfertőtlenítés a fonálférgek mellett az egyéb talajlakó kártevőket is pusztítja, viszont a hasznos hiperparazitákat sem kíméli, rendkívül költséges, és környezetvédelmi szempontból sem helyeselhető. Németországban lehetőség szerint mellőzik a talajfertőtlenítést, és olyan területen létesítenek faiskolát, ahol az előzetes talajvizsgálat nem mutatott ki vírusvektor fonálférget.

A Növényvédelmi Kódex (5/1988. IV. 26./MÉM r.) szerint a vírusvektor fonálférgek veszélyes károsítóknak minősülnek, ezért vírusvektorfajokkal fertőzött területen talajfertőtlenítés nélkül nem szabad szaporítóanyagot eltelepíteni, törzsültetvényt létesíteni.

Rovarok

• A csipkés levélpoloska (Stephanitis pyri) nyár elejétől elsősorban a körte, valamint az alma, a birs, a cseresznye és a meggy leveleinek fonákán él. A szívásnyom, a fehéresszürke elszíneződés a levél színén látható. A levél fonáka ürüléktől és levedlett lárvabőrtől szennyezett. Jellegzetes házikerti kártevő, de faiskolában is előfordulhat. Szívogatásának következménye a levélhullás. Több nemzedék él egymás mellett, kizárólag a levél fonákán.

• Az amerikai bivalykabóca (Ceresa bubalus) elsősorban lágy szárú növényeken szívogat. A fiatal alma, körte, birs, meggy, cseresznye, fekete és aranyribiszke vesszőit a tojásrakáskor károsítja. A vessző kérgén a nőstény hosszanti hasítékokat készít, és abba rakja tojásait. A sebzések helyén kalluszosodás indul meg. A károsítás legyengíti a fiatal fákat. Oltóvesszőkkel terjedhet, ily módon került be Amerikából Európába (Balás– Sáringer, 1982). Megelőző védekezés lehet, ha lágy szárú tápnövényeit (lucerna, vöröshere, petrezselyem) nem termesztjük a fiatal fák közelében.

A levéltetvek faiskolai kártétele jelentős. Nemcsak azért, mert a szívogatásuktól meggörbült hajtás, a fodrosodó, csónakszerűen meggörbült levél torz növekedést okoz, sokkal inkább azáltal, hogy terjesztik a vírusbetegségeket. Ezért a vírusvektorfajokat a rendelet a veszélyes károsítók között sorolja fel (44. táblázat).

44. táblázat. A zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó állati kártevők az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) MÉM rendelet (MÉM 19881b, I 990/a}

A 44. táblázat folytatása

A zöld almalevéltetű (Aphis pomi) nem vándorol, egész évben az almatermésűek hajtásait, leveleit károsítja szívásával, majd a rügyek tövében áttelelt petékből kora tavasszal kel ki, az éppen megpattanó rügyeket már károsítja.

• Nem váltja gazdanövényét a fekete őszibarack-levéltetű (Brachycaudus prunicola ssp. schwantzi).A hajtások eltorzulásában megnyilvánuló kártétele fiatal fákon, különösen pedig faiskolákban nagyon jelentős (Balás–Sáringer 1982).

Két rokon faj, a sárga szilva levéltetű (Brachycaudus helichrysi) és a zöld bogáncs-levéltetű (B. cardui) a himlővírus terjesztője. Tavasszal a Prunus fajokat, nyáron a lágy szárú növényeket károsítják. A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) a himlővírus mellett még további több mint 100 vírusfaj vektora. Tavasszal az őszibarackfákon él. Szívogatása nyomán a levelek meggörbülnek. Nyáron több mint 400 lágy szárú gazdanövényfaj közül válogathat.

• A közönséges levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta) a levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis) és a hajtászsugorító ribiszke-levéltetű (Doralis grossulariae) fajról nem bizonyított, hogy vírusvektor, azonban mindhárom faj faiskolai kártétele jelentős.

Levéltetvek elleni védekezésül javasolható a foszfamidon (Dimecron 50), afenitrotion (Sumithion 50 EC),a Kinalfosz (Ekalux 25 EC),a metidation (Suprathion 20 EC),a bifentrin (Talstar 10 EC) hatóanyagú készítmény. Ha csak levéltetvek ellen védekezünk, használható a pirimikarb hatóanyagú Pirimor.

• A vértetű (Eriosoma lanigerum) az alma veszélyes kártevője. A sötét színű tetveket fehér, gyapjas viasszálizzadmányuk fedi, amelynek vattás tömege jelenlétüket messziről elárulja. Szívogatásuk következtében a hajtásokon, a gallyakon, a gyökérnyakon és a gyökéren szövetburjánzás indul meg, amely elhatalmasodva tápanyag-utánpótlási zavarokat okoz. Súlyosabb esetekben a fa egyes részei vagy az egész növény elpusztulnak.

Az almafák fertőződésének forrásai rendszerint a gyökéren élő telepek. Ezért is oly fontos az alanyok fogékonysága, illetve ellenálló képessége. Az angliai East-Mallingban több vértetűvel szemben ellenálló alanyfajtát állítottak elő. Az MM alanyok többsége ezek közé tartozik (Sebők–Probocskai1973).

Faiskolákban elsősorban az alanyanyatelepeken okozhatnak súlyos károkat, ahol a gyökéren, gyökérnyaki részeken is tömegesen elszaporodhatnak. Különösen veszélyeztetettek a vértetűre érzékeny alanyfajták, mint pl. az M 4.

A vértetű elleni védekezésre a foszfamidon (Dimecron 50), a heptenofosz (Hostaquick 50 EC), a metidation (Ultracid 40 WP), a triazofosz (Hostathion 40 EC) hatóanyagú rovarölő szerek ajánlottak.

• Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus).A gyümölcsfákat több pajzstetűfaj veszélyezteti, közülük faiskolában ez a legjelentősebb. Minthogy veszélyes kártevőnek minősül, előfordulása esetén zárlat alá helyezik a faiskolát.

A többi kis termetű pajzstetűtől határozottan eltérő megjelenésű. Kör alakú pajzsa közepén jellegzetes, világosabb színű, kráter alakú karima van. A hímek hosszúkás, ellipszis alakú pajzsa tavasszal, április közepén jelenik meg. Nyáron folyamatosan károsítanak. Évente két nemzedéke fejlődik. A világossárga 0,2–0,3 mm nagyságú, mozgó lárvák a nyár közepétől fordulnak elő. Elsősorban a növény fás részein telepednek meg, de a leveleken és a gyümölcsökön is gyakran megjelennek.

Nagyon sok gazdanövényük van, a termesztett gyümölcstermő növények mindegyikén szaporodhatnak. A faiskolában termesztett növényeket, az újonnan telepített oltványokat rendszeresen ellenőrizni kell, s ha a kaliforniai pajzstetű jelenléte megállapítható, azonnal védekezni kell ellene.

A védekezés fontos része a tél végi lemosó permetezés gyümölcsfaolajjal, téli hígítású mészkénlével vagy DNOC-tartalmú készítményekkel. Nyár folyamán a mozgó lárvák ellen bromofosz (Nexion 25 WP, Nexion WP),dimetoát (BI 58 EC),karbaril (Sevin 85 WP),malation (Foszfotion),metilazinfosz (Gusathion 25 EP),metamidofosz (Filitox),metilparation (Wofatox 50 EC) hatóanyag-tartalmú rovarölő szerekkel lehet eredményesen védekezni.

• Bogarak. A faiskolában termesztett növényeket több ormányos bogár veszélyezteti. Ezek tavasszal a duzzadó, fakadó rügyeket, a fiatal leveleket károsítják.

A levélbarkók (Phyllobius spp.) hosszúkás testűek, ormányuk rövid, többnyire 3,4– 5 mm nagyságúak. A közönséges levélbarkó szárnyfedői sárgásbarnák, az ezüstös levélbarkóéi élénkzöldek, a gyümölcsfa-levélbarkóéi bronzszínűek. Tavasszal, április végén, május elején jelennek meg egymást követő hullámokban. A fiatal leveleket karéjozzák. A félkör alakú berágások következtében a levelek csipkézettnek látszanak. Nagyobb számú bogár egy-két napos rágása után a levéllemezből csak a vastagabb erek maradnak meg.

Lárváik a legkülönbözőbb növények gyökereivel táplálkoznak. A kifejlett lárvák a károsítás helyén, a talajban telelnek át. Évente egy nemzedékük fejlődik ki (Reichart 1958).

• A kendermagbogár (Peritelus familiaris) 4,0–4,5 mm nagyságú, kendermagra emlékeztető alakú, világos barnásszürke. Repülni nem tud. A bogarak korán tavasszal jelennek meg. Csoportosan rágnak, a vesszőkön lefelé haladva pusztítják el egymás után a rügyeket. Elsősorban a szőlő kártevőjeként ismertek, egyébként minden gyümölcsfajt megtámadnak. Tömeges megjelenésük esetén a rügyek túlnyomó részét elpusztítják. Kártételük a lombfakadást követően megszűnik.

Lárvája a talajban fejlődik. Különböző növények gyökereivel táplálkozik. Évente egy nemzedéke van (Reichart1958).

• A fekete répabarkó (Psalidium maxillosum) 7–8 mm nagyságú, nyakpajzsa és szárnyfedői tojásdadok, lekerekítettek. A lucerna vagy cukorrépa helyére telepített faiskolában vagy gyümölcsösben tavasszal, a fakadás idején rágja ki a rügyeket. Esetenként jelentős károkat okozhat (Jenser 1957).

A lombrágó ormányosok elleni védekezésre a foszfamidon (Dimecron 50),a kartap (Padan 50 SP),a monokrotofosz (Azodrin 40 WSC) hatóanyagú rovarölő szereket ajánljuk.

• Lombrágó hernyók. A gyümölcsfaiskolák növényvédelmi terve általában összevontan tárgyalja a lombrágó hernyók elleni védekezést, pedig a kártevő faj meghatározása a várható kártétel formáját és mértékét, egyben a hatékony védekezés időpontját és módját is megadja.

A lepkék nem kártevők, lárváik, a hernyók azonban a rügyek és a levelek rágásával az erdőkben és gyümölcsösökben évről évre súlyos veszteségeket okoznak. A tömegszaporodásuk (gradációjuk) évében okozott tarrágást a végleges helyükön már meggyökeresedett „felnőtt” fák még kiheverik, tartalék tápanyagaikból újra kihajtanak, a faiskolai csemeték számára azonban a teljes lombvesztés végzetes lehet. Különösen nagy kár a faiskolákban az alvószemzések, illetve a nemes szemekből fejlődő hajtások lerágása. Gondot kell arra is fordítani, hogy a faiskola területe, a környezetében levő gyümölcsös vagy erdő és az oda vezető útvonal az 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet szerint veszélyes károsítók körébe tartozó lepkék (amerikai fehér szövőlepke, aranyfarú lepke, gyapjas lepke, gyűrűs pille és a kis téli araszoló) minden fejlettségi alakjától mentes legyen. A veszélyes károsítók előfordulása esetén megtilthatják a faiskolai termékek exportját. A rendszeres növény-egészségügyi ellenőrzés erre is kiterjed.

Segíti a célzott védekezést, ha nem csak a lepkét, hanem a tojáscsomót, a hernyót és az áttelelés módját is megismerjük.

• Amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea). Csoportosan lerakott gubókban, báb alakban telel át, nem a fiatal csemetéken, hanem inkább a faiskolához közeli gyümölcsös vagy erdősáv idősebb fáinak a törzsén vagy a kerítéseken, szerszámoskamrákon. Az áprilisban–májusban kirajzó lepkék tojásaikat a fák csúcsi részén levő levelekre rakják. A május közepén–végén kikelő hernyók kezdetben csoportosan, szövedékkel átszőtt hernyófészekben rágnak. A faiskolában a tarrágás meg a hernyófészek levágása is nagy veszteséget jelent. A második nemzedék hernyói nyár végén, ősszel károsítanak. Rágásuk ekkor már kisebb kárt okoz, azonban megakadályozza a szaporítóanyag exportját.

• Aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea).A fák ágaira erősített téli nagy hernyófészekben áttelelő fiatal hernyók a fakadó rügyeket, később a leveleket rágják. A kifejlett hernyók a levelek között gubót készítenek abban bábozódnak. A kirepülő lepke a levelek fonákjára rakja tojásait. A nyár végén kikelő hernyók hámozgatják a leveleket, majd elkészítik telelőhelyüket. Annak ellenére, hogy az aranyfarú lepkének évente csak egy nemzedéke van, rágásával két időpontban, kora tavasszal és nyár végén károsítja a gyümölcsfákat.

• A gyűrűs pille (Malacosoma neustria) a vékonyabb ágakon szorosan egymáshoz simuló gyűrűket alkotó tojásokkal telel át. Rügypattanás után egy-egy tojáscsomóból 50– 200 hernyó bújik elő, és a fakadó rügyeket, később a leveleket rágja. A jellegzetesen csíkos „libériás” hernyók az utolsó vedlésükig együtt maradnak, és tarrágást okozhatnak. Június közepéig rágnak, majd a már szétszéledt hernyók néhány levelet összeszőve gubót készítenek és bábozódnak. A június végén, július elején kirajzó lepkék nőstényei gyűrű alakban lerakják áttelelő tojásaikat.

• Kis téli araszoló (Operophthera brumata).A rügyek mellé egyesével lerakott tojásokkal telel át. A rügyfakadás előtt kikelő hernyók berágják magukat a rügyekbe, és azokat belülről „odvasítják”. Feltűnő kárkép, hogy a károsított csemeték nem vagy csak részlegesen fakadnak. A hernyók később a még zsenge leveleket összeszövik, és az így készített rejtekhelyen rágnak tovább. Május végén egy szövedékszálon leereszkednek a talajra, és ott bábozódnak. A lepkék csak őszre fejlődnek ki. A csonka szárnyú nőstény nem tud repülni, ezért a fa törzsén mászik fel a rügyekhez, ahol megtermékenyítés után lerakja tojásait.

A lombrágó hernyók elleni kémiai védekezésre számtalan rovarölő szer közül választhatunk. Permetezhetünk deltametrin (Decis 2,5 EC), diklórfosz (DDVP 50 EC), diflubenzuron (Dinvilin 25 WP), formotion (Anthio 33 EC), foszmet (Safidon 20 EC), kinalfosz (Ekalux 25 EC), metilazinfosz (Gusathion 25 WP), mevinfosz (Phosdrin), triazofosz (Hostathion 40 EC) és triklórfon (Ditrifon 50 WP) hatóanyagú, éppen kapható készítménnyel. Döntésünket a tervezett munkák (öntözés, kapálás, szemzés, szemremetszés stb.) és a növényvédő szerek munka-egészségügyi várakozási ideje befolyásolja. Szemzőhajtás szedésekor a növényvédő szerek élelmezés-egészségügyi várakozási idejét is figyelembe kell venni, mivel (helytelen faiskolai gyakorlat) a dolgozók szájukba veszik a levágott szempajzsot. A védekezés optimális időpontját a faiskolában előforduló lepkefaj életmódja határozza meg.

Emlősök

• A mezei pocok (Microtus arvalis) (az 5/1988./IV. 26./ MÉM rendelet) a Növényvédelmi Kódex szerint veszélyes károsító, tehát kötelező ellene védekezni. Veszélyhelyzettel fenyegető felszaporodása esetén a védekezést elmulasztó gazdaság vagy egyéni termelő terhére közérdekű védekezést kell elrendelni. A mezei pocok hazánkban mindenütt előfordul, az Alföldön nagyobb számban él, de domb- és hegyvidékeinken is felszaporodhat. Gyümölcsösökben akkor szaporodik el, ha a sorok között zöldtrágyanövényt, elsősorban lóherét, bükkönyt termesztenek, a talajt füvesítik vagy nem művelik, ugarolják.

Nagy kárt okoz késő ősztől tavaszig a fiatal fák törzsének megrágásával. Fától fáig haladva, hátsó lábaira állva, 10–15 cm magasan körberágja a fák törzsét. A gyümölcsfajok közül az almát kedveli a legjobban. Csak nagyon hideg, zord időben alszik téli álmot, enyhébb téli napokon folyamatos a károsítása. A havazás sem zavarja meg, hosszú folyosót készít a hó alatt és abban közlekedik a fák között. Kártétele sokáig rejtve marad, ha a törzset magas fű vagy gyomnövény veszi körül. Ha szalmával, kukoricaszárral, náddal vagy újságpapírral kötözzük be a fák törzsét, a kötözőanyagba fészkeli magát, és ott megbújva rágja a törzset. Gyümölcsfacsemetékben és szőlőoltványokban a téli vermelés alatt is nagy kárt tehet. Megrághatja a szaporítóanyag valamennyi részét, gyökerét, törzsét és a vesszőket is. Megjelenésére, károsítására feltétlenül számítsunk, ha zárt tárolóban szabad gyökerű anyagot kazalba rakva tárolunk, vagy szabadban kötegelve, szalmával letakarva vermeljük a csemetéket.

• A kósza pocok (Arvicola terrestris) a mezei pocoktól eltérően nem a föld felett rág, hanem a fiatal gyümölcsfák, oltványok föld alatti részét károsítja. Az oltáshely alatt ék alakú keresztmetszetben körberágja, elvékonyítja a gyökérnyakat. Kártétele a sajmeggy és a vadcseresznye alanyú cseresznye- és meggyfákon, a leggyakoribb, de valamennyi gyümölcsfát és a rózsát is megrághatja. Hosszú és sekély, a talaj felszínéhez közeli járatokat készít, és eközben az útba eső vastagabb, vékonyabb gyökereket is megrágja. Időről időre földhányásokat, kupacokat emel, de ezek különböznek a vakondtúrástól, mert nem egyforma méretűek, és nem egyformán morzsalékos a föld, hanem nagyobb rögök is vannak benne. Élővizek, tavak, patakok és bővizű csatornák közelében gyakrabban fordulnak elő.

Védekezés a pockok ellen. Csak nagyüzemekben engedélyezett, tehát növényvédelmi szakmérnök irányításával felhasználható készítmény a gázosodó, kalcium-foszfid hatóanyagú Polytanol. Járatonként 1–2 g készítményt kell kijuttatni és minden nyílást jól el kell tömni.

Az Arvalin cink-foszfidot tartalmazó csalétek. A haszonállatokra is káros, ezért csak lakott területen kívül szabad felhasználni. Két-három darabot kell szórni egy-egy lyukba.

A Redentin 75-ből nagyüzemi felhasználás esetén 10–12 kg-ot kell hektáronként kijuttatni. Gyümölcsösben 1–1 mokkáskanálnyit kell szórni a lakott járatok nyílásába. A készítmény gátolja a véralvadást, a mérgezett állatok egy hét alatt elpusztulnak.

• A mezei nyúl (Lepus europaeus) csakúgy, mint a pockok rágcsáló. Rendkívül erős metszőfogai és zárt sorban elhelyezkedő zápfogai állandóan nőnek, pótolva a kopásukat. Ezért azután a rágás szinte kényszer számukra. Télen, amikor már minden terményt betakarítottak, a nyulak a faiskolákban és a gyümölcsösökben a fiatal fák kérgét rágják. Ha tehetik, válogatnak a gyümölcsfajok között. A fekete és piros ribiszkét nem rágják meg (Martinovich szóbeli közlése).

A nyulak ellen a faiskolák és a gyümölcsösök bekerítésével és a fák egyenkénti bekötözésével lehet védekezni. A műanyag csíkokkal, dróthálóval, újságpapírral, náddal, kukoricaszárral, és egyéb szerves vagy szervetlen hulladékokkal végzett bekötözést rendszeresen ellenőrizni kell, mert lehetséges, hogy a szél vagy az állatok megbontják a kötözést, és a legveszélyesebb időben védelem nélkül marad a fiatal fa. Magas, sokáig megmaradó hótakaró esetén figyelni kell, mert a nyulak a sokszor 50–80 cm magas hóbucka tetejéről már az oldalágakat rágják, vagy éppen a főtengelyt „metszik vissza” nem kívánt módon.

A nyulak felszaporodása régóta ismert, megoldhatatlannak látszó problémája a faiskolásnak, gyümölcstermesztőnek.

• A szarvasfélék családjába, a kérődzők csoportjába tartozó nagyvadak közül faiskoláinkban és gyümölcsöseinkben az őz (Capreolus capreolus) a gyakoribb. A gímszarvas (Cervus elaphus) ritkábban, csak nagyobb hegyvidéki erdőségeink közelében károsít. Az őz azonban soha nem társul olyan nagy csapatba, mint a szarvas. Egy őzbak, 2–3 suta és ezek gidái alkotnak egy csapatot, a szarvasok viszont kisebb-nagyobb falkákba verődnek. Ügyesen ugranak át a magas kerítéseken is. Nem csak télen, hanem tavasszal és nyáron is megrágják a fák kérgét. Felső metszőfoguk és zápfoguk ugyan nincs, viszont vésőszerű alsó metszőfogaikkal behasítják a kérget, és fölfelé feszítve csíkokat szaggatnak ki a törzsből, végül teljesen le is hámozzák azt. A kártétel vegetációs időben még nagyobb, mert a nedvben levő héjkéreg és kambium könnyebben hasad, mint télen, amikor nyugalomban van a fa. Jelentős kárt okoznak azzal, hogy fejlődő agancsukat az őzek márciusban, a szarvasok nyár elején a fák törzséhez, vastagabb ágaihoz dörzsölik. Az agancsot ugyanis fejlődésekor szőrös bőr, az ún. háncs borítja, ami később elszárad, és ekkor az állat a fához dörzsölve lesepri. E két jelentős kártétel mellett az őzek, szarvasok a fakadó rügyeket, a friss hajtásokat és a leveleket egy méter magasságig lerágják.

Védekezés. A Nevibes folyékony vadrisztó szert legkésőbb novemberben permetezéssel vagy ecseteléssel kell a megvédendő felületre felvinni. A kezelést 2–3 hónap elteltével ajánlatos megismételni. A csúcshajtások, csúcsrügyek vadkár elleni védelmére az Antivad, Buvad R kenhető készítményt, a fa kérgének védelmére, a kéreghántás ellen Buvad H pépet használjunk. Az értékes törzsültetvényekben a fák egyedi védelmére a Cervacol vagy a Cervacol extra kenőcsöt ajánlatos felkenni a veszélyeztetett magasságig.

Az Ekán folyékony vadriasztó szerbe mártott és a faiskolai parcellák szélére kiakasztott textilhulladék riasztó hatása is távol tartja az őzeket és a szarvasokat.