Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata

Hrotkó Károly

Mezőgazda Kiadó

Almaalanyok (Malus sp.)

Almaalanyok (Malus sp.)

A ma használatos ivartalanul szaporított almaalanyok létrejöttében a nemes fajtákhoz hasonlóan számos faj játszott szerepet. Legfontosabb ezek közül a mai törpe alanyok egyik valószínű őseként számon tartott Malus pumila Mill. Egyik változatát, a paradicsomi almát (Malus pumila Mill. var. paradisiaca) évszázadok óta használták törpe alanyként, s a ma használatos egyes almaalanyok eredeti nevei (Sárga metzi paradicsomi alma, Angol paradicsomi alma, Francia paradicsomi alma stb.) erre az eredetre utalnak. A valamivel erősebb, féltörpe–középerős növekedésű, felfelé álló hajtásrendszerű változat, a forgácsalma vagy doucin (Malus pumila Mill. var. frutescens) neve is több mai alanyfajta eredeti nevében megtalálható (Zöld doucin, Holland doucin stb.). Az újabb, keresztezéses nemesítés eredményeként létrejött almaalanyok a Malus domestica Borkh. fajhoz sorolhatók, létrejöttükben a Malus pumila, M. silvestris, M. dasyphylla, M. orientalis, M. niedzwetzkyana, M. prunifolia, a M. baccata, és a M. × robusta (M. baccata × prunifolia) vettek részt különböző keresztezési partnerekként.

Magoncalanyként a nemes fajták magoncai mellett zömében a helyi vadalma fajok magjából nevelnek csemetéket, így Európában a Malus silvestris (L.) Mill., Kelet-Európában és Szibériában a Malus prunifolia (Wild.) Borkh., Ázsiában a M. prunifolia, a Malus siversii (LDB) M. Roem., a Malus sieboldi (Regl.) Redh. és a Malus turkmenorum Juz. et M. Pop. adja a vadalma magot.

Mivel az európai almatermesztésben egyre inkább csak az ivartalanul szaporított alanyoknak van jelentősége, ezeket az alanyokat egy csoportban tárgyaljuk, függetlenül származásuktól, illetve botanikai besorolásuktól.

Alanyhasználat Magyarországon az almatermesztésben

A magyar faiskolák almaalany-használatát az elmúlt évtizedben az európaival ellentétes tendencia jellemezte, vagyis csökkent a törpe alanyok aránya (251. ábra). Az uralkodó szerepet az ökológiai viszonyainkhoz jól alkalmazkodó és igen jól szaporítható féltörpe vagy középerős növekedési erélyű ’MM. 106’ vette át.

251. ábra - Az almaalany-használat alakulása a magyar faiskolákban 1984–97 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)

kepek/251.png


A korábban legjelentősebb alanynak számító ’M. 4’ aránya már a 80-as években 20% körüli szinten volt, s ma már még tovább csökken. Ezek az adatok jól jellemzik a 80-as években telepített almaültetvények félintenzív jellegét. Az utóbbi években a magántermelők az újonnan létesítendő ültetvényekhez azonban már egyre nagyobb arányban törpe alanyokat keresnek, ezt jelzi a ’Malling 9’ arányának jelentős növekedése. Kezdetben ezeket az igényeket a magyar faiskolák az anyatelepek hiánya miatt nem tudták kielégíteni, az almaalany import nagy része ’Malling 9’ volt. Fontos innovációs feladat tehát a legújabb törpe-féltörpe alanyfajták és klónok honosítása és a hazai csemetetermelés megszervezése.

Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői

A fák méretére gyakorolt hatás

Az alanyok csoportosítása a fák méretére gyakorolt hatás alapján változott az idők folyamán, ahogy a gyengébb növekedésű alanyok iránti érdeklődés növekedett, úgy bővült az ilyen csoportok száma. A kezdeti három (erős, középerős, törpe) növekedési csoporttal szemben ma már öt csoportba sorolják az almaalanyokat (Cummins–Aldwinckle 1982, Ferree–Carlson 1987): erős, középerős, féltörpe, törpe, igen törpe (252. ábra).

252. ábra - Az almaalanyok növekedési csoportjainak hatása a fák méretére

kepek/252.png


Az almaalanyok a fák méretére igen nagy hatással vannak, az alany hatására kialakuló méret szélső értékei a 20–100% között mozognak. A fák növekedését azonban az alany mellett számos technológiai és ökológiai tényező befolyásolja. A fa éjszaka növekszik, azokon a vidékeken, ahol a vegetációs időszakban az éjszakai hőmérsékletek alacsonyabbak, a fák mérete kisebb lesz, s több energiát fordíthatnak a termésképzésre (Faust 1989). A meleg nyári éjszakák inkább a vegetatív növekedésnek kedveznek, míg a hűvösebb klíma, mikroklíma kedvezőbb a termésképzés számára.

Az intenzív ültetvényekben a nagy egyedszámú telepítéseknél csak a gyengébb növekedésű, igen törpe, törpe és féltörpe alanyok jöhetnek számításba. Az alany helyes megválasztásánál azonban arra is tekintettel kell lenni, hogy a nemes fajta növekedési erélyével, valamint a talajadottságokkal hasonló súllyal számolnunk kell (253. ábra). Az almafajták növekedése csaknem olyan szélső értékek között mozog, mint az alanyoké. Tóth (1997) a fajtákat hat csoportba sorolta növekedésük alapján. Az igen erős (’Mutsu’, ’Gloster’) és az erős növekedésű fajtákhoz (pl. ’Jonagold’, ’Elstar’) jó talajon és öntözött körülmények között a ’Malling 9’-nél gyengébb növekedésű alanyok használata is ajánlható, vagy magasabb szemzéssel, igen törpe alanyok közbeoltásával mérsékelhetjük növekedésüket. A másik végletet jelentő spúrfajtáknál vagy az igen gyenge növekedésűeknél a féltörpe, középerős alanyok közül a ’Malling 26’, ’Malling–Merton 106’, ’Malling-Merton 111’ jöhet számításba a ma forgalomban levő alanykínálatból. Azokban a termesztőtájakban, ahol régóta folyik almatermesztés, s a birtokviszonyok nem teszik lehetővé a területek megfelelő cseréjét, egyre nagyobb problémákat okoz a talajuntság (Jenser és tsai. 1977, Otto és tsai. 1993). A talajuntsággal fertőzött területeken gyengébb növekedéssel kell számolnunk, amelyet az alanyok hatásával kompenzálhatunk (MM. 111, MM. 106). Gyengébben fertőzött területeken az erősebb növekedésű ’Malling 9’ klónok is megfelelhetnek, erősebb fertőzés esetén azonban a féltörpe vagy a középerős növekedésű alanyokra is szükség lehet.

253. ábra - Az almafák növekedésére ható, különböző biológiai, ökológiai és termesztéstechnikai tényezők

kepek/253.png


Különösen az intenzív koronaformák kialakításával szerzett tapasztalatok helyezték jobb megvilágításba a koronaforma és metszés hatását a fák méretére. Az intenzív koronaformák korábbi termőrefordulást eredményeznek, s ezáltal mérséklik a fák növekedését. A téli metszés és a zöldmetszés a fák növekedésére ellentétes hatást gyakorol, az előbbi serkenti, míg az utóbbi mérsékli a fák növekedését.

254. ábra - Idared’ fák ’Malling 26’ alanyon. Az erősebb növésűeknél a szemzési hely talajszintbe került, míg a kisebb méretűek és a korábban termőre forduló fák szemzési helyét 20 cm magasságba telepítettük (Fotó: Hrotkó)

kepek/254.png


Külön ki kell emelni a szemzéshely magasságának szerepét. Probocskai (1982) alanykísérletében a 30, 60 és 90 cm magasan szemzett fák méretében jelentős különbségek mutatkoztak, a magasan szemzett ’Malling 4’ alanyon a törpékhez hasonló méretű fák nőttek. Mennél hosszabb az alany föld feletti törzsrésze, annál erősebben érvényesül a törpítő hatásuk. Fontos, hogy a szemzési hely fénynek kitett legyen, ha a szemzési hely talajjal van takarva, a magasan szemzett alanyok hatása csak kevésbé érvényesül. Hűvös, csapadékos klímában a szemzési hely 25–30 cm magasan történő telepítését javasolják, szárazabb körülmények között 15–20 cm is elegendő lehet.

Rögzítés a talajban

Az intenzív ültetvényekben a fák rögzítése több szempontból is jelentős kérdés. Az egyik probléma a korona és a termés önsúlyának a megtartása, a másik pedig az esetleges szélnyomással szembeni kellő stabilitás biztosítása. Az intenzív ültetvények alanyai általában nem biztosítanak kellő rögzítést a fának, tehát a támrendszer kiépítése nélkülözhetetlen. A kellő rögzítés hiányának két oka van. Az egyik, hogy a törpe alanyok (’Malling 9’ és származékai) gyökere rendkívül törékeny, s a ’Malling 9’ ezt a tulajdonságot dominánsan örökíti az utódokban is. A másik ok abban rejlik, hogy ez az egyébként is ritka, törékeny gyökérzet felszínesen helyezkedik el, ami a stabilitásnak nem kedvez. Egyes újabb törpe alanyoknál a sűrűbb, a talajt jobban behálózó gyökérzet javítja a fák rögzítését, de nem olyan mértékben, hogy a támrendszerre ne lenne szükség.

Másik lehetőség a fák rögzítésének javítására, ha a szokásosnál 5–10 cm-rel magasabban szemzett oltványokat ugyanennyivel mélyebben telepítjük a gyümölcsösben (Parry 1974). A 10 cm-nél mélyebb telepítés azonban azzal a kockázattal jár, hogy az eredeti alsó gyökerek különösen levegőtlen talajon elpusztulnak, s a fáknak egy gyengébb felszínes gyökérzete alakul ki.

A közbeoltással törpített fáktól sokan azt várták, hogy így majd az erősebb növekedésű gyökéralanyon levő törpefát nem kell karózni. A korrelációs egyensúly miatt azonban az ilyen fák gyökérzete a kisebb koronához igazodik, s a kisebb gyökérzet nem ad megfelelő stabilitást. Ezen túlmenően pedig a karcsú orsó koronával nevelt fáknál a korona önsúlyának megtartása miatt szükséges a karózásuk.

Hidegtűrés és télállóság

Egyes, igen hideg telű országokban (Oroszország) az egyenletes nagy hideg tűrése jelent problémát, míg nálunk, de sok más európai államban, illetve az USA jelentős almatermelő államaiban a korai (késő őszi) és a kései (tavaszi) nagy hőingadozások (20–25 °C) során bekövetkező nagyobb lehűlések okoznak károkat. A korai fagyok különösen a száraz nyarak és csapadékos ősz után jelentenek nagy veszélyt azoknál a fajtáknál, amelyek egyébként is későn fejezik be vegetációjukat, mint pl. az ’Elstar’. A vegetációt korán befejező alanyok (pl. ’Malling 9’) segíthetnek ilyen esetekben. Az Oroszországban (pl. ’Budagovszkij 9’), illetve Kanadában (’Ottawa 3’) nemesített alanyok elég jól tűrik az egyenletes nagy hideget, de Lengyelországi tapasztalatok szerint a tavaszi hőingadozás esetén érzékennyé tehetik fáinkat, mivel hőküszöb-értékük alacsony, s korán megindul a nedvkeringésük. A télállóság ebből következően a termőhelytől függően elég különböző tulajdonságokat igényel az alanyoktól.

Szárazság és magas talajhőmérséklet

Az alma nem kedveli a szárazságot, az egyes alanyok viszonylagos „szárazságtűrése” nem jelenti azt, hogy ezeket kifejezetten száraz viszonyok között is lehet telepíteni. Egyes alanyok valamivel jobb szárazságtűrése azzal van összefüggésben, hogy a gyökérzet mennyire mélyrehatoló, s mennyire finoman hálózza be a talajszemcséket. Ezen szempontok figyelembevételével a leginkább szárazságtűrő alany a ’Malling–Merton 111’, míg a vastag, törékeny gyökerekkel rendelkező törpe alanyok szárazságtűrése gyenge. A legtöbb almaalany az alacsonyabb hőmérsékleti tartományokban (13–15 °C) érzi jól magát, gyökere magasabb talajhőmérsékleten (20–22 °C) már szenved, 28 °C-nál pedig leáll a működése (Ferree–Carlson 1987). Egyes almaalanyok, mint pl. a ’Malling 7’, ’Malling 25’ és a ’Malling–Merton 109’, valamint a magoncok jobban elviselik a magasabb hőmérsékletet is, de ez a törpe alanyokra nem jellemző. Ezek gyökérzete szempontjából nagyon fontos minden olyan agrotechnikai művelet, pl. talajárnyékolás, amellyel a talajfelszín felmelegedése mérsékelhető.

Sarjadzás

Egyes alanyok gyökérnyaki részén sarjak törhetnek elő, amelyek azért veszélyesek, mert a korona alatt kiesnek a növényvédelem hatósugarából, fertőzési gócot jelenthetnek a kártevők, kórokozók terjedésében. Így az ültetvényeknek a tűzelhalással szembeni érzékenységét befolyásolja az alany sarjadzása, az erősen sarjadzó alanyokon a fák fogékonyabbak. További probléma, hogy a sarjak egyes herbicideket felvesznek, s a fa károsodást szenved. A sarjak rendszeres eltávolítása fáradságos többletmunkával jár. Egyes alanyokra igen jellemző a sarjadzás, ilyen pl. a ’Malling 7’ és a ’Malling 4’, míg a törpe, igen törpe alanyokra szerencsére nem különösebben jellemző. A sarjadzás fokozottan jelentkezik olyankor, amikor az alany és a nemes rész között valamilyen anyagcserezavar lép fel. Úgyanígy a közbeoltás is fokozza a gyökéralany sarjadzását, még olyan alanyoknál is megfigyeltek ilyet, amelyekre általában nem jellemző, mint pl. a ’Malling–Merton 106’ (Czynczyk 1986, Ferree–Carlson 1987).

Gyökérkezdemények (burrknot) képződése a törzsön

Az almaalanyokon gyakori, hogy az alanytörzsön az ízközök környékén járulékos gyökérkezdemények jelennek meg, amelyek később szövetburjánzást okoznak (19. ábra). A fa ezeken a helyeken sérülékenyebb, a kérget áttörő gyökérkezdemények környékén fogékonyabb a fertőzésekre, kártevők behatolása könnyebb, humid klímában, párás környezetben a veszély csak fokozódik. Különösen sok gyökérkezdemény-csomó képződhet a ’Malling 26’ alanyon, de az újabb alanyok közül ilyen a ’Jork 9’ is, a Budagovszkij alanyoknak viszont egyik előnye, hogy törzsük mentes a gyökérkezdeményektől.

Rágcsálók károsítása

A mezei pocok és a kósza pocok egyes években elszaporodva különösen nagy károkat okozhatnak almaültetvényekben. Többnyire a vastag héjkérgű, vastag háncsszövetű gyökereket kedvelik, ez a legtöbb törpe alanyra jellemző (’Malling 9’, ’Malling 26’). Egyes erősebb növekedési erélyű alanyok gyökerét a rágcsálók kevésbé kedvelik, de ezek intenzív ültetvényekben nem alkalmasak.

Betegségekkel, kártevőkkel szembeni rezisztencia

Almatermésűek baktériumos elhalása

A betegséget (Erwinia amylowora) Amerikából hurcolták be Európába, ahol különösen a nyugat- és észak-európai országokban okozott nagy pusztulásokat. Az utóbbi években nálunk is megjelent, s elég nagy riadalmat keltett. A törpe alanyú, intenzív ültetvények, amelyekben a fák fiatal korban virágozni kezdenek, fogékonyabbak a fertőzésre, s az átlagosnál nagyobb mértékű a pusztulás. A virágok fertőzési kaput jelentenek, s a sűrű ültetvényekben, ahol a méhek soronként járnak, hozzájárulnak a fertőzés gyors terjesztéséhez. Amerikai tapasztalatok szerint a fiatal, erőteljes növekedésben levő ültetvények, vagy a sok vízhajtást hozó fák szintén könnyebben fertőződnek, a termőre fordult, egyensúlyban levő állományok kevésbé veszélyeztetettek (Thornton 1998). Az alany sarjai szintén növelik a fertőzési veszélyt (Cummins–Norton 1974, Cummins–Aldwinckle 1982). Az intenzív ültetvények létesítésére alkalmas alanyok szinte kivétel nélkül igen érzékenyek. Ennél valamivel kevésbé fertőződnek a ’Malling 4’, ’Malling 7’, ’Malling–Merton 106’, ’Malling–Merton 111’, elég jól ellenáll a ’Bemali’, értékelhető rezisztenciát mutat a ’Novole’, de ez utóbbi növekedési erélye miatt intenzív ültetvényekbe nem való.

Vértetű

A vértetű (Eriosoma lanigerum) veszélyes kártevő, az utóbbi időben az elhanyagolt gyümölcsösökben gyakran súlyos károkat okoz. A gyökéren élősködő, ott áttelelő telepeik jelenthetik a fertőzés kiindulópontját. Egyes alanyok rezisztensek (pl. ’Malling–Merton’ sorozat), de a rezisztenciát nem viszik át a nemes fajtára. A rezisztenciájukat csak úgy lehet kihasználni, ha magasan oltott, szemzett fákat telepítünk, hogy a nemes ne gyökeresedjen le. Az intenzív ültetvények létesítésére alkalmas alanyok általában nagyon érzékenyek a vértetvekre (Cummins–Aldwinckle 1982).

Lisztharmat, varasodás

A lisztharmattal, varasodással szemben a legtöbb alany közepesen érzékeny, de ennek csak a faiskolai nevelés során van jelentősége, mivel a gyümölcsösben már csak a nemes fajta levélzetén jelentkezhet a fertőzés.

Gyökérgolyva

Általánosan elterjedt, a faiskolákban és a gyümölcsösökben egyaránt. A gyökéren képződő tumorok tápanyag-szállítási zavarokat okoznak. A törpe alanyok közül a ’Malling 9’ különösen érzékeny a fertőzésre. Más alanyok fogékonysága változó, legkevésbé érzékeny a fertőzésre a ’Malling–Merton 111’, a gyökérgolyvával szemben teljesen rezisztens almaalany nem ismeretes.

Gyökérnyakrothadás

Az intenzív ültetvények legfontosabb alanya a ’Malling 9’ rezisztens ezzel a betegséggel szemben, és a legtöbb ’Malling 9’-től származó újabb alany hasonló tulajdonságokat mutat (Cummins–Norton 1974). A gyökérnyakrothadás a rossz vízelvezetésű, nehéz, hideg talajokon jelent nagy veszélyt az olyan alanyokra, mint pl. az igen érzékeny ’Malling– Merton 106’. A hazai talajviszonyok általában nem kedveznek a fertőzésnek, a betegség jelentősége ezért nem nagy. Mivel a kórokozókat az ültetvénybe többnyire a faiskolai áruval hurcolják be, a nyugat- és észak-európai országokból származó import oltványoknál esetleg számítani lehet ennek a nálunk eddig nem ismert betegségnek a megjelenésére.

A közbeoltás jelentősége

A közbeoltással régóta foglakozik a szakirodalom (Czyznczyk 1981, Probocskai 1984, 1988, Webster 1999), főleg azzal az elképzeléssel, hogy az erős gyökérzetű magoncalanyon olyan törpefát neveljenek, amelyeknek nem lesz szükségük támrendszerre, s jobban alkalmazkodnak a gyenge talajokhoz. Kiderült azonban, hogy az egyik legfontosabb célkitűzés, a támrendszer mellőzése nem megvalósítható, viszont a közbeoltással nevelt törpefáknak számos előnye van. A közbeoltott fa mérete törpe közbeoltásokkal általában a közbeoltott alanynak felel meg, vagy kissé erősebb (Czynczyk 1981, Probocskai 1984, Hrotkó és tsai. 1996, 1998), a féltörpe, vagy annál erősebb közbeoltott alanyok hatása a növekedésre már nem jelentős. A talajt jobban behálózó, jobban elágazódó gyökéralanyú közbeoltott oltvány jobban alkalmazkodik a száraz talajokhoz, kevesebb öntözéssel is beéri, mint más törpe alanyok. A gyökéralany számos előnyös tulajdonságot kölcsönözhet az oltványnak, mint például a vértetű rezisztencia vagy tűzelhalás rezisztencia. A közbeoltott fák igen jó termőképességűek, s egyes közbeoltott alanyok (B. 9) a gyümölcs jobb színeződését is elősegíthetik. Hátránya a közbeoltásnak, hogy költségesebb az oltványok faiskolai előállítása, a gyümölcsösben pedig előfordul, hogy a törpe közbeoltás fokozza a gyökéralany sarjadzását.

255. ábra - Közbeoltással előállított törpefák intenzív ültetvényben (Fotó: Hrotkó)

kepek/255.png


Az almaalanyok részletes ismertetése

Állami minősítésben részesült alanyok

’Malling 9’ (M. 9) (Syn.: ’Sárga metzi paradicsomi alma’, ’Paradis Jaune de Metz’)

Származása. Franciaországból származik, paradicsomi alma (Malus pumila var. paradisiaca) magonca, Dieudonne találta Montigny botanikus kertje mellett és szaporította el keresztezési céllal 1828-ban. Alanyként Simon-Louis metzi faiskolája kezdte el szaporítani törpe növekedése miatt. Az EM IX, később a ’Malling 9’ (M. 9) megjelölést a Hatton által elvégzett angliai típusszelekció után kapta (Webster 1999).

256. ábra - Törpe ’Malling 9’ alanyú almafák intenzív ültetvénye (Fotó: Hrotkó)

kepek/256.png


Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen szétterülőek, vesszői vastagok, ízközeik közepesen hosszúak (20–24 mm), egyenesek, a nódusz gyakran bütykösen megvastagszik. Héjkérge pirosasbarna, fémes fénnyel, jelentéktelen fehér molyhossággal. Levelei általában közepesnél nagyobbak, megnyúltak, ovális-tojásdad alakúak. A levél színe fénylő zöld, fonáka enyhén szőrözött. Vitorlája is fényes, bronzos színű. Szelektált klónjainál a levél mérete kicsitől (76×54 mm) a nagyig (102×64 mm) változik. A vesszők és a gyökér szinte üvegszerűen, pattanva törik. Rügyei korán fakadnak, lombhullása középkorai.

Szaporítása. Általában bujtással szaporítják. Anyanövényei kevés vagy közepes mennyiségű hajtást hoznak, ezek gyökeresedése igen változó. Az 1930-as években importált ’Typ. EM IX.’ igen jól gyökeresedett, majd az 1960-as évektől kezdve behozott ’Malling 9’ klónok szaporítási tulajdonságai romlottak. Az angliai klónok (’Malling 9 a’, ’Malling 9 EMLA’) 4–6 gyökeres sarjat, míg a jobb francia klónok 12–17 gyökeres csemetét is adnak anyatövenként. Fásdugványozással nehezen szaporítható. Az oltványiskolában jól ered és jól szemezhető, mert vastag héjkérge hosszú ideig elválik a farésztől. Száraz körülmények között azonban felszínes gyökérzete miatt növekedése hamar lezárul, ezért szemzését korábban be kell fejezni. Az egyéves suhángok ezen az alanyon vastagok, nem túl magasak, és számos virágrügy is képződhet rajtuk már a faiskolában.

Gyümölcstermesztési értéke. Gyökerei törékenyek, felszínesen helyezkednek el, ezért ezen az alanyon az ültetvények csak támaszrendszer mellett nevelhetők. Törpe növekedést biztosító alany, a ráoltott fajták fáinak mérete a termőhelytől függően 20–30% a magoncalanyokon állókéhoz viszonyítva. Tenyészterület igénye 2–5 m2. A szelektált klónok, valamint a vírusfertőzött, a vírustesztelt és vírusmentesített klónok növekedésében számottevő különbségek mutatkoztak (10–30%), de a legerősebb ’Malling 9’ klón növekedése sem érte el a féltörpe ’Malling 26’ alanyon álló fákét. A ’Malling 9’ alanyú fák a telepítést követő 1–2. évben termőre fordulnak, első nagy terméseiket a 3–4. évben adják, viszont 12–15 év után a fák termőképessége csökken, elöregszenek. Spúr fajtáknál az elöregedés ezen az alanyon hamar bekövetkezik, csak igen jó talajokon érdemes ilyen kombinációk telepítése. A ’Malling 9’ alanyú fák fajlagos termőképessége igen jó, hektáronként 2000–5000 oltvány telepíthető, így területegységenként 40–80%-kal nagyobb termés is elérhető a középerős növekedésű alanyokhoz viszonyítva. A ’Malling 9’ alanyú fákon a termés néhány nappal korábban érik és az érés is gyorsabban zajlik le, ezt a gyümölcs tárolásánál figyelembe kell venni. A gyümölcs darabos, ami a túl nagy gyümölcsű fajtáknál problémát is jelenthet, viszont igen jól színeződik. A ’Red Delicious’ gyümölcsei ezen az alanyon teltebbek, kevésbé megnyúltak. Az ültetvény 15 éves koráig jól terem, de ennél tovább csak ritkán lehet gazdaságosan üzemeltetni az ültetvényt.

Középkötött, humuszos, jó vízellátású, üde talajokon érzi jól magát. Száraz, öntözetlen területekre nem való, szenved, sínylődik. Az intenzív, nagy tőszámú ültetvények legfontosabb alanya. Gyökérzete közepesen fagyálló, hideg, hó nélküli teleken fagykárt szenvedhet. Gyökerei –10 °C alatt károsodhatnak.

A ’Malling 9’ rezisztens a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, viszont az oltványiskolában eléggé érzékeny a lisztharmatra. A vértetű igen kedveli, s fogékony az Erwinia amylovora fertőzésre. A ráoltott fajták fogékonysága a tűzelhalásra növekszik azáltal, hogy a nagy fajlagos virágszám következtében a fertőzés lehetősége nagyobb.

Használata, elterjedése. Európában jelenleg a legnagyobb arányban termesztett almaalany, egyes országokban az ültetvények 70–95%-a ezen az alanyon áll. Használata az USA intenzív almatermesztő államaiban is jelentős. Közbeoltásra is eredményesen alkalmazzák, főleg olyan vidékeken, ahol a fagytűrésnek kisebb a jelentősége. A jövőben csak szelektált klónjait érdemes szaporítani. (Maurer 1939, Tydemann 1954, Probocskai 1959, 1969, 1973, 1984, Haas–Hildebrandt 1967, Cummins–Norton 1974, Harmat– Szabó–Nagy 1982, Czynczyk 1986, Nagy és Lantos 1989, Pethő 1990, Hrotkó– Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, Silbereisen és Scherr 1996, Engel 1999).

A ’Malling 9’ faiskolai forgalomban levő szelektált klónjai

A közel kétszáz éve ivartalanul szaporított ’Malling 9’-nek számos klónja van forgalomban. A klónszelekciót a faiskolások végezték többé-kevésbé tudatosan azzal, hogy az anyatelepek felújításához a számukra megfelelő anyanövényekről szedték a szaporítóanyagot. A változatosság kialakulásához az is hozzájárulhatott, hogy az anyanövények erős visszametszése következtében a rejtett rügyek is gyakran kihajtanak, s így a mélyebb szöveti rétegek mutációi is megjelennek a hajtásokban. A hőterápiás vírusmentesítés után a különböző származású klónok között nagy különbségeket mutattak ki morfológiai és szaporítási tulajdonságaik, valamint termesztési érték szerint (Campbell 1971, Engel 1977, Gilles 1977, Howard 1977, van Oosten 1977, Parry 1980, Masseron 1983, Webster 1999).

Morfológiai bélyegek alapján a klónokat három csoportba lehet sorolni:

  1. Adult klónok: nagylevelűek, a levél széle tompán fogazott.

  2. Juvenilis formák: a levél széle élesen, fűrészesen fogazott, erősebb növekedésűek, jól szaporíthatók.

  3. Átmeneti formák: adult és juvenilis bélyegek egyaránt lehetnek, gyakori a nyársak képződése a hajtásokon.

A ’Malling 9’ klónokkal kapott hazai kísérleti eredményeket úgy lehet összegezni, hogy számottevő különbség a klónok morfológiai tulajdonságaiban, faiskolai értékében valamint kisebb mértékben a rájuk oltott fák növekedésében mutatkozhat. A vizsgált klónok növekedési erélyében szignifikáns különbségek nem voltak, a leggyengébb és a legerősebb között 15% körüli különbség mutatkozott, növekedésük sorrendben a következőképp alakult: Kamara, Burgmer 751, Pajam 1, Burgmer 719, Burgmer 984, Pajam 2, ez utóbbi a legerősebb. A klónok termőképességében számottevő különbség nem mutatkozott, vagyis mindegyik kiváló termőképességű. Termőhely szempontjából mindegyik klón rendkívül igényes, a hazai szárazabb éghajlaton az erősebb növekedésűek valószínűleg eredményesebbek lesznek.

’Malling 9 EMLA’

Az angliai Long Ashton kutatóállomásán 1962-ben vírusmentesítették hőterápiával. A nagylevelű ’Malling 9’ klónok közé tartozik, a levél széle tompán fogazott. Rosszul szaporítható, sarjai az anyatelepen mintegy 50–60%-ban gyökeresednek, 4–6 szabványos gyökeres sarjat ad anyanövényenként, a sarjakon kevés a gyökér. Növekedési erélye a megszokott ’Malling 9’-hez viszonyítva nagyobb (Howard 1977, Parry 1980).

’Malling 9 INFEL’ (’M. 9 b’)

A klónt eredetileg Angliában szelektálták ’Malling 9 a’ néven, amely latensen fertőzött volt CLSV, Spy decline és Stem pitting vírusokkal. Franciaországban termoterápiás vírusmentesítés után ’M. 9 b’-nek nevezték el, jelenleg ’Malling 9 INFEL’ néven van faiskolai forgalomban. A nagylevelű ’Malling 9’ klónok csoportjába tartozik. Sarjai az anyatelepen szétterülőek, hosszúságuk 50–70 cm. Sarjai vastagabbak, mint a ’Pajam 1’ és ’Pajam 2’-é. Gyengén szaporítható, sarjai az anyatelepen mintegy 60%-ban gyökeresednek, anyanövényenként 4–9 szabványos gyökeres sarjat ad. A sarjakon kevés a gyökér. Növekedése, termőképessége átlagos, a vírusos ’Malling 9’-hez hasonló.

’Malling 9 T 337’

van Oosten (1977) szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a holland faiskolák felügyeleti szerve, a NAKB ellenőrzése mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik, a levél hosszúságának és szélességének összege 170 mm körül van, a levél széle tompán fogazott, időskori forma, de sokan átmeneti formának tartják. Hazai faiskolai és gyümölcstermesztési értékelését megkezdtük, a faiskolai tapasztalataink jók, s a gyümölcsösben is igazolódnak a külföldi eredmények. A holland klónok közül leginkább a ’T 337’-est szaporítják, amelyik az anyatelepen sok, viszonylag vékony sarjat hoz, és jól gyökeresedik (van Oosten 1977, Hrotkó–Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling 9 T 338’

van Oosten szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a NAKB felügyelete mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik. Az anyatelepen sarjai az előzőhöz viszonyítva gyengébben gyökeresednek. Szaporítását néhány éve beszüntették (van Oosten 1977).

’Malling 9 T 339’

van Oosten szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a NAKB felügyelete mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik, adult forma, a levél hosszúságának és szélességének összege 170 mm körül van (van Oosten 1977).

’Malling 9 T 340’

van Oosten szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a NAKB felügyelete mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik, a levél hosszúságának és szélességének összege 170 mm körül van, adult forma, a levél széle tompán fogazott (van Oosten 1977).

’Malling 9 Pajam 1’ (Lancep)

Egy 1974-ben megkezdett szelekciós munka eredményeként 1984-ben kezdték szaporítani Franciaországban. A kislevelű ’Malling 9’ klónok csoportjába tartozik. Sarjai az anyatelepen 70–100 cm hosszúak, kissé felfelé állóak. A sarjak mintegy 30%-án másodrendű hajtásokból nyársak képződnek. Igen jól szaporítható, hajtásai mintegy 90%-ban meggyökeresednek, 12–19 szabványos gyökeres sarjat ad anyanövényenként, a sarjakon sok gyökér képződik. A gyökeres sarjak száma a ’Malling 9 b’-hez viszonyítva 2,5–3-szor nagyobb. Növekedése 4%-kal erősebb a vírusos klónokhoz viszonyítva, termőképessége viszont 12%-kal magasabb. Affinitása a nemes fajtákkal igen jó, a ’Malling–Merton 106’-hoz hasonló. Hazai kísérleti eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról (Masseron 1983, 1989, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1996). Szigetcsépi kísérletünkben kapott eredmények alapján a kisebb fát eredményező klónok közé sorolható, termőképessége viszont kiváló (Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling 9 Pajam 2’ (Cepiland)

Egy 1974-ben megkezdett szelekciós munka eredményeként 1984-ben kezdték szaporítani Franciaországban. Az igen kis levelű ’Malling 9’ klónok közé tartozik. Sarjai az anyatelepen jobban szétterülnek, mint a ’Pajam 1’-é, átlagos hosszúságuk 100–120 cm. A sarjak 40–50%-án másodrendű hajtásokból nyársak képződnek. Jól szaporítható, sarjai az anyatelepen 83%-ban meggyökeresednek, 12–17 szabványos sarjat hoz anyatövenként, a sarjakon igen sok gyökér képződik. A gyökeres sarjak száma a ’Malling 9 INFEL’-hez viszonyítva 2,5–3-szoros. Növekedési erélye 9%-kal nagyobb, mint a vírusos ’Malling 9’-é, termőképessége viszont 14%-kal haladja meg azt. Affinitása a nemes fajtákkal átlagos (Masseron 1983). Hazai kísérleti eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról. Szigetcsépi kísérletünkben a legnagyobb fát adó ’Malling 9’ klón a Pajam 2 volt igen jó termőképességgel (Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). Erősebb növekedése miatt szárazabb vidékekre és az optimumnál gyengébb talajokra is ajánlható.

Mindkét Pajam klón használatát megnehezíti az a tény, hogy a hazai gyökérgolyva törzsekre rendkívül érzékenyek, minden évben az oltványok több mint 50%-a fertőzött volt (Hrotkó–Mukred 1990). A gyümölcsösbe kiültetett oltványokon viszont ennek semmi hátrányát eddig nem tapasztaltuk.

’Malling 9 Burgmer 984-10-71’

A Klein-Altendorfi Kísérleti állomás (Engel 1977, 1986, 1992) és a Burgmer faiskola együttműködésével szelektálták Németországban. A nagylevelű ’Malling 9’ klónok csoportjába tartozik, a levél hosszúságának és szélességének összege 165–167 mm körül van, a levél széle tompán fogazott, az anyatelepen sarjai nem nyársasak. Növekedése a megszokott ’Malling 9’-hez képest 5–10%-kal gyengébb, a termőképességre pedig a Burgmer klónok közül a legjobb hatású. Ma ezt a klónt tartják a legjobbnak a Németországban szelektáltak közül. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról. (Engel 1977, 1986, 1992, 1999, Hrotkó–Mukred 1990, Silbereisen és Scherr 1996, Hrotkó és tsai. 1997a, Jadczuk és Bogdanowicz 1997, Burgmer 1998, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling 9 Burgmer 751-18-71’

A Klein-Altendorfi Kísérleti állomás (Engel 1977, 1986, 1992) és a Burgmer faiskola együttműködésével szelektálták Németországban. Növekedési erélye mintegy 10%-kal nagyobb, termőképessége és a gyümölcsminőségre gyakorolt hatása a ’Malling 9’-nél megszokotthoz hasonló. Vírusmentes állapotban a fák ezen az alanyon a vírustesztelthez viszonyítva 10–20%-kal erősebbek, termőképességük is hasonló arányban növekedett. Nagylevelű klón, a levél hosszúságának és szélességének összege 165–167 mm, sarjai az anyatelepen másodrendű hajtásokból nyársakat nem hoznak. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról. (Engel 1977, 1986, 1992, 1999, Hrotkó–Mukred 1990, Silbereisen és Scherr 1996, Hrotkó és tsai. 1997a, Jadczuk és Bogdanowicz 1997, Burgmer 1998, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling 9 Burgmer 719-1-71’

A Klein-Altendorfi Kísérleti állomás (Engel 1977, 1986, 1992) és a Burgmer faiskola együttműködésével szelektálták Németországban. Növekedési erélye mintegy 10%-kal gyengébb, termőképessége és a gyümölcsminőségre gyakorolt hatása a ’Malling 9’-nél megszokotthoz hasonló. Az utóbbi időben csökkent a szaporítása a másik két klónhoz viszonyítva. (Engel 1977, 1986, 1992, 1999, Hrotkó–Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1997a, Burgmer 1998, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling 9 KL 19’ (Nicolai)

A belgiumi Gorsem kutatóközpont és a Nicolai faiskola együttműködésének eredményeként szelektálták (Gilles 1977), a Nicolai faiskola szaporítja. Közepes levélméretű klón, a levél hosszúsága 91,4 mm, szélessége 60 mm, átmeneti forma. A ’Malling 9 INFEL’-nél jobban szaporítható, a bujtványok gyökérminősége is jobb. Sarjain másodrendű hajtásokból nyársat a sarjak 20–30%-án hoz. Hajtásai az anyatelepen 70–80 cm hosszúságúak. Növekedési erélye a vírusos ’Malling 9’-hez viszonyítva 11%-kal, termőképessége 13%-kal nagyobb. Affinitása a nemes fajtákkal igen jó. Sok gyökérkezdemény csomót képez a törzsön (Baab 1998).

’Malling 9 KL 29’ (Nicolai)

A belgiumi Gorsem kutatóközpont és a Nicolai faiskola együttműködésének eredményeként szelektálták (Gilles 1977), a Nicolai faiskola szaporítja. A kislevelű ’Malling 9’ klónokhoz sorolható, levélmérete a ’Pajam 1’-hez hasonló, a hosszúság és a szélesség összege 143–144 mm, a levelek széle élesen fogazott, juvenilis típus. Az anyatelepen igen jól gyökeresedik, 10–16 szabványos gyökeres sarjat ad anyanövényenként, a bujtványok gyökérminősége jó. Növekedési erélye a vírusos ’Malling 9’-hez vagy az ’Malling 9 INFEL’-hez viszonyítva mintegy 5%-kal nagyobb, termőképessége pedig 7%-kal jobb. Affinitása a nemes fajtákkal és az oltványok minősége ezen az alanyon igen jó. Sok gyökérkezdemény csomót képez a törzsön (Baab 1998).

’Malling 9 Fleuren 56’

A Fleuren faiskola szelektálta Hollandiában. Juvenilis típus, a levelek széle élesen fogazott, az anyatelepen igen jól gyökeresedik. Juvenilis típus. Az átlagos ’Malling 9’-hez viszonyítva gyengébb a növekedése és kiváló a termőképessége. Amerikai kísérletekben is jól szerepelt. Sok sarjat és gyökérkezdemény csomókat képez a törzsön (Fleuren 1998, Baab 1998).

’Malling 9 Fleuren 59’

A Fleuren faiskola szelektálta Hollandiában. Nagylevelű, tompán fogazott levélszélű klón. Az előzőnél kevésbé ismert (Fleuren 1998).

48. táblázat. A ’Malling 9’ (’Sárga metzi paradicsomi alma’) faiskolai forgalomban lévő jelentősebb klónjainak egyes tulajdonságai

Hazai ’Malling 9’ klónok

Magyarországra több időpontban kerültek be ’Malling 9’ klónok. Az első alkalommal Mohácsy Mátyás hozatta be az EM IX. típust, s az akkori east-mallingi alanyokkal együtt 1935-ben, s ez a Kertészeti Akadémia kamaraerdei törzsgyümölcsösébe került. Probocskai (1969) adatai szerint igen jól gyökeresedtek hajtásai az anyatelepen. 1987-ben az egykori törzskönyvek alapján sikerült ezt a klónt megtalálnunk, s ’Kamara’ néven soroksári alany-génbankunkban helyeztük el. Kislevelű, átmeneti forma, s ma is igen jól gyökeresedik. Ugyanitt találtunk egy másik klónt ’Zalai erős’ néven, amelyet Probocskai a 40-es évek végén hozott egy zalai faiskolából. Élesen fogazott levélszélű, kifejezetten juvenilis típus és igen jól szaporítható. Probocskai Endre 1962-ben az akkori teljes M- és MM sorozatot behozatta, s ebből anyatelepet létesített Soroksáron, és szigetcsépi kísérleti ületvényébe is ezeket a klónokat telepítette. 1987-ben az akkor még meglévő szigetcsépi ültetvényből ezt a klónt is begyűjtöttük, és génbankunkban helyeztük el ’Szigetcsép’ néven. A klón morfológiailag az angliai ’Malling 9 a’-val mutat rokonságot, de nem vírusmentes. A következő jelentősebb alany-behozatallal 1974-ben egy németországi vírusmentes klón került a Sasad Kertészeti Mgtsz nagytétényi telepére, s innen az ország több faiskolájába. Valószínűleg a központi törzsültevényben is ez a klón található. Nagylevelű, időskori forma, elég rosszul gyökeresedik. Génbankunkban ’Sasad’ néven helyeztük el. A 80-as évek elején a faiskolások között még ismert volt az ún. ’Rákóczi’ klón jó gyökeresedéséről. A Rákóczifalváról megkapott növényanyagot összehasonlítva a többivel megállapítható, hogy az eléggé heterogén állomány zömmel a ’Zalai erős’ juvenilis klónnal azonosítható típusból áll.

’Malling 26’ (M. 26)

Származása. Az angliai East-Mallingban állították elő a ’Malling 16’ × ’Malling 9’ keresztezésével, majd 1934-ben szelektálták Nr. 3436 klónszámmal. Faiskolai szaporítása ’Malling 26’ néven 1958-ban kezdődött meg. Vírustesztelt EMLA-klónjait 1969-70-ben vezették be. Klónszelekciója is megkezdődött, elsősorban a kevés nyársas bujtványt hozó (elágazásmentes) klónok szelekciója a cél (Stainer 1989).

Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen és az oltványiskolában közepesen szétterülők. A hajtások egyenesek, általában kevés oldalelágazással. A vesszők héjkérge sötét csokoládébarna színű, ezüstös, fémes fénnyel. Az ízközök rövidek vagy középhosszúak (24 mm), egyenesek. Az erősebb vesszőkön a rügyek környezetében a hajtás bütyökszerűen megvastagszik. A fiatal anyatelepeken nagy arányban kapunk bütykös, nyársas vesszőket. Rügyei tavasszal későn hajtanak ki, lombja pedig ősszel későn hullik. Levelei kicsik (53/38 mm), oválisak. A levél színe mély, sötét kékeszöld, fénylő, a fiatal levelek világosabb zöldek, vitorlája bronzos.

A fajtán belül elég nagy a morfológiai változatosság.

Szaporítása. Hagyományosan feltöltéses bujtással szaporítják, sarjhozama eléggé változó, nálunk viszonylag alacsony. A sarjak gyökeresedése közepes vagy gyenge. 4–5 éves kortól a bujtványcsemeték vékonyabbak, gyökeresedésük is javul, ilyenkor anyatövenként 9–10 szabványos gyökeres csemetére számíthatunk.

Angliában eredményesen szaporítják fásdugványozással, mikroszaporítása is teljesen kidolgozott.

Az oltványiskolában jól vastagszik. Az oldalhajtásokat a szemzési magasságig időben el kell távolítani. Szemzése augusztus második felében célszerű, túl korán szemezve a kötözőszalag az alanycsemete erős vastagodása következtében bevág az alanyba. A suhángok a ’Malling 26’ alanyon közepes magasságúak, az átlagosnál vastagabbak és gyakran virágrügyek képződnek rajtuk.

Kompatibilitása a nemes fajtákkal jó, de Ontario államban az ’Empire’, a ’Delicious’, a ’Mutsu’, a ’Northern Spy’ és a ’Vista Bella’ oltványainál az oltási hely törését figyelték meg (Granger 1984), ami rendszerint csak az ültetvény néhány fájánál jelentkezett.

Gyümölcstermesztési értéke. A ’Malling 26’ alanyú fák növekedési erélye a ’Malling 9’-hez viszonyítva mintegy 30–50%-kal nagyobb. Tenyészterület-igénye a nemes fajta növekedési erélyétől függően 4–8 m2. A fák az első években erőteljesebben növekednek, termőre fordulás után a növekedés lelassul.

Gyökérzete a ’Malling 9’-hez hasonlóan törékeny, de kiterjedtebb gyökérzetet fejleszt, ezért a fák rögzítése valamivel jobb. Ez a jobb rözítés természetesen még mindig nem elegendő, ezért karózni kell a ’Malling 26’ alanyú intenzív ültetvényeket. A szemzését 25– 35 cm magasságban célszerű végezni, majd az oltványt a gyümölcsösben mélyebben telepítve stabilabb fát kapunk. Tősarjakat az ültetvényben nem fejleszt. Angliában azt javasolják, hogy gyümölcsösben úgy kell telepíteni, hogy az oltási hely ne emelkedjen a talaj fölött 10–15 cm-nél magasabbra, mivel az alanytörzsön sok gyökérkezdemény csomó (burrknot) képződik (Preston 1978).

49. táblázat. Féltörpe és középerős növekedésű alanyok

Igen korán, a 2–3. évben fordulnak termőre a ráoltott fák. A fák termőképessége igen jó, megközelíti a ’Malling 9’-ét. A korai nagy termések miatt az ’Malling 26’ alanyú fák sudara gyakran legyengül, illetve elveszti vegetatív vigorát mielőtt a tenyészterületét teljesen kitöltené. Fontos feladat a sudár helyes metszése, a kihajtás után hajtásválogatással és a kötődött gyümölcsök eltávolításával a sudárról a fát megfelelő egyensúlyban tartani.

Középkötött, humuszban gazdag, tápdús talajt igényel, ahol a gyökerek levegőzése megfelelő. Alkalmazkodóképessége a ’Malling 9’-nél valamivel jobb, de a szárazságra a ’Malling 9’-hez hasonlóan érzékeny ezért a gyenge minőségű, laza homoktalajra nem való, itt csak öntözés mellett telepíthető. A talaj tápanyagtartalmára kevésbé érzékeny, de magas mésztartalmú talajokon a fák termőképessége, és a gyümölcs mérete kisebb.

Egyes vélemények szerint fagytűrő képessége a ’Malling 9’-nél gyengébb, Amerikában viszont a Malling sorozat leginkább télálló tagjának tartják (Ferree–Carlson 1987). Ez összefüggésben lehet azzal, hogy nyugalmi állapota hosszabb, rügyfakadása néhány héttel később kezdődik a többi Malling alanyhoz viszonyítva. Ajánlatos a talaj mulcsozása, takarása.

A vértetűre, a baktériumos tűzelhalásra (Erwinia amylovora) különösen, a gyökérnyakrothadásra érzékeny (Phytophtora cactorum), noha az utóbbi csak nedves, hideg talajokon jelent nagy veszélyt. Az alanyból képzett törzsdarabon gyökérkezdemények képződnek, amelyen keresztül könnyen fertőződik kórokozókkal, kártevőkkel.

Használata, elterjedése. Hazánkban a ’Malling-Merton 106’ és az ’M. 9’ után a legfontosabb alany. Európában másutt is eléggé elterjedt, de valamivel kisebb arányban. Amerikában is elég gyorsan népszerűvé vált, a ’70-es évek telepítéseiben a ’Malling 7’-hez hasonló arányokkal szerepelt. (Tydemann 1954a, Probocskai 1973, 1984, Cummins és Norton 1974, Gvozdenovic és tsai. 1976, Preston 1978, Cummins és Aldwinckle 1982, Harmat és tsai. 1982, Elfving 1983, Granger 1984, Ferree és Carlson 1987, Gvozdenovic 1989, Nagy és Lantos 1989, Pethő 1990, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a, Silbereisen és Scherr 1996, Jadczuk 1997).

’Malling–Merton 106’ (MM. 106)

Származása. Az angliai East-Mallingban állították elő a ’Northern Spy’ × ’Malling 1’ keresztezésével. Faiskolai szaporítása az 50-es évek második felében kezdődött meg. Magyarországi értékelését elsőként Probocskai (1973) már 1962-ben megkezdte.

Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen és az oltványiskolában enyhén szétterülők. Vesszői vastagok, az internódiumok rövidek, enyhén zegzugos növekedésűek, másodrendű hajtásokat alig hoznak. Héjkérge fakó csokoládébarna, ritka, fehéres szőrzettel. Sok paraszemölcse van, amelyek alig láthatóak, kicsik, oválisak, halványsárga színűek. Levelei nagyok (83×59 mm) ovális alakúak, lekerekített levélvállal, olykor a levélnyélre növő levéllemezzel. A levelek színe szürkés vagy kékeszöld, a vitorla halvány sárgászöld, a fiatal levelek szegélye gyakran bronzos. Rügyfakadása középidejű, növekedését későn fejezi be, lombja is későn hullik.

Szaporítása. Feltöltéses bujtással igen jól szaporítható. Sok hajtást hoz az anyatelepen, amelyek igen nagy arányban gyökeresednek. Anyatövenként 20–25 gyökeres bujtványcsemete hozammal számolhatunk. Az anyatövek 8–10 év után elöregszenek, hozamuk csökken, célszerű felújítani. Külföldön fásdugványozással is szaporítják elég jó eredménnyel, hazai viszonyok között azonban 50%-nál nagyobb gyökeresedési arányt még nem sikerült elérnünk.

Az oltványiskolában jól fejlődik, hosszú ideig, még szeptember elején is szemezhető. Nem célszerű túl korán szemezni, mert ha a szeptember meleg, a szemek nagy arányban kihajtanak.

Gyümölcstermesztési értéke. Növekedése a féltörpe és a középerős közé tehető, erős, igen erős növekedésű nemes fajtákkal, jó talajokon középerős fákat ad. A ’Malling 9’-hez viszonyítva 50–60%-kal nagyobb a tenyészterület-igénye. Félintenzív ültetvényekhez ajánlható, de spur fajták vagy gyenge növekedésű fajták alanyaként, illetve törpe vagy igen törpe alanyokkal közbeoltva intenzív ültetvényekbe is telepíthető. Újratelepítés esetén középerős növekedésű fajták alanyaként is számításba jöhet. Tenyészterület igénye a nemes fajta növekedési erélyétől függően 5–10 m2.

A gyökérzet szilárdsága megfelelő, a fát kellőképpen rögzíti a talajban, s az átültetés után jól regenerálódik. Gyökereinek növekedése hegyesszöben lefelé indul, majd a gyökérzet a talajban szétterülővé válik. Karózást nem igényel. A túlságosan mélyen, gyökérnyakba szemzett és magasan ültetett oltványok laza talajokon szél hatására megdőlhetnek. Ajánlatos magasan (25–35 cm) szemezni és kissé mélyebben telepíteni. A közbeoltott oltványoknak jó gyökérzetet biztosít. Gyökér- és tősarjaktól mentes.

A fajták ezen az alanyon korán, általában a 3. évben termőre fordulnak és rendszeresen, bőven teremnek. A gyümölcsméret ezen az alanyon általában jó, túlkötődés esetén azonban ajánlatos a gyümölcsöt ritkítani.

A téli fagyokra közepesen érzékeny. Oroszországban úgy találták, hogy gyökerei károsodás nélkül –12 °C-t is elviselnek a talajban (Tatarinov és Zuev 1984). Nálunk megfelelően télálló. Az alany a faiskolában sokáig növekedésben marad, lombját későn hullatja. A ráoltott nemes vegetációja is megnyúlik, a nyugalmi állapot később alakul ki, ami korai fagyok esetén törzskárosodáshoz vezethet. A szárazságot közepesen tűri, a magas talajvízre viszont érzékeny. Nem való hideg, nyirkos talajokra. Laza homoktalajokon is megél. A talajhoz jól alkalmazkodik.

A vértetveknek jól ellenáll, a gyökérgolyvára nem érzékeny. Hideg, nyirkos talajokon a Phytophtorás gyökérnyak-rothadástól eléggé szenved, melegebb, szárazabb klímában azonban erre nem érzékeny. Leveleit a lisztharmat közepesen fertőzi. Amerikában TmRSV által okozott összeférhetetlenségre különösen érzékeny, a ’Red Delicious’ fajtáknál jelentkezik ez a probléma igen gyakran (Ferree és Carlson 1987).

257. ábra - Idared’ almafák ’Malling–Merton 106’ alanyon francia tengely koronaformával homoktalajon (Fotó: Hrotkó)

kepek/257.png


Használata, elterjedése. Hazánkban ma a második legnagyobb arányban szaporított almaalany, részesedése a 80-as évek végén a 40%-ot is elérte. Európa déli felén, főleg Franciaországban és az USA-ban igen elterjedt. Ezzel szemben Nyugat- és Észak-Európában a fitoftórás gyökérnyakrothadásra való igen nagy érzékenysége miatt csak kismértékben szaporítják.

(Tydemann 1953, Preston 1955, 1970, Probocskai 1959, 1969, 1973, 1984, Haas és Hildebrandt 1967, Cummins és Norton 1974, Gvozdenovic és tsai. 1976, Engel 1977a, Cummins és Aldwinckle 1982, Tatarinov és Zuev 1984, Gulyko és Gulyko 1986, Harmat és tsai. 1982, Ferree és Carlson 1987, Pethő 1988, 1990, Gvozdenovic 1989, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a).

’Malling 4’ (M. 4) (Syn.: ’Sárga doucin’, ’Holland doucin’)

Származása. Hollandiából származik, az East-Mallingban végzett típusszelekció során kapta az EM IV. nevet. Magyarországra 1935-ben hozták be Angliából.

Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen és az oltványiskolában középmagasak, felfelé állóak, oldalelágazás nélküliek. Oltványiskolában kevés hajtást nevel. Vesszői középvastagok, az anyatelepen vékonyak, rövid ízközűek. A héjkéreg színe sárgásbarna, erősen molyhos. Levelei kicsik (65×49 mm), kerekded vagy szív alakúak, hirtelen kihegyesedők. Vitorlája bronzos. Rügyei korán hajtanak ki és lombja is korán hullik.

Szaporítása. Feltöltéses bujtással igen jól szaporítható. A kifejlett anyanövényeken sok és jól gyökeresedett hajtás képződik. Szabványos gyökeres bujtványhozama 12– 15 db anyatövenként. Az oltványiskolában a növekedést hamar befejezi, ezért korán, augusztus első felében célszerű szemezni, mert később már nem adja jól a héját.

Gyümölcstermesztési értéke. Középerős növekedésű alany, a ráoltott fák mérete a magonc alanyúakéhoz viszonyítva 60–70%, tenyészterület-igénye 12–25 m. Gyenge növekedésű fajták alanyaként félintenzív ültetvényekbe is telepíthető, általában extenzív ültetvényekbe ajánlják.

Gyökérzete kissé törékeny, az oltványokat közepesen rögzíti a talajban. Laza homoktalajon a nagyobb koronájú fák gyakran megdőlnek ezen az alanyon. Gyökér és tősarjakat egyaránt nagymértékben képez a gyümölcsösben. Gyökerei a ’Malling 2’-höz hasonlóan fagyérzékenyek, –10 °C-t viselnek csak el károsodás nélkül.

A ráoltott fák termőre fordulása a 3–4. évben várható, termőképessége igen jó, 20– 25 évig jó termőképességű ültetvényt biztosít. A ’Jonathan’ színeződésére különösen jó hatású.

Az ’Malling 4’ termőhelyre kevésbé igényes, száraz homoktalajon is jól fejlődik és jól termő fákat ad. Magas talajvizű területeken szenved, gyakran el is pusztul. A hazai száraz, homoktalajú ültetvényekben öntözés nélkül igen jól bevált. Télállósága közepes, gyökerei hideg teleken károsodhatnak.

A fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben különösen ellenálló, a vértetűre (Eriosoma lanigerum) valamint a baktériumos tűzelhalásra (Erwinia amylovora) igen érzékeny.

Használata, elterjedése. Hazánkban a 60-as, 70-es évek telepítéseinek a legfontosabb alanya volt, aránya a 60%-ot is elérte. Jelentősége napjainkban csökkenőben van.

(Tydemann 1954, Probocskai 1959, 1969, 1973, 1984, Haas és Hildebrandt 1967, Christensen 1973, Stoyan 1978, Harmat és tsai. 1982, Horánszky és Tamási 1980, Pethő 1988, 1990, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a).

Bevezetés alatt álló, ígéretes új almaalanyok

’Jork 9’ (Syn.: Malus J-9)

Származása. A kiinduló egyedet 1953–54-ben Karnatz és Loewel szelektálták az ’Malling 9’ szabad megporzásból származó magoncai közül. Kísérleti szaporítását 1966-ban, faiskolai terjesztését 1980-ban kezdték meg német faiskolák. A vizsgálatok szerint a klón minden ismert vírustól mentes.

Morfológiai leírása. Levelei középnagyok, fénylő mély sötétzöldek, közepesen durván fogazott szélűek. A hajtások vastagok, a héjkéreg színe az egyéves vesszőn szürkésbarna, ibolyás fedőszínnel, kevés paraszemölccsel. A hajtása és a gyökere is üvegszerűen törékeny. Gyökérzete sűrűn elágazó, kimosva feltűnően sárgás színű. A fiatal anyatelepeken ritkán előfordul, hogy a hajtásokon nagy szögben elálló nyársak képződnek, az idősebb anyatelepeken kevésbé jelentkezik a nyársképződés.

Szaporítása. Igen jól szaporítható, feltöltéses anyatelepeken a bujtványok gyökeresedése a ’Malling–Merton 106’-hoz hasonlóan jó. A hajtások 90% feletti arányban meggyökeresednek, kísérleti anyatelepünkön a 4. évben anyanövényenként 8–9 gyökeres csemetét adott, míg a ’Malling–Merton 106’ 7–8 db-ot. Fás dugványokról történő szaporítása még nincs kidolgozva. Hajtásdugványai is jól gyökeresednek. Mivel a ’Malling 9’-hez hasonlóan az alanytörzsből gyökérkezdemények törhetnek elő, a szokványos magasságban célszerű szemezni a ’Malling 9 ’cel azonos időszakban.

Gyümölcstermesztési értéke. Gyökérzete erősebb, sűrűbben, finomabban elágazódó, mint a ’Malling 9’-é, de ugyanolyan törékeny, ezért az oltványokat mindenképpen karózni kell. A fákat a ’Malling 9’-nél valamivel jobban rögzíti a talajban.

Törpe alany, növekedése a ’Malling 9’-hez hasonló, azonban a fák vitalitásukat tovább megőrzik ezen az alanyon, később öregszenek el. A fák kezdeti növekedése is erőteljesebb, ami a nagyobb kezdő termésekben is megmutatkozik. Az oltványiskolában a ’Jork 9’ alanyú oltványok törzse vastagabb, több a másodrendű hajtás és magasabbak, mint a ’Malling 9’ alanyon levők. A kétéves oltványok is vastagabbak és több koronaveszőjük képződik. A ’Gloster 69’ fajta fái a 10. évben ezen az alanyon 8–10%-kal voltak nagyobbak, mint ’Malling 9’ VT alanyon. Az olyan ültetvényekben, ahol a fák termőképessége nincs termőhelyi tényezőktől veszélyeztetve, a ’Malling 9’ alanynak megfelelő térállásba telepíthető, ellenkező esetben 10–15%-kal nagyobb tenyészterületet célszerű biztosítani.

A fák korán, a 2–3. évben termőre fordulnak és rendszeresen, bőven teremnek. Különösen jó alanya a ’Gloster 69’ fajtának, gyümölcsei a kiugróan nagy hozamú években sem aprósodtak ezen az alanyon. A ’Gloster 69’ fajta hozamai ’Jork 9’ alanyon a kezdő terméseknél 64, később 38%-kal múlták felül a ’Malling 9’ alanyú fákéit. Szigetcsépen ’Idared’ és ’Jonagold’ fajtákkal a fajlagos termőképesség ’Jork 9’ alanyon több mint kétszerese volt a ’Malling–Merton 106’ alanyú fákénak.

Télállósága jobb, fagyérzékenysége kisebb, mint a ’Malling 9’-é, a 2–3 éves alanyok in vivo mélyhűtésekor kapott károsodási fokozata 1,6, míg ugyanakkor a ’Malling 9’-é 2,4, az ’Alnarp 2’-é 0,5 volt. Szigetcsépi öntözetlen viszonyok között a ’Malling–Merton 106’-hoz hasonlóan jól fejlődtek az ’Idared’ és ’Jonagold’ fák ezen az alanyon, sem fagykárt, sem az elmúlt évek aszályos időjárásának károsító hatását nem észleltük.

A faiskolában közepesen érzékeny a lisztharmatra és a varasodásra, a vértetvek is kedvelik, nem ellenálló. A baktériumos tűzelhalásra (Erwinia amylovora) különösen érzékeny.

Használata, elterjedése. Németországban az Elba torkolatvidékén fekvő Altes Land alma termőtájban terjedőben van, másutt csak kísérleti jelleggel vizsgálják, főleg Hollandiában, Csehországban és az USA-ban. Hazánkban állami minősítésre bejelentettük.

(Tiemann és Damann 1981, Hrotkó és Mukred 1990, Pätzold és Fischer 1991a, Silbereisen és Scherr 1996, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999, Engel 1999).

’Budagovszkij 9’ (B. 9) (Syn.: ’Budagovszkij paradicsomalmája’, ’Paradizka Budagovszkava’, ’Paradizka krasznolisztnaja’).

Származása. Budagovszkij állította elő 1937-ben a ’Malling 8’ és a Micsurin által nemesített ’Krasznij Sztandart’ keresztezésével Micsurinszkban, Oroszországban.

Morfológiai leírása. Az anyatelepen terebélyes, alacsony növésű bokor. Hajtásain a héjkéreg sötétvöröses gesztenyebarna színű, a farésze is sötétrózsaszín. Hajtásai törékenyek, üvegszerűen pattanva törnek. A levél kissé fényes vagy matt, közepesen felfelé álló, alakja ovális tojásdad. A levél színe vöröses sötétzöld.

Szaporítása. Sok sarjat hoz, ezek gyökeresedése azonban gyenge. Hajtásdugványozással jól szaporítható, a csemeték azonban továbbnevelést igényelnek az oltványiskolai telepítés előtt. Az alanycsemete az oltványiskolában jól növekszik, a rászemzett oltványok középerős–erős növekedésűek, kompatibilitása a fajtákkal jó, az oltási hely nem vastagszik meg, és gyökérkezdemény-csomók sem képződnek rajta. Vörös levélszíne a faiskolában előnyt jelent. Rossz gyökeresedési sajátosságai miatt elsősorban közbeoltott alanyként használják Észak-Európában és Észak-Amerikában.

Gyümölcstermesztési értéke. Törpe növekedésű alany, jó talajokon a fák vitalitása tovább megmarad ezen az alanyon, mint a ’Malling 9’-en. Gyökérzete a ’Malling 9’-nél kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel. Sekélyen gyökeresedik. A gyökér fagyállóbb, mint a ’Malling 9’, a talajban –12–14 °C-ig nem károsodik.

A fajták ezen az alanyon igen korán, a 2–3. évben termőre fordulnak és igen jó termőképességűek. Közbeoltott alanyként is jó termőképességű oltványokat ad, s előnyösen befolyásolja a kevésbé elágazódó fajták, pl. ’Gloster 69’ elágazódását. A gyümölcs színeződésére jó hatású, még a nehezebben színeződő fajták is, pl. a ’Jonagold’ ezen az alanyon intenzívebben, és korán színeződnek, így a szedésük egyszerre történhet.

Tenyészterület-igénye 2–4 m2. Elsősorban jó talajokra való. Fagytűrése és télállósága jobb a többi törpe alanynál. Vegetációs hőküszöb értéke alacsonyabb, ezért tavasszal korán kihajt. Ilyenkor, a tél második felében mélynyugalmának megszűnte után viszont fagyérzékeny. A szárazságot jól tűri, a túlzott talajnedvességre viszont érzékeny.

Igen nagy előnye, hogy a Phytophtora cactorum által kiváltott gyökérnyakpusztulással szemben ellenálló. A vértetvekre és az Erwinia amylovora okozta baktériumos tűzelhalásra érzékeny, viszont a faiskolában a lisztharmat és a varasodás alig támadja meg. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink megerősítik az alanyról ismert külföldi véleményeket. Gyökéralanyként a ’Malling 9’-hez hasonló, közbeoltva pedig azt meghaladó termőképességű fákat adott Szigetcsépen és Nyíradonyban.

50. táblázat. Újabb törpe növekedésű almaalanyok fontosabb tulajdonságai

Használata, elterjedése. Oroszországban és az egykori Szovjetunió utódállamaiban 1946 óta szaporítják, eléggé elterjedt. Lengyelországban a ’70-es évektől kezdve közbeoltásra használták, közbeoltott alanyként történő használata Hollandiában és Németországban is megkezdődött. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett.

(Budagovszkij 1973, Czynczyk 1981, 1986, Cummins és Aldwinckle 1982, Tatarinov és Zuev 1984, Jakubowski 1989, Gulyko és Gulyko 1986, Hrotkó és Mukred 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’Budagovszkij 57-491’ (B. 491)

Budagovszkij és Korovin állította elő a ’B. 9’ × Nr. 13–14 keresztezésével Micsurinszkban. Irodalmi adatok szerint igen törpe növekedési erélyű, szigetcsépi kísérletünkben viszont inkább a ’Malling 9’-hez hasonló méretű fákat adott. Gyökerei nem törékenyek, de ajánlatos a fákat karózni, mivel a gyökérzet nem eléggé mélyrehatoló, nem rögzít kellőképpen. A termékeny, középkötött, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. A ráoltott fák a 2–3. évben termőre fordulnak és bőven teremnek. Az oltvány télállóságát javítja azzal, hogy gyökérzete károsodás nélkül a –14 °C-ot is elviseli a talajban. Vértetűre érzékeny. Közbeoltva is igen jó törpítő hatású alany. Tenyészterület-igénye 2–3 m2. Hazai kísérleteink eddigi eredményei alátámasztják a külföldi szakirodalmi adatokat. Jó szaporítási tulajdonságai és hidegtűrése miatt a törpe alanyok csoportjában igen figyelemre méltó. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett. (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Jakubowski 1989, Hrotkó és Mukred 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling–Merton 111’ (MM. 111)

Származása. A John Innes Kertészeti Kísérleti Intézetben szelektálták a ’Northern Spy’ × ’Merton Immune 793’ (utóbbi ’Northern Spy’ × ’Malling 2’) keresztezéséből származó magoncok közül. Szaporítását az 1950-es években kezdték meg, az USA-ban meglehetősen elterjedt alany. Magyarországi értékelését elsőként Probocskai kezdte meg 1962-ben. Bárdos Károly két klónt szelektált a meglehetősen heterogén east-mallingi anyagból, közülük a ’Bardos A’ gyengébb növésű, értékelése folyamatban van.

Szaporítása. Feltöltéses bujtással jól szaporítható, sarjhozama nagy, a sarjak jól gyökeresednek. A faiskolában csemetéje lisztharmatra kissé érzékeny.

Gyümölcstermesztési értéke. A ’Malling 2’-hez hasonló, a ’Malling 4’-nél 30%-kal kisebb fákat nevel, korábban tévesen növekedését a ’Malling 4’ -nél erősebbnek tartották. Tenyészterület-igénye 8–12 m2. Ezen az alanyon az almafák korán termőre fordulnak és már a 3–4. évtől kezdve nagy terméseket adnak. Egy east-mallingi kísérletben a ’Cox narancs’ és a ’Jonathan’ alanyaként a nemes rész nyerstömegéhez viszonyított termés aránya meghaladta a ’Malling–Merton 106’ és ’Malling 7’ alanyon álló fákét, csak a ’Malling 9’ adott jobb arányokat. Termőképessége a ’Malling 2’-hez viszonyítva 80%-kal is jobb lehet. A ráoltott fák gyümölcsminősége jó, a gyümölcs tárolhatósága közepes.

Hazai kísérletekben a ’Starking’ és a ’Starkrimson’ fajta termőképessége ezen az alanyon 15%-kal magasabb volt a ’Malling 4’ alanyúakéhoz viszonyítva (Probocskai 1983).

Szárazságtűrése jobb, mint a hasonló növekedésű ’Malling 2’-é. Gyökérzete finoman szerteágazó, igen jól behálózza a talajt. Ezen az alanyon az almafák a hosszúra nyúló nyári száraz periódusokat is jobban elviselik. A túlzott talajnedvességre érzékeny. Fagyra közepesen érzékeny.

Intenzív almaültetvényekben a gyenge növekedésű, spúr fajták alanyaként jöhet számításba, középerős fajtákhoz újratelepítési esetekben, illetve törpe alanyokkal való közbeoltással, valamint ipari ültetvényekbe ajánlható. A gyökérgolyvának ellenálló, lisztharmatra viszont érzékeny. A vértetvekkel szembeni rezisztenciája jó, a tűzelhalásra kevésbé érzékeny.

Használata, elterjedése. Az USA szárazabb almatermő körzetein kívül nem jelentős, Jugoszláviában és Romániában szintén telepítették. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett.

(Tydemann 1953, Preston 1955, 1970, Probocskai 1969, 1973, 1984, Cummins és Norton 1974, Gvozdenovic és tsai. 1976, Cummins és Aldwinckle 1982, Archbold és tsai. 1987, Ferree és Carlson 1987, Pethő 1988, Gvozdenovic 1989, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a, Hrotkó és Berczi 1999).

’Budagovszkij 54-118’ (B. 118)

Budagovszkij és Korovin állította elő a ’Budagovszkij 9’ × Nr. 13–14 keresztezésével (Budagovszkij 1973, Jakubowski 1989). Féltörpe vagy középerős növekedésű alany, a fák mérete ezen az alanyon a ’Malling–Merton 106’-hoz hasonló, tenyészterület-igénye 8–12 m2 (Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999). Feltöltéses bujtással és hajtásdugványozással jól szaporítható. Gyökerei szilárdak, gyökérzete jól fejlett, a fát jól rögzíti a talajban. A fajták ezen az alanyon a 3–4. évben fordulnak termőre, termőképességük igen nagy, a hajlamos fajtáknál alternancia is előfordulhat. Az alany igen fagytűrő, gyökerei –16 °C-on sem károsodtak (Tatarinov–Zuev 1984, Gulyko–Gulyko 1986, Hulko and Hulko 1999). A ’Budagovszkij 9’-hez hasonlóan mélynyugalmi állapota korán megszűnik, és korán kihajt, lombozata sötétvöröses színű. A talajjal szemben kevésbé igényes, mint a ’Malling 26’, a szárazságot is jól elviseli. Vértetűre érzékeny (Cummins– Aldwinckle 1982).

Oroszországban és az egykori Szovjetunió utódállamaiban 1946 óta szaporítják, eléggé elterjedt. Az USA-ban kísérleti értékelése folyamatban van. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett.

Hazai és külföldi kísérletekben vizsgált további almaalanyok

Malling sorozat

’Malling 2’ (M. 2) (Syn.: Valódi doucin, Angol doucin, Angol paradicsomi alma)

Korábban igen kedvelt féltörpe alany volt Angliában (Probocskai 1973, 1984). Növekedése alapján a ’Malling 26’ és a ’Malling–Merton 106’ közé sorolható, jó hatással van a fák termőképességére. Gyengébb talajokon, vagy félintenzív ültetvények telepítésére lehet alkalmas (Hrotkó és tsai. 1997a).

’Malling 7’ (M. 7)

Származása ismeretlen. Az európai faiskolákban régóta használták, amikor az East-Mallingban végzett típusszelekció során az EM VII. elnevezést kapta, később ’Malling 7’ néven hozták forgalomba. Korábban Észak- és Nyugat-Európában telepítették jelentősebb arányban, mára használata csökkent. Magyarországon jobbára csak kísérletekben szerepelt, viszonylag jó eredménnyel, ennek ellenére nem terjedt el számottevő mértékben. Az USA almatermesztésében a 70-es években az ültetvények legfontosabb alanya volt (Tydemann 1954, Probocskai 1973, 1984, Ferree–Carlson 1987).

Növekedése hasonló a ’Malling–Merton 106’-hoz. A magoncalanyokhoz viszonyítva törpítő hatása 35–45%. Szabályos kis koronájú bokorfák nevelhetők rajta. Jól rögzíti a fát a talajban, erősebben, mint az ’M. 4’-é, viszont nagy hátránya, hogy gyökér- és tősarj-képzésre ez is hajlamos.

A Phytophtora cactorum által okozott gyökérnyakrothadásnak ellenálló, viszont az Erwinia amylovora könnyen megfertőzi. Érzékeny a vértetvekre és a gyökérgolyvára (Probocskai 1973, 1984, Cummins–Aldwinckle 1974, Cummins–Aldwinckle 1982, Harmat–Szabó–Nagy 1982, Granger 1984, Pethő 1990, Hrotkó és tsai. 1997a).

’Malling 8’ (M. 8) (Syn.: Francia paradicsomi alma, Piros paradicsomi alma)

Régi európai almaalany, Angliában 1750 óta ismerik, az east-mallingi típusszelekció során összegyűjtött alanyok közül a leggyengébben növekvő alanyok egyike volt. A ’Malling 9’-es számos jó tulajdonságával rendelkezik. Növekedése a törpe-féltörpe közé tehető, igen jól szaporítható, és a ’Malling 9’-nél jóval télállóbb, Budagovszkij is keresztezési partnerként használta. Az USA-ban ’Clark Dwarf’ néven közbeoltották erősebb alanyok törpítésére. Korán termőre fordul és kiváló termőképességű. A hazai klímához valószínűleg jól alkalmazkodik. Hogy mégsem terjedt el eddig, annak feltehetően az az oka, hogy a faiskolában vékony hajtásai gyenge csemeteminőséget adnak, habár igen jól gyökeresednek. (Probocskai 1984, Ferree–Carlson 1987, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’Malling 16’ (M. 16) (Syn. Ketziner Ideal)

Erős növekedésű alany, Németországban a Späth faiskola szaporította. Rügyfakadása más almaalanyokhoz viszonyítva hetekkel később kezdődik. Egyik szülője a ’Malling 26’ alanynak. (Probocskai 1973, 1982, 1984).

’Malling 20’ (M. 20) (Syn.: ’Hamis M. 9’)

East-Mallingban ’Malling IX’ típusként begyűjtött alanyok között találták, később kapta az ’Malling 20’ megnevezést. Igen törpe növekedési erélyű, a ráoltott fák mérete 40– 50%-a az ’Malling 9’-en levőkének. Már a második évben termőre fordulnak rajta a fák, és rendszeresen, bőven teremnek. Előnye, hogy a gyümölcsök mérete igen jó, nem aprósodnak, s perzselésre is kevésbé hajlamosak ezen az alanyon. Termőképessége mintegy 10–15%-kal jobb mint az ’Malling 9’-é vagy az ’Malling 27’-é. Korábban sarjadzásra hajlamosnak tartották, de ez vírusmentes klónjával végzett kísérletekben nem igazolódott be. Ajánlott tenyészterülete 2–3 m2 (Parry–Sheperd–Boustred 1977, Jackson 1986).

’Malling 27’ (M. 27)

Származása. Tydemann H.M. állította elő 1929-ben az ’M. 13’ × ’M. 9’ keresztezésével East-Mallingban, 1934-ben szelektálták Nr. 3431 klónszámon, a vírusmentes EMLA klón szaporítását a faiskolák 1975–76-ban kezdték meg.

Szaporítása. Feltöltéses bujtással és fásdugványozással az ’M. 9’-hez hasonló eredményességgel szaporítható. Kompatibilitása jó, de ’Northern Spy’ fajtával gyakori az oltási hely törése.

Gyümölcstermesztési értéke. Gyökérzete törékeny és felszínesen helyezkedik el, a fát nem képes kellően rögzíteni, ezért karózni kell. Az angol szakirodalom szerint gyökér- és tősarjakat ritkán vagy egyáltalán nem hoz a gyümölcsösben, hazai tapasztalataink szerint viszont eléggé sarjadzik.

Igen törpe növekedésű, az ’Malling 9’-hez viszonyítva a fák 30–50%-kal kisebbek. Ajánlott tenyészterülete 2–3 m2. Az 5–6. év után a fák hajtásnövekedése ezen az alanyon minimálisra csökken. Csak intenzív vagy szuperintenzív ültetvényekbe ajánlják, olyan erős növekedésű fajták alanyaként használható, amelyek az ’Malling 9’ alanyon már túl nagy fát nevelnek. A fák igen korán, a telepítést követő 1–2. évben termőre fordulnak, fajlagos termőképességük igen nagy, az átlagos gyümölcsméret azonban kisebb, mint ’Malling 20’-on vagy ’Malling 9’-en. Csak igen jó talajokon, öntözött területeken jöhet számításba. A fitoftórás gyökérnyakrothadásra rezisztens, a vértetű viszont megél rajta. (Preston 1971,1978, Anonym 1981, Cummins–Aldwinckle 1982, Nagy–Lantos 1989, Silbereisen és Scherr 1996).

Malling–Merton sorozat

MI. 793

Vértetűrezisztens hibrid, a ’Northern Spy’ × ’Malling 2’ keresztezéssel állították elő. Középerős-erős növekedésű, viszont rendkívül szárazságtűrő, homokos, köves talajon is jól megél. Dél-Afrikában az almaültetvények egyik legfontosabb alanya.

’Malling–Merton 104’ (MM. 104)

Erős növekedésű alany, rajta a fák mérete a ’Malling 4’-hez hasonló, termőképessége közepes. Nagy előnye viszont, hogy vértetűrezisztens (Probocskai 1982, Hrotkó és tsai. 1997a, 1998).

’Malling–Merton 109’ (MM. 109)

Erős növekedésű alany, rajta a fák mérete és termőképessége a ’Malling 4’-hez hasonló. Nagy előnye viszont, hogy nem sarjadzik és vértetűrezisztens, ahol erős növekedésű alanyra van szükség, ezt célszerű használni (Probocskai 1982, Hrotkó és tsai. 1997a, 1998, 1999).

Budagovszkij sorozat

’Budagovszkij 57–146’ (B. 57–146)

Budagovszkij és Korovin állította elő a ’B. 9’ × Nr. 13–14 keresztezésével Micsurinszkban. Gyökérzete dús, sűrűn elágazódó, kevésbé törékeny, de felszínesen helyezkedik el. A fajták ezen az alanyon igen törpe növekedésűek, tenyészterület-igényük 2–3 m2. A fákat karózni kell. Gyökérzete közepesen fagyálló, vértetűre fogékony. Hazai kísérleteink alátámasztják a külföldi szakirodalmi eredményeket. (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Jakubowski 1989, Hrotkó és tsai. 1997a).

’Budagovszkij 57–490’ (B. 57–490)

Budagovszkij és Korovin állította elő a ’B. 9’ × Nr. 13–14 keresztezésével. Középerős növekedésű alany, növekedési erélye az ’M. 4’-hez hasonló. Tenyészterület-igénye 8– 12 m2. Feltöltéses bujtással és hajtásdugványozással jól szaporítható. Lombozata vöröses színű. Gyökerei szilárdak, gyökérzete jól fejlett, mélyen átszövi a talajt, a fát jól rögzíti. A fajták ezen az alanyon a 4–5. évben fordulnak termőre, termőképességük igen nagy. Az alany igen fagytűrő, gyökerei –16 °C-on sem károsodtak. A ’B. 9’-hez hasonlóan mélynyugalmi állapota korán megszűnik, és korán kihajt. A talajjal szemben kevésbé igényes, a szárazságot is jól elviseli. Vértetűre érzékeny (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Tatarinov–Zuev 1984, Gulyko–Gulyko 1986, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999).

’Budagovszkij 57–233’ (B. 57–233)

Budagovszkij és Korovin állította elő a ’Budagovszkij 9’ × Nr. 13–14 keresztezésével. Középerős növekedésű alany, növekedési erélye az ’Malling–Merton 106’-énál valamivel nagyobb. Tenyészterület-igénye 10–14 m2. Gyökerei szilárdak, gyökérzete jól fejlett, a fát jól rögzíti a talajban. A fajták ezen az alanyon a 4. évben fordulnak termőre, termőképességük közepes. Az alany igen fagytűrő, gyökerei –16 °C-on sem károsodtak. A ’Budagovszkij 9’-hez hasonlóan mélynyugalmi állapota korán megszűnik, és korán kihajt, lombozata sötétvöröses színű. A talajjal szemben kevésbé igényes, a szárazságot is jól elviseli. Vértetűre érzékeny. Hazai kísérleti eredmények alapján nem indokolt a szaporítása. (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Tatarinov–Zuev 1984, Gulyko– Gulyko 1986, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999).

Lengyel alanysorozat

’P. 2’ (Syn.: ’Skilig’)

’Malling 9’ × ’Antonovka’ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek és Zagaja. Tenyészterület-igénye 3–5 m2. Feltöltéses bujtással a ’Malling 9’-hez hasonlóan szaporítható. Gyökérzete a ’Malling 9’-nél kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel sekély gyökeresedése miatt. Növekedési erélye a ’Malling 9’-hez hasonló vagy annál 5– 10%-kal nagyobb faméretet ad. Fajlagos termőképessége is hasonló, egyes szerzők szerint még jobb is lehet (Pieniazek–Zagaja–Czynczyk 1976, Zagaja 1980, Cummins– Aldwinckle 1982, Pätzold–Fischer 1991a, Jadczuk 1997, Bielicki és tsai. 1999, Jadczuk 1999, Jakubowski 1999, Kruczynska és tsai. 1999), mások viszont Amerikában termőképességét a ’Malling 9’-hez viszonyítva valamivel gyengébbnek találták (Ferree– Carlson 1987). Korán termőre fordulnak, rendszeresen és bőven teremnek a ráoltott fajták. A fák télállóságát a ’Malling 9’-hez viszonyítva javítja. Vértetvekre, a tűzelhalásra érzékeny, a fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben azonban kellőképpen ellenálló. Amerikában a TMRSV fertőzés hatására ’Red Delicious’ fajtákkal gyakori az oltáshelyi nekrózis ezen az alanyon (Cummins–Aldwinckle 1982). Közbeoltásra is alkalmas. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink szerint a ’Malling 9’ alanyt csak a jobb télállóságával múlja felül (Hrotkó–Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1997a).

’P. 14’

’Malling 9’ × ’Antonovka’ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek és Zagaja. Faiskolai szaporítása még nem kezdődött meg, valószínűleg a törpénél erősebb növekedése miatt nem keresett az intenzív almatermesztéssel foglalkozó országokban. Tenyészterület-igénye 8–12 m2. Feltöltéses bujtással jól szaporítható, sok sarjat hoz, amelyek jól gyökeresednek. Gyökérzete a ’Malling 9’-nél kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel, ha karcsú orsót alakítanak ki rajta. Növekedése a ’Malling 26’-hoz hasonló, egyes fajtákkal ennél erősebb is lehet. Korán termőre fordulnak, rendszeresen és bőven teremnek a ráoltott fajták. A fák télállóságát a ’Malling 26’-hoz viszonyítva javítja. Vértetvekre, a tűzelhalásra érzékeny, a fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben azonban kellőképpen ellenálló. Hazai értékelését megkezdtük, a ’Kovelit’ fajtával a ’Malling 26’-hoz hasonló fákat adott, az ’Idared’ fák azonban inkább középerős növekedést mutattak. Megbízható hazai értékeléséhez még néhány évi vizsgálatra lesz szükség. (Pieniazek–Zagaja–Czynczyk 1976, Zagaja 1980, Cummins–Aldwinckle 1982, Hrotkó– Mukred 1990, Jadczuk 1997, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999, Jakubowski 1999, Jadczuk 1997, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999).

’P. 16’ (Syn.: ’Lizzy’)

’Malling 9’ × ’Antonovka’ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek és Zagaja. Növekedési erélye a ’Malling 9’ hez viszonyítva gyengébb, termőképessége viszont kiváló. Télállósága miatt a P 2-höz hasonlóan perspektivikusnak tartják. Szaporítását és forgalmazását a francia Davodeau-Ligonniere faiskola kezdte el. (Jadczuk 1997, Jakubowski 1999, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999).

’P. 22’ (Syn.: ’Last Minute’)

’Malling 9’ × ’Antonovka’ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek munkatársaival (Pieniazek et al. 1976). Tenyészterület-igénye 2–3 m2. Feltöltéses bujtással a ’Malling 9’-hez hasonlóan szaporítható. Gyökérzete a ’Malling 9’-nél valamivel kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel sekély gyökeresedése miatt. A fák mérete ezen az alanyon 30–40%-kal kisebb, mint a ’Malling 9’-en álló fáké. Korán termőre fordulnak, rendszeresen és bőven teremnek a ráoltott fajták, fajlagos termőképességük jobb, mint a törpe alanyokon (Pieniazek–Zagaja–Czynczyk 1976, Zagaja 1980, Pätzold– Fischer 1991a, Hrotkó et al. 1996, Jadczuk 1997, Bielicki és tsai. 1999, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999, Jakubowski 1999, Kruczynska és tsai. 1999). A fák télállóságát a ’Malling 9’-hez viszonyítva kissé javítja, a ’Malling 26’ után a leghosszabb a tavaszi nyugalmi állapota (Ferree–Carlson 1987). Vértetvekre, a tűzelhalásra érzékeny (Cummins–Aldwinckle 1982). Közbeoltásra is alkalmas. Hazai kísérleteink eddigi eredményei részben alátámasztják a külföldi szakirodalmi adatokat, fajlagos termőképesség vonatkozásában azonban csak a ’Malling 27’ -éhez hasonló eredményt értünk el ezen az alanyon. ’Malling–Merton 106’ vagy ’Malling–Merton 111’ gyökéren közbeoltva törpe növekedésű fákat ad. (Hrotkó és tsai. 1997a).

’Polan 59’ (Syn.: P. 59)

Az A. 2 és a B. 9 keresztezésével állították elő Lengyelországban (Jakubowski 1999). Vöröslevelű alany, a törzsön szferoblasztok képződése előfordul, ezért túl magas telepítése nem ajánlott. Növekedése az M. 9 és a P. 22 közé tehető, karózást igényel, termőképessége jó, de túlkötődés esetén gyümölcsaprósodásra hajlamos (Jakubowski 1999, Bielicki és tsai. 1999, Kruczynska és tsai. 1999). Csak jó talajra, intenzív ültetvényekbe ajánlják, hidegtűrése jobb az ismert törpe alanyokénál.

’Polan 60’ (Syn.: P. 60)

Az A. 2 és a B. 9 keresztezésével állították elő Lengyelországban (Jakubowski 1999). Vöröslevelű alany, a törzsön szferoblasztok képződése előfordul, ezért túl magas telepítése nem ajánlott. Növekedése az M. 9-nél valamivel erősebb, karózást igényel, termőképessége jó, de túlkötődés esetén gyümölcsaprósodásra hajlamos (Jakubowski 1999, Bielicki és tsai. 1999, Kruczynska és tsai. 1999, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999). Csak jó talajra, intenzív ültetvényekbe ajánlják, hidegtűrésre jobb az ismert törpe alanyokénál.

J-TE sorozat

’J-TE-E’

’M. 9’ × ’Croncelsi’ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Feltöltéses bujtással szaporítható, anyanövényei középerős növekedésűek felfelé álló hajtásokkal, jó sarjhozammal és gyökeresedéssel. Fás dugványai rosszul gyökeresednek. Az oltványok növekedése a faiskolában az ’M. 9’-hez viszonyítva erősebb. Növekedési erélye a gyümölcsösben az ’M. 9’-hez viszonyítva gyengébb, fajlagos termőképessége viszont mintegy 30%-kal jobb. Hazai értékelését megkezdtük. Valószínűleg erős vírusérzékenysége miatt a ráoltott fajták igen gyenge növekedésűek voltak. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó-Mukred 1990, Pätzold-Fischer 1991a, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’J-TE-F’

A ’Malling 9’ × ’Croncelsi’ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Az ’M. 9’-nél gyengébb növekedésű, a ’Malling 27’-nél viszont erősebb, rajta a fák mérete a ’Malling 9’-hez viszonyítva mintegy 10%-kal kisebb, s a nemes fajták korán fordulnak termőre.

Az anyatelepen középerős vagy gyenge növekedésű, hajtásai kissé terebélyesedők, levelei az ’M. 9’-re hasonlítanak. Hajtásai vastagok, rövidek. Elég jól gyökeresedik, fája, gyökerei törékenyek. Az oltványiskolában jól növekszik, héja vastag, jól szemezhető. Az oltványok eredése és minősége jó. Gyümölcstermesztési értékelését megkezdtük. Németországban a Rajna-melléki melegebb, szárazabb klímájú területeken igen jól bevált. A fák vitalitásukat sokkal tovább megőrzik, mint ’Malling 27’ alanyon. Az eddigi hazai eredményeink alapján termőképessége alatta marad más törpe alanyoknak. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó–Mukred 1990, Fischer–Pätzold 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’J-TE-G’

’Malling 9’ × ’Croncelsi’ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Növekedési erélye az M 27-hez hasonló, termőképességre gyakorolt hatása viszont igen jó. Közbeoltásra is ajánlják. Az oltási hely a nemes fajtákkal erősen megvastagszik. Az anyatelepen kevés sarjat ad, de elég jól gyökeresedik. Igen sűrű ültetvények létesítésére, illetve igen erős növekedésű fajták alanyának ajánlható. A hazai körülményekhez is jól alkalmazkodik, kísérleti eredményeink alátámasztják a külföldi szakirodalmi adatokat. Értékelését megkezdtük, az igen törpe alanyok közül a legjobb termőképességűnek bizonyult. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó–Mukred 1990, Fischer–Pätzold 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’J-TE-H’

’M. 9’ × ’Anysové ceské’ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Feltöltéses bujtással szaporítható, anyanövényei középerős vagy gyenge növekedésűek felfelé álló hajtásokkal, jó sarjhozammal és gyökeresedéssel. Az oltványok növekedése a faiskolában az ’M. 9’-hez viszonyítva erősebb. Növekedési erélye a gyümölcsösben az ’M. 9’-hez viszonyítva kezdetben erősebb, termőképessége gyengébb, a fák növekedése azonban idősebb korban mérséklődik és fajlagos termőképességük is javul, azonban nem éri el a legjobb törpe alanyokat. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó–Mukred 1990, Pätzold– Fischer 1991a, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).

’TE-42’

Dvořák állította elő Csehországban. Növekedési erélye a ’Malling 9’-hez hasonló, termőképességre gyakorolt hatása viszont jobb, mintegy 45%-kal nagyobb termést adtak a fák ezen az alanyon. A nemesítő ezt tartja legjobbnak a sorozatból. Szaporítását és forgalombahozatalát ’JOHA’ néven egy német faiskolai konzorcium készíti elő (Dvořák 1988).

Pillnitzi sorozat

’Pillnitzer Supporter 1’ (Syn. Pi-Au-7-33)

’Malling 9’ × Malus baccata keresztezésével állították elő a németországi Pillnitzben. Növekedési erélye a ’Malling 9’-nél valamivel gyengébb, a ráoltott fajták termőképessége viszont mintegy 15%-kal jobb, darabosabb és jobban színeződő gyümölcsöt teremnek. Németországban kellően télálló, de hideg, kontinentális éghajlatra nem ajánlják. Rezisztens a varasodással és a lisztharmattal szemben. Feltöltéses bujtással, hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel egyaránt szaporítható. Németországban a GEVO forgalmazza. (Fischer–Fischer 1989, Fischer–Pätzold 1991, Anonym 1991)

’Pillnitzer Supporter 2’ (Syn. Pi-Au-9-16)

’Malling 9’ × Malus micromalus keresztezésével állították elő a németországi Pillnitzben. Növekedési erélye a ’Malling 9’ nél kissé erősebb, a ráoltott fajták termőképessége viszont a ’Malling 9’-nél mintegy 20%-kal jobb és darabosabb, jobban színeződő gyümölcsöt teremnek. Rezisztens a varasodással és a lisztharmattal szemben és kellően télálló. Feltöltéses bujtással, hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel egyaránt szaporítható. Németországban a GEVO forgalmazza. (Fischer és Fischer 1989, Fischer és Pätzold 1991, Anonym 1991)

’Pillnitzer Supporter 3’ (Syn. Pi-Au- 9-82)

’Malling 9’ × Malus micromalus keresztezésével állították elő a németországi Pillnitzben. Növekedési erélye a ’Malling 9’ és a ’Malling 27’ közé tehető, a ráoltott fajták termőképessége viszont a ’Malling 9’-nél mintegy 20%-kal jobb és darabosabb, jobban színeződő gyümölcsöt teremnek. Rezisztens a varasodással és a lisztharmattal szemben. Feltöltéses bujtással, hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel egyaránt szaporítható. Németországban a GEVO forgalmazza. (Fischer és Fischer 1989, Fischer és Pätzold 1991, Anonym 1991)

’Pillnitzer Supporter 4’ (Syn. Pi 80)

A Németországban, Pillnitzben korábban Schindler által megkezdett alanyszelekció eredménye (’Malling 9’ × ’Malling 4’), növekedése féltörpe. Rajta a fák korán termőre fordulnak, termőképességük igen jó, darabos a gyümölcs és nem hajlamos alternaciára. Jól rögzíti a fát a talajban, de támrendszert igényel. Feltöltéses bujtással a sarjhozama jobb, mint a ’Malling 26’-é. Kellően télálló, levéltetvek nem kedvelik, a tűzelhalásra érzékeny. Franciaországban a Demol faiskola szaporítja. (Fischer és tsai. 1998, Silbereisen és Scherr 1996).

Geneva sorozat

’Geneva 11’

Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. A ’Malling 26’ és Malus robusta 5 keresztezéséből származik, féltörpe növekedésű, tulajdonságai a ’Malling 26’-hoz hasonlóak, viszont a tűzelhalással, a varasodással és a vértetvekkel szemben rezisztens. Nem sarjadzik, viszont gyökérkezdemény-csomókat képez a törzsön (Baab 1998).

’Geneva 16’

Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. Az ’Ottawa 3’ és a M. floribunda hibridje, törpe növekedésű. Rezisztens a varasodással, a gyökérnyakrothadással és a tűzelhalással szemben, viszont érzékeny a lisztharmatra és a vértetvekre. A Nagy Tavak környéki államokban terjedőben van (Robinson 1998, Baab 1998).

’Geneva 30’

Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. A Malus robusta 5 és a ’Malling 9’ hibridje, féltörpe növekedésű, a ’Malling 7’-hez hasonló méretű fákat nevel, de sokkal korábban fordul termőre és jobb a fák termőképessége. A tűzelhalással szemben közepesen ellenálló.

’Geneva 65’

Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. A ’Malling 27’ és a ’Beauty Crab’ hibridje, növekedése törpe, a ’Malling 9’-nél kisebb fákat nevel. Intenzív ültetvények számára alkalmas. Rezisztens a tűzelhalással szemben, gyökérnyakrothadásra kevésbé érzékeny (Baab 1998).

’Geneva 210’

Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. Az ’Ottawa 3’ és a M. robusta 5 hibridje, középerős növekedésű, igen korán termőre forduló és jó termőképességű fákat eredményes. Rezisztens a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, a tűzelhalásra és a vértetvekre.

Ottawa sorozat

’Ottawa 3’

A ’Robin’ × ’Malling 9’ keresztezésével állították elő Kanadában. Törpe–féltörpe alany, növekedési erélye az ’Malling 26’-hoz áll közelebb, annál valamivel gyengébb. Feltöltéses bujtással nehezebben szaporítható, mint az ’M. 9’, hajtásai kevésbé gyökeresednek, noha az anyatelepen sok sarjat hoz. Hajtásdugványaival viszonylag jó eredményeket értünk el, de az ilyen csemeték még egy évi továbbnevelésre szorulnak. Gyökérzete erősebb, nem annyira törékeny, mint a ’Malling 9’-é, jól behálózza a talajt, a fát jól rögzíti, támaszrendszert azonban igényel. Tő- és gyökérsarjat csak ritkán képez a gyümölcsösben.

A fajták korán termőre fordulnak ezen az alanyon, és igen jó a termőképességük. Jóval télállóbb, mint a ’Malling 9’ és ’Malling 26’, a talajjal szemben pedig kevésbé igényes. A tűzelhalás-fertőzésre, valamint a vértetvekre érzékeny, a lisztharmat is elég gyakran károsítja, a fitoftórás gyökérnyakrothadásnak viszont ellenálló alany. Szaporítási nehézségei miatt közbeoltott alanyként is perspektivikusnak tartják Lengyelországban. Az Apple stem growing vírus fertőzésére igen érzékeny, a fertőzés hatására az oltási helyen is nekrózis léphet fel. (Spangelo–Fejer–Granger 1974, Granger 1984, Cummins-Aldwinckle 1982).

’Ottawa 8’

A Malus baccata gracillis × ’Malling 7’ keresztezésével állították elő a kanadai Ottawában. Növekedési erélye a ’Malling – Merton 106’-hoz hasonló, de télállósága annál jobb. Az anyatelepen jól gyökeresedik. Gyökérzete erős, kiválóan rögzíti a fákat a talajban. Gyökér- és tősarjakat alig képez. Közepesen ellenálló a tűzelhalás (Erwinia amylovora)-fertőzéssel szemben, közepesen érzékeny a vértetvekre és a lisztharmatra. Elsősorban spur fajták alanyaként lehet perspektivikus (Cummins–Aldwinckle 1982).

MAC sorozat

A Michigan Állami Egyetem kertészeti Intézetében Carlson állított elő egy alma alanysorozatot, ebből egyedül a MAC 9 tett szert nagyobb jelentőségre, jelenleg ’Mark’ néven szaporítják.

’Mark’

Az 1960-as évek elején Michiganben szelektálta Carlson (1981) a ’Malling 9’ magoncai közül. A kísérleti stádiumban ’Mac 9’ néven szerepelt, majd ’Mark’ néven szabadalmazták és kezdték szaporítani a 80-as évek elején.

Az anyatelepen vesszői felállóak vagy enyhén széthajlóak. A héjkéreg színe szürkésbarna, enyhén molyhos szőrös, ritkán elhelyezkedő, nem túl feltűnő paraszemölcsökkel. Levelei sötétzöldek, oválisak, csúcsuk felé tompán kihegyesedők, a levél széle tompán, fűrészesen fogazott. A levél átlagosan 60 mm hosszú és 30 mm széles, a pálhalevelek kicsik, alig észrevehetők. Feltöltéses bujtással igen jól szaporítható, az ’MM. 106’-hoz hasonlóan sok és jól gyökeresedett sarjat hoz. Elég jól szaporítható fás- és hajtásdugványozással, gyökeresedési képessége az ’M. 7’-hez hasonlítható. Oltványiskolában eddig semmilyen fajtával nem mutatott inkompatibilitást. A fát elég erősen rögzíti a gyökérzet a talajban, amerikai szakirodalmi adatok szerint karózni nem szükséges, még szélnek kitett helyeken sem tapasztaltak megdőlést. Ezt eddig másutt nem sikerült igazolni. Gyökér- és tősarjakat az ültetvényben nem hoz.

Törpe és féltörpe között van a növekedési erélye. Mélyrétegű, humuszos, tápanyagban gazdag talajokon növekedési erélye a ’Malling 26’-hoz hasonlít, gyengébb homokos talajokon a fák mérete inkább a ’Malling 9’-hez van közelebb.

A fák ezen az alanyon a ’Malling 9’-hez hasonlóan igen korán, a telepítést követő 2–3. évben termőre fordulnak, az első nagy termések a 4–5. évben jelentkeznek. A fák termőképessége jobb, mint a ’Malling 9’ alanyúaké, különböző termőhelyi viszonyok között is a legjobb eredményeket adta. Megfigyelések szerint igen jó hatású a gyümölcs színeződésére.

Télállósága amerikai viszonyok között jobb volt, mint a ’Malling 9’-é. A gyökérgolyvára igen érzékeny, az Erwinia amylovora fertőzésre, valamint a vértetvekre a ’Malling 9’-hez hasonlóan érzékeny. Az alanyok törzsén gyökérkezdemények (burrknot) nagy számban jelentkezhetnek, a nemes fajták törzséhez az alanyrész jellegzetesen megvastagszik. Talajban kevésbé válogat, mint a többi törpe alany, amerikai adatok szerint homoktalajokra is telepíthető (Carlson 1981, Cummins–Aldwinckle 1982, Ferree–Carlson 1987).

Svéd alanyok

’Bemali’

Svédországban a balsgårdi intézetben szelektálták egy helyi fajta a ’Manks Codlin’ × ’Malling 4’ magoncai közül. Bujtással könnyen szaporítható. Növekedési erélye a ’Malling 26’ hoz hasonló, a ráoltott fajták termőképessége kiváló. Az Erwinia amylovora fertőzéssel szemben elég jól ellenáll, s a vértetvek sem károsítják. (Cummins–Aldwinckle 1982, Ferree–Carlson 1987, Trajkowski–Anderson 1988)

’A. 2’ (Syn.: Alnarp 2)

A svédországi Alnarp kutatóintézetében (Malmö közelében) 1920-ban szelektálták Franciaországból származó magoncok közül. Különösen az észak-európai országokban, Oroszországban, valamint Kanadában elterjedt. Magyarországon kevéssé ismert, értékelését Probocskai 1962-ben kezdte meg.

Az anyatelepen igen sok hajtást hoz, sarjai igen jól gyökeresednek. Anyatövenként 15–20 gyökeres csemetével számolhatunk. Fásdugványozással is jól szaporítható. A faiskolában magnéziumhiányra érzékeny.

Erős növekedésű alany. Hazai viszonyok között nyírségi homoktalajon végzett kísérletekben az ’M. 4’-nél 10–15%-kal erősebb növekedésű fákat adott. Tenyészterület-igénye 20–25 m2. Félintenzív ültetvényekben gyenge növekedésű fajták alanyaként, illetve extenzív viszonyok közé ajánlható.

Kiterjedt, mélyrehatoló gyökérrendszere van, erőteljes, szilárd gyökerű, jó stabilitású fákat ad homoktalajon is. Gyökér- és tősarjakat a gyümölcsösben nem képez.

Az erős növekedésű alanyok közül viszonylag korán, a 3–4. évben fordulnak termőre a ráoltott fajták, a 4–5. évtől kezdődően már rendszeresen nagy terméseket ad. A kezdő termések nagyobbak, mint más erős növekedésű alanyon. A gyümölcsök darabosak, a méretmegoszlás az ’M. 4’ alanyon álló fákéhoz hasonló. Minőségük és színeződésük is hasonló, később szüretelve is jól tárolhatók. Újfehértón az ’M. 4’-nél nagyobb termést adott.

Jól alkalmazkodik a szélsőséges körülményekhez és a kontinentális klímához, a fák fagy- és télállóságát javítja. A nagyon csapadékos, nedves svédországi talajokon, hideg vidékeken is jó alany, de a szárazságot is elviseli. A nyírségi száraz homoktalajokon öntözetlen körülmények között az ’M. 4’-hez hasonlóan tűrte az ökológiai viszonyokat. Az északi országok ültetvényeiben a téli nagy fagyok sem károsítják, de Közép-Oroszországban is hasonló tapasztalatokról számoltak be. Gyökerei a talajban –14 °C-ot is károsodás nélkül elviseltek. A fák ezen az alanyon vegetációjukat hamarabb befejezik, ez a tulajdonság már a faiskolában is jelentkezik.

A gyökérnyakrothadásra és egyéb gyökérbetegségekre nem érzékeny. A lisztharmat a leveleit a faiskolában közepes mértékben károsítja. Az Erwinia amylovora fertőzésre és a vértetűre érzékeny (Probocskai 1973, 1984, Cummins–Aldwinckle 1982, Tatarinov– Zuev 1984, Pethő 1988, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a).