Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata

Hrotkó Károly

Mezőgazda Kiadó

Alanyhasználat a szilvatermesztésben

Alanyhasználat a szilvatermesztésben

A szilvafajták a Prunoidae alcsalád legtöbb termesztett fajára szemezhetők, ennek ellenére a különböző szilvafajokon kívül más alany használata nem gyakori. A magyar faiskolák szilvaalany-használata különösen egysíkú, vagyis az oltványokat zömében mirobalán magoncokra szemzik, s elenyésző arányban kerül sor más alanyokra.

Külföldön nagyobb arányban használnak kökényszilvákat, helyi szilvafajtákat, termesztett fajták magoncát, valamint marianna szilvát. Ez utóbbi különösen Franciaországban, gyengébb talajon terjedt el nagymértékben, amit korai termőre fordulásának és kiváló termőképességének köszönhet.

Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői

A szilvaalanyok hatása a nemes fajták növekedésére

A szilvaalany kiválasztásának szempontjai között Nyugat-Európában a növekedés mérséklése régóta szerepel, nálunk a gyümölcstermesztők részéről ilyen igény csak ritkán jelentkezik, ami elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a szilvát az árugyümölcsösökben főleg ipari célra termesztik és rázógépekkel takarítják be. A korszerű, intenzív ültetvényekben azonban várhatóan növekedni fog a növekedést mérséklő, törpítő alanyok jelentősége. A szilvafajok között a hagyományos törpítő alanyok a penta- és hexaploid fajok között találhatók, míg a diploid mirobalánok és triploid hibridjeik általában igen erős növekedésűek. Az utóbbi időben sok törpítő hatású fajhibrid alannyal is lehet találkozni az európai faiskolai kínálatban. Ezeknél azonban minden esetben számolni kell azzal, hogy az ültetvény támrendszert igényel. Intenzív ültetvények létesítéséhez a középerős alanyok növekedésmérséklő hatása megfelelő koronaalakítással kielégítő (Mika és tsai. 1998, Hrotkó és tsai. 1998c).

61. táblázat. A szilvaalanyok csoportosítása növekedésük szerint

Hidegtűrés, télállóság

A hazánkban használatos szilvaalanyok fagyérzékenységére vonatkozó adataink nincsenek, üzemi tapasztalatok alapján a mirobalánmagoncok megfelelően télállóak. Probocskai (1969) említi, hogy a túl sokáig növekedésben maradó mirobalan alanyokon a fák beérése késhet, s így télállóságuk gyengébb. Amerikában elvégzett módszeres hidegtűrési vizsgálatok azt mutatták ki, hogy az ott használatos szilvaalanyok hidegtűrése a következő sorrendben növekedett: őszibarackmagonc < mirobalánmagonc < P. davidiana magonc < marianna szilva < Prunus americana. Ebből a sorrendből az Európában terjedő marianna szilva jó hidegtűrése figyelemre méltó. A leginkább hidegtűrőnek az amerikai eredetű Prunus besseyi-t és Prunus nigra-t tartják.

Talajigény, szárazságtűrés

A kötött, agyagos talajokhoz a mirobalán, a szilva, a kökényszilva alanyok alkalmazkodnak jobban, a köves, szárazabb viszonyok között inkább a marianna szilvát ajánlják, míg a száraz, laza homoktalajokon a mandulabarack alanyokat is használják szilva telepítésére. Nagy mésztartalmú és pH-jú talajokon a mandulabarack, a Marianna GF 8-1 és a Damas GF 1869 alanyok teszik lehetővé a szilvatermesztést, míg a St. Julien GF 655/2 in vitro körülmények között nem kedveli a nagy mésztartalmat (Okie 1987), habár Szigetcsépen 8,0 pH-jú talajon sem jelentkezett klorózis. Több forrás is megerősíti és saját eredményeink is alátámasztják, hogy a marianna szilva jobban elviseli a talaj nagy sótartalmát, mint az őszibarack.

A szilvaalanyok szárazságtűrésére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, de a különböző szakirodalmi források alapján ebben a vonatkozásban is a marianna szilva áll az első helyen. Európában inkább a szilva alanyok víztűrésére, a gyökérfulladásra való érzékenységükre vannak adatok. Az átmeneti vízborítottságot leginkább elviselő alanyok között a Damas GF 1869, a Marianna GF 8-1 és a Damas de Toulouse szerepelnek Okie (1987) öszszeállításában.

Érzékenység kártevőkre és kórokozókra

A fonálférgek közül a Meloidogyne fajokkal szembeni rezisztenciát az alanyként ritkábban használt Prunus pumila, P. besseyi, P. cistena, P. japonica és P. tomentosa hordozzák. A hidegebb vidékeken jelentősebb Pratilenchus fajoknak a használatos mirobalán és marianna szilvaalanyok kiváló gazdanövényei.

A fitoftórás gyökérnyakrothadás nyirkos, kötött talajokon jelenthet veszélyt, főleg őszibarackmagoncon és mandulán, viszont a mirobalán, marianna és kökényszilva alanyok nem, vagy kevésbé érzékenyek (Okie 1987).

A szilva legveszedelmesebb betegségével, a szilvahimlő vírussal szemben mindegyik használatos alany érzékeny, a vegetatív szaporítóanyag, a virágpor, a mag, valamint a levéltetvek terjesztik a kórokozót. A sarjadzó alanyok abból a szempontból veszélyesek, hogy a talajszintben hiányos növényvédelem miatt a sarjak gyakran kiindulópontjai a levéltetű-fertőzéseknek.

Kompatibilitás

Az európai szilvafajták általában jól összeférnek a mirobalán, a marianna, a házi szilva és a kökényszilva alanyokkal. A ringlókat tartják érzékenyebbnek ebben a vonatkozásban, így pl. francia szakirodalmi források szerint nem fér össze a marianna szilvával, noha saját kísérletünkben termőre fordult ötéves Althann ringló Marianna GF 8-1 alanyon mindeddig nem mutatott összférhetetlenséget. Ezzel szemben ugyanaz a ringló a vörös levelű MY-KL-A alanyon igen törpe fákat nevelt, ami lehet egy kései inkompatibilitás tünete (Hrotkó és tsai. 1998c).

A szilvaalanyok rokonsági csoportjai

A szilvafajok taxonómiai kérdései meglehetősen bonyolultak, az egyes alanyok közötti eligazodás érdekében azonban nem kerülhettünk el bizonyos csoportosítást. A fontosabb szilvaalanyokat és hibrideket a következő négy fő csoportba soroltuk:

  • mirobalán szilva és hibridjei,

  • kökényszilva és damaszcéna szilvák,

  • házi szilva és helyi fajták,

  • egyéb fajok és fajhibridek.

A következőkben ennek a csoportosításnak megfelelően ismertetjük a fontosabb alanyokat, kitérve azok használatára az őszibarack- és kajszifajták alanyaként is.

Mirobalán (Prunus cerasifera Ehrh. var. cerasifera Schneid. cv. myrobalana)

A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) Európában és Ázsiában őshonos, elterjedt faj, alanyként és díszváltozatait telepítik. Alanyként két változata, a var. cerasifera cv. myrobalana inkább Európában, a var. divaricata inkább Kelet-Európában és Közép-Ázsiában használatos (Terpó 1974). A mirobalánra szilvafajták, kajszifajták, őszibarack- és mandulafajták egyaránt szemezhetők, de nálunk csak szilva- és kajszialanyként jelentős, a szilvafajták 95–99%-át, a kajszifajták 30–40%-át szemzik mirobalánra a faiskolák (Hrotkó 1995, Bach és tsai. 1998). Faiskoláink zömmel a ceglédi magtermő ültetvénybe telepített, vírusmentes magtermő fajták magoncait használják.

A mirobalán rendkívül változatos alfaj, alanyként való használat céljára számos magonc (magtermő) és ivartalanul szaporított fajtát szelektáltak természetes állományokból, illetve nemesítettek, részben más fajokkal való keresztezés eredményeként. A mirobalán fajhibrideket szintén a mirobalán alanyok között ismertetjük.

A mirobalánmagonc a nemes fajtákkal mind jól összefér, és erős vagy igen erős növekedésű oltványt ad, de egyes ringló fajtáknál inkompatibilitás is felmerülhet. A rászemzett fajták a magoncalanyokra jellemzően későbben fordulnak termőre. A mirobalán a nagyon köves és a nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól díszlik, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri. A nemes fajták vegetációs időszakát viszont kissé megnyújtja, így esetleg az oltvány szélsőséges klímájú helyeken fagyérzékennyé válhat. A mirobalánmagoncokra oltott kajszifajták rendszerint erős növekedésű fákat adnak. A kajszifajták mirobalán alanyokon a fagykárosodásra és a verticilliózisra érzékenyebbek, s a magoncok származásától függően változó mértékű inkompatibilitás is jelentkezhet. A ceglédi mirobalánmagoncok a tartamkísérletek során inkompatibilitást nem mutattak. A gyümölcsösben az oltványok gyorsan fejlődnek, korábban termőre fordulnak, mint a vadkajszi alany, és bőven teremnek. A gyümölcsösben, ha elegendő vizet kap, jól gyökeresedik, de száraz időszakban telepítve sok kipusztulhat. A magoncok különböző mértékben hajlamosak tősarjak képzésére. A ceglédi mirobalánmagoncok közül elsősorban a ’C 162’-t és a ’C 359’-et ajánlják kajszi alanyként (Nyujtó és Surányi 1981).

A tapasztalatok szerint második éves magja jobban csírázik. A magiskolában sűrűn vetik, hogy csemetéi ne vastagodjanak meg túlságosan. Az oltványiskolába telepített csemete augusztus második felére szemezhető. Héját elég hosszú ideig adja, a nemes fajták jól erednek rajta. A szemzést követő évben a nemes gyorsan növekszik, és számottevő arányban koronásodik. Gyökerei erősek, vastagok, kitermelését körültekintően kell végezni (Maurer 1939, Day 1953, Haas és Hildebrandt 1967, Probocskai 1969, Gautier 1972, Nyujtó és Surányi 1981, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Erdős és Surányi 1992).

Ceglédi mirobalánmagoncok

A GYDKFV ceglédi állomásán szelektált szaporításra előzetesen engedélyezett ’C 162’, ’C 174’ , ’C 359’ és ’C 679’ magtermő fajták fontosabb adatait az 62. táblázat tartalmazza. (Erdős 1984, Nyujtó 1987, Erdős és Nyujtó 1992)

62. táblázat. A ceglédi magtermő mirobalán alanyok egyes jellemző adatai (Nyujtó és Erdős 1992)

Mirobalán ’C 162’

Szilva- és kajszialanynak egyaránt ajánlják. Virágai önmeddőek, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta. Fája közepes termőképességű, 20–25 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse kicsi, cseresznyepiros színű, július végén érik. Magja kicsi, igen jól kel, a legjobb csemetekihozatalt adja (kb. 1250 db/ kg mag). A faiskolában a csemete erős növekedésű, rajta a szemzések jó arányban kihajtanak, a kajszi- és a szilvafajtákkal egyaránt jól összefér, az oltványok középerős vagy erős növekedésűek. A ’Ceglédi kedves’, a ’Ceglédi bíbor’ kajszi, valamint a ’Tuleu gras’ szilva és az ’Althann ringló’ alanyának kevésbé ajánlják. Egy kecskeméti kísérletben a ’Magyar kajszi’ ezen az alanyon a legjobb termőképességet produkálta más mirobalán és vadkajszi alanyokhoz viszonyítva. Szigetcsépen ’Stanley’, ’Cacanska lepotica’ és ’Althann ringló’ alanyaként erős növekedésű, de korán termőre forduló és jó termőképességű fákat adott. Gyenge növekedésű fajtákkal karcsú orsó koronával akár intenzív ültetvények telepítésére is alkalmas lehet (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992, Erdős és Surányi 1992, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998c, Harsányi és Mádyné 1998).

Mirobalán ’C 174/sz’

Csak szilvaalanynak ajánlják. Erős, igen erős növekedésű, arányos, nem túl sűrű koronát nevel. Levelei nagyok. Virágai önmeddőek, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta. A magtermő fa igen jó termőképességű, átlagosan 40 kg körüli gyümölcsöt hoz fánként. Gyümölcse nagy, sárga színű, július 3–4 hetében érik. Magja nagy, közepes arányban kel a magiskolában (kb. 680 db/kg). Erős növekedésű csemetét ad az oltványiskolában, hajtásai felfelé állóak vagy enyhén széthajlóak, közepesen sűrű elágazásokkal, levelei középnagyok megnyúlt ovális alakkal, csúcsán kihegyezett, széle csipkézett, a levél színe mélyzöld. Rajta a szilvafajták szemzéskihajtása jó, az oltványok az átlagoshoz viszonyítva valamivel alacsonyabbak. Mivel a kajszioltványok erre az alanyra szemezve heterogén állományt adnak, csak szilva alanyaként ajánlják. A csemetéire szemezve a szilvafák termőképessége igen jó a gyümölcsösben. A ’Tuleu gras’ és esetenként a ’Montfort’ fajtával kapcsolatban merültek fel összeférhetetlenségre utaló jelek. Tősarjképzésre mérsékelten hajlamos (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Surányi 1992, Nyujtó és Erdős 1992, Harsányi és Mádyné 1998).

Mirobalán ’C 359’

Szilva- és kajszialanynak egyaránt ajánlják, a mirobalánok közül a legjobb kajszialany. Fája igen erős növekedésű, terebélyes koronát nevel, levelei keskenyebbek, klorózisra hajlamosabb. Virágai önmeddők, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta, a virágok hidegtűrőek és jól termékenyülnek. Fája közepes termőképességű, átlagosan 30 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse igen kicsi, 3,3 g, pirosas, parafoltos, július utolsó hetében érik. Magja kicsi, jó arányban kikel a magiskolában, nem szabad túl sűrűn vetni. A csemetéi erős növekedésűek a faiskolában, rajtuk a szemzések kihajtásának aránya közepes vagy jó, az előző két fajtához viszonyítva gyengébb. Az oltványok erős növekedésűek az oltványiskolában. Kajszibarackfajtákkal a legjobb affinitású mirobalán, még a kritikus kajszifajták (’Ceglédi kedves’, ’Ceglédi arany’, ’Ceglédi piroska’) is igen jól erednek rajta. A mirobalánnal gyengébb vagy rossz affinitású szilvafajtákhoz (’Tuleu gras’, ’Ruth Gerstetter’, ’Althann ringló’) nem ajánlható. A ’Magyar kajszi’ fáinak fajlagos termőképessége ezen az alanyon igen jó, virágfagykárra, és verticilliózisra kevésbé érzékenyek. A rászemzett fák a gyümölcsösben erős növekedésűek, tősarjképzésre hajlamosak (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Surányi 1992, Nyujtó és Erdős 1992, Surányi és Szabó 1996, Harsányi és Mádyné 1998).

Mirobalán ’C 679’

Szilva- és kajszialanyként egyaránt ajánlják. Erős növekedésű, felfelé törő, szabályos gúlakoronát nevel, ez a tulajdonság a magoncaira szemzett nemes fajtán is jelentkezik. Virágai önmeddőek, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta. Fája közepes termőképességű, átlagosan 26 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse középnagy, lilás színű, július második hetében érik. Magja középnagy, a magiskolában közepes arányban kikel (kb. 570 db csemete/kg mag). Erős növekedésű csemetét ad, a csemetéken a fajták szemzéskihajtása közepes vagy jó, az oltványok erős növekedésűek az oltványiskolában. A ráoltott kajszi és szilvafák erős, igen erős növekedésűek a gyümölcsösben, a szilva- és a kajszifák fajlagos termőképessége jó. A ’Ceglédi kedves’ és a ’Ceglédi arany’ kajszifajtákhoz kevésbé alkalmas, mint a C 359. A ’Tuleu gras’ és a ’Ruth Gerstetter’ szilvafajták ezen az alanyon is rosszabbul erednek (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992, Erdős és Surányi 1992, Harsányi és Mádyné 1998).

Ivartalanul szaporítható mirobalánfajták és fajhibridek

’Myrobalan B’

Az egyik legrégibb mirobalán alanyfajta, az angliai East-Mallingban szelektálták. Hajtás- és fásdugványozással jól, bujtással elég nehezen szaporítható. Csemetéje erős, felfelé törő növekedésű, héjkérge nyáron sárgászöld, télen világos sárgás-vörösesbarna, ízközei 1,5–2,5 cm hosszúak. Levelei vízszintes állásúak, keskeny oválisak, alapjukon elkeskenyedők, csúcsukon kihegyezettek, a levélszél finoman csipkézett, a levél színe világoszöld, a levelek átlagos hosszúsága 70, szélessége 40 mm. Csemetéi az oltványiskolában kiegyenlítetten növekednek, kevésbé tövisesek. Könnyen szemezhető, sokáig adja a héját. A ráoltott fák igen erős növekedésűek és későn fordulnak termőre. Talajban nem válogat. Gyümölcsösben kevés sarjat képez. Szakirodalmi adatok szerint az ’Althann ringló’-val és az ’Ouillins’ ringlóval valamint mirabella fajtákkal nem kompatibilis. Kajszialanyként is használatos, erős növekedésű alany. Kompatibilitása a hazai fajtákkal még nem ismert, Magyar (1999) szerint a ’Bergeron’ és a ’Ceglédi óriás’ rosszul ered rajta a faiskolában. A hazai kísérletekben eddig jól szerepelt. Toleráns a gyökérgubacs-fonálférgekkel (Meloidogyne sp.) szemben, törzsképző alanyként Amerikában rezisztensnek találták a baktériumos ágrákosodásra (Pseudomonas sp.) (Hatton 1921, Maurer 1939, Haas és Hildebrandt 1967, Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Erdős és Surányi 1992).

’INRA Marianna GF 8-1’

A franciaországi Grande Ferrade kutatóállomásán állították elő amerikai marianna szilva és mirobalán keresztezésével. Hajtás- és fásdugványozással egyaránt jól szaporítható. Csemetéje erős, felfelé törő növekedésű, héjkérge nyáron sötétzöld ibolyás árnyalattal, télen ibolyásvörös, alul zöldes sávokkal, alapján szürkészöld, ízközei 1,5–2,5 cm hosszúak. Levelei közel vízszintes állásúak, keskeny oválisak, alapjukon elkeskenyedők, csúcsukon kihegyezettek, a levélszél finoman csipkézett, a levél színe fénylő, sötétzöld, a levelek átlagos hosszúsága 70–75, szélessége 40–45 mm, a levélnyél ibolyásvörös. A faiskolában sokáig növekedésben van, ezért nem ajánlatos túl korán szemezni. Kerülve az erős trágyázást, a csemeték nem vastagszanak meg túlságosan. Igen jól és könnyen szemezhető, a szemzéskihajtás aránya igen nagy. Kompatibilitása minden szilvafajtával jó, kivéve az ’Althann ringló’-t, amelyik francia adatok szerint a gyümölcsösben összeférhetetlenségi tüneteket mutatott, nálunk azonban a fák eddig egészségesek maradtak. Kajszialanyként is használható, erős növekedésű. Francia tapasztalatok szerint jól összefér a ’Bergeron’ kajszifajtával, de a ’Canino’ és ’Rouge de Roussillon’ kajszival kompatibilitása nem kielégítő. Saját tapasztalataink szerint a faiskolában az egyik legjobb szilvaalany, a mirobalánmagoncokat jelentősen felülmúlja. A kajszioltványok a gyümölcsösben ezen az alanyon jól erednek.

Hazánkban is télálló, a legkülönfélébb talajokhoz jól alkalmazkodik. Szilvaalanyaként igen erős növekedésű és kiváló termőképességű fákat ad. Pseudomonas-rezisztenciája jó, a fitoftórás gyökérpusztulásra a mirobalánalanyoknál kevésbé érzékeny, ellenálló a gyökérgolyvával, a Meloidogyne fonálféregfajokkal, az Armillaria mellea gomba fertőzésével szemben, kajszialanyként pedig toleráns a verticilliózisra. Az ólomfényűségre a faiskolában érzékeny, célszerű a szerszámokat fertőtleníteni. Erős növekedésű alany, gyökérrendszere szerteágazó, sarjakat nem képez (Gautier 1971, Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Erdős és Surányi 1992, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998).

’Ishtara’® (Ferciana)

Mirobalán és őszibarack keresztezéseivel (P 322 × P 871/1) állították elő a franciaországi Grande Ferrade-ban. Elsősorban szilvaalanyként ajánlják, de jól összefér japán szilvákkal, a kajszi-, az őszibarack- és a mandulafajtákkal is. Növekedése a mirobalánhoz viszonyítva jelentősen gyengébb, középerős vagy féltörpe alany. A fajták rajta korán termőre fordulnak és igen bőtermőek. Az Armillaria gyökéren élősködő gombával szemben toleráns, kajszialanyként pedig a baktériumos betegségeknek jól ellenáll. Nyirkos talajokon a gyökérfulladásra érzékeny (Duquesne és Gall 1972, Bernhard és Mesnier 1975).

’MY-BO-1’

Nyugat-Szlovákiában a Felső-Nyitra és a Vág völgyében gyűjtött populációkból szelektálták a bajmóci (Bojnice) kutatóintézetben (Anonym 1983). Magról is eléggé kiegyenlített populációt ad, de jól szaporítható fás- és hajtásdugványozással. Világoszöld lombjáról az oltványiskolában könnyen felismerhető. Az alanycsemeték jól szemezhetők, csemetéi kevésbé tövisesek. A nemes fajták az alannyal jól összeférnek, középerősen vagy erősen növekszenek és igen bőven teremnek. Elsősorban a lazább vagy könnyen felmelegedő talajokra ajánlják. Gyökere átültetéskor igen érzékeny a kiszáradásra. Soroksári faiskolánkban ezen az alanyon kiváló minőségű oltványokat és jó kihozatali arányokat kaptunk, a gyümölcsösben középerős növekedésű, korán termőre forduló és kiemelkedő termőképességű fákat ad (Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998c).

’MY-KL-A’

A kelet-szlovákiai Klcov kutatóállomáson szelektálták helyi populációkból (Anonym 1983). Vörös levélszíne miatt a faiskolában igen előnyös, hajtásai nem tövisesek, kevés oldalhajtást képez. Hajtás- és fásdugványozással egyaránt jól szaporítható, fásdugványai ősszel a mélynyugalmi állapot előtt és tavasszal a mélynyugalmi állapot után szedve jól meggyökeresednek (Csikós és Szecskó 1998). A csemeték az átültetéskor érzékenyek a kiszáradásra (Magyar és tsai. 1996). A talajjal szemben igényes, elviseli a nedvesebb, nehezebb talajokat is. Igen jó fagytűrő fajta. A faiskolában a szilva és a kajszifajtákkal egyaránt jó kompatibilitást mutatott, rajta az oltványok erős növekedésűek. A gyümölcsösben középerős növekedésű, korán termőre forduló és jó termőképességű alanya a szilvafajtáknak. Az Althann ringló ezen az alanyon törpe fákat nevel, ami esetleg még nem mutatkozó inkompatibilitásnak lehet a jele (Hrotkó és tsai. 1998).

’Myrobalan 29 C’

A Gregory Bros. Faiskola szelektálta Brentwoodban. Kaliforniában, az USA-ban és Olaszországban van forgalomban, utóbbi helyen őszibarackalanyként is használják. Hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel szaporítható, erős növekedésű alany, a fát a korai években nem rögzíti eléggé a talajban. Jól alkalmazkodik a különféle talajokhoz, nem igényes. Közepesen sarjadzik. Minden fajtával igen jó a kompatibilitása. Grassely és Day szerint marianna szilva hibrid. (Grassely 1983, Day 1953, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987).

’Myrocal’® (Fercino)

A franciaországi Grande Ferrade kutatóállomásán szelektált mirobalán klón, erős-igen erős növekedésű. Minden szilvafajtával igen jó a kompatibilitása. A klorózisra és gyökérfulladásra nem érzékeny.

’INRA GF 31’

A mirobalán és a kelet-ázsiai Prunus salicina hibridje, a franciaországi Grande-Ferrade kutatóállomáson állították elő. A szilva-, a japán szilva- és a kajszifajtákkal jól összefér, Franciaországban korábban kajszialanyként használták, a fajtákat 50 cm magasságban szemezve az alanyra. Olaszországban még ma is forgalomban van. A ráoltott fák korán fordulnak termőre, termőképességük jó. A ringlókkal nem kielégítő a kompatibilitása. A verticilliumos fertőzésre és a vírusokra igen érzékeny, tesztnövényként is használják. Hajtás- és fásdugványozással szaporítható, a dugványok gyökeresedése közepes. (Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987).

’MRS 2/5’

Valószínűleg Prunus cerasifera × P. salicina hibridje, Olaszországban állították elő. A fitoftórás gyökérpusztulásra nem érzékeny. A száraz, öntözetlen viszonyokat nehezen viseli el. A gyümölcsök méretére és a színeződésre jó hatású. Hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel jól szaporítható.

’Myram’® (Yumir)

A franciaországi Grande Ferrade kutatóállomásán állították elő Prunus Belsiana (P. cerasifera × P. salicina) × ’Yunnan’ őszibarack keresztezésével. Minden őszibarack- és mandulafajtával jól összefér, de a szilvafajtáknak is jó alanya. Rendkívül erős növekedésű alany, elsősorban nyirkos, kötött talajokra való, hátránya, hogy a klorózisra érzékeny. Toleráns a Meloidogyne fonálféreg-fajokkal és az Armillaria mellea gombával szemben.

’Jaspi® Fereley’

Igen erős növekedésű fajhibrid, a ’Marianna GF 8-1’-hez viszonyítva mintegy 10–20%-kal nagyobb fát ad. Korán termőre fordulnak és igen jó termőképességűek a fák ezen az alanyon. Igen jól összefér a szilvafajtákkal és a ringlókkal. Főleg szilvaalanyként ajánlják, de a kajszi és az őszibarack alanyaként is használható. Gyökérfulladásra nem érzékeny.

’Citation’® (Zaipime) (Prunus salicina × Persica vulgaris) és ’4-G-946’

Zaiger amerikai nemesítő műhelyéből kikerült szilva–őszibarack vörös levelű hibridek. Hajtásdugványozással jól gyökeresednek. Féltörpe vagy középerős növekedési erélyűek, növekedést mérséklő hatásuk miatt mutatkoztak ígéretesnek. A nektarinokkal Dél-Afrikában kompatibilitási problémák jelentkeztek ezeken az alanyokon. A magas talajvizű területekre nem alkalmasak, s a talaj nagy mésztartalmát sem viselik el. Az alany későn fakad, későn virágzik, növekedését hamar befejezi és megkezdi nyugalmi állapotát.

Kökényszilva (Prunus insititia Jusl.)

Ez a szilvánál apróbb, kerek gyümölcsű, penta- vagy hexaploid faj hazánkban is előfordul. Korábban a faiskolák rendszeresen vásároltak Franciaországból a kökényszilvákhoz tartozó ’Saint Julien’ magot. Az eredeti, Orleans környéki állományok vírusos leromlás következtében csaknem eltűntek. Magoncként ma már külföldön is csak az ’INRA Saint Julien Hibride N° 2’ van forgalomban. A magtermő ültetvényben az önmeddő ’St. Julien d ’Orleans’ pollenadója a ’Brompton’.

Nálunk a faiskolák csak elvétve használnak kökényszilvát, a ceglédi magtermő ültetvényben található ’C 83’ magtermő fajta vírusmentesítése még nem fejeződött be.

’C 83 kökényszilva’

Közepes növekedésű, gúla alakú koronát nevel. Virágai 10–43%-ban öntermékenyülők. Gyümölcse középnagy (13,2 g), sötétlila, igen hamvas, augusztus 2. hetében érik. Ezermagtömege 471 g, elég rosszul kel a mag, 1 kg magból 150 szabványos csemete nevelhető a faiskolában, csemetéi középerős vagy gyenge növekedésűek. A szemzéskihajtás ezen az alanyon a szilva- és kajszifajták átlagában 72–73%, az oltványok növekedése azonban már a faiskolában gyengébb, mint mirobalánmagoncon. A ráoltott kajszifák mérete más magoncalanyokhoz viszonyítva kisebb, a verticilliumos hervadásra nem, a tavaszi virágfagykárra pedig jóval kevésbé érzékenyek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992).

Ivartalanul szaporított külföldi kökényszilva alanyok

’St. Julien A’

Az angliai East-Mallingban szelektálták. Elsősorban szilvaalany, a nemes fajtákkal jól összefér, közepes erősségű oltványokat ad. Csemetéje felfelé törő növekedésű, ritka hajtásrendszerű. Héjkérge szürkésbarna sötét kékesvörös fedőszínnel. A levéllemez erősen lefelé hajló, enyhén fénylő, sötétzöld, tojásdad alakú, hullámos, alapi részen szív alakú, csúcsán kihegyezett, csipkézett szélű. A levéllemez átlagos hosszúsága 60, szélessége 43 mm. A fák koronatérfogata ezen az alanyon a ’Mirobalán B’-hez viszonyítva 70–75%, s a fajták korábban fordulnak termőre. Sugaras bujtással szaporítva viszonylag jól gyökeresedik, fás dugványaiból Angliában 60%-ban gyökeres csemete lesz. Csemetéje a faiskolában kevés elágazást hoz, jól szemezhető (Hatton 1921, Maurer 1939, Haas és Hildebrandt 1967, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie, 1987).

’INRA Saint Julien GF 655/2’

A Prunus insititia fajhoz tartozó Saint-Julien szilvákból Franciaországban szelektált, fás- és hajtásdugványozással szaporítható klón, igen elterjedt, szilva- és őszibarackalanyként egyaránt alkalmas. Csemetéje középerős az oltványiskolában, felfelé álló, ritka hajtásokkal. Héjkérge szürkésbarna sötét kékesvörös fedőszínnel. A levéllemez a hajtásra merőlegesen vagy kissé felfelé álló, tompa sötétzöld színű, tojásdad alakú, hullámos, alapi részen lekerekített, csúcsán kihegyezett, csipkézett szélű. Hajtásdugványainak gyökeresedése közepes, az oltványiskolában kezdetben gyengébben nő, később kielégítően vastagszik. Jól összefér minden szilvafajtával és a ringlókkal, az oltványok középerős növekedésűek és igen jó termőképességűek korai termőre fordulással. Nem vagy csak alig sarjadzik a gyümölcsösben, a gyökérgolyvára nem érzékeny és a meszes, szárazabb talajokat is elviseli. Az őszibarackfajtákkal jól összefér, növekedése féltörpe vagy középerős. A baktériumos rákra érzékeny. Egyes adatok szerint az újratelepítést is jól tűri, a meszes talajokat is elviseli. Csemetéje és az oltvány gyökere kiszáradásra hajlamos, átültetéskor gondosan kell kezelni. Hazánkban is télálló, a faiskolában jó eredményeket adott (Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Hrotkó 1992, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998c).

’Pixy’

St. Julien magoncok közül szelektálták az angliai East-Mallingban. Az európai szilvafajtákkal és a ringlókkal is jól összefér. A ráoltott fajták koronatérfogata termő korban a ’St. Julien A’-hoz viszonyítva 40–50%. Korán fordulnak rajta termőre a fák és bőven teremnek, viszont a gyümölcs idősebb korban aprósodik. A gyümölcsösben kevés sarjat hoz. Hajtás- és fásdugványozással szaporítható. Hátrányai miatt az utóbbi időben használata csökkenőben van (Webster 1980, Okie 1987).

’INRA Damas 1869’

Szintén a kökényszilvákkal rokon damaszcena típusból szelektált klón. A baktériumos rákra nem érzékeny, a meszes talajokat is jobban elviseli, mint a többi szilvaalany. Középerős növekedésű. Kompatibilitása a nektarinokkal nem kielégítő (Gautier 1972, Okie 1987).

’Julior’® (Ferdor)

A ’Saint Julien D ’Orléans’ × ’Pershore’ keresztezésével állították elő Franciaországban. Igen jó a kompatibilitása az összes őszibarack- és nektarinfajtával. Erősebb növekedésű, mint az ’INRA Saint Julien GF 655/2’ és az ’INRA Damas GF 1869’, a ráoltott fajták korán termőre fordulnak és bőven teremnek. A meszes talajra 8,2–8,3 pH felett érzékeny.

Szilva (Prunus domestica L.)

Nálunk csak ritkán, külföldön gyakrabban használják alanyként egyes nemes fajták magoncait (pl. ’Wangenheim’). A ’Besztercei szilva’ magja rosszul és bizonytalanul kel. Csemetéinek héjkérge vékony, könnyen kiszárad, száraz nyarakon csak rövid ideig szemezhetők.

Wangenheim magonca

A ’Wangenheim’ régi német fajta, gyümölcse középnagy és augusztus végén érik. Magja elég jól kel és kiegyenlített csemeteállományt ad, a faiskolák régóta ismerik, mint csemetenevelésre alkalmas fajtát. Lengyelországban középerős–féltörpe fákat nevelnek ezen az alanyon karcsú orsó koronaformával. Minden nemes fajta és a ringlók is jól összeférnek vele. A nemes korán termőre fordul és igen bőtermő. ’Olaszkék’ fajtával végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nemes bibeszál ezen az alanyon rövidebb, mint mirobalánmagoncon, ami elősegíti a jobb termékenyülést. A magoncok faiskolában és gyümölcsösben is kellően hidegtűrőek és télállóak. Gyökérzete a gyengébb növekedés ellenére is jól rögzíti a fát, karózást nem igényel, nem sarjadzik. Faiskolában a csemete a többi szilvamagonchoz hasonlóan érzékeny a kiszáradásra, az átültetést rosszul viseli (Grzyb és tsai. 1984, Grzyb és tsai. 1998, Rozpara és Grzyb 1998, Mika és tsai. 1998).

265. ábra - Intenzív ültetvényben orsó koronaformával nevelt szilvafák mirobalán (balra) és ’Wangenheim’ magoncalanyon (jobbra) (Fotó: Hrotkó)

kepek/265.png


A különböző helyi szilvafajtákra, magoncaikra és sarjaikra a gyümölcstermesztők már régóta szemeznek, oltanak szilva- és kajszifajtákat, nálunk azonban ezekből nem váltak alanyfajták. Külföldön több ilyen alany van a faiskolai forgalomban. Hazánkban a ’Fehér besztercei’ és ’Kisnánai lószemű’ alanyokat részesítették állami minősítésben, amelyeket a kajszi számára szelektáltak helyi szilvafajtákból.

’Fehér besztercei’

Származása. A GYDKFI-ben tájszelekció során gyűjtötték be, kajszialanyként dr. Nagy Pál értékelte munkatársaival. Államilag minősített alanyfajta, a ’Magyar kajszi’ fajtához ajánlják elsősorban, de vizsgálataink szerint más kajszifajtákkal is és a szilvafajtákkal jól összefér.

Morfológiai leírása. Csemetéje az oltványiskolában középerős növekedésű, egyenes, felfelé törő hajtásokat nevel. A vessző héjkérge őszre ibolyásvörös lesz, az idősebb részeken szürkés színű. Levelei középnagyok, a levélváll lekerekített, csúcsa tompán kihegyesedő, a levél széle csipkézett, a levél színe szürkészöld. A levélnyél a hajtásra merőleges vagy kissé hegyesszögben felfelé áll, a levéllemez a hajtásra merőleges, csúcsa felé kissé lefelé hajlik. Gyümölcse sárgásfehér színű, középnagy.

Szaporítása. Hajtásdugványozással szaporítható, a csemeték kiszáradásra érzékenyek, az oltványiskolában lassan indulnak növekedésnek, a kezdeti időszakban gondos ápolást, öntözést és fejtrágyázást igényelnek. Fás dugványozásával is sikeres kísérletek folytak, a decemberben szedett dugványok gyökeresednek a legjobban (Csikós és Szecskó 1998).

Gyümölcstermesztési értéke. A kajszifák a gyümölcsösben jól erednek, de növekedésük gyengébb a vadkajszi magonchoz és a mirobalánhoz viszonyítva. A kajszifák koronája termőkorban ezen az alanyon 35–40%-kal kisebb, fajlagos hozamuk mintegy 20%-kal nagyobb a magoncalanyon állókhoz viszonyítva. Az ültetvényben 400 fa/ha állománysűrűséget javasolnak. A gutaütéses pusztulás aránya ezen az alanyon a vadkajszi magonchoz viszonyítva felére csökkent. Szilvaalanyként is jelentősen mérsékli a fák növekedését (Nagy 1980, Nyujtó és Surányi 1981, Lantos 1996, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998).

’Kisnánai lószemű’

Származása. A GYDKFI-ben tájszelekció során gyűjtötték be, kajszialanyként dr. Nagy Pál értékelte munkatársaival, a ’Borsi féle kései rózsa’ alanyaként szerepelt az eddigi kísérletekben. Vírusmentes csemetéje szaporítási problémák miatt egyelőre nincs forgalomban.

Morfológiai jellemzése. Csemetéje az oltványiskolában erős növekedésű, egyenes, felfelé törő hajtásokat nevel. A vessző héjkérge őszre zöldes ibolyásvörös lesz, az idősebb részeken szürkés színű. Levelei nagyok, széles tojásdad alakúak, a levélváll lekerekített, csúcsa tompán kihegyesedő, a levél széle csipkézett, kissé hullámos, a levél színe sötétzöld. A levélnyél a hajtásra merőleges.

Szaporítása. Hajtásdugványozással szaporítható, a csemeték kiszáradásra érzékenyek, az oltványiskolában lassan indulnak növekedésnek, a kezdeti időszakban gondos ápolást, öntözést és fejtrágyázást igényelnek.

Gyümölcstermesztési értéke. A kajszifák koronája ezen az alanyon 35%-kal kisebb a mirobalánmagonchoz viszonyítva, az ültetvényekben 400 fa/ha állománysűrűség javasolható. A gutaütés aránya ezen az alanyon legfeljebb 10% körüli, míg kajszimagoncon elérheti az 50–60%-ot. A fák fajlagos hozama a magoncalanyokhoz viszonyítva 10–15%-kal nagyobb (Nagy 1980, Nyujtó és Surányi 1981, Lantos 1996).

’Brompton’

Angliai eredetű, helyi fajtából szelektálták, Európában mindenütt elterjedt alanyfajta (Hatton 1921). A nemes fajtákkal jól összefér, középerős vagy erős növekedésű oltványt ad. A kötött, nehéz talajokat is jól elviseli. Az utóbbi időben fás- és hajtásdugványozással szaporítják, nálunk elég rossz eredményeket adott. Gyökérgolyvára érzékeny, különösen a nehéz, kötött talajokon léphet fel nagyarányú fertőzés (Maurer 1939, Gautier 1972, Okie 1987, Crossa-Raynaud és Audergon 1987).

’Torinel’® (Avifel)

Franciaországban állították elő a Prunus domestica P 994 × ’Reine Claude de Bavay’ No 24 keresztezésével. Kimondottan nyirkos, kötött talajokra ajánlják, a gyökérfulladásra nem érzékeny. A kajszifajtákkal igen jó a kompatibilitása és hamarabb termőre fordul, mint a korábban hasonló területeken használt ’GF 1380’.

63. táblázat. A szilvaalanyok fontosabb tulajdonságai

A 63. táblázat folytatása