Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata

Hrotkó Károly

Mezőgazda Kiadó

Alanyhasználat a kajszitermesztésben

Alanyhasználat a kajszitermesztésben

A magyar faiskolák a kajszifajtákat mintegy 50%-ban vadkajszimagoncra, közel 45%-ban mirobalánmagoncra szemzik, és csak mintegy 5% körüli arányban használnak alanyként különböző szilva alanyokat, elsősorban helyi szilvafajtákat. Az utóbbi időszakban növekvő tendenciát mutat a mirobalánmagoncok használata a kajszi alanyaként.

266. ábra - A kajszi-alanyhasználat alakulása a magyar faiskolákban 1984 és 1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)

kepek/266.png


A világ kajszitermesztésének alanyhasználata meglehetősen színes, de nagyjából azonos elvek szerint alakul. Észak-Afrikában, Izraelben, valamint a kaliforniai kajszitermesztő vidékeken a fő alany a helyi kajszifajták magonca, mint például a Blenheimé. Emellett mirobalánt, marianna szilvát és őszibarackmagoncot használnak még alanyként. Spanyolországban a Murcia környéki termesztők a ’Bulida’ fajta alanyaként egy helyi kökényszilvát, a ’Pollizo’-t, Zaragoza környékén a ’Paviot’ és ’Moniqui’ fajtákhoz főleg mirobalánmagoncot, míg Valencia fő fajtájához, a ’Canino’-hoz kajszimagoncot használnak alanyként. Franciaországban a Roussillon környéki termelők a ’Rouge de Roussillon’ fajtához ringlósarjakat, a Rhone völgyében a ’Bergeron’ és ’Polonais’ kajszifajtákhoz őszibarack- és kajszimagoncokat részesítenek előnyben, de esetenként mirobalánmagoncokat is telepítenek (Crossa-Raynaud és Audergon 1987).

Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői

Az alany megválasztásánál elsősorban a termőhelyi viszonyok játszanak szerepet, üzemi termesztésre is ajánlható törpe, féltörpe alanyai nem ismeretesek. A talajhoz való alkalmazkodás, a hidegtűrés és télállóság, valamint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség a legfontosabb szempontok, de természetesen tekintettel kell lenni a kompatibilitásra, a termőre fordulásra és a termőképességre.

A kajszialanyok talajigénye

A szárazabb alföldi területeken általában a vadkajszimagoncot részesítik előnyben, míg a kötött, hideg talajokra inkább szilvaalanyokat telepítenek. A kajszi számára a termőhely kiválasztásánál elsődleges az éghajlat alkalmassága, ezért nagyobb jelentősége van az alanynak a talajokhoz való alkalmazkodásban.

Kötött, hideg, nyirkos talajokon fontos alkalmazkodási szempont a gyökérfulladásra való érzékenység. A pangó vizet a kajszimagonc viseli el a legrövidebb ideig, közepes az érzékenysége a mirobalánnak és a ’Brompton’ alanynak, míg legtovább bírja az ilyen viszonyokat a kökényszilva, a damaszcéna szilva és a marianna szilva.

A kajszi jól elviseli a talaj nagy mésztartalmát, Északnyugat-Kínában vadon is ilyen talajokon tenyészik. Ha viszont őszibarackmagonc alanyra szemezzük, a nemesen klorózis jelentkezik. A mirobalán mésztűrése a kajszinál gyengébb, a mirobalánnál jobb a marianna GF 8-1-é, s a szilvák közül legjobban a spanyol kökényszilva a ’Pollizio’ alkalmazkodik meszes talajokhoz (Crossa-Raynaud és Audergon 1987). Szigetcsépi kísérletünkben viszont magas mésztartalmú talajon a C 162 mirobalánmagoncon a kajszifák lombja egészségesebb, zöldebb, mint C 1650 kajszimagoncon (Magyar és tsai. 1996).

Hidegtűrés és télállóság

A kajszitermesztés északi határánál különös jelentősége van az alanyok télállóságának vagy az erre gyakorolt hatásnak. A kajszimagoncok nem eléggé hidegtűrőek, noha Németországban a Hindu-Kush hegységből származó vad magoncok között nagyfokú hidegtűréssel is találkoztak (Probocskai 1969). Kanadában Layne és Harrison (1975) arról számoltak be, hogy a kiegyenlített magoncállományt adó ’Haggith’ fajta magoncai igen hidegtűrőek.

A kajszi törzse gyakran szenved károsodást a hideg teleken, éppen ezért gyakori, hogy a hideget jobban tűrő szilvatörzset nevelnek ki, majd erre magasan koronába szemzik a kajszifajtát. Több nemes szilvafajta is alkalmas erre a célra, Németországban a ’Brompton’ vált be a legjobban, Romániában pedig a ’Buduruz’ alanyt használják ugyanerre a célra. Nálunk egy lajosmizsei faiskola honosította meg a módszert, főleg ’Brompton’ törzzsel.

Az alany még a nemes télállóságát is befolyásolhatja. Nitranski (1977) számolt be arról, hogy a hosszú mélynyugalmú ’Kozlienka’ kökényszilva alanyon a nemes fajta kisebb mértékű fagykárt szenvedett más alanyokhoz viszonyítva.

Kártevők és kórokozók

Az alanyhasználat szempontjából legjelentősebb kártevők a fonálférgek. A déli kajszitermesztő országokban a Meloidogyne fajok a legelterjedtebbek, ezekkel szemben a kajszimagoncok egyformán ellenállóak, viszont érzékenyek a délebbi vidékeken használatos különböző őszibarackok és mandulák. A szilvaalanyok közül a Mirobalán B, a Marianna GF 8-1 és a GF 31 többé-kevésbé toleráns. Az északi területeken elterjedtebb Pratilenchus fajokkal szemben a kajszimagonc, a GF 31 mirobalán , a GF 2038 hibrid és a Cerasus tomentosa mutat toleranciát, a többi alany érzékeny. A vírusok terjesztésében a Xiphinema fajok játszanak szerepet, ezért a faiskolákat és a vírusmentes ültetvényeket csak nematódamentes talajokra szabad telepíteni.

A kajszi kórokozói közül a verticilliumos ágelhalás bizonyos alanyokon nagyobb gyakorisággal jelentkezik, különösen érzékeny a GF 31, míg viszonylag ellenálló alanyként ismerik a GF 8-1 marianna szilvát és a GF 1380-as ringlót. A baktériumos rákosodás (Pseudomonas syringae és Pseudomonas mors-prunorum) a törzs és a vázágak kérgében okoz pusztulást, különösen enyhe teleken és tavasszal. A szilva alanyok inkább érzékenyek, kevésbé jelentkezik a kajszi- vagy őszibarackmagonc alanyú fákon, de a magas szemzés is mérsékli a megjelenését. A meglehetősen elterjedt gyökérgolyvával szemben a kajszi-, őszibarack- és mandulamangoncok általában igen érzékenyek, viszont néhány ellenálló alany is ismeretes, mint pl. a Rubira őszibarack, a Mariann GF 8-1, mirobalán GF 31, és a GF 1380 ringló (Crossa-Raynaud és Audergon 1987).

Kompatibilitás

Kajszimagoncokkal minden nemes fajta jól összefér, más fajokhoz tartozó alanyokkal azonban gyakran jelentkezik összeférhetetlenség igen különböző formában. Az összeférhetetlenségnek gyakori oka valamilyen transzlokációs zavar, amelynek eredményeként a gyökerek éheznek, s a fa lassan elpusztul. A kajszifajták őszibarackmagoncokkal viszonylag jól összeférnek, de a reciprok oltásoknál nagy gyakorisággal lép fel ilyen transzlokációs zavar (Herrero 1951, Crossa-Reynaud és Audergon 1987). A szilvafélékkel és a mirobalánnal gyakoribbak a differenciálódási zavarok az oltási helyen, ilyenkor a szállítóedények és a szilárdítórostok között parenchimatikus sejtek maradnak (Simons 1987), s egy nagyobb mechanikai igénybevétel hatására szinte sima törésfelülettel válik el a nemes az alanytól (Probocskai 1969). Ez az inkompatibilitási tünet sokszor csak részlegesen jelenik meg az oltási hely keresztmetszetében, esetleg csak a fa idősebb korában. Megfigyelések szerint azonban nagy jelentősége van a kezdeti időszakban (3–5. év) a víz- és tápanyagellátásnak. A luxusellátású, gyorsan növő és vastagodó törzsű fáknál gyakrabban jelentkeznek ezek a differenciálódási zavarok. A kezdeti időszakban a tápanyag- és vízellátás visszafogásával, és nyári zöldmetszéssel csökkenteni lehet az előfordulás gyakoriságát. A magasan szemzett fáknál szintén ritkábban jelentkezik a tünet, ezért Franciaországban a szilva vagy ringló törzsű fákhoz 40 cm magasságban javasolják a szemzést.

267. ábra - Differenciálódási zavarokra visszavezethető részleges szétválás az oltási helyen mirobalán alanyú idős kajszifánál (Fotó: Hrotkó)

kepek/267.png


Kajszimagoncra szemzett fáknál az alma klorotikus levélfoltosságának vírusa (CLSV) okozhat inkompatibilitást (Marenaud 1968). Az első jelek a rossz szemzéseredésben mutatkoznak, a hajtások kitörnek. A tünetek erősebbek, ha csak az egyik komponens fertőzött, s gyakran előfordul, ha vírusmentes magoncokat fertőzött nemessel szemzünk be.

Növekedés, termőre fordulás és termőképesség

Franciaországi eredmények szerint a legerősebb növekedésűek a hibrid mirobalánokra (GF 31, GF 8-1) valamint a kajszimagonc alanyokra szemzett fák, amit a ringló, majd a középerős–féltörpe szilvafélék (pl. Saint Julien) követnek. Igazi törpefákat a Prunus besseyi hibrideken lehet nevelni. A termőképesség vonatkozásában a magoncok között is nagy különbségek lehetnek. Általánosan érvényesülő trendnek látszik, hogy a kajszi magoncokon sok virágot és termést hoz a fa, noha később fordul termőre és a gyümölcsök mérete is kisebb lehet. A mirobalán és a szilvaalanyokon a gyümölcsméret általában jobb.

Kajszibarack (Armeniaca vulgaris Lam.)

Kajszimagonc

A nemes fajtákkal jól összefér, rendszerint erős vagy igen erős növekedésű alanyokat ad. A fajták ezen az alanyon kiegyenlítetten teremnek, a fajlagos hozamok azonban más alanyokhoz viszonyítva valamivel kisebbek, részben az erőteljes növekedés miatt. Könnyű, jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, semleges vagy enyhén meszes talajokon érzi jól magát, kötött, agyagos, nedves vagy nagy sótartalmú talajokra nem való. A szárazságot a többi alanyhoz viszonyítva jobban tűri.

A magiskolában sűrűn vetik, hogy a csemete ne vastagodjon meg túlságosan. Az alanyok az oltványiskolában kielégítően növekszenek, a szemzési időszak elején – viszonylag rövid ideig – szemezhetők jól. Ha a szemzést követően esőt kap, gyakran hiányos az eredés. Gyökérzete kevésbé ágazódik el, színe kárminpiros, amiről könnyen felismerhető. A kajszimagoncok igen érzékenyek a verticilliumos hervadásra, valamint CLSV (Chlorotic leaf spot virus) fertőzésre, ezért csak vírusmentes nemes fajták szemzése ajánlott (Gautier 1971, 1972, Layne és Harrison 1975, Oukropec 1980, Vachun 1980, Nyujtó és Surányi 1981).

A faiskolákban apróbb gyümölcsű nemes fajták (pl. ’Korai piros’), helyi fajták (pl. Észak-Afrikában a ’Balady’, ’Mech-Mech’), de méginkább a kivadult, úgynevezett tengeribarackok magoncaival találkozhatunk vadkajszi néven. Kizárólag magról szaporítják. Közép-Európában csaknem minden kajszitermesztő országban szelektáltak magtermesztési célra magtermő tengeribarack fákat, mivel ezek magkihozatali aránya jobb, magjuk megbízhatóan kel, és csemetéjük kellőképpen egyöntetű.

Franciaországban egy helyi fajta, a ’Manicot’ (GF 1236) erős növekedésű és egyöntetű csemetéit használják a faiskolák kajszialanyként. Kanadában Ontario államban szelektálták a ’Haggith’ öntermékeny magtermő fajtát, melynek magoncai még a ’Manicot’-nál is erősebb növekedésűek, télállóak, betegségekre nem érzékenyek. A nemes fajták ezen a magoncon nagy szögállású ágakat nevelnek. Hasonló minőségű magot adnak a Csehországban szelektált ’M-VA-1’, ’M-VA-2’, ’M-VA-3’, ’M-VA-4’ magtermő fajták.

Hazánkban Nyujtó Ferenc irányításával a GYDKFI ceglédi állomásán szelektáltak tengeribarackokból magtermő fajtákat, ezek fontosabb értékmérő tulajdonságait a 64. táblázat tartalmazza.

64. táblázat. A ceglédi kajszialanyok fontosabb értékmérő tulajdonságai (Erdős és Nyujtó 1992)

Vadkajszi ’C 1300’

Virágai gyakorlatilag önmeddők, pollenadót igényel. A magtermő fa termőképessége gyenge, 8–10 kg/fa. Gyümölcse középnagy, narancssárga, július közepén érik. Magja nagy, elég rosszul kel, a csemetekihozatal 300–400 db/kg. A faiskolában a csemete erős növekedésű, rajta a szemzések jó arányban kihajtanak, az oltványok az átlagoshoz viszonyítva valamivel alacsonyabbak, de igen jó minőségűek. A ’Kécskei rózsa’ fáinak fajlagos termőképessége ezen az alanyon jó (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Erdős és Nyujtó 1992, Harsányi és Mádyné 1998).

Vadkajszi ’C 1301’

Középerős növekedésű, arányos, nem túl sűrű koronát nevel. Virágai 20–30%-ban öntermékenyülők, de virágrügyei fagyérzékenyek, ezért termésingadozásra hajlamos. A magtermő fa igen jó termőképességű, 20–25 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse igen kicsi, fehéressárga színű, július negyedik hetében érik. Magja kicsi, jól csírázik, erős növekedésű csemetét ad a magiskolában az oltványiskolában, sűrű, apró levelei sokáig sötétzöldek maradnak. Rajta a szemzéskihajtás jó, az oltványok jól növekednek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992, Harsányi és Mádyné 1998).

Vadkajszi ’C 1650’

Virágai mintegy 15%-ban öntermékenyülők, a leginkább fagyérzékeny alanyfajta, a fa közepes termőképességű, átlagosan 15 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse középnagy, fakó narancsszínű, július közepén érik. Magja nagy, közepesen csírázik, 1 kg magból 400–500 csemete nyerhető. A csemetéi erős növekedésűek a faiskolában, rajtuk a szemzések kihajtásának aránya közepes vagy jó, az előző két fajtához viszonyítva gyengébb. A csemeték az anyafához hasonlóan érzékenyek a nyár végi lisztharmatfertőzésekre. Az oltványok jól növekednek. A ’Magyar kajszi’ fáinak fajlagos termőképessége ezen az alanyon közepes (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992, Magyar és tsai. 1996, Harsányi és Mádyné 1998).

Vadkajszi ’C 1652’

Erős növekedésű, szabályos gúla alakú koronát nevel. Virágai 14–20%-ban öntermékenyülők, a fa jó termőképességű, átlagban 20 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse középnagy, sárga színű, július negyedik hetében érik. Magja kicsi, hosszúkás, jól csírázik, 1 kg magból 600 csemete nyerhető. Erős növekedésű csemetét ad a magiskolában és az oltványiskolában, levelei kisebbek, sötétzöld színűek, bronzos vitorlával. A csemetéken a fajták szemzéskihajtása közepes vagy jó, az oltványok erős növekedésűek, jó termőképességűek és hosszú életűek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992, Harsányi és Mádyné 1998).

65. táblázat. A kajszialanyok fontosabb tulajdonságai