Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata

Hrotkó Károly

Mezőgazda Kiadó

Egyéb gyümölcsalanyok

Egyéb gyümölcsalanyok

Dióalanyok (Juglans regia L.)

A dió alanyhasználatában feltűnő változás az elmúlt évtizedben a feketedió kiszorulása a szaporításból (Hrotkó 1995). Ennek oka a Cherry Leaf Roll vírus (CLRV) fertőzése következtében jelentkező rossz szemzéseredési és inkompatibilitási tünetekben keresendő. A helyzet világszerte hasonló, a legfontosabb dióalany a Juglans regia magonc, a fekete dióalany aránya Franciaországban is csupán 10–20%. Az USA-ban, Kaliforniában viszont a dió alanya a Juglans hindsii (kaliforniai fekete dió) és a J. regia hibridjének, a ’Paradox’-nak a magonca, amelynél szintén jelentkezik a CLRV-vel kapcsolatos hiperszenzitív reakció, a „black line desease”, vagyis az összeforrási zónában nekrotizáló réteg kialakulása fekete vonal formájában (McGranahan és Catlin 1987).

Dió (Juglans regia L.)

Magoncait használják alanyként. Legalább 8–10 hetes rétegezést igényel a magja. Az oltványiskolába előcsíráztatott magot ültetnek tavasszal. A csemeték vastagodása nem minden évben kielégítő, tápkockás, fólia alatti neveléssel meggyorsítható. Szabad földön július második felében szemzik ablakos szemzéssel vagy sípolással. Téli kézbenoltáshoz egyéves, erős magcsemetéket lehet használni. A magról kelt, úgynevezett „magnemes” fákhoz viszonyítva az oltott vagy szemzett dió mérsékeltebb növekedésű és hamarabb fordul termőre. A nemes fajták a diómagoncokon jól erednek, inkompatibilitás nem jelentkezik. A fák élettartama hosszú, de későn fordul termőre, erős növekedésű, nagyméretű fákat nevel. A kedvezőtlen környezeti viszonyokhoz jól alkalmazkodik, de érzékeny a gyökérzetet károsító gombás betegségekre (Probocskai 1969, Tamási és Szentiványi 1974, McGranahan és Catlin 1987).

Keleti fekete dió (Juglans nigra L.)

Észak-Amerika keleti államaiból származik. Magoncait használják alanynak. Magja hosszabb, 12–16 hetes rétegezést igényel. A fekete dió a magasabb talajvizű területeken is jól fejlődik. Jobban elviseli a nematódákat, a gyökérgolyvára is kevésbé érzékeny. Az alanycsemete nevelése, ápolása, szemzése azonos a J. regiánál elmondottakkal. A szemzések eredése ezen az alanyon rosszabb, ezért a faiskolai használatból kezd kiszorulni. A ráoltott fák hamarabb termőre fordulnak, és 20–30%-kal kisebb koronát fejlesztenek, mint a J. regia alanyon. A fekete dió igen érzékeny a nemes fajta vírusfertőzésére (pl. CLRV), melyre az oltási helyen fekete nekrotikus réteg képződésével reagál (black line desease), ezért ma már egyetlen jelentős diótermelő országban sem ajánlják használatát (Probocskai 1969, Tamási és Szentiványi 1974, McGranahan és Catlin 1987).

Kaliforniai fekete dió (Juglans hindsii (Jeps.) Rehder)

A kaliforniai diótermesztésben igen fontos szerepet játszik ez a faj, melynek magját, illetve hibridjeinek magját használják alanynevelésre. Melegigényes, Franciaországi tapasztalatok szerint az európai klímához rosszul alkalmazkodik (McGranahan és Catlin 1987).

Juglans mandshurica

A leginkább hidegtűrő diófajként tartják számon, Kína északi területein alanyként is szerepelt kísérletekben. A J. regiával könnyen kereszteződik, Dél-Morvaországban biztató eredményeket adtak a hibridek dióalany-kísérletekben.

A rokon nemzetségek közül a Pterocarya fraxinifolia és Pterocarya stenophylla magoncokat próbáltak ki dióalanyként. A szemzés ugyan megeredt, de az oltványok inkompatibilitás miatt kitermeléskor sorra leváltak az alanyról (Oukropec, 1980, Jáky 1980, McGranahan és Catlin 1987).

Mogyoróalanyok (Corylus sp.)

Corylus avellana L.

A bujtással, dugványozással nem szaporítható mogyorófajták alanyaként mogyorómagoncok használhatók. A mogyoró jó vízellátású, humuszos talajokon fejlődik jól. Az eltérő levélszín miatt a faiskolában előnyösek a vörös levelű változatok.

Corylus colurna L.

Magas törzsű mogyoróoltványok előállításához törzsképzőként a törökmogyoró magoncait használják. A törökmogyoró fatermetű növény, eredeti termőhelyén igen szárazságtűrő, hazai viszonyok között kellően télállónak bizonyult. A nemes fajták a kívánt törzsmagasságban eredményesen olthatók téli kézbenoltással vagy tavaszi oltással a szabadban. A törökmogyoró magja gyakran elfekszik, csak a második évben kel, a magoncok pedig kezdetben lassan növekednek. Ezért az alanycsemeték felnevelése a gyümölcsösben előnyös 80–100 cm törzsmagasságig 3–4 évet is igénybe vesz.

Ribiszkealanyok (Ribes sp.)

Aranyribiszke (Ribes aureum Pursh)

A ribiszkét és a köszmétét rendszerint dugványozással és bujtással szaporítják, a magas törzsű fácskák neveléséhez a Ribes aureum fajtáit, klónjait használjuk törzsképző alanyként. A díszcserjeként ismert fajnak köszméte- és ribiszkealany céljára szelektált változatai sokkal jobbak az alapfajnál. Ilyenek a hosszú élettartamú oltványt adó ’Lauffener Grüner’, a szárazságot jobban tűrő ’Lauffener Roter’, az edzett és betegségekre kevésbé érzékeny ’Typ. Fritzsche’ és a ’Brechts Erfolg’. Utóbbi gyökeresedik a legjobban a faiskolában, a ráoltott nemes erős koronájú, viszont rövid élettartamú lesz, dél-németországi megfigyelések szerint csak 6-8 évig él. Faiskolában ezen az alanyon kétszerannyi eladható oltvány nevelhető a többihez viszonyítva. A ’Brechts Erfolg’ fajtából szelektáltak Debrecenben egy klónt, amelyet ma ’Pallagi 2’ néven szaporítanak faiskolák. A ’Pallagi 2’ erős törzset nevel, amely karózással jól megtartja a fácska koronáját, a ráoltott fajták teljesítménye a debreceni termőtájban a legjobb volt. Szaporítását feltöltéses bujtással végzik, sarjai igen jól gyökeresednek. Gyökeres sarjait már az anyatelepen be lehet szemezni, vagy zölden oltani az oltványiskolában. Az oltott vagy szemzett sarjakat 1–2 évig nevelik tovább oltványiskolai körülmények között. A gyökeres, be nem szemzett, oltott sarjak télen is olthatók kézben. A köszméte szaporítására jól használható a zöldoltás, a vesszős szemzés, télen vagy tavasszal a lapozás, ribiszkénél pedig a párosítás (Probocskai 1959, Harmat 1975).

Szelídgesztenye-alanyok (Castanea sp.)

Castanea sativa Mill.

A szelídgesztenyének szelektált alanyai nincsenek. A fajtákat Castanea sativa magoncokra oltják vagy szemzik. A magot célszerű ősszel azonnal elvetni. A csemeték vastagodása az első évben gyakran nem elegendő a szemzéshez, ezért érdemes erősítőiskolában még egy-két évig nevelni, de fólia alatti tápkockás neveléssel is meggyorsíthatjuk a csemeték növekedését. A nyár végi szemzés mellett hasítékoltással is eredményesen szaporítható. A szelídgesztenye a közepes vízellátású vagy középszáraz, mélyrétegű talajokon fejlődik jól, a talaj mésztartalmára érzékeny és erősen káliumigényes.

Kínában az Endothia parasitica kórokozóval szemben ellenálló Castanea mollissima Bl. fajtákat saját magoncaira szemzik. A Kaukázusban a szelídgesztenye-magonc alanyként túl nedves talajokon érzékeny a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, ilyen talajokra előnyösebb a japán gesztenye (Castanea crenata Sieb. et Zucc.) magoncát használni.

Tölgyfajok (Quercus spp.) magoncaira történő oltásával is kísérleteztek, de a szelídgesztenye-fajták igen rosszul erednek ezen az alanyon, gyengén fejlődnek, a termőre fordult oltványokon léha makk terem (Tugusi 1969, Tamási és Szentiványi 1974, Terpó 1974).

Kerti berkenye (Sorbus domestica L.)

Szakirodalmi adatok és saját tapasztalataink szerint a berkenye saját magoncaira oltható eredményesen (Nádosy és tsai. 1993). Birsalanyon az általunk begyűjtött berkenyefajták szemzése nem eredt meg. A népi termesztésben a magról kelt fákat nevelték fel, nem oltották vagy szemezték a fajtákat, Nyugat-Európában azonban egyes faiskolák szaporítanak szelektált fajtákat. Probocskai (1959) szerint jó alanya a galagonya és a vadkörte is, bár ez utóbbival ellentmondásosak a tapasztalatok.

Datolyaszilva-alanyok

Diospyros kaki

Azokon a területeken, ahol csírázóképes magot hoz (Kína, Japán), elterjedt alanya a nemes fajtáknak a magonc. Erős növekedésű, a különböző talajokhoz jól alkalmazkodik, fagyra érzékeny.

Diospyros virginiana

Kevésbé fagyérzékeny és a gyökérgolyvával szemben is eléggé ellenálló. A semleges vagy savas kémhatású, jó vízellátású talajokat kedveli.

Diospyros lotus

Olaszországban a legelterjedtebb alanya a datolyaszilvának. A ráoltott fák erős növekedésűek, de korán termőre fordulnak. A legkevésbé fagyérzékeny alany, az észak-olaszországi klímához tökéletesen alkalmazkodik. A nemes fajtákkal jól összefér. A gyökérgolyvára érzékeny, a Pseudomonas fertőzéssel szemben közepesen toleráns.

A kivi alanyai

A kivi szaporításánál a saját gyökerű szaporítási módok (dugványozás) mellett az oltásnak is jelentősége van. Röviden ismertetjük az Olaszország északi területein használatos alanyokat (Battistini 1992).

’Gardini’

Észak-Olaszországban szelektált, jó fagytűrő és erős növekedésű alany. Klorózisra érzékeny. Dugványozással szaporítják.

’B.G.1.’

Mésztűrő alany, a magas pH-jú talajokra ajánlják. Mélyen gyökeresedik. Dugványozással szaporítják.

’Bruno’ magoncai

Erős növekedésű alany, a csemetepopuláció eléggé kiegyenlített.