Ugrás a tartalomhoz

Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata

Hrotkó Károly

Mezőgazda Kiadó

Előszó

Előszó

Gyümölcsfaiskola c. könyvünk első kiadása 1995-ben jelent meg, s különleges volt a maga nemében, mivel addig nem volt kizárólag a gyümölcsfák szaporításával, nevelésével foglalkozó szakkönyv a hazai kínálatban. Kiadását a kertészmérnök-képzésben korábban bekövetkezett változások indokolták. Azóta beigazolódott, hogy könyvünk jól használható a hazai agrár-felsőoktatásban, s a tárgykörét képező tudományos és mérnöki ismeretek a hazai kertészmérnök-képzésbe jól illeszkedő, önálló diszciplínává integrálódtak. Az új kiadást az tette szükségessé, hogy a tankönyv elfogyott, a bővítésére pedig a szakterületen időközben bekövetkező fejlődés, valamint az új képzési rendszer tantárgyainak változása miatt volt szükség.

Gyümölcsfaiskolának azokat a kertészeti üzemeket, üzemrészeket tekinthetjük, ahol gyümölcsfák szaporításával és nevelésével foglalkoznak. A gyümölcs-faiskolai termesztés inkább csak szakigazgatási és természetesen didaktikai szempontból különíthető el a faiskolai termesztés keretein belül, hiszen a faiskolák gyümölcsfák, díszfák, díszcserjék és fenyők szaporítását és nevelését egyaránt végző kertészeti üzemek. A faiskolai üzemek nagy része olyan általános faiskola, amely gyümölcs- és díszfát egyaránt szaporít.

A gyümölcstermő növényeket a gyümölcsfaiskolákban szaporítják és nevelik. Ezek zömmel árutermelő faiskolák, termékeik a piac közvetítésével kerülnek a felhasználóhoz, a gyümölcstermesztésbe. Előfordul az is, hogy a gyümölcstermesztők a telepítéshez vagy pótláshoz szükséges ültetési anyagot úgynevezett házi faiskolájukban maguk állítják elő. Ezzel az utóbbi időben mind gyakrabban találkozhatunk.

Gyümölcsösök telepítéséhez többnyire 1–3 évig nevelt gyümölcsfaoltványok, gyümölcsfacsemeték, gyümölcstermő bokrok használatosak. Számos olyan faiskolánk van, amelyek gyümölcsfák szaporítására és nevelésére szakosodott. Ennek okai lehetnek a gyümölcstermesztési körzetekben a közeli felvevőpiac közgazdasági hatása, a biológiai alapokat biztosító költséges törzsültetvények kialakítása és hasznosítása, vagy csupán a tradíció és a kialakult szakembergárda.

A bogyós gyümölcsű csemeték, oltványok zömét szakosodott üzemek állítják elő, amelyek többségükben gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak, illetve kettős hasznosítású ültetvényeket tartanak fenn. Funkcionális jellegű szakosodási irány a csemetenevelés, ami szintén törzsültetvényekhez, magtermő ültetvényhez és anyatelephez kapcsolódik.

A gyümölcs-faiskolai termesztés eredményes művelése a kertészmérnöktől számos tudományterület ismeretét és ezen ismeretek alkotó alkalmazását igényli. Ezek az ismeretek részben a biológiai tudományok, részben pedig a mérnöki tudományok körébe sorolhatók. Közülük az egyik legfontosabb alaptudományi terület a fás növények, s ezen belül is a gyümölcsfajok szaporodás- és szaporításbiológiája, ami főleg botanikai, anatómiai és fiziológiai ismeretekre épül. A szaporítástechnológia szintetizálja a szaporításbiológiai alapismereteket a termesztési módszerekkel, eljárásokkal, beillesztve azokat az ökológiai környezetbe, építve a legkorszerűbb eszközök, gépek, berendezések használatára, valamint a környezeti feltételek szabályozásában fontos szerepet játszó más tudományterületek, tantárgyak mérnöki ismereteire (talajtan, agrometeorológia, földművelés, öntözés, növényvédelem, géptan stb.). A faiskolai termesztés növényvédelme, valamint az eszközök, gépek, berendezések és használatuk meglehetősen sajátos igényű, ezért figyelmet kell szentelni ezekre a területekre is.

Az egyes fajok, fajták szaporítási és nevelési sajátosságainak ismerete a gyakorló mérnökök számára alapvető. A díszfaiskolások, mivel sokféle növénnyel foglalkoznak, általában külön fejezeteket szánnak az egyes növényfajok, fajták szaporítási és nevelési ismereteinek leírására. A gyümölcsfajok és fajták esetében elegendőnek látszik, ha az egyes tárgyalt témáknál térünk ki sajátosságaikra. Kivételt képeznek a gyümölcsfaalanyok, amelyek közül a legfontosabbak ismertetésével és szaporítási sajátosságaik leírásával külön fejezet foglalkozik. Ebben a vonatkozásban tehát megtartjuk a korábbi faiskolakönyvek hagyományait. A munka- és üzemszervezési, valamint a marketing ismereteket hallgatóink külön tárgyak keretében tanulják, a faiskola különleges igényeire azonban saját tárgyaink keretében is célszerű kitérni, mivel az alapismeretek mellett a más tanszékek oktatási programjában a kertészet szerteágazó részterületei mindegyikére nem fordíthatnak sok időt.

Tantárgyunk eredményes tanulásához feltétlenül szükséges a kertészmérnöki képzésben a növényszervezettan, a növényrendszertan, a növényélettan, a biokémia, a genetika, az agrometeorológia, a talajtan és agrokémia alapjainak ismerete. Tananyagunkra épülnek a gyümölcs-faiskolai és gyümölcstermesztési, valamint a díszfaiskolai szakirány további tantárgyai, de az itt szerzett ismeretek közül több szélesebb körben is hasznos lehet a kertészmérnökök képzésében.

Könyvünk célja az, hogy benne összefoglaljuk a gyümölcstermő növények szaporításával és nevelésével kapcsolatos korszerű ismereteket olyan formában, hogy az alkalmas legyen tankönyvként való használatra a kertészmérnök-képzésben. Könyvünket nemcsak a mérnökhallgatóknak, hanem a gyakorló kertészeknek, faiskolásoknak is ajánljuk, meggyőződésünk hogy mindennapi munkájukban hasznos segítőtársuk lesz.

Budapest, 1999. február 15.

Hrotkó Károly